László Gyula, a kitűnő régész sóhajtott fel annak idején egy tanulmányában, hogy érdekes ellentmondás van az égig érő fa népmeséinkben való gyakori felbukkanása és a régészeti leletek ábrázolásain általa tapasztalt feltűnő hiánya között.
Ma már tudjuk, hogy László Gyula tévedett, mert a régészeti leletek, a néprajzi tárgyaink és a régi ékszereink, sőt a középkori templomaink is tele vannak az égig érő fa jelképszerű ábrázolásával. Akad néhány faábrázolás a székely írásjelek között is, mert ez a jelkészlet a kőkori ősvallás jelképrendszeréből öröklődött ránk, tehát szükségszerűen előfordult benne az ősvallás központi gondolatát jelképező, Istennel azonos fa. Valójában tehát nem hiány van a faábrázolások terén, hanem a bőség zavarát állapíthatjuk meg. Ez a számtalan faábrázolás azért létezik, mert az égig érő fa fontos volt az ősvallás számára, összefüggvén az ősvallási erkölcstannal és az eszkhatológiával (a végső időkről alkotott ősvallási elképzelésekkel). Az igazi kérdés az, hogy az akadémikus tudomány számára miképpen maradhatott rejtve ez a sok elolvasható faábrázolás? (1)
1. ábra. Zamárdi avar nagyszíjvég részlete az égig érő fa csúcsával (középen), valamint a székely "tprus" (tapar us "szabír ős", balra fent) és a székely "us" (ős, jobbra fent) hieroglifa
Az erkölcstan a jelenben követendő magatartást írja le, az eszkhatológia pedig a vallásoknak a végső dolgokkal kapcsolatos tanításait (a jelen világkorszak végéről és az új világkorszak kezdetéről kialakított nézetek összességét) jelenti. Az alább bemutatott gondolatgazdag és művészi fokon megvalósított, elolvasható faábrázolások a magyar ősvallás fejlett voltára utalnak. Aligha értékelhető másként az elolvasható hun ékszerek pazar kivitelezése, gondolati, meg ötvöstechnikai értelemben is vett csiszoltsága. A hunok által használt magyar hieroglif írás kőkori megfelelői alapján már a kőkorban kialakult egyfajta félelemérzet az ijesztő természeti jelenségek, mint pl. a mennydörgés, az üstökösök megjelenése, meg a meteorhullás kapcsán és már akkor kidolgoztak egy eszkhatologikus elméletrendszert. Ennek bizonyítéka a székely írás jeleivel azonos formájú kőkori jelek sora (2. ábra), amelyek az égig érő fához kötődő hiedelmek létezéséről tanúskodnak.
2. ábra. A 15-20 ezer éves Mas d' Azil-i jelek (Pireneusok) közül 20 db. egyezik meg a székely írás jeleivel, ezen az ábrán olyan jeleket mutatunk be közülük, amelyek a jelen cikk égig érő fa ábrázolásain is szerepelnek (balról jobbra): a Tejút hasadékának rajza (székely "us"), az égig érő fa rajza (székely Ten "isten"), a kettős kereszt alakú jel az Istennel azonos Tejút rajza (székely Egy), a függőleges egyenes az égig érő fa szárát ábrázolja (székely "sz"), a sarok hegyét ábrázoló rajz (a székely "s")
Joggal merült fel már a kőkorban a gondolat, hogy egy égszakadás a világ elpusztulását eredményezheti, de az emberiség kollektív emlékezete az elmúlt tízezer években valóban megtörtént kozmikus katasztrófák emlékét is megőrizhette. Érthető volt a törekvés az őseink részéről valamilyen eljárás kialakítására az üveghez, jéghez hasonló kőzetből lévőnek gondolt égboltozat magasban tartására. A kor tudományos színvonalának megfelelő "módszer" természetesen ősvallási mezben jelent meg. Ennek lényege az égig érő fával (a Tejúttal) azonos, felettünk az eget tartó fiúisten tisztelete.
Azaz a régiek úgy képzelték el a világvégét, hogy ránk szakad az ég, mennykő csap le ránk és minden, vagy majdnem minden elpusztul. Amíg azonban az Istennel azonos égig érő fa tartja felettünk az eget, addig Ő megment bennünket a világ elpusztulásától - ha betartjuk a betartandókat. Ezért az égig érő fával (a Tejúttal) azonos fiúistennek, valamint a tőle származó királyi dinasztiának engedelmeskednünk kell, hogy legyen ereje tartani a fejünk felett az eget. A fiúisten neve az elmúlt évezredek alatt többször változhatott, azonban a jelek alapján következtetni lehet a Bél, Jó (Jóma), Óg, Dana, Ak (Heraklész) nevekre, vagy jelzőkre (róluk bővebben a Magyar hieroglif írás c. kötetben). Őt (őket) dicsérik az alábbi faábrázolások.
Az akadémikus "tudomány" nem ismeri a magyar írástörténet kezdeteit, ezért a hieroglifáink (s velük együtt az égig érő fa, a turul, meg a kőkori eszkhatológia) a számukra mintha nem is léteznének. Ez alól az általános akadémikus ismerethiány alól az egyébként kitűnő László Gyula sem tudta magát mentesíteni.
Bálint Csanád régész szintén felsóhajtott (a nagyszentmiklósi kincsről írt grandiózus méretű kötetében), amivel akaratlanul is hozzájárult az égig érő fa jobb azonosításához. Azt írta ugyanis, hogy kellene már találnunk valamilyen módszert, amellyel a turulábrázolások és a közönséges ragadozómadár-ábrázolások elhatárolhatók egymástól. Nem vette észre, hogy a turulábrázolásokon rendszerint szerepel a székely írás (pontosabban a magyar hieroglif írás) valamelyik jele. Ezt pedig érdemes lett volna észrevennie, mert akkor rájöhetett volna, hogy azoknak van igaza, akik szerint a rakamazi korongokon a turul látható.
Ez az elv aztán (hogy a szent dolgokon szent jelek, azaz magyar hieroglifák vannak) segít elkülöníteni az égig érő fa ábrázolásait is a közönséges faábrázolásoktól. Azért működik ez a módszer, mert a turul meg az égig érő fa egyaránt a magyar ősvallás témája, a magyar hieroglif írás pedig a magyar ősvallás jelrendszere volt egykor. A jelen cikk képei azt dokumentálják, hogy az archaikus ábrázolásokat napjainkig másolgatók együtt mentették át a képeket is, meg a jeleket is. Ebből következően a székely írás jeleit (azok hieroglifikus előzményeit) ismerve könnyen azonosítható a turul is, meg az égig érő fa is.
Az intelligens ember felismeri a környező világban létező törvényszerű összefüggéseket, az akadémikus "tudomány" azonban akkor sem hajlandó a magyar jeltörténet kezdeteire utaló összefüggéseket észrevenni, ha a szájába rágjuk. S ez korántsem túlzás. Bálint Csanád például egyike volt azoknak, akik az 1999-es Frankfurti Nemzetközi Könyvkiállítás alkalmával a kiállításra benyújtott köteteimről (azok elolvasása és megértése nélkül?) negatív értékelést adott, hogy azokat ne kelljen kiállítania a székely írást gyűlölő ballib szervezőknek.
Az égig érő fa jellegzetes ábrázolási konvenciókban (ilyen a "felülnézeti világmodell" és az "eget tartó fa" stb.) fordul elő és kötődik a székely rovásírás előzményét képező magyar hieroglif írás jeleihez. Minden égig érő fa ábrázolás esetében azonosíthatunk egy, vagy több magyar hieroglifát (vallásos jelentőségű szó- és mondatjelet).
Az égig érő fák gyakran előforduló jellegzetességei:
- Magyar hieroglifákkal azonosak, ezek jelennek meg rajtuk vagy a közelükben.
