2017. december 20., szerda

A budapesti hun jelvény jelei

E hányatott sorsú leletnek (1. ábra) a rajta lévő szöveg adja a tudományos és nemzeti értékét. 

Ha ugyanis valóban hun vagy hun kori és a jelei magyarul olvashatók el, akkor a hun-magyar azonosságot tagadó finnugrista agyalmányok jó részének vége. A Magyar Nemzeti Múzeumban talán épp e felrémlő lehetőség miatt reszelték le a jeleket hordozó felületét és nem hajlandók tudományos igényességgel azonosítani a jeleit. Amennyiben a lelet nem hun kori, hanem késő középkori (a visegrádi palota építését megelőző évszázadokból származhat a Tomka Gábor főigazgató-helyettessel folytatott utóbbi beszélgetésünk alapján), a rovásfelirata akkor is a legkorábbiak közül való és nyelvemléknek számít. A nyelvészek akkor fogják ennek megfelelően nyelvemlékként kezelni, ha a Magyar Nemzeti Múzeum a letéti szerződésben vállaltak teljesítését (a tárgy letétbe helyezéskori állapotának tudományos igényű leírását) nem szabotálja.

Előre kell bocsátanom, hogy a lelet olvasata megértéséhez ismerni kell a magyar ősvallást és meg kell barátkozni a képszerűségük ellenére is olvasható szójeleink létezésének gondolatával. Hasznos lehet ezen felül a magyar írástörténet kutatásában elért újabb eredmények és a régi, de nem közismert írástani tények megismerése is. Ezek lényege, hogy a székely betűk egy szó- és mondatjeleket alkalmazó kőkori írásból, az ősvallás jelkészletéből alakultak ki, amelyet tudtunkon kívül ma is alkalmazunk például a hímes tojásokon és a cserépedényeken (l. Magyar hieroglif írás!). Terjedelmi okok miatt a jelen cikkben nem ismételjük meg azokat a levezetéseket, amelyek az említett kötetben olvashatók (például a székely betűk akrofóniájának rekonstrukcióját, vagy hogy ezek a jelhasonlóságok a Matematikai Kutatóintézetben elvégzett valószínűségszámítás szerint nem a véletlennek, hanem a jelrokonságnak köszönhetők), továbbá azt is feltételezzük, hogy az olvasó ismeri a székely jeleket.




1. ábra. A hun jelvény jeleinek két nézete nem egyenrangú, mert az egyik értelmes olvasatot ad, a másik meg nem 


A tárgy nézete

Egy írásemlék fő nézete az, amelyikben a rajta lévő jelek azonosíthatók és elolvashatók (2. ábra). Ezt azért érdemes leszögezni, mert a szakképzett elemzők (a hun-magyar azonosság tagadása érdekében?) nem voltak hajlandók a jelek azonosítására és elolvasására. Amiből következően a fő nézetet is csak néha, akkor is véletlenül (nem a jelek helyes azonosítására alapozva) találták el. 

Tomka Péter győri régész a 2. ábrán látható számozás szerinti 1-es jellel nem foglalkozott, nyilván azért, mert az előzőleg a múzeumban végrehajtott reszelés annyira elpusztította a jelet, hogy arra már legyinthetett. A 2-es és 3-as jelről meg azt állította, hogy az egy latin AK monogram (3. ábra). Az elkeskenyedő alsó részen lévő "sormintát" nem tekintette írásjelnek. Azaz ő helyes nézetben szemlélte a tárgyat, de a jeleket nem sikerült azonosítania. 

A fia, Tomka Gábor főigazgató-helyettes ezzel szemben a feje tetejére állítva szemlélte a tárgyat és egy rontott latin M betűt vélt kiolvashatónak rajta (4. ábra), az M betűt a késő középkori Mária-kultusz hatásának tulajdonítva. Természetesen az általa vélt M betű a leleten nem létezik - ezért a leletnek a feje tetejére állított nézete sem lehet helyes. 

A 2017. december 15-i múzeumi megbeszélésre azért került sor, mert a letéti szerződésben a Magyar Nemzeti Múzeum a lelet tudományos igényű leírását vállalta, de az eltelt évek ellenére eddig erre nem került sor. A fenti ellentmondást (hogy a két szakértő ellenkező nézetet fogadott el) annak bizonyságaként említettem a megbeszélésen, hogy eddig még nem beszélhetünk tudományos igényű leírásról, hiszen az apa és a fia még a tárgy nézetében is ellentmondtak egymásnak. 

