Szigeti Juditnak köszönöm, hogy felhívta figyelmemet a Rózsa Zoltánnal közösen jegyzett Árpád-kori pecsétek c. dolgozatukban lévő jelekre. Ezekről hamar kiderült, hogy hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójelekkel írt) mondatokat alkotnak. Minden jelnek van megfelelője a honfoglalást követően jobbára alfabetikus székely írásban. A székely írás előzményét jelentő (hunok és avarok által is használt) magyar hieroglif írásban is megtalálhatók a jelpárhuzamok. A szerzők által közölt ábrák szinte mindegyikében találtam szójelekkel elolvasható mondatot. A jelen cikkben a közzétett leletek hieroglifikus szövegeinek olvasatát adom közre. (1). A leletekre vonatkozó további adatokat a szerzők fent említett munkájában lehet megtalálni.
Kunbaracsi Úristen ligatúra
1. ábra. Kunbaracs–Kút-lapos II. lelőhelyről származó Árpád kori bronzlemez a rajta szereplő Sar ős ten, mai magyarsággal: Úristen olvasatú ligatúrával (fent), alatta balra a hieroglifákból alkotott Úristen ligatúra, tőle jobbra fentről lefele a hieroglifáknak megfelelő székely ős és ten szójel, valamint az "s" (sar "sarok, úr") rovásbetű
Az Úristen kifejezés többek között előfordul a rakamazi honfoglalás kori korongon (13. ábra) és a tusnádi hun sziklafeliraton is (14. ábra) Részben hasonló hozzá az énlakai bilingvis Egy Isten mondatjele.
Kunbaracsi Úr ten földje mondatjel
2. ábra. Kunbaracs–Kút-lapos II. lelőhelyről származó bronzlemez a bele ütött Sar ten föld, mai magyarsággal: Úr (is)ten földje olvasatú ligatúrával (az olvasási irány lentről felfele)
A 2. ábra alsó sorában a hieroglifákból összeállított, emberi alakot idéző Árpád kori Sar ten föld (mai magyarsággal: Úr (is)ten földje) ligatúrát emeltem ki. Ezt fentről lefele elolvashatjuk Föld ten úr (mai magyarsággal: Földisten úr) alakban is. Ez az utóbbi olvasat egy panteisztikus világelképzelésre enged következtetni, amelyben a Föld azonos az Istennel. Az ábra jobb alsó sarkában fentről lefele a hieroglifáknak megfelelő székely "f" (föld) rovásbetű, ten "isten, élet" szójel és "s" (sar "sarok, úr") rovásbetű látható.
Az Egy hieroglifa a pecsétgyűrűn
3. ábra. Árpád kori pecsétgyűrű Egy hieroglifával Szerbiából (Manojlovics Nikolics nyomán)
A 3. ábrán látható kettős kereszt alakú Egy "szent, isten" hieroglifa alatti elmosódott foltból nem lehet megállapítani, hogy milyen szójel volt ott eredetileg. A 4. ábrán látható párhuzam alapján is csupán feltételezhető, hogy egy megközelítőleg kereszt alakú ten "isten" hieroglifáról lehet szó. Ez esetben a pecsétgyűrűn az Egy ten "Egy isten" mondat volt olvasható, ám ebből a rajz alapján csak az Egy szó bizonyos. Az Egy hieroglifa egyébként az Árpád kori pecsétgyűrűk egyik leggyakrabban alkalmazott jele, amelyet a berekböszörményi Árpád kori gyűrűn is láthatunk (17. ábra, Sindümúzeum, Velemér). Több párhuzama ismert, például a kubánvidéki hun diadémről (18. ábra). Ez szerepel a magyar államcímerben is. Ide az Árpád kori magyar címerből (18. ábra) öröklődött, ahol "királyság", vagy "király" jelentése volt. Összefügg a kinai wang "uralkodó" jellel, amely szintén egy hegyen álló kettős kereszt.
