Tápióbicskei középső bronzkori aranykarpánt hieroglifikus mondatokkal

Bevezető

A Nemzeti Régészeti Intézet Tudományos Napok címen indított konferenciasorozatában 2023. január 24-én rendezték meg A bronzkortól a római korig elnevezésű tematikus napot a Magyar Nemzeti Múzeum épületében lévő Régészeti Könyvtárban. Több, mint egy tucat előadás hangzott el 120 résztvevő, többnyire régészek előtt. A jelen rovológiai blog számára annak volt jelentősége, hogy a délelőtti hat előadásból talán négyben is közreadott az előadó olyan képet, amelyen elolvasható hieroglifák szerepeltek (1). A legérdekesebb írásemléket, a tápióbicskei középső bronzkori aranykarpántot Tarbay Gábor vetítette fel Az "őskori" arany projekt: Karpántok, kérdések, előzetes eredmények a középső bronzkortól a kora vaskorig c. előadásában (ez a karpánt látható az 1/a., 1/b. és 2/a. ábrákon). 

Tarbay Gábor 2022-es tanulmánya  "a  középső  bronzkori  fémművesség  egyedülálló  mestermunkáját,  a  Tápióbicskéről  (Pest  megye)  származó, új arany karpántot mutatja be. A kivételes tárgy a holdsarlós végű karpántok körébe tartozik, melynek legjobb párhuzama a bellyei (Bilje, Horvátország) lelet. A Tápióbicskén talált karpánt a stilisztikai elemzés alapján inkább a Rei. Bz. A2 (Hajdúsámson horizont) és Rei. Bz. B1-es periódus (Koszider horizont) arany és bronzleleteihez köthető. A lelőhelyen terepbejárás során előkerült középső bronzkori kerámiaanyag keltezése is megerősíti  ezt  a  datálást.  A  párhuzamok,  különösen  az  aranyból  készült  példányok  időbeli  szóródása,  a  középső bronzkori aranytárgyak deponálásának általános tendenciája a Kárpát-medence keleti felében, továbbá a  vizsgált  karpánt  poncolt  és  trébelt  mintáinak  elemzése  és  összehasonlítása  arra  enged  következtetni,  hogy  a  tápióbicskei arany karpánt valószínűleg a Koszider periódus (Rei. Bz. B1, 1600–1450 BC) időszakában készül-hetett, illetve ugyanebben az időszakban is deponálhatták. Figyelembe véve a karpánt anyagát, továbbá technológiai, stilisztikai karakterét és szimbolikus ábrázolásait, az ékszer kétséget kizárólag különleges termék, melyet a helyi, valószínűleg a társadalmi hierarchia csúcsán álló középső bronzkori elit egyik tagjának készíthettek." 

Tarbay Gábor a karpánt két végén kialakított Ten hieroglifát "holdsarlós vég"-nek mondja, a további jeleket pedig "szimbolikus ábrázolások"-ként említi. A jelek jól azonosíthatók a székely írás jeleinek előképeivel, a magyar hieroglifákkal (ősvallási jelentőségű szójelekkel). A jelen cikkben ezt - a magyar hieroglif írás segítségével értelmezhető - írásemléket, az írásemlék néhány mondatát és szavát olvasom el és mutatom be. A karpánt végein lévő mondat olvasata: Lyukó ten, a ragyogó ország, a nagy ország ura. A karpánt közepén a Magas szár kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondat jelenik meg három példányban is.

Aki nem ismeri ezt a végső soron kőkori eredetű szójeles írásunkat, az megdöbbenhet annak sajátosságain: a jelek és jelmontázsok képszerűsége, szójel volta, szimmetriája, íráshordozója és írástechnológiája, kora, a sorok hiánya, a jelek kettős irányultsága és díszessége stb. láttán (2). Ez a bronzkori írásemlék alkalmat ad e kérdések megtárgyalására. Az elméleti-módszertani tudásanyag frissítésére szükség is van, mert - mint azt Sándor Klára megírta - "a tudomány nem ismeri a székely írást ... minden alapvető kérdés tisztázatlan".  

1/a. ábra. A tápióbicskei középső bronzkori aranykarpánt "holdsarlós végét" a Ten "isten, élet" hieroglifa alakjára formálták, balra a székely írásnak az Istennel azonos égig érő fát ábrázoló "nt/tn" (Ten) szójele

Az aranykarpánt "holdsarlós végének" középső részén a Lyukó ten (mai magyarsággal: Lyukó isten) és a Ragyogó ország, nagy ország sar (mai magyarsággal: Ragyogó ország, nagy ország ura) mondatrészek olvashatók. A szöveget alkotó mondatrészek és szavak esetenként ellentétes irányultságúak (az egyik a talpán, a másik a feje tetején áll). 

Alattuk, a fenti kép alsó részén  a Magas szár kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) olvasatú hieroglifikus mondat olvasható. 

A teljes képszerkezet azt mutatja be, hogy a "magas kövek" csúcsán foglal helyet Lyukó napisten s ez az egész jelmontázs alkotja az Istennel azonos égig érő fát (a Ten-t).

1/b. A tápióbicskei karperec "holdsarlós végein" a Ten "Isten, élet" hieroglifa van kialakítva, a tárgy közepén (a kép alján) a Magas szár kő (mai magyarsággal a Magasságos úr köve) mondatok látszanak (Tarbay Anna Mária rajza)

1/c. ábra. Inka palást részlete egy antropomorf alak fején látható Ten "isten, élet" jellel

A tápióbicskei írásemlék kora

A "tudományos konszenzus" úgy tudja, hogy az ismert ókori írásokat folyóvölgyi kultúrákban, egymástól elszigetelten találták fel kb. 5000 évvel ezelőtt s a távoli írásrendszerek jeleinek hasonlósága csak a véletlennek köszönhető. A római kor előtti Kárpát-medencét írás nélküli peremvidéknek tekintik. Bár ezek tévedések (például a tudományban illetlenség a véletlen szó használata, mert véletlen nincs), mégis ez határozza meg a neolitikus, vagy bronzkori írásemlékek bejelentésének fogadtatását. 

A "szakma" nem akar tudni arról, hogy a székely írást sok hasonlóság köti a legkorábbi jel- és írásrendszerekhez, aminek köszönhetően egy sor régi nyelvemléket el tudunk olvasni. Azonban - a Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján - a jelpárhuzamok az írásrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetők. A 15 000 éves Mas d' Azil-i (Pireneusok) jelkészlethez 20, a Tordos-Vincsa kultúra jelkészletéhez 49, a kínai íráshoz 50, a sumér íráshoz húsznál is több, az amerikai indiánok népi jelkészletéhez is vagy 30-40 jelhasonlóság fűzi. A legkorábbi Kárpát-medencei írásemlékek közé tartozik a jól elolvasható 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor, ami a Magyar Nemzeti Múzeum régészeti kiállításán megtekinthető, de a régészek nem tudnak az elolvashatóságáról, vagy azt nem említik. Amint talán Genevieve von Petzinger bizonyítékait sem ismerhetik arról, hogy a legkorábbi jelkészlet, ami elterjedt az egész világon (és amely jeleinek fele azonos a székely írás jeleivel - VG), még az afrikai őshazában alakult ki. A székely írás egy végső soron kőkori eredetű írásfolyam máig megőrződött maradéka, ami lehetőséget ad korábbi korok, távoli tájak leleteinek jobb értékelésére. E rovológiai felismerések hasznosítása nélkül a jeleket hordozó régészeti leletek legfontosabb csoportjai nem írhatók le helyesen, a magyar őstörténet identitást taglaló kérdései nem tisztázhatók a lehetséges mértékben.

 

A tápióbicskei karpánt egy szimmetrikus írásemlék

A tápióbicskei arany karpánt egyik szembetűnő jellegzetessége a tárgy és a jelmontázs szimmetriája. Ez a szimmetria több ókori írásban megtalálható és a magyar hieroglif írásnak is a sajátosságai közé tartozik. Hasonló szimmetrikus szövegeket az egyiptomi hieroglif írásban, a hetttita hieroglif írásban, a szkítáknál, hunoknál, avaroknál, valamint a honfoglaló magyarság és a népművészet emlékein is találunk. Ezzel és általában a szövegek díszességével a vallásos mondanivaló hatását fokozták. A 2/b-2/e. ábrákon a magyarul elolvasható szimmetrikus írásemlékek közül mutatok  be néhányat.

  

2/a. ábra. A tápióbicskei karpánt egy szimmetrikus írásemlék (Tarbay Anna Mária rajza)

2/b. ábra. Amur menti sziklarajz részlete (Kr. e. 4000 tájáról), a fej tetején szimmetrikus magyar mondat van, amelynek közepén az Isten jól felismerhető szójele olvasható, a teljes szöveg: Szár Ak isten, ügy szár (mai magyarsággal: Úr Ak isten a folyó ura, vagy Heraklész isten a folyó ura)

2/c. ábra. Paziriki szkíta textil mintájának Nagyságos Lyukó alakban elolvasható szimmetrikus részlete (balra) és a szkíta hieroglifák megfelelői: a székely írás "n" és "ly" betűje (jobbra)

2/d. ábra. A nagyszéksósi jelvény Nagy ragyogó sar (mai magyarsággal: nagyságos ragyogó úr) mondatjele (középen), a hun nagy, ragyogó és sar "úr" hieroglifák (balra), valamint ezek megfelelői a székely írásban: az "n", "kis r" és "s" rovásbetűk (jobbra)

2/e. ábra. A karosi honfoglalás kori tarsolylemez képszerű és szimmetrikus

 Dana sar magas köve (mai magyarsággal: Dana úr magas köve) mondatjele (fent), a középső sorban a honfoglalás kori hieroglifák, alattuk a hieroglifáknak megfelelő székely "d", "s", "m" és "harmadik k" betűk 

A tápíóbicskei arany karpánt egy tökéletesre formált tárgy, mert magas szinten megfelel mindkét funkciójának. Az alakja nem csak a karon való viselését teszi lehetővé, hanem kifejezi viselője világnézetét is.  A két végén a Ten "isten, élet" hieroglifát alakították ki, a közepén pedig a Magas kő, esetleg - lévén a jelek nehezen láthatók - a Magas szár kő (mai magyarsággal: A magasságos úr köve) mondat olvasható három példányban. 

A jelek kettős irányultsága

3/a. ábra. A "holdsarlós véget" szójelekből alkotott, kettős irányultságú jelmontázs díszíti

A "holdsarlós vég" jelmontázsa több szójelből áll, amelyek esetenként egymással ellentétes nézőponthoz vannak igazítva. A 3/a. ábra tetején lévő Lyukó ten mondatrész a "talpán áll", míg az alatta olvasható Ragyogó ország, nagy ország sar (mai magyarsággal Ragyogó ország, nagy ország ura) mondatrész szójelei vegyes irányúak: egy részük "fejjel lefele lóg", másik részük a "talpán áll". E kettős irányultság a bustrofedon sorvezetésre emlékeztet és több párhuzamát is ismerjük a sztyeppi népek köréből, meg a magyar népművészetből.

3/b. ábra. Párthus pecsétnyomó aranyoroszlánja eltérő nézőponthoz igazított mondatrészekkel (fent) és a két hieroglifikus mondata helyes beállításban (lent), az olvasat mai magyarsággal: Jóságos úr, Lyukó a nagyon, nagyon nagy, ragyogó Úr 

3/c. ábra. Szarmata üst, fogójának talpán álló hármas halma az ország, az edény testén lefele lógó kacskaringók a jó hieroglifái, együttes olvasatuk: Jó országa

3/d. ábra. A rakamazi honfoglalás kori turulos korong hieroglifáiról is csak felülről szemlélve (a fejük tetejéről a talpukra állítva) ismerhető fel a székely jelekkel való egyezésük, az olvasat: Jó sar ős ten (mai magyarsággal: Jóságos Úristen), az alsó sorban a székely írás 'j', "s", "us" (ős) és "nt/tn" (ten) jele

3/e. ábra. Az őriszentpéteri helytörténeti múzeumban kiállított erdélyi szász tál fényképe (a szerző által készített fotógrafikája) és a rajta lévő jelek a székely írásban megtalálható párhuzamokkal, a tál peremén körbefutó külső sor a "talpán áll", a belső sor azonban "fejjel lefele lóg"

A Lyukó ten mondatrész

A 3/a. ábra felső részén van a Lyukó ten, mai magyarsággal "Lyukó isten", vagy "Lyukó az élet (forrása)" értelmű mondatrész (4/a. ábra). A Lyukó ten ligatúrának kínai, avar és magyar párhuzama is van. 

4/a. ábra. A tápióbicskei karpánt Lyukó ten mondatjele (balra) és a székely írás "ly" rovásbetűje, meg Ten szójele (jobbra, lentről felfele)

 

 4/b. ábra. A Lyukó ten "Lyukó isten" ligatúra előfordulásai: hun kori mondatjelek Külső-Mongóliából E. S. Bogdanov nyomán (balra és középen), valamint egy magyar tamga a Magyar Néprajzi Lexikonból (jobbra)

 

4/c. ábra. A Gizella-kereszt Lyukó szár isten országa (mai magyarsággal: Lyukó úristen országa) olvasatú hieroglifikus mondata

4/d. ábra. A Lyukó ten olvasatú (mai magyarsággal "Lyukó isten", vagy "Lyukó az élet forrása") ligatúra a Gizella-kincs avarok által készített turulos fibulájáról, a madár kloákanyílásáról 

A Ragyogó ország nagy ország ura mondatrész

5/a. ábra. A tápióbicskei arany karpánt Ragyogó ország, nagy ország sar (mai magyarsággal Ragyogó ország, nagy ország ura) mondata (középen), balra a bronzkori ragyogó, ország, nagy és sar "sarok, úr" hieroglifa, az ábra jobb szélén a hieroglifáknak megfelelő székely "r" rovásjel, a magyar heraldika ország szójele, valamint a székely írás "n" és "s" betűi 

Az 5/a. ábrán látható jelmontázs felső eleme egy apró vonalakból, a székely írás "kis r" betűinek megfelelőiből álló sor. E kis vonal a hettita hieroglif írásban a rá szótagjele. Azonos hangzású az egyiptomi napisten nevével és megtalálható a magyar ragyog, szikra szavakban is. A ragyogó szójelek szerepeltetése és a jelmontázs hármas tagolású szerkezete miatt ez egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata, amelyhez hasonlókat már többet is ismerünk. 

A szinte kivétel nélkül képszerű szerkezeteket alkotó, a tápióbicskeihez hasonló hieroglifikus szövegekben a ragyogó jelentésű kis vonalak hasonló sort alkotnak. Ez a vonal oldalról és felülről keretezi a jelmontázs központi (Istent azonosító) részét. E hármas szövegszerkezet gyakori ismétlődéséből következtetni lehetett egy istenidéző szertartás szövegkönyvére. E szertartásokon volt szükség ugyanis az epiphania előtt a Ragyogj!, utána pedig a Ragyogtál. szavak ismételgetésére (amelyeket ugyanaz a szójel rögzít). Ebből következően a tápióbicskei karpánt az itt Nagy ország ura-ként megnevezett Lyukó isten megidézését segíthette elő a bronzkori szertartásokon. 

Igazolja a megfejtést az, hogy az istenidéző szertartások szokásos hármas szerkezete a tápióbicskei karpánton is felismerhető: két oldalon a ragyogj/ragyogtál szójel, középen pedig a Nagy ország ura jelenik meg. Az alább bemutatott párhuzamokon szintén megtalálható ez a hármas szerkezet (5/b - 5/e. ábra). Két oldalon a ragyogj/ragyogtál szójel könnyen azonosítható. Középen pedig az Isten valamilyen szöveges azonosítása (esetenként a zoomorf, vagy antropomorf képe) látható. Azonban nem csak a jelmontázsok szerkezete hasonló, hanem szembetűnő a párhuzamos írásemlékek rokon, vagy azonos jel- és szóhasználata is. Az öt példából négy esetben használták a ragyogó és a nagy jelzőket a Kárpát-medencétől Amerikáig, a bronzkortól az avar korig (5/a - 5/e. ábra).  Ez igen nagy időbeli és térbeli távolságokon át is érvényesülő kulturális rokonságra és identitásra (nyelvre, vallásra, írásra) utal. I. J. Gelbnek az írástudomány létét tagadó álláspontját elfogadva és az esetünkre alkalmazva: amíg a "tudományos konszenzus" ezekkel az összefüggésekkel nem hajlandó foglalkozni, addig e területen tudomány nem is létezik. 

5/b. ábra. Azték edény a hieroglifikus Ragyogj nagy jó Szár (mai magyarsággal: Ragyogj nagy jó Úr) mondattal (középen), az azték ragyogó, nagy, jó és szár "úr" hieroglifák (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely "r", "n", "j" és "sz" rovásjelek (jobbra)

5/c. ábra. A zamárdi temetőből előkerült avar szíjvég részlete a Ragyogj nagy jó sar (mai magyarsággal Ragyogj Nagy jó úr) olvasatú szembőlnézeti világmodellel ("eget tartó folyó" ábrázolási konvenció), nagyon hasonló az azték edényen is láthatóhoz, az égbolt ívét ez esetben is a ragyogó hieroglifák sora kíséri

5/d. ábra. A Gizella-kincs turulos fibulája hieroglifikus mondatjelekkel van teleszórva, a madár nyakán a Ragyogó nagy ország mondat olvasható (ki van emelve lent középen), a mondat jel- és szóhasználata rokonságban áll a tápióbicskei középső bronzkori karpánt megfelelő mondatának jel- és szóhasználatával

5/e. ábra. Az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona pártájának Krisztus zománcán lévő istenidéző szertartási szövegkönyv (középen itt is megjelenik az antropomorf Lyukó Istennév és jól látható a szöveg hármas tagolása is), az olvasatok mai magyarsággal: Ragyogj, Uram!, Lyukó úr (földje?), és Ragyogtál, Uram!

A Magasságos úr köve mondatok

A magas és a kő jelek a szintén igen régi és elterjedt "magas kő" ábrázolási konvenció elemei. Időnként társul e két szójelhez középen egy harmadik is, amelyik - az istenidéző szertartási szövegkönyvek középső jeléhez hasonlóan - az Istent jelöli. A tápióbicskei aranykarpánt ezen részének jeleit nem sikerült elegendő alapossággal tanulmányoznom, ezért e jelcsoport jeleinek száma és elrendezése még pontosítandó. Az nyilvánvalónak tűnik, hogy a "magas kő" ábrázolási konvenció (a magas és a kő szójelek) ismétlődését látjuk a karpánt középső részén.  Az ábrázolási konvenció a hegyekből rakott, égbe vezető lépcsőt, a világoszlopot idézi.

  

6/a. ábra. A tápióbicskei karpánt egyik Magas kő, vagy Magas szár kő (mai magyarsággal Magasságos úr köve) mondata

6/b. ábra. Pueblo indián edény a magas szár kő mondat amerikai változatával

6/c. ábra. Egy zilahi tányér a Magas szár kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondatjele

6/d. ábra. Egy zilahi tésztagyúró tál másolata, az edény testén körbefutó Magas szár kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) mondatokkal (Czibor Imre alsópáhoki fazekas munkája)

6/e. ábra. ábra. A zengővárkonyi Míves Tojás Múzeum hímes tojásának világmodellje

A 6/e. ábrán látható hímes tojás világmodelljének átlóin a Ragyogj! Magas ősi kő. Ragyogtál. (egy istenidéző szertartás szövegének vázlata), a függőleges és vízszintes tengelyeken pedig a Szár Föld (mai magyarsággal: az Úr földje) mondatok ismétlődnek. Az ábra bal szélén a Szárföld (mai magyarsággal: Úrföld), ragyogó, magas, ős és Föld hieroglifák ismétlődnek (fentről lefele). Az ábra jobb szélén a hímes tojás hieroglifáinak megfelelő székely "sz", "f", "kis r", "m", "us" (ős) és "harmadik k" (kő) jelek láthatók. 

A karpánt jeleinek magyar párhuzamai

A karpántnak nem minden jelét használtam fel a fenti elemzéshez, csak a leginkább szembetűnő bronzkori mondatokat elemeztem. E jelek azonosítása megnyugtatóan sikerült. Talán a szár jelet kivéve, ahol megnehezítették azt a tárgy sérülései és hogy nem szemlélhettem meg közelről a leletet. Az alábbi táblázat (7. ábra) így is jól szemlélteti, hogy a magyar hieroglif írás és a belőle kialakult székely írás genetikus kapcsolatban van a középső bronzkor vallásos jelkészletével. Alátámasztja ezt, hogy a Kárpát-medencéből és környezetéből több hasonló korú jelkészlet és írásemlék alapján is levonhattuk ugyanezt a következtetést. Ilyen megállapításra adott okot például a Tordos-Vincsa kultúra jelkészlete, valamint a szentgyörgyvölgyi tehénszobor olvasata is. A genetikus kapcsolat (a jelek azonosíthatósága) tette lehetővé a tápióbicskei középső bronzkori karpánt szavainak és mondatainak elolvasását. Az olvasatot igazolják - a tárgyhasználat körülményeihez, valamint a magyar hieroglif írással eddig megismert szövegekhez - illő mondatok. 

7. ábra. A karpántról figyelembe vett és a mai magyar jelkincs párhuzamai

8. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra jelei (Winn nyomán) és a magyar jelkincs közötti formai egyezések

Jegyzet

(1) Az előadások egyikében vetített képen előfordult az Óg sar (mai magyarsággal Óg úr, vagy ogur) mondat. Óg úr (Óg király) szerepel az Ószövetségben is. Azonos Heraklésszel, aki a görögök szerint a szkíták ősapja. 

Az előadók nem szóltak a jelekről, az előadásaik témája nem az írás, vagy a jel volt. Ez is arra utal, hogy a múzeumok polcain százával és ezrével hevernek hasznosítatlanul a  szójelekkel írt hieroglifikus nyelvemlékek. Pedig ez az újonnan feltáruló forráscsoport a magyar őstörténetkutatás leginkább vitatott kérdését dönti el, mert a genetikusok által rokonnak kimutatott népek identitását (nyelvét, vallását, írását) azonosítja. 

(2) Fehér Bence az MTA rováskorpuszáról szólván kifejti: "Még nehezebben védhető, hogy deklaráltan kihagyják az értéktelennek minősített „műkedvelő munkákat” (16. old.). Egyfelől nemegyszer ezekben van az első közlés, illetve egy amatőr kiadvány is felfigyelhet egy jelenségre vagy egy korábbi értelmezés hibájára, másfelől az „amatőr” és a „szakember” elkülönítése semmiképp nem objektív! Írástörténészi képzés Magyarországon nincs, így írástörténetileg valamennyien autodidakták vagyunk." Fehér Bence néhány sorral alább mégis sutba vágja a fent kifejtett helyes elvet és a saját korlátairól tesz bizonyságot, amikor ezt írja: "Nem érdemes kitérni olyan futóbolondok munkáira, akik szakmányban feliratokat találnak ... díszítőmotívumokban". (122. oldal). 

Azért ez az álláspontja, mert sem ő, sem a valójában nem is létező írástörténész "szakma" nem tisztázta a díszesség és az elolvashatóság viszonyát. A díszesség kérdése ugyanis érdektelen az elolvashatóság mellett. Ha egy bronzkori "dísz" elolvasható, akkor az írás és nyelvemlék. Az írástörténet ismer kifejezetten díszítő jelleggel alkalmazott írásokat. Ilyen pl. az egyiptomi hieroglif írás is, amit templomokban, sírokban és ékszereken használtak. E mellett az egyiptomiaknak volt két további írása: a hieratikus és a démotikus, ami a hétköznapi gyakorlatban kapott szerepet. Hasonló a helyzet a magyar nemzeti írások esetében is. A szójeleket használó hieroglif írásunkat - amelyből a hétköznapok céljait szolgáló alfabetikus székely írás kialakult - máig megtaláljuk a fazekasjeleink, a sírjeleink, a templomaink, a heraldika stb. jelkészletében és a múzeumokban tárolt leleteken, tehát a jobbára ünnepi használatra készített tárgyakon.  

9. ábra. A Régészeti Intézet könyvtárterme hallgatósággal

Irodalom

Tarbay Gábor János: A hatalom esszenciája: Középső bronzkori arany karpánt Tápióbicskéről (Közép-Magyarország), Communicationes Archaeologicae Hungariae, 2022.

Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum, 1996. 

I. J. Gelb: A study of writing, University of Chicago Press, Chicago, 1952., 1963.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Nyelvemléknek tekinthetők-e a magyar hieroglifikus szövegek?

Varga Géza: Joggal bírálja-e Fehér Bence az MTA rováskorpuszát?

Varga Géza: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika

Varga Géza: A Gizella kincs turulos fibulájának hieroglifikus szövegei

Varga Géza: Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása

Varga Géza: A G Petzinger által közölt európai barlangi jelek azonosak a székely jelekkel

Varga Géza: A 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar hieroglifái

Varga Géza: A legkorábbi magyar nyelvemlékek 

Varga Géza: Hieroglifikus "Ragyogj nagy jó Úr" mondat egy azték vázán 

Varga Géza: Lovász László, az MTA elnöke nem vállalkozik tudományos igényű vitára a székely írás eredetéről 

Varga Géza: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma

Varga Géza: Istenidéző szertartások szövegkönyve

Varga Géza

Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!

Cserépmadár szállás & Csinyálóház imázsvideó