A felvetésemre két elfogadhatatlan választ is kaptam. Az egyik az volt, hogy ez csak egy családon belüli vita. A másik válasz szerint a tudomány sajátossága, hogy az újabb eredmények meghaladják a régit. Amire azt feleltem, hogy a szerződésünk szerint nekem jár egy tudományos igényű leírás és ezek még nem azok. Hozzátehetem: letevőként számítok arra, hogy az akadémikus tudomány (a Magyar Nemzeti Múzeum) tisztelt képviselői a Tudományra hivatkozva nem cserélgetik olyan gyakran a megalapozatlan véleményeiket, mint más az alsónadrágját.

Elmondtam, hogy ha a jelek a székely írás jeleivel pontosan azonosíthatók, akkor nem fogadható el az, hogy a tanulmány szerzője a rontott latin M betűt véli felismerni ugyanezekben a jelekben ("persze" nem az eredeti állapotról fennmaradt kitűnő fényképet, hanem a lereszelt állapotról készített hibás grafikát használva kiindulási alapként). A "rontott" ugyanis erőtlenebb a "pontos"-nál. A rontottnak mondott jel nem tekinthető azonosítottnak, ha másik nézetből van lehetőség a pontos azonosításra is. A rontott jelzővel nem illik egy tudományos igényű dolgozatban visszaélni, mert ez így nem tudományos igényű, hanem a valódi azonosítás megakadályozására használt szándékos valótlanság. Azt csak most teszem hozzá, hogy ugyanilyen "tudományos" alapon a balra fektetett leleten látható jeleket az Egri csillagok, a jobbra döntött lelet jeleit meg a Háború és béke rontott szövegének is minősíthetnénk.

A nézet kérdésében nem sikerült megegyeznünk, de persze a tudományos kérdéseket nem is népszavazással kell eldönteni. Varga Benedek főigazgató úr megígérte, hogy a kérdést a Tudományos Tanács elé viszi és majd ők megválaszolják. Eddig még semmi hír a munkájukról.


A jelek száma


2. ábra. Mivel a szakértők különböző számú jelet emlegettek a tárgyon, kénytelen voltam beszámozni őket s levélben elküldeni a múzeumnak 


Amikor e fenti rajzomat (2. ábra) a Rezi Kató Gábor vezetése alatt tartott eszmecserén megbeszéltük a múzeumban, ott nem is volt a jelek számával kapcsolatban további ellenvetés. Csupán azzal egészítették ki, hogy a felső három betű alatt és fölött van egy-egy vízszintes vonal. Ez igaz, valóban van ott két vonal, de talán nincs különösebb jelentésük (a rováspálca alsó és felső szélét jelölhetik). Hozzátehetem, hogy jelentése lehet még ezen felül a tárgy felső részén lévő, hármas halomra emlékeztető peremalakításnak (amelynek a közepéről egy csúcs letörött - ez lehetett a "magas kő", a világoszlop jele), valamint annak is, hogy a tárgy alsó része elkeskenyedik. Ennek elfogadásához szükséges emlékeztetni arra, hogy az írás a gondolat rögzítése jelekkel - tehát nem kell ugyanolyan íráshasználatot (szabályos sorokba írt betűző szöveget) várnunk ettől a lelettől, mint amilyen a ma használt latin írásunkra jellemző. Elegendő, ha a jelek gondolatot ébresztenek (hozzátehetem, hogy ezt az alapkövetelményt a hun jelvény jelei túlteljesítik, mert nyelvet is rögzítenek, nem csak gondolatot).



3. ábra. Tomka Péter győri régész véletlenül eltalálta a tárgy helyes nézetét, de a jeleket nem sikerült megszámolnia és a fenti két jelet is tévesen azonosította a latin AK jelekkel, ugyanis a latin A nem ilyen (alul a Trajanus-oszlop jelei, közte A betűkkel)


A 2017. december 15-i múzeumi megbeszélésen Tomka Gábor főigazgató-helyettes úr azt állította, hogy a tárgyon nem hét, hanem csak három jel van. Nyilván a két vízszintes vonal között lévő betűkre gondolt (az elkeskenyedő részen lévő négy hasonló jelet pedig jelentés nélküli sormintának vélte). Ugyanezt a három betűt tartja a tanulmányában rontott M betűnek (a feje tetejére állított nézetben, 4. ábra). Amiből következően lehet egy hivatalos véleménye, miszerint itt egyetlen rontott M betű van és lehet egy magánvéleménye is, amelyik szerint a leleten három jel látható. Ezek egymást kizáró feltételezések, ráadásul egyik sem talált. A tárgyon hét - jól látható és jól azonosítható - elemi jel van (2. ábra).