Antropomorf Jóságos Lyukó sar Egy ten pecsétgyűrűn
4. ábra. Árpád kori pecsétgyűrű szimmetrikus jelmontázzsal (Manojlovics Nikolics nyomán)
A 4. ábrán lévő szerbiai gyűrű a Lyukó sar (mai magyarsággal: Lyukó úr) olvasatú antropomorf alakokat is tartalmazó szimmetrikus jelmontázsából csak az egyik oldal hieroglifáit emeltem ki az ábra bal szélén. A szimmetrikus írásemlékek többsége esetében ez is elegendő az elolvasáshoz. A szimmetria az ősvallási mondanivaló örökkévalóságának (nehezen megváltoztatható voltának) jelzésére is szolgál. Az olvasat ezek alapján: Jó Lyukó sar az Egy ten (mai magyarsággal: Jó Lyukó úr az Egy isten).
Lehetséges, hogy a gyűrű pecsétlapjának két szélén a hegyekből rakott függőleges lépcsők is szójelek. Ez esetben az olvasat: Jó Lyukó sar Egy ten magas kő "Jó Lyukó úr Egy isten a magas kő".
A szimmetrikus írásemlékekre példa a szajki avar szíjvég (21. ábra) és a kercsi turulos hun ékszertöredék (20. ábra). Az Egy ten mondatjel használatára példa egy Árpád kori kereszt (19. ábra). A Lyukó sar (mai magyarsággal Lyukó úr) ligatúra párhuzama egy poltavai (Mala Perescsepino-i) leleten olvasható (24. ábra).
Antropomorf Ragyogó nagy Lyukó ten pecsétgyűrűn
5. ábra. Árpád kori pecsétgyűrű hieroglifákból alkotott antropomorf jelmontázsokkal (Manojlović Nikolić 2016, 2. ábra nyomán)
Az 5. ábra jelekből összerakott antropomorf alakjai alatti vízszintes vonal a ragyogó szójele. Az alakok feje a Lyukó, a felsőtestük a ten "isten", a lábuk pedig a nagy hieroglifát idézi fel. Ezek együtt a Ragyogó nagy Lyukó ten (mai magyarsággal a Ragyogó nagy Lyukó isten) mondatot rögzítik.
Az ábrázolás központjában álló kereszt a székely írás "i" betűjével azonos, ami itt feltehetően az Isten szójele. Az "i" rovásjel és általában a magánhangzók akrofóniájának rekonstrukciója még lezáratlan. Eleink alig használtak magánhangzókat és nem maradt ránk elegendő előfordulásuk és párhuzamuk. Ám ez a jelforma emlékeztet a hettita hieroglif írás "i" és "j" betűire, azaz akár kb. 4000 éves jelhagyományról is lehet szó. Az Árpád korban ezt a keresztet azonosíthatták a keresztény kereszttel is, feltehetően nem érezték szükségesnek a keresztény és az ősvallási kereszt elhatárolását. Ezt annál is könnyebben megtehették, mert a kereszt az ősvallásban is istenjelkép volt. A jel ferde keresztszára rovástechnológiára utal, mert vízszintes vonalat nem lehet, vagy nagyon nehéz bicskával fába róni.
A pecsétlap hiányosan lerajzolt két oldalán talán az Ak ügy "Ak folyó" jelpár látható. A pecsétlap mellett megjelenő Ak jel párhuzama a csúcshegyi honfoglalás kori gyűrűről ismert (Varga/2020, 3/a és 3/b. ábra).
A nagy-lábtartás párhuzama alán amuletten látható (22. ábra). A ten-kéztartás párhuzama a kiszombori honfoglalás kori töredékről ismert (23. ábra).
Antropomorf Lyukó ten sar ügy ligatúra pecsétgyűrűn
6. ábra. Antropomorf ábrázolás szerbiai gyűrűn a XI-XIII. századból (Manojlović Nikolić 2016, 1. ábra nyomán)
A 6. ábrán lévő pecsétgyűrűn a Lyukó ten sar ügy (mai magyarsággal Lyukó ten úr a folyó) mondat olvasható. A pecsétlapon lévő "ü" (ügy "folyó") jel a tükörképszerű lenyomaton Ak "patak, Heraklész") jellé változik. Mindkét jel az Istennel (Heraklésszel, Ak fiúistennel) azonos égi folyóra (a Tejútra) utal. Ez esetben az olvasat: Lyukó ten sar Ak (mai magyarsággal Lyukó ten úr a patak). A pecsétlapok melletti jel(ek) ábrázolása az ábrán ellentmondásos, ezért az olvasatukkal nem próbálkozom.
Antropomorf Ragyogó jó ős mezőhegyesi ezüstgyűrűn
7. ábra. Mezőhegyesi ezüst pecsétgyűrű az antropomorf Ragyogó jó ős mondattal
A 7. ábrán lévő jelmontázs alkotója a jó és az ős hieroglifa vonalait apróbb ferde vonalakkal rajzolta meg. Ezek a székely írás "r" betűjének megfelelői. Ez nem véletlen egyezés, hanem az istenidéző szertartáson elhangzó ragyogj, ragyog és ragyogtál szójele. Ebből keletkezett az akrofónia során a székely "r" betű. A pecsétgyűrűből így lett amulett. Ezáltal vált képessé tulajdonosának védelmére. Az Isten megidézésével a pecséttel hitelesített megállapodások és tanúsítványok erejét is növelte.
Antropomorf Ak ügy szár mezőhegyesi bronz pecsétgyűrűn
8. ábra. Mezőhegyesi bronz pecsétgyűrű az antropomorf Ak ügy szár (mai magyarsággal: Heraklész folyó úr) jelmontázzsal
A 8. ábra mezőhegyesi pecsétgyűrűjén egy jobbról balra olvasható antropomorf jelmontázs látható. A hullám alakú Ak "patak, Heraklész" és "ü" (ügy "folyó") hieroglifák a Tejút Ak ügy "Ak folyó" nevét rögzítik. Hozzájuk társul a szár "növényi szár, úr" hieroglifa. Ez a három jel együtt az Ak ügy szár (mai magyarsággal a Heraklész folyó úr, vagy Heraklész a folyó ura) mondatot rögzítik. Ezt erősíti meg az ábrázolás tengelyében lévő, pontokból kialakított függőleges hullámvonal is. E függőleges hullámvonal ugyanis általában a Tejút jele.
Antropomorf Sar ős "Ősúr" Szerbiából
9. ábra. Szerbiai gyűrű az antropomorf Sar ős (mai magyarsággal: Ősúr) ligatúrával (Manojlovics Nikolics nyomán)
Ég sar ragyog Lyukó ten "Égi úr ragyogó Lyukó ten" olvasatú világoszlop
10. ábra. A Lovag Zsuzsa által közölt pecsétgyűrű világoszlopának olvasata lentről felfele: Égi sar ragyogó Lyukó ten, mai magyarsággal: Égi úr a ragyogó Lyukó (is)ten
A 10. ábrán két antropomorf alak között egy növényi ábrázolást látunk. Az ókor óta gyakori kompozíció magyar hieroglifákat alkalmazó változata ez. A világoszlopot (Tejutat) jelképező tulipán az Istennel azonos égig érő fa ismert jelképe például az énlakai Egy Isten mondatjelben.
A tulipán középső szirma rendszerint az ős hieroglifa. Ez esetben azonban a középső szirom helyén egy fizikai lyuk van. Ez megakadályozza az ős szójel, ugyanakkor lehetővé teszik a lyuk/Lyukó hieroglifa elolvasását. Azaz nem az Ős ten "Isten", hanem a Lyukó ten összetétel olvasható az égig érő fa tetején. Ez a Lyukó ten jelpár feltehetően korán egységesült, azaz egyetlen jelként használták, miként az Isten összetételt is. A lyuk jel közepén lévő fizikai lyuk egy ismert, etnikumjelző ábrázolási konvenció.
Az ábra bal oldalán a világoszlop szójelekből összerakott ábrázolása látható. A jobb oldalon lentről felfele az Árpád kori magyar hieroglifáknak megfelelő székely "g" (ég), sar "sarok, úr", "r" (ragyogó), ten "Isten" és "ly" (lyuk, Lyukó) jelek sorakoznak.
Bél sar "Bél úr" pecsétnyomója
11. ábra. Bél sar "Bél úr" olvasatú pecsétnyomó Szentkirály lelőhelyről, az ábra bal alsó sarkában a székely írás "s" (sar "sarok, úr") és "b" (Bél) jele
A 11. ábra pecsétlapján olvasható Bél sar "Bél úr" mondathoz hasonló a Tiszabezdéd Harangláb lelőhelyről ismert honfoglalás kori gyűrű Bél szár "Bél úr" mondata (28. ábra). Ugyanazt a mondatot némileg eltérő jelhasználattal rögzíti. A sarok hegyét ábrázoló sar és az égig érő fát ábrázoló szár hieroglifák egy hegyen álló fát ábrázoló összetett képjel hasadásával keletkezhettek.
Jel-, szöveg- és gondolati párhuzamok
A fenti pecsétnyomókon nyilvánvalóan egy sztyeppi jel- és szóhasználat továbbélésével találkozunk. Ugyanezeket használták a szkíták, a szarmaták, a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok is. Árpád kori eleink természetszerűleg fordultak az Istenhez, amikor hitelesítés céljából pecsétet alkalmaztak. Nem volt kétséges számukra, hogy az éginél nincs erősebb érv és hatalom. Ugyanezt a világnézetet tapasztaltam akkor is, amikor a hieroglifikus birtokjeleinket olvastam el. A jelhasználat sajátos megoldásainak vannak párhuzamai. Nem csak a hieroglifák hasonlóak, hanem a belőlük szerkesztett képek, ábrázolási konvenciók is.
Az Úristen előfordulásai
12. ábra. Aranyból készült longobárd nyeregdísz, közepén a Sar ős ten (mai magyarsággal Úristen) ligatúrával
13. ábra. Rakamazi honfoglalás kori turulos korong a Jó sar ős ten (mai magyarsággal: Jóságos Úristen) mondattal
14. ábra. A tusnádi Vártető hun erődítményének területén fennmaradt sziklavéset olvasata: Sar ős ten (mai magyarsággal: Úristen)
15. ábra. Dabasi Árpád kori gyűrű, pecsétlapján a Sar ős ten, mai magyarsággal Úristen ligatúrával (Greman István fényképe nyomán)
16. ábra. Árpád kori gyűrű a Ragyogó égisten sar (mai magyarsággal: Ragyogó égisten úr) mondatjellel
A 16. ábra bal oldalán fentről lefele a ragyogó, Isten, ég és sar "sarok, úr" hieroglifák láthatók. Az ábra jobb szélén a hieroglifáknak megfelelő "r", "us" (ős), "nt/tn" (ten), "g" és "n" rovásjelek láthatók. Lehetséges, hogy az ábra feloldásával ellentétben a lapos ív alakú "n" (nagy) helyett a csúcsos "s" (sar "sarok, úr") hieroglifa van a gyűrűn.
Az Egy és Egy ten párhuzamok
17. ábra. Az Árpád kori berekböszörményi gyűrű fotógrafikai rekonstrukciója a Méhes Sándor által küldött fénykép alapján, a középső jel az Egy hieroglifa, a körirat negyedeiben a Nagy úr az ég mondat ismétlődik
18. ábra. Balról jobbra: A sumer "herceg" és a kínai "uralkodó" szójel, a kubánvidéki hun diadém(?) kettős keresztje, a Gizella-kincs avar eredetű turulos fibulájának részlete kettős kereszttel és hármas halommal, az Árpád házi királyok zászlaja
Szimmetrikus írásemlék-párhuzamok
A 20. ábra hun ékszerén az Üdő a napisten egyik neve. Ennek változata előfordul a szkíta Oitoszür "Üdő úr" és a sumér Utu sar "Idő úr" napistenek nevében is.
A 21. ábra avar szíjvégén mai magyarsággal a Lyukó nagyságos, ragyogó király úr mondat olvasható. A Lyukó jel kivételével (a kör alakú jel a fej fölött látható), a szíjvég hieroglifái a kép bal oldalán, a székely megfelelők és a zalavári "király" hieroglifa a kép jobb oldalán láthatók.
A nagy-lábtartás párhuzama
22. ábra. Az alán nagy ős amulett, balra fentről lefele a nagy és ős hieroglifa, jobbra az alán jelek székely megfelelői: az "n" (nagy) rovásbetű és az "us" ős szójel
23. ábra. A kiszombori honfoglalás kori veret jobb oldali emberalakján megtalálható az X alakú Bél hieroglifa, az alakok a sar "sarok, úr" jelnek megfelelő terpeszben és a ten jelnek megfelelő kéztartással állnak, a három jel együttes olvasata: Bél ten sar, mai magyarsággal Bél ten úr
A Lyukó úr párhuzama
A panteisztikus világelképzelés párhuzama
25. ábra. Párthus Föld-ember (középen), a párthus Lyukó, szár és Föld hieroglifák (balra), a hieroglifák párhuzamai: fentről lefelé a székely "ly" (Lyukó), "sz" (szár "növényi szár, úr") és "f" (Föld) rovásbetűk (jobbra)
A 25. ábrán látható párthus írásemlék olvasata: Lyukó szár "úr" a Föld, vagy Lyukó szár "úr" földje.
A Föld hieroglifa párhuzama
26. ábra. A Déli-Uráltól nyugatra előkerült VI-VIII. századi kusnarenkovói edény, fenekén a Föld hieroglifával, a székely írás "f" betűjének előképével
27. ábra. A Nagyon nagy Lyukó ragyogó földje mondatot rögzítő kercsi hun ékszer (British Múzeum)
A "Bél úr" párhuzama
Összegzés
A szerzők által közölt és a jelen cikkben fentebb bemutatott Árpád kori pecsételők és párhuzamaik alapján a korszakban lényegében mindenki ismerte a magyar hieroglif írást. A tárgyalt írásemlékek olyan jeleket használnak, amelyek a székely írásjelek megfelelői, ám ezek kivétel nélkül szójelek, míg a székely írásban többnyire egyetlen hangot jelölő betűkről van szó. Kivételt képez az ős és a ten szójel, amelyek a székely írásban is szójelek maradtak. A bemutatott korábbi (hun, avar, honfoglaló magyar stb.) párhuzamokon szintén szójelek vannak. Ezekből nyilvánvaló, hogy az Árpád kor írása és a székely írás egyaránt a hun és avar hieroglif írás leszármazottja.
A fentebb bemutatott, kivétel nélkül magyar nyelvet rögzítő szövegek alapján a hunok, az avarok és a honfoglaló magyarok magyarul beszéltek.
A ma tanított magyar nyelvtörténet szerint a honfoglalás és Kr. e. 1000 közötti ősmagyar kor írás- és nyelvemlék nélküli - amit nyilvánvalóan felül kell vizsgálni.
A kínai és magyar közös szervezésben előkészítés alatt lévő hun kiállítás szervezői számára figyelmet érdemlő feladat a kiállításukon elkerülhetetlenül szereplő hun tárgyak hieroglifikus szövegeinek megfelelő ismertetése.
Jegyzet
(1) A latin íráshasználattól jelentősen eltérő jelkészlettel, szabályokkal, célokkal és lehetőségekkel rendelkező, a szkíta-szarmata-hun-avar-honfoglaló írásfolyamból öröklődött, ám végső soron kőkori eredetű magyar hieroglif írás tankönyvszerű leírását 2017-ben adtam ki a Magyar hieroglif írás c. kötetben.
Az azóta végzett kutatásaimról a Varga Géza írástörténész blog ezernél is több bejegyzésében és az academia.edu-n számolok be.
Irodalom
Szigeti Judit – Rózsa Zoltán szerzők, Vida István főszerkesztő: Seals from the Árpád era? (Árpád-kori pecsétek?), in: Acta Numismatica Hungarica II, Journal of the Hungarian Numismatic Society, Budapest, 2024.
Lovag Zsuzsa: Árpád-kori pecsétgyűrűk, Arpadenzeitliche Siegelringe I. FolArch 31, 1980., 221–238.
Manojlovics Nikolics, V.: Antropomorphic representations on medieval rings in Serbia, 2016., DOI: 10.19090/i.2016.27.45–57
Varga Géza: A csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű az "Ég ura" mondattal https://vargagezairastortenesz.blogspot.com/2020/11/honfoglalas-kori-gyuru-obudarol.html 2020.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése