A 24.hu riportja
Megjelent egy Horváth Csaba Barnabás történésszel készített riport Bihari Dániel tollából a 24.hu-ban. A riportalany előzőleg angol és magyar nyelven az utóbbi évek egyik legérdekesebb, genetikai kapcsolatokra alapozott felismerésével hökkentette meg a tudomány embereit a magyar őstörténet tárgykörében. E szerint a szkíták a mai Ukrajna területéről származó Jamna/Jamnaja népességből alakultak ki s a Kr. e. I. évezredben a magyar nyelv ősét beszélték a Dunától a Volgáig terjedő területen.
A 24.hu újságírója szerint a kutatás 150 év „szkíta vagy finnugor” vitáinak vethet véget azzal a csavarral, hogy a szkíták is finnugorok. Pedig Horváth Csaba felismerése csak az ingoványra épített finnugrista képzelgések talapzatáról tűnhet csavarnak. A nemzeti emlékezet számára nincs itt semmiféle csavar. Ez egy igazolása az eddig is tudottaknak.
1. ábra. A Kemosovszkij idol négy oldala, egy Jamnaja kurgánról, közülük a harmadik a hátoldal ábrázolása: az égig érő, istennel azonos fa (a szár) csúcsán az ős hieroglifa (a Tejút hasadéka, amelyben karácsonykor a Nap kél) az ős szár (mai olvasattal az ősúr) mondatot rögzíti, az isten/ember gerincét azonosítja az égig érő fával, a Tejúttal, amely szokás napjainkig megmaradt a magyar jelhasználatban
Horváth Csaba felismerése
Megjelent egy Horváth Csaba Barnabás történésszel készített riport Bihari Dániel tollából a 24.hu-ban. A riportalany előzőleg angol és magyar nyelven az utóbbi évek egyik legérdekesebb, genetikai kapcsolatokra alapozott felismerésével hökkentette meg a tudomány embereit a magyar őstörténet tárgykörében. E szerint a szkíták a mai Ukrajna területéről származó Jamna/Jamnaja népességből alakultak ki s a Kr. e. I. évezredben a magyar nyelv ősét beszélték a Dunától a Volgáig terjedő területen.
A 24.hu újságírója szerint a kutatás 150 év „szkíta vagy finnugor” vitáinak vethet véget azzal a csavarral, hogy a szkíták is finnugorok. Pedig Horváth Csaba felismerése csak az ingoványra épített finnugrista képzelgések talapzatáról tűnhet csavarnak. A nemzeti emlékezet számára nincs itt semmiféle csavar. Ez egy igazolása az eddig is tudottaknak.
1. ábra. A Kemosovszkij idol négy oldala, egy Jamnaja kurgánról, közülük a harmadik a hátoldal ábrázolása: az égig érő, istennel azonos fa (a szár) csúcsán az ős hieroglifa (a Tejút hasadéka, amelyben karácsonykor a Nap kél) az ős szár (mai olvasattal az ősúr) mondatot rögzíti, az isten/ember gerincét azonosítja az égig érő fával, a Tejúttal, amely szokás napjainkig megmaradt a magyar jelhasználatban
2. ábra A népi kisködmön hátán szintén az égig érő fa ábrázoltatik, a gerinc itt is a világoszlop megfelelője
3. ábra. A magyar koronázó palást képszerkezetének tengelye szintén a kettős kereszt alakú égig érő fa (az Egy szójele), amelyen megtalálható a Tejút hasadékát ábrázoló Ős és Ten hieroglifa is, együttes olvasatuk Egy Isten, a koronázó palást égig érő fája szintén a gerincre simul, az uralkodót a világoszloppal azonosítja
4. ábra. Tofa karagasz sámánruha, a hátán a szinte kötelező faábrázolással
A történész szerző azon állítása, miszerint a szkíták a magyarok ősei, könnyen elfogadható, mert az általa vizsgált genetikai kapcsolatok tényével aligha lehet vitatkozni. Nem is szükséges érveket keresni ellene, hiszen a magyar történeti hagyomány is a szkíták utódának mondja a magyarságot (1).
Az alábbiakban Horváth Csaba megállapításait kiegészítjük néhány korabeli hieroglifikus nyelvemlékkel, amelyek magyar olvasata és jelhasználata alátámasztja a szerző álláspontját a szkíta-magyar etnokulturális kapcsolatról.
"Genetikai szempontból a kutatás fókuszában az Y-kromoszóma DNS-ének mutációi állnak. Mivel ez csak egy szülőtől öröklődik, így az egész emberiséget lefedő hatalmas családfát alkot. E családfa egyes leszármazási ágait haplocsoportoknak nevezzük. Egy-egy haplocsoportról a következő három adat tudható, mégpedig a földrajzi elterjedése, a létrejöttének ideje és az elhelyezkedése a globális családfán belül. A különféle haplocsoportok e három ismertető jegyének feltérképezésével és egymással való összevetésével vándorlási mintázatok térképei rajzolódnak ki, amelyek földrajzi elhelyezkedése és időpontja is nyomon követhető. Természetesen ez önmagában nem árulja el, hogy ki milyen nyelven beszélt, vagy milyen kultúrát képviselt. Itt azonban a kapott vándorlási mintázat összevethető a feltérképezett régészeti kultúrák földrajzi és időbeli elhelyezkedésével, valamint a nyelvcsaládok nyelvészek által rekonstruált elágazásainak időpontjaival. ...
8/a. ábra. Andronovo edény a Magas Ak ügy (mai magyarsággal: Magasságos Heraklész folyó) mondattal, ez alapján az istent azonosnak tartották az égi folyóval, a Tejúttal (Ipolyi Arnold is arról tájékoztat, hogy a székelyek, ha megemlékeznek Attiláról és Csabáról, akkor a Tejútra tekintenek), balra az Andronovó edény hieroglifái, jobbra a nekik megfelelő székely "m" (magas), "Ak" (patak, Heraklész) és "ü" (ügy "folyó") rovásjelek
8/b. Az előző (8/a.) ábra Andronovo edényén lévő Ak ügy "Heraklész folyó" jelpár (ábrázolási konvenció) megtalálható egy szkíta botvégi jelvényen (balra), valamint egy Kr. e. 5000 tájáról, a Hamangia kultúrából származó bulgáriai edényen is (jobbra), ez utóbbiból következően az Andronovo kultúra igen régi jelhasználatot adott tovább a szkítáknak
A genetikai, régészeti és nyelvészeti adatok alapján a tanulmányban kirajzolódó végkövetkeztetés, hogy az uráli nyelvcsalád terjeszkedését valójában a Jamna, az Afanaszjevo, a zsinegdízses kerámia, és az Andronovo kultúrák alkotta demográfiai komplexum vitte végbe. ... A komplexumot alapvetően az R1a-M417 és az R1b-Z2106 haplocsoportok jelenléte határozza meg. ...
A leszármazási láncolat a következő: A komplexum kiindulópontját a Duna és az Urál-folyó közti sztyeppéket Kr. e. 3300-2600 közt uraló kora-bronzkori földművelő és pásztorkodó Jamna kultúra adta. Ebből ágazott le Kr. e. 3000 körül a kelet felé a sztyeppövezetben egészen az Altaj-hegység vidékéig elvándorló, és ott megtelepedő nomád pásztorkodó Afanaszjevo kultúra, valamint nagyjából ugyanekkor a Jamna kultúra területéről észak-északnyugati irányba egy legyező ágaihoz hasonlóan kiterjedő, a Skandináviától és Észak-Németországtól Lengyelországon át a Volgáig kiterjedő lombos- és vegyes erdőségeket benépesítő bronzkori földművelők zsinegdíszes kerámia kultúrája. Kr. e. 2000 körül aztán ez utóbbiból vált le, és rajzott ki kelet-délkelet felé a közép-ázsiai sztyeppéket a Volgától az Altajig és a Pamírig benépesítő sztyeppi nomád Andronovo kultúra, amely itt az Afanaszjevo kultúra népességét is magába olvasztotta. Ráadásul e demográfiai komplexum ágai szétválásának időpontjai pontosan egyeznek az uráli nyelvcsalád nagy ágai szétválásának nyelvészek által következtetett időpontjaival: Kr. e. 3000, a zsinegdíszes és az Afanaszjevo kultúráknak a Jamnából való kiválása megegyezik a finnugor és a szamojéd nyelvek egymástól való szétválásának nyelvészek által becsült időpontjáéval, és az Andronovo kulrúrának a zsinegdíszesből való kiválása Kr. e. 2000 körül megegyezik a finn-permi és az ugor ág egymástól való különválásáéval. Ily módon az a meglepő forgatókönyv rajzolódik ki, miszerint a Fekete-tengertől északra fekvő sztyeppék Jamna kultúrája képviselte volna az uráli ősnyelvet, az ebből kelet felé kiszakadó és az Altaj környékén megtelepedő Afanaszjevo kultúra a szamojédot, a zsinegdíszes kerámia formájában az észak-európai alföld germánok és szlávok előtti földművelő népessége a finnugor ősnyelvet, majd az ugor kiválása után a finn-permit, az innen keletre szakadó közép-ázsiai sztyeppi nomád Andronovó kultúra pedig a magyart is magába foglaló ugor nyelveket. A későbbiekben kimutatható e kultúrák népessége egy részének kirajzása a tőlük közvetlenül északra elterülő tajga- és tundraövezetbe, ahol ma az északi finnugor és szamojéd népek élnek, az Uráltól nyugatra élő finnugor népek körében pedig ma is jelentős arányban van jelen az R1a-M417 haplocsoport. ...
10. ábra. Nagy, ragyogó anya olvasatú szkíta mondat a Kárpát-medencéből, a Kr. e. I. évezredből (Fehér Bence nyomán)
Ez a forgatókönyv azt is jelenti ugyanakkor, hogy az uráli nyelven beszélő legészakibb, ma is többségében az N haplocsoporhoz tartozó népei eredetileg más, vélhetően paleoszibériai nyelveken beszéltek, és csak átvétel útján vették fel jelenlegi finnugor és szamojéd nyelveiket, ami igazolni látszik Pusztay János nyelvészeti következtetéseit a szamojéd és obi-ugor nyelvekben jelenlévő paleoszibériai nyelvi szubsztrátumra (korábban ott beszélt nyelv nyomaira) vonatkozóan. Kalevi Wiik nyelvészeti kutatásai ugyanakkor a germán és a szláv nyelvekben mutattak ki finnugor szubsztrátumot, erősítve azt a feltevést, hogy a jelenlegi szláv és germán területek nagy részének őslakossága e nyelvek elterjedése előtt finnugor lehetett."
A hunok nyelve
A riport némelyik - a cikk lényegét alig érintő - megfogalmazása pontosítást igényel (2).
Az alábbiakban Horváth Csaba megállapításait kiegészítjük néhány korabeli hieroglifikus nyelvemlékkel, amelyek magyar olvasata és jelhasználata alátámasztja a szerző álláspontját a szkíta-magyar etnokulturális kapcsolatról.
5. ábra. A három hieroglifából összerakott Andronovo BMAC idol (középen) olvasata Nagy Ten sar (mai magyarsággal: Nagyságos Ten úr), az idol hieroglifáinak megfelelő hun jelek Apahidáról, Noin Uláról és a Kárpát-medencéből (balra) valamint a székely írás "n", "nt/tn" és "s" rovásjelei (jobbra), a ligatúraképzés máig ismert jellemzője a székely írásnak
"Genetikai szempontból a kutatás fókuszában az Y-kromoszóma DNS-ének mutációi állnak. Mivel ez csak egy szülőtől öröklődik, így az egész emberiséget lefedő hatalmas családfát alkot. E családfa egyes leszármazási ágait haplocsoportoknak nevezzük. Egy-egy haplocsoportról a következő három adat tudható, mégpedig a földrajzi elterjedése, a létrejöttének ideje és az elhelyezkedése a globális családfán belül. A különféle haplocsoportok e három ismertető jegyének feltérképezésével és egymással való összevetésével vándorlási mintázatok térképei rajzolódnak ki, amelyek földrajzi elhelyezkedése és időpontja is nyomon követhető. Természetesen ez önmagában nem árulja el, hogy ki milyen nyelven beszélt, vagy milyen kultúrát képviselt. Itt azonban a kapott vándorlási mintázat összevethető a feltérképezett régészeti kultúrák földrajzi és időbeli elhelyezkedésével, valamint a nyelvcsaládok nyelvészek által rekonstruált elágazásainak időpontjaival. ...
6/a. ábra. Andronovo fenékbélyeg az Éden négy szent folyóját jelképező svasztikával (ez valamivel bonyolultabb a szokásosnál), mindegyik ága a székely "j" (jó "folyó") jel megfelelője, a magyar hieroglif írás jelkészletében szintén megtalálható a svasztika, fazekasainknál pedig az Édenre utaló fenékbélyeg szokása (edény szavunk - az ősvallási hagyománynak megfelelve - azonos gyökerű az Éden szóval)
6/b. ábra. A székely írás "j" (jó "folyó") jeléből négy darab szükséges egy svasztikához (az Ószövetségben nagy tisztelettel említett, az isteni Teremtésre emlékeztető négy szent folyó ábrázolásához)
7. ábra. Andronovo edény az Ak laka (mai magyarsággal: Heraklész laka) vagy inkább az Ak él (mai magyarsággal: Heraklész él) mondattal, a görög források szerint Heraklész a szkíták ősapja
8/a. ábra. Andronovo edény a Magas Ak ügy (mai magyarsággal: Magasságos Heraklész folyó) mondattal, ez alapján az istent azonosnak tartották az égi folyóval, a Tejúttal (Ipolyi Arnold is arról tájékoztat, hogy a székelyek, ha megemlékeznek Attiláról és Csabáról, akkor a Tejútra tekintenek), balra az Andronovó edény hieroglifái, jobbra a nekik megfelelő székely "m" (magas), "Ak" (patak, Heraklész) és "ü" (ügy "folyó") rovásjelek
8/b. Az előző (8/a.) ábra Andronovo edényén lévő Ak ügy "Heraklész folyó" jelpár (ábrázolási konvenció) megtalálható egy szkíta botvégi jelvényen (balra), valamint egy Kr. e. 5000 tájáról, a Hamangia kultúrából származó bulgáriai edényen is (jobbra), ez utóbbiból következően az Andronovo kultúra igen régi jelhasználatot adott tovább a szkítáknak
9. ábra. Lyukó sár (mai magyarsággal: Lyukó úr) olvasatú Andronovo (Anau) pecsétnyomó (balra), kelet európai hun kereszt Lyukó és sar "úr" jelekkel, valamint a székely írás "ly" és "s" rovásbetűje (jobbra), a hun kereszt annak bizonyítéka, hogy a szkíták és a hunok hasonló kulturális minőséget képviseltek
A leszármazási láncolat a következő: A komplexum kiindulópontját a Duna és az Urál-folyó közti sztyeppéket Kr. e. 3300-2600 közt uraló kora-bronzkori földművelő és pásztorkodó Jamna kultúra adta. Ebből ágazott le Kr. e. 3000 körül a kelet felé a sztyeppövezetben egészen az Altaj-hegység vidékéig elvándorló, és ott megtelepedő nomád pásztorkodó Afanaszjevo kultúra, valamint nagyjából ugyanekkor a Jamna kultúra területéről észak-északnyugati irányba egy legyező ágaihoz hasonlóan kiterjedő, a Skandináviától és Észak-Németországtól Lengyelországon át a Volgáig kiterjedő lombos- és vegyes erdőségeket benépesítő bronzkori földművelők zsinegdíszes kerámia kultúrája. Kr. e. 2000 körül aztán ez utóbbiból vált le, és rajzott ki kelet-délkelet felé a közép-ázsiai sztyeppéket a Volgától az Altajig és a Pamírig benépesítő sztyeppi nomád Andronovo kultúra, amely itt az Afanaszjevo kultúra népességét is magába olvasztotta. Ráadásul e demográfiai komplexum ágai szétválásának időpontjai pontosan egyeznek az uráli nyelvcsalád nagy ágai szétválásának nyelvészek által következtetett időpontjaival: Kr. e. 3000, a zsinegdíszes és az Afanaszjevo kultúráknak a Jamnából való kiválása megegyezik a finnugor és a szamojéd nyelvek egymástól való szétválásának nyelvészek által becsült időpontjáéval, és az Andronovo kulrúrának a zsinegdíszesből való kiválása Kr. e. 2000 körül megegyezik a finn-permi és az ugor ág egymástól való különválásáéval. Ily módon az a meglepő forgatókönyv rajzolódik ki, miszerint a Fekete-tengertől északra fekvő sztyeppék Jamna kultúrája képviselte volna az uráli ősnyelvet, az ebből kelet felé kiszakadó és az Altaj környékén megtelepedő Afanaszjevo kultúra a szamojédot, a zsinegdíszes kerámia formájában az észak-európai alföld germánok és szlávok előtti földművelő népessége a finnugor ősnyelvet, majd az ugor kiválása után a finn-permit, az innen keletre szakadó közép-ázsiai sztyeppi nomád Andronovó kultúra pedig a magyart is magába foglaló ugor nyelveket. A későbbiekben kimutatható e kultúrák népessége egy részének kirajzása a tőlük közvetlenül északra elterülő tajga- és tundraövezetbe, ahol ma az északi finnugor és szamojéd népek élnek, az Uráltól nyugatra élő finnugor népek körében pedig ma is jelentős arányban van jelen az R1a-M417 haplocsoport. ...
10. ábra. Nagy, ragyogó anya olvasatú szkíta mondat a Kárpát-medencéből, a Kr. e. I. évezredből (Fehér Bence nyomán)
Ez a forgatókönyv azt is jelenti ugyanakkor, hogy az uráli nyelven beszélő legészakibb, ma is többségében az N haplocsoporhoz tartozó népei eredetileg más, vélhetően paleoszibériai nyelveken beszéltek, és csak átvétel útján vették fel jelenlegi finnugor és szamojéd nyelveiket, ami igazolni látszik Pusztay János nyelvészeti következtetéseit a szamojéd és obi-ugor nyelvekben jelenlévő paleoszibériai nyelvi szubsztrátumra (korábban ott beszélt nyelv nyomaira) vonatkozóan. Kalevi Wiik nyelvészeti kutatásai ugyanakkor a germán és a szláv nyelvekben mutattak ki finnugor szubsztrátumot, erősítve azt a feltevést, hogy a jelenlegi szláv és germán területek nagy részének őslakossága e nyelvek elterjedése előtt finnugor lehetett."
11. ábra. Krími szkíta korona az Isten (ős + ten) szóval, jobbra lent a székely írás "us" (ős) és "nt/tn" (Ten) jele, a lényegét tekintve ugyanazt az égig érő fát ábrázolja a Tejút Napot szülő hasadékának feltüntetésével, mint amit az 1. ábra Jamnaja idoljának hátoldalán is láthattunk
A hunok nyelve
A riport némelyik - a cikk lényegét alig érintő - megfogalmazása pontosítást igényel (2).
Más hibák ott érhetők tetten, ahol Horváth Csaba eltér a hagyománytól. A hagyományban ugyanis nem csak a szkíták, hanem - így, vagy úgy - a hunok, a médek, szabírok és a párthusok is őseinkként szerepelnek.
S az őseink és rokonaink közé számított népek felsorolása még nem is teljes. Mario Alinei szerint az etruszkok, Otto von Sadovszky szerint a penut indiánok a legközelebbi nyelvrokonaink. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyarul elolvasható szövege a Kárpát-medencei őshonosság bizonyítéka. A magyar nyelv rögzítésére feltalált magyar hieroglif írás azért terjedt el már a kőkorban a Pireneusoktól Dél-Amerikáig, mert a Homo sapiens sapiens 50 000 évvel ezelőtt létezett őshazájában (a bibliai Éden területén) sokan beszélhették a magyar nyelv ősét. A hasonló érvek nem teszik lehetővé a kis területű őshaza és kis létszámú ősnép elképzelését. A genetika nyelvén ez azt jelentheti, hogy a magyar nyelvet nem lehet egyetlen, vagy néhány rokon haplotípushoz kötni. Amiképpen ma is több genetikai képlethez tartozik a magyar nyelv, így lehetett ez korábban is.
S az őseink és rokonaink közé számított népek felsorolása még nem is teljes. Mario Alinei szerint az etruszkok, Otto von Sadovszky szerint a penut indiánok a legközelebbi nyelvrokonaink. A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyarul elolvasható szövege a Kárpát-medencei őshonosság bizonyítéka. A magyar nyelv rögzítésére feltalált magyar hieroglif írás azért terjedt el már a kőkorban a Pireneusoktól Dél-Amerikáig, mert a Homo sapiens sapiens 50 000 évvel ezelőtt létezett őshazájában (a bibliai Éden területén) sokan beszélhették a magyar nyelv ősét. A hasonló érvek nem teszik lehetővé a kis területű őshaza és kis létszámú ősnép elképzelését. A genetika nyelvén ez azt jelentheti, hogy a magyar nyelvet nem lehet egyetlen, vagy néhány rokon haplotípushoz kötni. Amiképpen ma is több genetikai képlethez tartozik a magyar nyelv, így lehetett ez korábban is.
Ettől a megjegyzéstől föggetlenül a szkíták magyarul beszéltek, ahogyan azt Horváth Csaba helyesen megállapította s ahogyan azt a bemutatott hieroglifikus nyelvemlékek alátámasztják. Ugyanezt igazolják a Fehér Bence által közölt Kárpát-medencei szkíta nyelvemlékek is a Kr. e. I. évezredből, amelyeket a magyar hieroglif írás segítségével magyarul el lehet olvasni.
Ám abból, hogy a szkíták magyarul beszéltek, nem következik, hogy a hunoknak más nyelven kellett beszélniük. A hun nyelv is lehetett magyar, vagy magyarral rokon. Amiképpen ma több nép beszéli a szláv nyelveket, azonképpen egykor a magyart és a magyarral rokon nyelveket is beszélhette több nép. Amikor Horváth Csaba leszűkíti a magyar nyelvhasználat lehetőségét a szkítákra, akkor a tévedését az okozta, hogy a szkíták és a hunok genetikai eltérése alapján eltérő nyelvre következtetett. Mivel azonban a gének nem rögzítik a nyelvet, ezért a két nép valamilyen fokú genetikai eltérése nem jelent egyúttal eltérő nyelvet is.
A nyelvet elsősorban a fennmaradt nyelvemlékek alapján lehet megállapítani. A szkíták és a hunok egyaránt használták a magyar hieroglif írást s ezzel az írással mindkét nép magyar szavakat és mondatokat hagyott hátra. Ebből következően egyaránt magyarul beszéltek.
Elvileg elképzelhető lenne az is, hogy az egyik nép esetében az anyanyelv maradékának ítéljük e hieroglifikus magyar szövegeket, miközben a másik népnél kulturális hatás eredményének. Így jár el Horváth Csaba is. Ezt azonban valamivel alá is kellene támasztani, ám a genetikai eltérés ehhez nem elegendő érv, mert a gének nem rögzítik a nyelvet. A nyelv egyébként mindegyik nép esetében kulturális hatás, mert az anyanyelv sem lehet több kulturális hatásnál.
Az egyes népek nyelvét kézenfekvően a fennmaradt nyelvemlékeik alapján lehet eldönteni. Mivel a szkíták, a hunok és az ősként, rokonként számításba vehető többi nép esetében elsősorban hieroglifikus nyelvemlékek maradtak ránk, ezeket kell megérteni és hasznosítani. Nem visz előre az a gyakorlat, hogy a létező és ismert hieroglifikus nyelvemlékeket azért nem veszik figyelembe a különböző szerzők, mert nem rendelkeznek az ehhez szükséges ismeretekkel és tartanak a valójában nem is létező "tudományos konszenzus" neheztelésétől.
Ám abból, hogy a szkíták magyarul beszéltek, nem következik, hogy a hunoknak más nyelven kellett beszélniük. A hun nyelv is lehetett magyar, vagy magyarral rokon. Amiképpen ma több nép beszéli a szláv nyelveket, azonképpen egykor a magyart és a magyarral rokon nyelveket is beszélhette több nép. Amikor Horváth Csaba leszűkíti a magyar nyelvhasználat lehetőségét a szkítákra, akkor a tévedését az okozta, hogy a szkíták és a hunok genetikai eltérése alapján eltérő nyelvre következtetett. Mivel azonban a gének nem rögzítik a nyelvet, ezért a két nép valamilyen fokú genetikai eltérése nem jelent egyúttal eltérő nyelvet is.
A nyelvet elsősorban a fennmaradt nyelvemlékek alapján lehet megállapítani. A szkíták és a hunok egyaránt használták a magyar hieroglif írást s ezzel az írással mindkét nép magyar szavakat és mondatokat hagyott hátra. Ebből következően egyaránt magyarul beszéltek.
Elvileg elképzelhető lenne az is, hogy az egyik nép esetében az anyanyelv maradékának ítéljük e hieroglifikus magyar szövegeket, miközben a másik népnél kulturális hatás eredményének. Így jár el Horváth Csaba is. Ezt azonban valamivel alá is kellene támasztani, ám a genetikai eltérés ehhez nem elegendő érv, mert a gének nem rögzítik a nyelvet. A nyelv egyébként mindegyik nép esetében kulturális hatás, mert az anyanyelv sem lehet több kulturális hatásnál.
Az egyes népek nyelvét kézenfekvően a fennmaradt nyelvemlékeik alapján lehet eldönteni. Mivel a szkíták, a hunok és az ősként, rokonként számításba vehető többi nép esetében elsősorban hieroglifikus nyelvemlékek maradtak ránk, ezeket kell megérteni és hasznosítani. Nem visz előre az a gyakorlat, hogy a létező és ismert hieroglifikus nyelvemlékeket azért nem veszik figyelembe a különböző szerzők, mert nem rendelkeznek az ehhez szükséges ismeretekkel és tartanak a valójában nem is létező "tudományos konszenzus" neheztelésétől.
12. ábra. Tagar ékszer a Jóma "jó magas" ligatúra alakját felvevő csodalény ábrázolásával, a Jóma ligatúra hun-szkíta eredetű és a Kárpát-medencétől Amerikáig ismertek az előfordulásai, képi tartalma alapján a magasba vezető folyó (a Tejút, illetve a véle azonos isten) jelképe
(1) Legfeljebb azt nem tudjuk, hogy a hagyományban szkítaként emlegetett ősök alatt a királyi szkíták, vagy a párthusok, médek, hunok, esetleg az avarok értendők-e. Lehetséges, persze, hogy ezeket a népeket nem is kell, nem is lehet élesen különválasztani egymástól.
(2) Aligha tekinthetők többnek hozzá nem értésről árulkodó újságírói bakinál a következők:
"Ha a földönkívüli származáshoz vagy a sumér rokonsághoz hasonló tudománytalan eszmefuttatásokat kizárjuk".
A földönkívüli származás emlegetése a szokásos finnugrista pamfletekben is csak egy olcsó klisé, aminek egy tudományos igényű cikkben nem lenne keresnivalója.
Ezzel szemben a sumér rokonság gondolata az akadémikus áltudomány évszázados bősz tagadása után a közelmúltban már a jobb (pontosabban ballib) szalonokban is emlegethető nézetté változott, bár ennek híre még nem juthatott el a 24.hu szerkesztőségébe.
A fordulat lényegét a finn Simo Parpola, a Helsinki egyetem professzora által közölt 3000 sumér szó által nyújtott tanulság képezi. Parpola szerint a sumér az uráli nyelvcsaládba tartozik. Először volt a korai proto-uráli (Kr. e. 9000‒7000), aztán a késői (Kr. e. 6000‒4000), majd jött a korai proto-sumer (Kr. e. 4000‒3000), végül a késői (Kr. e. 2000‒1600). A korai proto-uráli a késői proto-nosztratikusból fejlődött ki Kr. e. 10 000 körül.
A Parpola által vizsgált sumér szavak párhuzamai megtalálhatók az eurázsiai nyelvek jelentős részében, így a finnben és a magyarban is. Az előadó a nyelvtudomány kedvenc bizonyító eszközével, a szabályos hangváltozásokkal illusztrálta a sumér és a magyar szavak összefüggéseit.
Fontos közlendő volt ez, ám a finnugrászaink nem siettek tájékoztatni róla a magyar közönséget. Hozzátehetjük, hogy Götz László már közreadta a Keleten kél a Nap c. munkájában, hogy a sumér szavak elárasztották a fél világot és a magyar nyelvet is, de őt még a szokásos finnugrista jelzőosztogatással, majd az agyonhallgatással elintézhetőnek vélték. Parpolával ugyanezt már nem tehették meg, mert neki megfelelő "tudományos pedigréje" is van az efféle közlésekhez. Amiből persze az következik, hogy a sumér-magyarológia elleni megszokott acsarkodásoknak végleg lejárt az ideje.
(3) Horváth Csaba szerint "Ismert, hogy bizánci források megemlékeznek a honfoglaló magyarság kétnyelvűségéről." Ez azonban tévedés. A szerző - feltehetően a forrást nem kellőképpen ismerve - csak az ellenségképzőként működő magyar- és tudományellenes egyetemi oktatás egyik kedvenc csúsztatását ismétli meg. Bíborbanszületett Konstantin császár A birodalom kormányzása c. műve (tehát nem "források", csak forrás) következetesen elhatárolja egymástól a hét honfoglaló magyar törzset, valamint a hozzájuk csatlakozott három kabar törzset. Ezek "honfoglaló magyarság" elnevezés alatti összemosása - a nyelvhasználatukról szólván - a közönség félrevezetése.
A nyelvi viszonyokról tájékoztató mondat ugyanis a fordító Moravcsik Gyula lábjegyzete szerint nyelvtanilag hibás, ezért nem lehet tudni, hogy kire is vonatkozik a kétnyelvűség: a hét magyar törzsre, vagy a hozzájuk csatlakozott kabarokra. Kézenfekvő, hogy a kisebb létszámú és alárendelt kabar népesség tanulta meg a nagyobb létszámú és hatalmú magyarság nyelvét és lett ezáltal kétnyelvűvé - ahogyan az lenni szokott. A kétnyelvűséget azonban nem lehet a honfoglaló magyarság egészére és főként nem a honfoglaló népességet meghatározó hét magyar törzsre vonatkoztatva előadni. A tudós császár egyébként is csak dialektusról beszél, azaz eleve lehetséges(?), hogy rokon nyelvű népek csatlakozásáról volt szó. A kabarok így lehetnek szabírok is, akik Attila halála óta kóboroltak a sztyeppén, a visszatérés újabb alkalmára várva.
13. ábra. A Kr. e. V. és III. évezred között virágzott Tordos-Vincsa kultúra magyarral közös jelei
Horváth Csaba-Barnabás: Finnugor és szkíta eredet - egy és ugyanaz? International Relations Quarterly, ISSN 2062-1973, Vol. 10. No. 3-4. (2019) 9 p.
Horváth Csaba-Barnabás - Bihari Dániel: Őstörténeti csavar: egyszerre finnugorok és szkíták is a magyarok
Etymological Dictionary of the Sumerian Language, by Simo Parpola. Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, 2016.
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Szkíta tartalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Moór Elemér: A hunok származásának kérdése, fő tekintettel a nyelvi forrásanyagra, Magyar Nyelv, Akadémiai Kiadó, 1963.
Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése
Varga Géza: A II. karosi temető 29-es sírjából előkerült tarsolylemez hieroglifikus mondata
Varga Géza: Új hun rovásjelek a Selyemút mellékéről, Terezinből
Varga Géza: Kiállítás: Attila örökösei - A hunoktól az Árpád-házig
Varga Géza: A hun Edikon és a székely "gy" (Egy) rovásjel
Varga Géza: A hunok magyar nyelvéről és a székely írás hun eredetéről folyó ostoba vitáról
Varga Géza: Kiállítás: Attila örökösei - A hunoktól az Árpád-házig
Varga Géza: A hun Edikon és a székely "gy" (Egy) rovásjel
Varga Géza: A hunok magyar nyelvéről és a székely írás hun eredetéről folyó ostoba vitáról
Varga Géza: Az akadémikus "tudomány" sorozatos írástani kudarcait a hieroglifáink fel nem ismerése okozza
Varga Géza: Az akadémikus tudomány átadta a terepet, nem képes a székely írás eredeztetésére
Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése
Varga Géza: A II. karosi temető 29-es sírjából előkerült tarsolylemez hieroglifikus mondata
Varga Géza: A rakamazi turulos korong hieroglifikus mondata
Varga Géza: Török Tibor sem mond igazat, mert léteznek hieroglifikus avar nyelvemlékek
Varga Géza: Neparáczki Endre nem mond igazat, mert vannak honfoglaló nyelvemlékek
Varga Géza: Laszlovszky András akaratlanul is elismeri a sumér és a magyar nyelv valamiféle rokonságát
Varga Géza: Andronovo edény az "Ak laka" mondattal
Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Megy Elek a fészbukon: "Az MTA intézményét átfordították a Habsburg udvar kívánsága szerint, Széchenyi István magyar nemzetét szolgálni hivatott Tudós Társaságból, finnugrista, vakoló egyesületté, amelyről a temesvári főrabbi, Drechsler Miksa emlékirataiban megírta, hogy zsidók terjesztették el a magyar eredet hamis teóriáját, - jó pénzért. Hunfalvy és Budenz szelleme ma is meghatározó a MTA működésében. Glatz Ferenc elnök leleplezte magát magyargyűlölettel átitatott soraival, amely lexikonba rögzítette tudománytalan mocskolódását, makogó gyermek és asszonygyilkos hordának titulálva a magyarok őseit. És bármilyen hihetetlen, ma sincsen következménye a feltűnő magyarellenességnek. Hagyományaink leglényegesebb kérdései a székely rovásírás és a Varga Géza tudományos felfedezése során megismert szakrális szkíta-hun hieroglifák leletei köré csoportosulnak. Az utóbbi fontosságát mutatja, hogy Varga Géza a Szentkoronával bizonyította, hogy a Pantokrátor képen hieroglifák találhatók. Az 50 ezer éves, szakrális hieroglifák a Kárpát-medencében: zalai népi kerámiákon, Veleméri tető-zsindelyeken, a Róma kori Szavária- Szombathely Izeum területén, az erdélyi templomok fa-kazettás mennyezetén megtalálhatók, de ilyen hieroglifa jelek találhatók a Koronázó paláston is, ami összekapcsolja a népi és a királyi udvar szakralitását. Ezek a szakrális hieroglifák mintegy bizonyítják a szkíták-avarok- magyarok műveltség-beli egységét, és széleskörű elterjedését az 5 kontinensen. Varga Géza könyveiben mutatja be gazdag lelet-gyűjteményét, elemzéseit, a világ szakrális írásainak területi és nyelvi eloszlását. E mondatok csak a figyelmet szeretnék ráirányítani a korszakos felfedezésre, amely bizonyítja az emberiség műveltségében a szkíta-hun-avar kor meghatározó szerepét. Stigmatikus az a küzdelem, amely Varga Géza íráskutató és a MTA között zajlik. A MTA mindent elutasít, és munkatársai múzeumi bizonyítékokat rongálnak meg, hogy eltüntessenek jeleket. Már bevetették az ismert arzenált az agyonhallgatástól, személyeskedő jelzőosztogatásig. Ám valójában nincsenek cáfolatok, sem érvei az elutasításnak. Nincsenek nyelvi bizonyítékok a hun-avar-magyar azonosságnak, mondják, - hiába hármashalom és a kettőskereszt a címerünkben, és megannyi bizonyíték? Elutasítják azzal, hogy tudománytalan kérdésekkel nem foglalkoznak. Így azután az újabb felfedezések csak azt eredményezik, hogy finnugrista kármentésként őseink vagy zsidó-kazárok, vagy kipcsakok voltak, - tessék választani! Cinikus és retrográd, helytartósági hatalmasok takaratlan magyarfób szelleme uralja ma is tudományosságunkat, oktatásunkat, nemzeti történelmünket, - és jaj annak a népnek, akinek ellenségei tanítják a történelmet!"
VálaszTörlésElismerésre méltó vállalkozás a magyar ősmúlt lényegének megragadása. Láthatjuk a tudományos vita tisztázó szerepét és szükségességét. Szembeszökő azonban az MTA felkészületlensége a tudományos vitában való részvételre, helyette a kerékkötő dicstelen szerepet választotta. Mindazonáltal köszönhetően Varga Géza elhivatottságának a helyzet érlelődik, ahogyan mozaikról mozaikra építi mandala képét a szkíta-hun szakrális örökség leletanyagából.
TörlésNézzük mit ír a Nyelv és Tudomány c. Internetes lapban (2020 február 25.) zegernyei (sic.) „…a magyarságkutatás keretében ideje lenne végre megismerni az ázsiai hunok kultúráját is. Jelenleg úgy tűnik, hogy e nemes célért hazánk fiai közül a legtöbbet a Széchenyi István melletti másik legnagyobb magyar, Soros György tette, aki orosz alapítványán keresztül két alkalommal is támogatta a hsziungnuk kutatását.” Megtudtuk hát – azon túl, hogy a szerző megtagad minden hagyományunkat és a Krónikáinkat - ki a második legnagyobb magyar!
VálaszTörlésHa zegernyei csak a pénzre figyel és a végzett kutatásra, annak eredményére nem, akkor érthető az álláspontja.
Törlés