4. ábra. Tomka Gábor a feje tetejére állítja a tárgyat és így a két vízszintes vonal közötti három jelből egy rontott latin M betűt olvas ki - a finnugrista múzeológia nagyobb dicsőségére, fent a cikkéhez mellékelt múzeumi rajz részlete (amely tükrözi a reszelés nyomán bekövetkezett romlásokat, mert a rajzoló nem a tárgy fényképeken megőrzött eredeti állapotából indult ki), lent a tárgy lereszelés előtti eredeti állapotáról készített fénykép azonos részlete


Hordozhat-e jelentést a tárgy alakja, pereme?

Amennyiben azt állítjuk, hogy a lelet felső részén lévő hármas halom alakú peremalakításnak jelentése van, akkor illik erre példát mutatnunk.  A december 15-i megbeszélésen is említettem, hogy a modern közlekedési táblák alakja is utal a táblák jelentésére. Hozzátehetem: ezért háromszög alakú a "mackósajt", amelyet ennek a sajátos alaknak köszönhetően hátulról is figyelembe tudunk venni.


Van hasonló (a peremével jeleket rögzítő) jelvényünk az alucsajdengi hun (5. ábra) és a Kárpát-medencei avar és honfoglaláskori leletek között is (14-15. és 16. ábra):



5/a. ábra. Alucsajdengi hun jelvény (Kína) a Magas jó kő mondattal, a magas és a szójele a jelvény peremén van kialakítva




5/b. ábra. Antropomorf alán amulett, a fején látható, milyen lehetett a hun jelvényről letört világoszlop-jelkép, ez az amulett a világoszloppal azonosított isten jelképe, az Ő segítségében bízik az amulett viselője, e "magas kő" jel párhuzama látható a 7 - 12. ábrán





5/c. ábra. A "magas kő" ligatúra egy korondi korsón (jobbra, a megfelelő székely jelekkel), a korsó hasán olyan jelképeket látunk körben, amelyek mindegyike az égbe vezető út valamilyen jelképe (a függőleges hullámvonal a Tejút jele, a növény az Égig érő fa jelképe, amint a "magas kő" meg a lépcsős toronytemplom neve)




A bemutatott néhány példa is elegendő lehet annak belátására, hogy a régészeti leleteken a perem alakítása, a tárgy alakja jelentést hordozhat s nincs okunk arra, hogy a budapesti hun(?) jelvény esetében ezt a lehetőséget ne vegyük figyelembe. 


A jelvényről letört "magas kő" ligatúra

A hun jelvény hármas halmának középső csúcsa letörött, ezt figyelembe véve a jelvény hármas halma a szokásos hármas halmokhoz képest sajátos alakú volt. E miatt az "ország" olvasata nem tekinthető véglegesnek, további párhuzamok felbukkanása (mint pl. a 13. ábrán lévő veret) segítheti az értelmezést. Számításba kell vennünk azt a lehetőséget is, hogy nem az ország, hanem pl. a szár "úr" jele volt a hun jelvény tetejének közepén.

A középső csúcs mindkét esetben az Istennel azonos világoszlop jelképe, tulajdonképpen megfelel a sztúpák csúcsán lévő tüskének, vagy a thaiföldi királyi koronának is (6. ábra). Ez utóbbin azért vannak "lépcsők", hogy azokon lépdelve fel lehessen jutni az égbe (ezt Thaiföldön sikerült megtudnom a képzett idegenvezetőmtől). Mindez újra megerősíti azt az értelmezésünket, hogy a hun jelvény hármas halma és annak középső csúcsa az ég (az égi ország, a világoszloppal azonos Úr) jelképe.