- A sarok hegyén (4. ábra), a nagy hegyen, az ország jelentésű hármas halmon, vagy a magas kő nevezetű lépcsős toronytemplomon áll.
- A csúcsán, vagy a hasadékában (3. ábra) felbukkan a Nap.
- Az ágak vége esetenként lefelé görbül.
- Égitestek (Nap és Hold) között látható.
- Eget tartó szerepben található (2. ábra), vagy az ábrázolás utal az eget tartó fára (pl. az 1. ábrán látható őriszentpéteri (valójában erdélyi) tál "virágszirmaiban").
- Szimmetrikus ábrázolás központi alakja.
- Felülnézeti világmodell sarkaiban áll.
E lenyűgöző szépségű és mondanivalójú faábrázolások nagyon régiek és el vannak terjedve az egész világon a hozzájuk tartozó magyar hieroglifikus mondatokkal egyetemben, amit a cikk képei illusztrálnak. A változatos művészi - gondolati megoldások káprázatosak. Minden tiszteletünket megérdemlik és eleven cáfolatát jelentik a régmúlt magyar emberét és világnézetét alábecsülő ballib ítéleteknek.
Az alább látható égig érő fák jó része megtekinthető a veleméri Sindümúzeumban, vagy a környékén: az Őrségben, vagy az Őrség közelében. A jelek leírása megtalálható a Magyar hieroglif írás c. kötetben (Írástörténeti Kutatóintézet, 2017.).
A magyar néprajz tárgyain lévő égig érő fák
3. ábra. Az őriszentpéteri tálról, a "virág" szirmaiban az eget tartó fa ábrázolási konvenció látható, A középpont olvasata: Lyukó a Nap, az egyes virágszirmok olvasata: Nagy szár (mai magyarsággal: Nagyúr)
4. ábra. Czibor Imre "Isten országa" kancsójáról, az égig érő fa elolvasható
6. ábra. Az alsópáhoki tál másik fája egy szimmetrikus kompozíció közepén a nagy hieroglifán áll (Sindümúzeum, Velemér)
8. ábra. Bakó Ildikó hímes tojásán a tprus (tapar us "szabír ős") hieroglifa szerepel
9. ábra. A magyar hímes tojás égig érő fájának tetején a magas ősi kő mondat olvasható
Zengővárkonyi hímes tojás égig érő fája, az olvasata egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata, egy epiphania leírása: Ragyog, ragyogj, ragyogj! Magas égi kő. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál.
10. ábra. A nyárszói székelykapu tulipánjában a szár hieroglifát látjuk
11. ábra. A korondi gyertyatartón a vízszintes hullámvonalból (az óceánból) kiemelkedő, a fiúistennel azonos égig érő fa felett a gyertya lángja jelképezi a napistent, a lecsorgó viasz pedig a négy szent folyót eleveníti meg (Sindümúzeum, Velemér)
12. ábra. A korondi kancsón körben a magasba vezető út jelképeit látjuk, közte az égig érő fa rajzát is (Sindümúzeum, Velemér)
13. ábra. A magyargyerőmonostori kályhacsempén ábrázolt égig érő fa ágai közé kétszer is odaírta a fazekas a Jó ős mondatot, a fa tövében megtalálható a magas és a kő hieroglifa is
14. ábra. A magyarszombatfai tál felülnézeti világmodelljének sarkaiban a Jóma ten "Jóma isten" olvasatú égig érő fa szerepel, ez azonos gyökerű az első japán császár, Jimmu Tenno nevével (a korai japán jomon kerámiákon a Jóma ligatúra is megtalálható)
15. ábra. A magyarszombatfai tányér világmodelljének négy sarkán a szár hieroglifa látható
16. ábra. A miskolci tálon ábrázolt égig érő fa csúcsán a Nap jelképe, tövében a Jó országa mondatjel (Sindümúzeum, Velemér)
17. ábra. A veleméri sindün a székely írás "tprus" (tapar us "szabír ős") jelének őrségi megfelelőjét látjuk (Sindümúzeum, Velemér)
18. ábra. A veleméri sindün virágszerű írásemlék látható, amelynek az olvasata: magasságos Lyukó köve (Sindümúzeum, Velemér)
19. ábra. A veleméri sindű virágának olvasata: Egy Isten (Sindümúzeum, Velemér)
20. ábra. A veleméri sindü égig érő fájának tetején a Tejút hasadékának rajza a székely írás "us" (ős), a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás "isten" szójelével, valamint a vámfausi fazekasok "Isten szeme" mintájával rokon (Sindümúzeum, Velemér)
21. ábra. A bajánsenyei tejesköcsög oldalán lévő égig érő fa azonos a szár hieroglifával
22. ábra. A dunántúli fafaragás égig érő fája a sarok hegyén áll és kettős kereszt alakú
23. ábra. Czibor Imre égig érő fájának hasadékában felragyog a Nap (Sindümúzeum, Velemér)
Árpád kori ábrázolásokon
24. ábra. A pécsi székesegyház altemplomában kőbe faragott Óg az egy ős mondatjel az eget tartó fa rajza
25. ábra. Domonkosfai kapubéllet az eget tartó fával (Őrség, Szlovénia), központi motívuma a Ten "isten" hieroglifa
26. ábra. A csempeszkopácsi templom kapubélletében az eget tartó fa hármas halmon áll, az olvasata: Isten országa
27. ábra. A csempeszkopácsi templom égig érő fát ábrázoló freskórészletének olvasata: Atyaisten
30. ábra. A körmendi kincs gyűrűjéről: nagyon nagy szár (mai magyarsággal: nagyon nagy úr)
Hun és poszthun faábrázolások
28. ábra. Az apahidai hun csat nyelvén a szár hieroglifa jelenik meg, ez azonban az Ak és az ügy hieroglifákból alkotott ligatúra, a három jel olvasata: Ak szár ügy (mai magyarsággal: "Heraklész úr a folyó")
29. ábra. A nagyszéksósi hun szíjvégen a sarok hegyén áll a kettős kereszt alakú égig érő fa, az olvasat: Egy sar (mai magyarsággal: Egy úr)
31. ábra. Kölkedi avar boglár részlete: az égig érő fa ábrázolásának olvasata: Ak szár ügy (mai magyarsággal: Heraklész úr a folyó)
32. ábra. Conques, a Szent Fidesz szobor koronájának részlete, a Nagy Károly által az avaroktól elrabolt kincsek egyike, az olvasata: Lyukó ten az Ak ügy, a sarok ügy (mai magyarsággal: Lyukó napisten a Heraklész folyó, a sarok folyó)
33. ábra. Az avar eredetű Gizella kincs turulos fibulájának részlete: az eget tartó fa olvasata: Egy országa (ezek a hieroglifák máig szerepelnek a magyar címerben is)
34. ábra. Az avar eredetű Gizella kincs turulos fibulájának részlete az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció illusztrációja, a fa olvasata: Isten (ős + ten), minden jel elolvasásával a Ragyogó nagy Isten szöveghez jutunk
35. ábra. Nagy Károly által az avaroktól rabolt aranytárgyak egyike, az olvasata: Dana ten országa (mai magyarsággal: Dana isten országa), ahol a Dana ten az eget tartó fa helyzetében jelenik meg
36. ábra. Frank turul (balra) és elolvasható égig érő fa ábrázolása (jobbra)
37. ábra. A kercsi hun ékszertöredék Lyukó szár (mai magyarsággal Lyukó úr) olvasatú égig érő fája
38. ábra. Hun övcsat égig érő fa ábrázolása, az olvasata: Magas ős sar köve (mai magyarsággal: Magasságos ősúr köve)
39. ábra. "Meroving" boglár Lyukó ős ten országa olvasatú égig érő fája (balra) és a "meroving" hieroglifák székely megfelelői (jobbra)
40. ábra. A kölkedi avar boglár Nagy Ten szár földje (mai magyarsággal: Nagyságos Ten úr földje) olvasatú égig érő fája, a "jelből növő fa" ábrázolási konvenció egyik példája
Magyarországi hun tulipán a hieroglifikus Dana isten mondattal, a "jelből növő fa" ábrázolási konvenció egyik szép példája
Hortobágy Árkus lelőhely, késő avar aranyozott ezüst övveret Nagy szár (mai magyarsággal: Nagyúr) mondatjele
XI. századi besenyő csüngő a Ragyogó Lyukó egy ős mondattal (Histria, Románia, Florin Kurta nyomán)
A székely rovásírás jelei között
41. ábra. A székely írás "nt/tn" (ten "isten") jele az égig érő fát ábrázolja
42. ábra. A székely írás "tprus" (tapar us "szabír ős") jele is az égig érő fát ábrázolja
43. ábra. A székely írás "sz" (szár) jele az égig érő fa szárát ábrázolja
Amerikai indián faábrázolás
45. ábra. Anaszazi sziklarajz részlete a Grand Gulch körzetből: az égig érő fa rajza legörbülő ágakkal, a székely "tprus" (tapar us "szabír ős") jel pontos megfelelője
46. ábra. Eget tartó fa rajza a Fejérváry-Májer kódexből
46. ábra. Eget tartó fa rajza a Fejérváry-Májer kódexből
Jegyzetek
(1) Pócs Éva A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illuziók tükrében c. dolgozatának megértése segít választ adni a kérdésekre. Egytrészt arra, hogy az akadémikus tudomány számára miképpen maradhatott rejtve a sok elolvasható faábrázolás. Másrészt arra, hogy miképpen sorolható a kutatói illúziók közé a honfoglalás kori magyar identitás legfőbb eleme, amely halmon álló kettős keresztként napjainkig az államcímerünkben szerepel.
Joggal írja Agócs Gergely a Pócs Éva által felvetett „ideologikus felhangokra” visszautalva: "Csak a honfoglalók műveltségével való kapcsolat igazolásának, csak az autochton magyar hagyományos kultúra kimutatásának lehetnek „ideologikus” indítékai? A magyar hagyomány kontinuitását megkérdőjelező, a minden hagyományelemet külső irányokból (leginkább szomszéd népek: Róheim Gézánál a „szlávok”, Pócs Évánál már a „délszlávok” köréből) történő átvételként prezentáló álláspontnak soha, semmilyen körülmények között nem lehetnek ideologikus motivációi?"
Az ideológiai indíték csak az egyik lehetséges értelmezési irány. Emlékeztetni kell Polübiosz álláspontjára, aki szerint ha egy történetíró leírása nem egyezik a tényekkel, akkor az vagy ostoba, vagy hazudik. Lehetséges tehát másik magyarázat, megközelíthetjük Pócs Éva álláspontját egy eltérő oldalról, a szaktudás hiánya felől is. Az akadémikus tudomány ideológiai indítékok miatt százötven éven át szabotálta a székely írás eredetének kutatását, ezért ahhoz nem is ért. Ennek következtében az égig érő fa elolvashatósága eleve kívül került a kutatók ismeretein és kutatási területén. Pedig a fa elolvashatósága hozzásegít a fa létezésének felismeréséhez, szemantikájának, korának és elterjedtségének tisztázásához. Ám számon kérhetjük-e Pócs Éván, hogy miért nem olvassa el az elolvasható világfáinkat, ha az MTA rováskorpusza ma is tagadja a képszerű szójeleink létezését? Akkor tehetnénk ezt meg, ha Pócs Évát a kivételes képességű, politikai célok által nem befolyásolt zsenik mércéjével mérhetnénk. Ennek hiányában csak azt állapíthatjuk meg, hogy a mai tudományos konszenzus nem alkalmas a tárgyalt néprajzi, írástörténeti és őstörténeti kérdések megválaszolására.
Irodalom
Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illuziók tükrében (academia.edu)
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődők aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!
PÓCS É. A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illuziók tükrében - VITA https://www.academia.edu/120377603/P%C3%93CS_%C3%89_A_honfoglal%C3%B3_magyarok_vil%C3%A1gf%C3%A1ja_a_kutat%C3%B3i_illuzi%C3%B3k_t%C3%BCkr%C3%A9ben_VITA?sm=a
VálaszTörlésPlatthy István: Hozzászólás Pócs Éva tanulmányához
VálaszTörlésNem helyes az a hozzáállás, hogy a hivatásos néprajztudomány művelőinek egy része
nem vesz tudomást a népszerű áltudományos alternatívákról, azokat agyonhallgatja.
Megítélésem szerint ezekre reagálni kell, korrekt tudományos érveléssel, különben
a történeti néprajztudomány bezárkózik saját elefántcsonttornyába, elszakad a társa-
dalomtól, amely ugyanakkor eltartja a kutatókat. Ezért is üdvözlöm a könyv megje-
lenését, a vitaülés megszervezését, nagy szükség lenne ilyen jellegű diskurzusokra a
jövőben is.
Nem értek egyet Pócs Éva professzorasszony azon megállapításával, hogy nemzeti
identitáskeresés által motivált a kutatás nem lehet tudományosan elfogadható értékű,
ha az a nemzeti identitástudatot is szolgálja.
Tóth G. Péter:
VálaszTörlésérdemes és fontos akár az ő teljes szövegbázisaikat újra elővenni, azokat az újabb eszközökkel végzett forrás- és szövegkritikának alávetni, az általuk használt kiválasztási szempontokat megismerni, majd egy esetleges „laborkísérletben” módszereik használhatóságát tesztelni. Egyáltalán nem baj, ha egyes tudományos elméleti alapok ettől a vizsgálattól kérdésessé válnak.
Agócs Gergely:
VálaszTörlésaz „ideologikus felhangokra” visszautalva szeretnék egy kérdést feltenni: Csak a honfoglalók műveltségével való kapcsolat igazolásának, csak az autochton magyar hagyományos kultúra kimutatásának lehetnek „ideologikus” indítékai? A magyar hagyomány kontinuitását megkérdőjelező, a minden hagyományelemet külső irányokból (leginkább szomszéd népek: Róheim Gézánál a „szlávok”, Pócs Évánál már a „délszlávok” köréből) történő átvételként prezentáló álláspontnak soha, semmilyen körülmények között nem lehetnek ideologikus motivációi?
Agócs Gergely:
VálaszTörlésElsőként a világfa-ábrázolások kérdéséhez szeretnék egy megjegyzést megfogalmaz-
ni. A Kárpát-medencében számtalan olyan pásztorhangszert – elsősorban furulyákat
– dokumentált a néprajzkutatás, amelyeken a Pócs Éva tanulmányában is látható sza-
rutárgyak „világfáival” rokonítható ábrák szerepelnek. E hangszerek egy része datált,
ismerünk 20., 19., 18., sőt, 17. századi ilyen hangszereket is, amelyek, ha úgy tetszik,
világfa-ábrázolást hordoznak. Ezek ismeretében cáfolható a tanulmány egyik állítása,
mely szerint csak a 19-20. századból rendelkezünk olyan ábrázolásokkal, amelyeket
akár világfának is tekinthetünk. Nagyon érdekes kérdés, és valójában rejtély, hogy e
díszítőelemekkel miért nem foglalkoztak azok a kutatók, akik a különféle – szintén
pásztorok által készített – szarutárgyakon felfedeztek ilyen motívumokat, s azokat a
feltételezett ősvalláshoz köthető szimbólumokként azonosították.