A lelet múzeumban őrzött és németországi párhuzamain (8 - 12. ábra) egyaránt szerepel az 5/b. és 5/c. ábrán is bemutatott "magas kő" ligatúra, ezért feltételezhetjük, hogy a most tárgyalt budapesti hun jelvényről is ezt törték le. Fontos, hogy ez a "magas kő" alán párhuzamokkal rendelkezik, ami a hun jelvényt (a hun jelvényt szülő ideológiát) is segít eredeztetni. Ez bizony ősvallási jelképrendszer, amelynek akkor sincs sok köze a Tomka Gábor által feltételezett késő-középkori Mária-kultuszhoz, ha az alánok az első, kereszténységgel ismerkedő nemzetek sorába tartoznak.




6. ábra. A thaiföldi királyi korona a világoszlop jelképe (fent), a Sri Lanka-i sztupa csúcsa szintén a világoszlop, az égbe vezető út jelképe



7. ábra. A hun jelvény hármas halma (a középső csúcs teteje letörött)



8. Az ukrajnai párhuzam hármas halma



9. ábra. A visegrádi párhuzam hármas halma



10. ábra. Volkmann radeburgi párhuzamának hármas halma



11. ábra. Volkmann niemczai párhuzamának hármas halma


12. ábra. Morvaországi lelet rovásszöveggel (bővebben lásd lent!)



13. ábra. A gnadendorfi honfoglalás kori övvereten közel hasonló jelformákat látunk (a szár Ten "úr(is)ten" vagy az ős Ten "Isten" mondatjelet - a középső csúcs értelmezésétől függően), mint a hun jelvény tetején (azonban ott nem görbülnek vissza a szélső csúcsok, ezért a Ten szó elolvasása a hun jelvényen nem lehetséges)




A hármas halom 

A hármas halom az "ország" szójele a magyar heraldikában és a birtokjeleink között. Feltehetően ugyanezt jelenti a Szergej Botalov által közölt ogur/szabír jeltársítások esetében is (14. ábra). A sumer írás kur/hur szójele is "ország" jelentésű.




14. ábra. A Szergej Botalov által közölt ogur/szabír csaton megtalálható a Nagy ország mondatjel


15. ábra. A kunbábonyi avar kagán övcsatjának tetején hármas halom látható az égig érő fát idéző nt/Ten jel fölött, az írásemlék a Ten országa "Isten országa" mondatot rögzíti



16. ábra. Tiszavárkonyi avar szíjvég, tetején a hármas halommal, alatta az égig érő fa kettős kereszt alakú rajzával, az írásemlék olvasata: Egy országa




17. ábra. A Csomor Lajos ötvös szerint a Gizella kincs turulos fibulája avar eredetű, hozzátehetjük: ez az Egy országa olvasatú mondatjel erről a turulos fibuláról való, az égig érő fa csúcsán a hármas halom (fotógrafika)





18. ábra. A tuzséri honfoglalás kori tarsoly szíjvége a Magas kő országa mondattal (fotógrafika)


A budapesti hun jelvény által képviselt hagyomány forrását segít azonosítani, hogy ez a jelenség (a tárgyperem jelként való alkalmazása, a hármas halom felső elhelyezése) hun és avar emlékeken figyelhető meg. Sőt, avar példáink vannak arra is, hogy a tárgynak az égig érő fa (világoszlop, égbe vezető út) feletti felső részét hármas halom alakúra képezik ki - amint ezt a hun jelvényen is tapasztaljuk. E két jel viszonya arra utal, hogy a hármas halom eredetileg az égi ország jelképe volt, tehát a hun jelvény megvastagodó felső része az ég (a túlvilág) jelképe.


A hun jelvény párhuzamainak csoportosítása és időrendje

A párhuzamos leletek Ukrajnától Németországig ismertek, tehát azon a területen, ahol a keletről érkezett hun-avar-honfoglaló népesség hatása a legerősebb lehetett. A leletek között mintha bizonyos eltérések mutatkoznának, ami alapján esetleg csoportosíthatók és az egymáshoz viszonyított relatív kronológiájuk is megbecsülhető.

A németországi leletek esetében (ahol ez megállapítható volt a Volkmann által közölt rajz alapján) jórészt eltűnt a vascsap, a helyén csak egy lyuk látható. Ami arra utal, hogy a vascsonkot egy fúrt lyukba illeszthették, ami nem biztosított erős kötést. Ez megengedi azt a következtetést, hogy a németországi leletek későbbiek, amikor a fúrt technológia már elterjedt és felváltotta az avar kor előtti technológiát (az "olvadt rézbe nyomott vascsap" eljárást). A németországi párhuzamok többségére jellemző sajátosság még, hogy a középső csúcsnak két lépcsője (gömbje) van.

A keleti leleteken (ukrajnai, visegrádi, budapesti és egy morvaországi párhuzamon) a középső csúcsnak általában csak egy gömbje (lépcsője) van, vagy egy sincs - ugyanakkor akad rajta rovásfelirat. A vascsonk töve a budapesti leletben az avar kor előtti technológiának köszönhetően máig megmaradt.

Számunkra a legfontosabb és legfeltűnőbb eltérés a keleti és a németországi előfordulások között a jelhasználat eltérése. A keletieken gyakrabban előfordul pontosan kiírt rovásfelirat. A németországiakon ezzel szemben alig találunk rovásszöveget (gyakran akkor is rontottat), helyettük esetenként latin betűk jelennek meg.

A fenti csoportképző jellegzetességek alapján - amelyek alól azonban lehet kivétel - úgy tűnik, hogy a keleti, jobbára rovásírásos párhuzamok egy korábbi, a nyugati (németországi), latin betűs párhuzamok pedig egy későbbi típust képviselhetnek. Ebből a képből a keletről érkező hun-avar-magyar nép kulturális hatása és beolvadó kultúrájának sorsa bontakozik ki. Ez a nép a környezetében elterjesztett egy ősvallási hagyományban gyökerező sztyeppi szertartást és a hozzá kapcsolódó tárgytípust. A szertartás és a tárgytípus idővel keresztény mázt kapott, amit jelez a rovásjelek latin betűkre való kicserélése is. A váltással együtt járt az "olvadt rézlemezbe nyomott vascsap" avar kor előtti technológiának a  felváltása a "fúrt lyukba illesztett vascsap" eljárással.


A hun jelvény "sz" betűje

A jelvény két vízszintes vonala közötti három betűből a bal oldali első (19. ábra) könnyen azonosítható, amennyiben ismerjük a székely írás "sz" betűjének formai változatait (20-22. ábra). Ma általában a függőleges egyenest tekintjük "sz"-nek, de a korábbi írásemlékeken akad balra dőlt forma is. Ilyen, részben vagy egészben balra dőlő "sz" betű Bél Mátyás, Dési Ferenc, Harsányi János, Kapossi Sámuel, a nagybányai református anyakönyv, Oertelius és Szentkirályi Sámuel jelei között is akad, amit aligha tekinthetünk véletlennek. Bél és Kaposi "sz" betűje valójában az "Ak" (patak, Heraklész) jelformával azonos, ami arra utalhat, hogy a hagyomány valamiképpen megőrizte a jel képi és ősvallási tartalmát: miszerint az "sz" és az "Ak" jel is a Tejút (a világoszlop) jelképes ábrázolására megy vissza. Mivel az "Ak" jel a kunkorodó végei miatt balra dőlni látszik (olyan, mint Bél jele a 20. ábrán), ebből származhatott át az "sz" betű némelyik változatába is a balra dőlés tendenciája. Ezt a gondolatmenetet támogatja az a tény, hogy a hunok ismerték és alkalmazták a szár szójelet (a székely "sz" betű elődjét) az égi folyó jeleként (22. ábra).

A budapesti hun jelvényen ezt a jelet a letört csúcs esetében szintén a szár "úr" szójeleként alkalmazhatták, míg a két vízszintes vonal között ugyanezen jel változata már csak az "sz" hangot jelölte. Ez a kettős alkalmazás nem példátlan, mert ma is van ilyen: a kettős kereszt a címerünkben az Egy szójele, míg a székely írásban csak "gy" betűként szolgál.



19. ábra. A hun jelvény balra dőlő "sz" (szár) jele az égig érő fa (a Tejút) leegyszerűsített rajza



20. ábra. Bél Mátyás balra dőlő "sz" betűje, amelyen a végek kunkorodása lehet egy barokkos díszítés, vagy inkább egy utalás az "Ak" (patak, Heraklész) jelre, vagyis az égi folyóra (a Tejútra)



21. ábra. Szentkirályi Sámuel "sz" betűje




22. ábra. A hun csatokon a csat íve az égboltot, a nyelve pedig az eget középen alátámasztó (az égig érő fával azonos fiúistent jelentő) Tejutat jelképezte, amit a jelen fotógrafikán látható apahidai hun csat nyelvére írt nagy ügy szár "nagyságos folyó úr" mondat is alátámaszt (balra fent)


A hun jelvény "a" betűje

A hun jelvény 25. ábrán látható jelét Tomka Péter tévesen a latin A betűvel azonosította, talán mert a számításba vehető jelek közül a latin A betűt ismerte jobban. A székely írást, valamint az "a" betű kialakulásának folyamatát, képi tartalmát és akrofóniáját azonban - pályatársaihoz hasonlóan, a rendszerváltással e téren nem találkozó oktatásnak köszönhetően - nem ismerhette. 

Az "a" kialakulásának folyamatára azért érdemes emlékeztetni, mert egy-egy jel azonosításakor a régész szükségképpen az ismereteire támaszkodik. Ha csak a latin A betűt ismeri és mit sem tud a korai görög és a kár írás (hun jelvényen lévőhöz hasonló) "a" betűjéről, valamint a latin A betű alakjának kialakulásáról, akkor átsiklik a fölött, hogy a hun jelvény "a" betűje egy igen korai alak, amely nem származhat a latin A betűből és ezért véle nem is azonosítható. 

Az "a" (anya) jel eredetileg egy piktogramból, a Tejúttal azonos istenanya jelképéből egyszerűsödött  le, ami a kínai jelpárhuzamok alapján is nyilvánvaló (23. és 24. ábra). 



23. ábra. Egy afganisztáni istennő idolja segít megérteni az "anya" szójelének képi tartalmát (az égig érő fa és a szeméremháromszög rajzából áll a jel, mert a Nap karácsonykor az istenanyával azonosított Tejút hasadékában születik), a székely írás "a" betűje jobbra lent látható, az istennő vállán a lépcsős toronytemplomot ábrázoló "magas kő" mondatjel jelenik meg, amely hun-szkíta-székely emlékeken és a karcagi csatkarikán is felbukkan




24. ábra. A kínai írás "asszony" szójelének két alakja, a Tejút hasadékát az egyik esetben a szeméremháromszög, a második esetben a hasadékban születő napistent jelképező "ős/isten" jellel jelölték


Az akrofónia folyamata a magyar, vagy magyarral rokon anya szójeléből indult ki (a latin mater "anya" szójeléből csak "m" betű alakulhatott volna ki). A hun-székely és latin "a" betűk összevetéséből az nyilvánvaló, hogy a hun-székely alak (mivel csak egy lába van) közelebb áll az ősi jelformához, mint a latin. A hun-székely jelforma egy ősi alak, míg a latin csak egy szójelként már nem értett, csupán betűként használt kései átvétel. Az akrofónia rekonstrukciója is azt bizonyítja, hogy az "a" betű a magyar anya szójelből létrejöhetett, a latin mater szóból azonban nem. Ugyanez érvényes a jelformákra is, mert a hun jelvény "a" betűje az ősibb jelformát képviseli, míg a latin A betű ehhez képest rontott, kései forma. Ezek a körülmények nem indokolják, hogy a hun jelvény "a" betűjét latin jelnek, vagy latin eredetű jelnek minősítsük. 



25. ábra. A hun jelvény "a" (anya) jele végső soron a Tejút rajzából keletkezett (a függőleges vonal a Tejút rajza, a háromszög pedig a Tejút hasadéka, az istenanya vulvája, amelyben karácsonykor a Nap születik), a hun jelvényen azonban csak az "a" hangot jelöli




26. ábra. A mojgrádi kincs pazar kivitelű anya szójele a népvándorlás korából (fotógrafika)



A hun jelvény "harmadik k" jele

A magyarországi írásemlékek között egyre gyarapodott a latin K-hoz hasonlító jelek száma, ezért szükségessé vált e jel jelentésének és történetének feltárása. Így tisztázódott, hogy a  székely írás "harmadik k" jele a szójeléből keletkezett. A szójeléből jelhasadás útján a székely írásban két betű is kialakult: a "csíki ö/ő" és a "harmadik k" (mindhárom jel alakja azonos, vagy hasonló). E cikkben számunkra csak ez a "harmadik k" érdekes, mert ez szerepel a budapesti hun jelvényen.



27. ábra. A karcagi csatkarika egy szójelekkel írt ősvallási ima négy sorát rögzíti, a sorokban a magas kő, magas égi kő mondat ismétlődik, a végén a földje szóval


A hun jelvény "sarok" szójele

A hun jelvény elkeskenyedő alsó részén lévő, sormintának nézett jelsor négy darab, a székely írás "s" betűjével azonos elemi jelből áll (2. ábra). A régészeti leletek között elegendő párhuzamát találjuk e jelnek ahhoz, hogy a jelentését tisztázzuk (l. a Magyar hieroglif írás c. kötetben!). A hegyek sorát ábrázolja, amelyeken lépdelve eljuthatunk az égbe. Azt az ősvallási képzetet illusztrálja, amely szerint a Föld négyszögletes, miközben a ráboruló égbolt félgömb alakú - így aztán a földiek az égiekkel csak a sarkokon keresztül érintkezhetnek. Ezért a sarkoknak kiemelt jelentősége, külön istene volt. Ezzel függ össze, hogy Heraklésznek, a szkíták ősapjának (aki azonos Óg úrral, az ogur népek ősével), a világ peremén oszlopai voltak (v. ö. her Ak am. sarok!).

A sarok az ősvallási jellegű ábrázolásokon nem csak a világmodell sarkát jelölte, hanem az égig érő fa alatti hegyet is (. ábra). Ez megfelel a sarok szó kettős jelentésének, mert nem csak az asztal sarkát nevezzük így, hanem az ajtóét is. Ebből következően a fa alatti sarok jel a világ forgástengelye, azaz a Tejút (31. ábra).



28. ábra. A Szergej Botalov által közölt Kárpát-medencei késő szarmata-korahun csaton egy felülnézeti világmodell (mandala) van, sarkain a sarok elemi jelével



29. ábra. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor egy térbeli világmodell, hátán az ég, lábain a sarok jellel, amiből nyilvánvaló, hogy az égbe a sarkokon át lehet eljutni



30. ábra. Ket sámándob, világmodelljének sarkain sarok jelekkel



31. ábra. A sarok hegyén álló égig érő fa a kozmosz forgástengelye és az égbe vezető út (Makoldi Sándor nyomán egy hortobágyi szarukürtről)



32. ábra. Az 531 táján a mervi oázisban a szabirhunok számára készített Szent Korona egyik Krisztus zománca, köpenyén a "sarok" (az égbe vezető út) jelével





33. ábra. A sumer nun "herceg" szójel (balra), a nagyszéksósi hun nagyszíjvég (középen) és a kínai wang "uralkodó" szójel jobbra, a halmokon álló kettős kereszt a hun szíjvégen ugyanúgy a királyság jelképe, mint a magyar címerben, a sarok jele itt is az égiekkel való kapcsolat jelképe (fotógrafika)


A "hegyen folyó" ábrázolási konvenció a sarok hieroglifa párhuzama

A sarok jel szerepel a "hegyen folyó" ábrázolási konvencióban is. Az ábrázolási konvenciók jellegzetes, jelekből kialakított ősvallási képek, amelyek egy-egy ősvallási tételt illusztrálnak. A 31. ábrán egy "hegyen fa" ábrázolás látható. Mivel az égig érő fa azonos a Tejúttal, az égi folyóval, ebből következik a fa és a folyó rajzának felcserélhetősége (a folyót a kacskaringó alakú "jó" hieroglifával, esetleg a hullám alakú "Ak" vagy "ügy" hieroglifával jelölik). Ezek az alább bemutatott előfordulások segítenek megérteni egyrészt a sarok jel jelentését, másrészt a hun jelvény helyes nézetét.



34. ábra. Bizánci szent rekeszzománc ábrázolása, köpenyén a "hegyen folyó" jelmontázs, amelynek része a "sarok" hieroglifa, segít eldönteni, merre is van a felfelé



35. ábra. Horezmi érem "hegyen folyó" ábrázolási konvencióval, amelynek része a "sarok" hieroglifa



36. ábra. A komáromszentpéteri turulon azt jelzi a "hegyen folyó" ábrázolási konvenció, hogy ő a Tejúttal azonos Isten zoomorf változata, vagy küldötte 



Az Ak ügy "Heraklész folyó" ábrázolási konvenció is egyfajta szövegpárhuzam

A budapesti hun jelvényen ugyan nem szerepel az Ak ügy "Heraklész folyó" jelpárhuzam, azonban a hozzá hasonlítható dél-dunántúli, morvaországi és németországi rovásírásos leleteken megtalálható. Ez indokolja az Ak ügy "Heraklész folyó" szöveg párhuzamainak figyelembe vételét - hiszen a budapesti hun jelvényt megalkotó kultúrkörhöz tartozik, sőt annak a legjellemzőbb szövege. Ezért az Ak ügy fordulatot tartalmazó szövegek elterjedési területe segítheti a kultúrkör azonosítását is.

A makói avar kereszt (37. ábra) és a hasonló elolvasható és képszerű ábrázolások alapján a szimmetrikus Ak ügy mondat nem puszta díszítés, hanem az Istennel azonos folyó jele. Ezt a magyarázatot támasztja alá a jelek képi tartalma is: mert mindkét jel hullám alakú. Joggal került az útmutatóként szolgáló dél-dunántúli (38. ábra), morvaországi (39. ábra) és németországi (40. ábra) leletekre, hiszen a holt lélek célja a Tejút volt. Számunkra a párhuzamokból az a legfontosabb, hogy ez az ősvallási szöveghagyomány nem európai, hanem igen régi, talán az Amur tágabb környezetéből származik. Ez segít meghatározni azt a népet, amelyiknek a kultúrája teremtette a budapesti hun jelvényt is.



37. ábra. A makói avar kereszt (fotógrafika) a jelei alapján nem keresztény, hanem pogány jelkép, amely a Teremtést (az Édent és a négy szent folyót) idézi fel: az egyenlő szárú kereszt Dana isten hieroglifája, a középső lyuk/Lyukó hieroglifa a napistennel azonosított forrás jele, a keresztszárakon pedig az Ak ügy "Heraklész folyó" jelpáros jelzi az Ararát tövében eredő Halüsz, Arakszész, Tifris és Eufrátesz folyókat



38. ábra. Dél-dunántúli leletpárhuzam az Ak ügy "Heraklész folyó" jeleket tartalmazó mondattal, a négy jel olvasata: Ak nagyon nagy ügy "Heraklész, a nagyon nagy folyó" (Magyar Nemzeti Múzeum)



39. ábra. Morvaországi párhuzam (Jirikovice na Brnensku) , amelyre "Csaba vezér" hívta fel a figyelmemet egy internetes fórumon, a leleten ugyanaz a négy elolvasható jel szerepel, mint amit a fenti ábrán is látni




40. ábra. Volkmann németországi párhuzamainak egyike a fenti dél-dunántúli és morvaországi leletekről már ismerős Ak nagyon nagy ügy "Heraklész, a nagyon nagy folyó" szöveggel



41. ábra. A három fenti lelőhelyről is ismerős felirat hieroglifái ezekkel a székely jelekkel azonosíthatók, az olvasata Ak a nagyon nagy ügy, mai magyarsággal: "Heraklész a nagyon nagy folyó", feltéve, hogy a tükörképszerűen egymásnak háttal fordított "n" (nagy) jelek a nagyon nagy szerkezetet jelölik (a hasonló szövegek esetében gyakran érezhető a  szimmetrikus íráskép előállítását célzó törekvés



42. ábra. Amur menti sziklarajz sámánábrázolása, a szöveg tartalmazza az Ak ügy jelpárost, a fejen lévő szöveg olvasata balról jobbra: szár Ak Isten ügy szár mai magyarsággal: "Heraklész Isten a folyó ura" (szár Ak am. her Ak, vagy úr Ak)


A hun jelvény jeleinek olvasata

A székely írás jeleivel olvasva a budapesti hun jelvény két vízszintes vonala közötti három betű balról jobbra a SZAK olvasatot adja. Ez a hangzóugratás szabályainak megfelelően magánhangzókkal kiegészítve szabályosan éSZAKi-nak olvasható. A jelvény elkeskenyedő alsó részén lévő sarok jellel együtt az olvasat: északi sarok. Amennyiben a jelvény tetején lévő hármas halom, vagy annak középső orma (a szár "úr" jel) is hozzá olvasható, akkor az északi sarok országa, esetleg az északi sarok ura mondat olvasható el.

Mivel a szár szavunkból keletkezett az úr (mert az égig érő fa azonos volt az Istennel), ezért az olvasatok akkor adnak mai fül számára is értelmes olvasatot, ha a szár helyébe az úr szót olvassuk. Figyelemre méltó, hogy az úr, az ország és az orom szavaink tövében ugyanaz a gyök szerepel - nyilván a fentebb vázolt ősvallási és ábrázolásai összefüggéseknek megfelelően.



Irodalom

Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: A talpukon, vagy a fejük tetején álló jelek kérdése








Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!  



Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése