2023. január 3., kedd

Nyelvemléknek tekinthetők-e a magyar hieroglifikus szövegek?

Ez a cikk a 2023. február 21-én, 17:30-as kezdéssel a Budapest, V. ker. Semmelweis u. 4. sz alatt a Háló Közösségi és Kultúrális Központjában tartandó előadásom tervezete, érdeklődni lehet: Szeibert Andrásnál: +36 20 264 3297


Bevezető

Szeibert András szervező kérésének megfelelően Legkorábbi magyar nyelvemlékek c. előadásom során 2022. II. 21-én bemutatok mintegy 50 korai nyelvemléket, másrészt szólni fogok néhány szót arról, hogy ezek a hieroglifikus szövegek miért tekinthetők nyelvemléknek. 

A wikipédián olvasható meghatározást elfogadva: "Nyelvemléknek nevezünk minden olyan írásos művet, tekintet nélkül annak tárgyára vagy céljára, függetlenül a használt írásrendszertől, amely egy adott nyelv múltbéli megnyilvánulásainak állít hiteles emléket". Ebből következően annak a belátása, hogy a bemutatott "írásos művek" nyelvet rögzítenek-e, vagy sem, a hieroglifikus szövegek olvasásában való jártasságtól függ. 

Azt kell tehát elmondanom ebben a cikkben és az előadásom során is, hogy milyen gondolatmenet és adatsor alapján olvasom el szójelként a hieroglifikus szövegek székely betűkre hasonlító jeleit. A választ már több alkalommal megfogalmaztam, ám a rovológiai téren tapasztalható általános ismerethiány miatt ezt újra és újra meg kell ismételnem (1). Szójeleink teljeskörűségre törekvő bemutatója volt a 2017-ben kiadott Magyar hieroglif írás c. kötet, amelyben ezeket az érveket, az akrofónia-rekonstrukciókat, már közreadtam. Hasznos olvasnivaló e tárgyban az Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást? c. cikkem is. Aki meg akarja érteni e régi írásunkat (a jelen cikkben foglaltakat és az előadásomat) az olvassa el!

Nyilvánvaló, hogy a korai írásunk sok tekintetben eltér a latin írástól. Ez a Legkorábbi magyar nyelvemlékek c. cikkben bemutatott kb. 50 írásemlék alapján is belátható. A magyar hieroglif írásnak saját jelei, eszközei, szabályai és céljai vannak. S akkor lehet a hieroglifikus szöveget elolvasni, akkor lehet egy szövegről eldönteni, hogy nyelvemlék-e, vagy sem, ha ismerjük az írás jeleit és szabályait. Valójában tehát a hieroglifáinkkal való írni-olvasni tudás kérdésére egyszerűsíthető le ez a feladat. Persze az eddig megismert mintegy 40 szójelünk mindegyikét a rendelkezésre álló tér korlátai miatt egy előadásban, vagy cikkben nem lehet bemutatni. 


A "ly" rovásbetű akrofóniájának rekonstrukciója

Ezért e cikkben (az alább következő fejezetekben) a lyuk/Lyukó hieroglifa példájával csupán illusztrálom az eljárást, amelynek segítségével a székely rovásbetűk akrofóniáját rekonstruáltam. Mint az belátható, több szempont figyelembe vételével lehetőség van a szójelek hangalakjának felderítésére, vagy megközelítésére.

Hasonló módon, sokoldalú elemzéssel sikerült megtalálni és leírni a többi szójelet is, amelyekből a további székely betűk keletkeztek. Az elődök munkáját felhasználva, ezt a munkát a 90-es években és azt követően végeztük el Simon Péterrel, Forrai Sándorral, Szekeres Istvánnal és másokkal, az Írástörténeti Kutatóintézet által szervezett műhelymunkával. Az elvégzett sorozatos akrofónia-rekonstrukciók eredményének összefoglalása a Magyar hieroglif írás c. kötetben jelent meg. Aki e szójeleket és az írás szabályait ismeri, az - kis szerencsével és némi kreativitással - el tudja olvasni a hieroglifikus szövegeket és meg tudja állapítani, hogy azok nyelvet rögzítenek-e (2). Ha pedig nyelvet rögzítenek, akkor a régi, sőt igen régi voltukból következően ezek a hieroglifikus szövegek nyelvemlékek.

Ahhoz, hogy az akrofónia rekonstrukciók kutatásának igénye napirendre kerülhessen, előzetesen két kérdésre kellett választ adni.

-  Az egyik az, hogy a székely írás magyar fejlesztés-e, vagy sem. Mivel a szakirodalomban fel sem merült, hogy a székely betűk magyar szójelekből alakulhattak ki, ezért az ilyen irányú kutatásoknak az ötlete sem vetődhetett fel. 

- A másik kérdés az volt, hogy van-e bármiféle nyoma magyar szójeleknek. Kézenfekvő ugyanis, hogy ha vannak szójeleink, akkor azok abból a szójeles írásunkból maradhattak ránk, amelyikből a székely betűk kialakultak. A "tudományos konszenzus" vagy 150 éven át - az ismert tényekkel dacolva - tagadta a szójeleink létezését, vagy azokat nem hozta összefüggésbe a székely írással. Sokat mondó, hogy a 2021-ben megjelent MTA rováskorpuszban ugyan közlik Veit Gailel adatát, miszerint a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak, Vásáry István szerkesztő mégis kijelenti, hogy a kínaihoz hasonló képszerű szójeleink nincsenek.  

Az akrofónia kutatása érdekében semmit sem tettek, a közönség félrevezetése érdekében azonban szinte mindenre képesek voltak. A nyelvemlék-kiállításokon nem szerepeltették a rovásjeles nyelvemlékeket. A Magyar Nemzeti Múzeumba letétbe helyezett budapesti jelvény rovásjeleket hordozó felületét barbár módon lereszelték, a rajta azonosítható rovásjelek létét letagadták. Az MKI részvételével rendezett történeti kiállításokon szereplő nyelvemlékek elolvashatóságát figyelmeztetés ellenére sorozatosan elhallgatták. 


Lyukó hieroglifa jelekből alkotott képszerkezetekben

A magyar hieroglif írás sajátossága, hogy a jelei jellemzően nem sorokat, hanem képszerkezeteket alkotnak. Alább ezekből mutatok be néhányat, mert nyelvi következtetésekre adnak lehetőséget.


1/a. ábra. A Lyukó ten "Lyukó isten", vagy "Lyukó az élet (forrása)" olvasatú ligatúra a Gizella-kincs avarok által készített turulos fibulájáról, a madár kloákanyílásáról 


Az 1/a. ábrán látható képszerkezet a Gizella-kincs avar turuljának kloákanyílásán, szaporítószervén szerepel. A ligatúra a lyuk/Lyukó és a ten "isten, élet" hieroglifákból áll. Mivel ez a kör alakú jel - eddigi tudásunk alapján - csak a magyar nyelvben "lyuk" jelentésű, nem lehet kétségünk afelől, hogy az avarok magyarul beszéltek. Ez a jelszerkezet (a kloákanyíláson való elhelyezése miatt) azt bizonyítja, hogy a lyuk/Lyukó jel a "lyuk", a ten jel pedig az "élet" jelentést hordozza. Az ismert magyar szójelekkel egyezően.




1/b. ábra. A hun lyuk/Lyukó hieroglifa (Noin Ula) közepén lévő fizikai lyuk azt valószínűsíti, hogy ez a jel a hunoknál nem a Nap, hanem a lyuk/Lyukó szójele volt (vagyis a hunok magyarul beszéltek), az ábra két oldalán a székely írás "ly" betűjének két változata látható, a tojást tojó madarak a lyuk életet adó szerepét illusztrálják 



1/c. ábra. A Szergej Botalov kötetében 2009-ben közölt kazahsztáni ogur-szabír jelvény a Lyuk/Lyukó hieroglifa, a fizikai lyuk és a Nap kapcsolatáról, azonosságáról tanúskodik




1/d. ábra. A Nagyságos Lyukó ős sar (mai magyarsággal: 
Nagyságos Lyukó ősúr) mondat ismétlődik a zamárdi avar temetőből előkerült korongon (középen), az avar nagy hieroglifa és a Lyukó ősúr mondatjel (balra), valamint az avar szójeleknek megfelelő székely "n", "ly", us (ős) és "s" jelek (jobbra)




1/e. ábra. A hartai honfoglalás kori világmodell, az olvasata: Lyukó sar Nap (mai magyarsággal: Lyukó úr a Nap), a honfoglalók magyar nyelvéről árulkodik, hogy a sarkokon lévő, a veret rögzítését szolgáló kicsiny lyukakon kívől az oldalfelezőknél lévő, aranyozott lyuk/Lyukó hieroglifák is ki vannak lyukasztva 




1/f. ábra. A szentgyörgyvölgyi Lyukó jeles korsó szemlélője látja, használója pedig tapasztalja, hogy az életet adó vizet a Lyukó jel adja


lyuk hieroglifa fizikai lyukkal (a korsó szájával) összefüggő szentgyörgyvölgyi előfordulása (1/f. ábra) tanúsítja a hun és a magyar nyelvi-kulturális hagyomány folyamatosságát és azonosságát.


1/e. ábra. Maja világmodell Teotihuacanból (középen), a világmodell hieroglifái (balra) és a székely írás megfelelő jelei (jobbra, fentről lefele): "ly" (lyuk. Lyukó), Ak (patak, Heraklész), ős, ten, "ü" (ügy "folyó") és "f" (föld), a jelek a Lyukó földje, valamint az Ak az isteni folyó mondat elolvasását teszik lehetővé


A maja és a magyar nyelv kapcsolatáról napjainkban jelent meg egy kötet Tóth István tollából, aki a korábbi szakirodalmi eredményeket összegezve dokumentálja a nyelvrokonságot és a hazai "szakirodalom" erről adott értékelésének megbízhatatlan voltát. Alátámasztjuk és kiegészítjük ezt az álláspontját egy nyelvemlékkel is (1/e. ábra). Ezen a Lyukó hieroglifa (Lyukó földje mondatjel) maja előfordulása több más magyar jel között az Isten ligatúrával (Isteni folyó mondattal) is társul. Ezt a jelenséget a magyar identitással összefüggő körülménynek tekinthetjük (a szibériai hunok ősei, akik Amerikába vándoroltak, a magyar nyelv, írás és ősvallás birtokában voltak, vagy hatása alatt álltak). 


Átvétel-e a székely ábécé, vagy saját fejlesztés?

2. ábra. A budapesti jelvény ezen jeleit minősítette Tomka Gábor főigazgató-helyettes rontott latin M betűnek


Korábban, a székely írás eredetének tisztázásakor mindig fel kellett volna merülnie ama kérdésnek, hogy nemzeti írásunk lehet-e a magyarság saját alkotása. Érdemben azonban nem is foglalkoztak vele. Pedig a magyar hagyomány ezt az írást hun-szkíta írásnak nevezte, aminek a valóságtartalmát a régészeti leletek igazolják. Ez pedig - a hun eredethagyomány fényében - azt jelenti, hogy a saját írásunkról van szó. Ám amikor felmerült, hogy az akkor több régész és a múzeum főigazgatója által is hun cikáda fibulának minősített budapesti jelvényen magyarul elolvasható rovásjelek vannak, akkor a Magyar Nemzeti Múzeumban Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes irányításával működő csoport barbár módon lereszelte a lelet jeleket hordozó felületét. A rajta lévő rovásjeleket pedig Tomka Gábor főigazgatóhelyettes minősítette "rontott latin M betű"-nek. 

Az akadémikus tudomány képviselői komolyan vehető bizonyítás nélkül is készpénznek vették, hogy a székely betűket más írásokból vettük át ("persze" az átadók között nem szerepelhetett a hun írás). A "tudományos konszenzus" mindig az idegenből való átvételre szavazott, a saját eredet kérdésének felvetése nélkül is. Ez a prekoncepciós kutatás a több évszázados találgatás ellenére sem vezetett eredményre. A székely írás eredetét tudományos igénnyel nem lehet idegen írásokból való átvételként leírni (a hunok magyarul beszéltek, azaz a hun írás nem tekinthető idegen írásnak). Nincs olyan átadó idegen írás, amelyikből a székely betűket át lehetett volna venni. Ugyanakkor az akrofónia folyamata a magyar nyelvben és jelhasználatban kimutatható. Az akrofónia-rekonstrukciók egy kivétellel magyar szavakat eredményeztek. Ebből következően a kőkori eredetű és nemzetközi elterjedtségű magyar hieroglif írás (amelyből a székely írás keletkezett) magyar alkotás. 


Vannak régről ismert szójeleink 


3. ábra. A csempeszkopácsi Árpád kori templom kapubélletében lévő  Isten országa mondatjel


Ma is vannak szó- és mondatjeleink (az egyébként jól ismert írásemlékekben), amelyeknek az írás voltát, hieroglifikus jellegét csupán fel kellett ismerni. A szójeleink létét ugyanis tagadja a "tudományos konszenzus", hogy a nemzeti írásunkat idegenből eredeztethesse (3). Ilyen szójel pl. a heraldikában megőrződött, ország jelentésű hármas halom, valamint a nikolsburgi ábécében fennmaradt "us" (ős) és "nt/tn" (ten) szójelek. Ezek segítségével elolvasható a csempeszkopácsi templom Isten országa mondatjele is (3. ábra). A hasonló írásmutatványok sora egy valaha használatban volt, a magyar nyelvet rögzítő ősvallási szójel-készlet létét igazolja. Sorra megtaláljuk e hieroglifáinkat a magyar népi, uralmi és vallási jelhasználatban, valamint a régészeti leleteken is. Az előfordulások közül a legismertebb (leggyakrabban látott) a magyar címer Egy országa olvasatú hármas halma és kettős keresztje. E magyar szójelek léte (és Veit Gailel 1500-as évekből származó tájékoztatása, miszerint a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak) megengedi azt a kutatási előfeltevést, hogy a székely betűk egykor szójelek voltak.


A jelforma őrzi a képi tartalmat

4. ábra. A székely "ly" rovásbetű alakváltozatai Szemerey Zsolt nyomán, a keret néha üres, aminek a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókán lévő "ly" (lyuk) jel értékelésekor van jelentősége



5. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra ismeretlen jelentésű (talán forrást jelölő) jele



6. ábra. Kínai "Nap" szójel egy jóscsontról


A székely jelek a mai leegyszerűsödött alakjukban is lehetőséget adnak az egykori képi tartalom megértésére, ezáltal a jelentés megközelítésére. Az eredetileg kör formájú "ly" betű alakja például a Napra utal. Azonban kör alakú jel ábrázolhat forrást vagy kutat is. A megkülönböztethetőség érdekében a régiek esetenként a Nap jelet sugarakkal, a kút, forrás jelét pedig egy belső jellel látták el. Ezért a jel közepén néha szerepel egy másik kör, pont, esetleg egy egyenes vonal. Egy Tordos-Vincsa párhuzamon a keretben hullám alakú vonal jelenik meg. A hullám a folyó jele, vagyis ez a Tordos-Vincsa ligatúra a forrás és a belőle fakadó  patak jele. A sumér írásban a körbe zárt pont ennek megfelelően a "kút, forrás" jele. A kínai írás párhuzamos jele a "Nap" szójele (6. ábra). A jelforma alapján tehát egy Napból kiinduló folyóra gondolhatunk, ami az ősvallási elképzelésekben az Istennel azonosított Tejútnak felel meg. 



A hangalak rekonstrukciója



7. ábra. A bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék jeleinek olvasata (lentről felfele és jobbról balra): Nagyon nagy Lyukónak

Amikor a "ly" rovásjel forrását jelentő hieroglifa kutatásába kezdtünk, akkor a keresett szó hangalakjából eleve ismert volt a "ly" hang. Azaz olyan szót kerestünk, amelynek a hangalakja a "ly" hanggal kezdődik. Ilyen szavunk csak egyetlen egy van: a lyuk. Ezt igazolja, hogy jelentése közel áll a hasonló alakú sumér "kút, forrás" szójel jelentéséhez (9. ábra). Megtaláltuk a földrajzi nevek között a Lyukó szót is, ami egy lehetséges alakváltozat. A hangalak további változatát jelenti a Luca név, amelyhez nálunk is élő babonák kötődnek. Ezek végső soron (a nemzetközi párhuzamok alapján) egy ősvallási fényistenre engednek következtetni. E kőkori eredetű szóbokorba tartozik a latin lux "fény" szó is. Alátámasztja ezt a nyelvészek következtetése, miszerint a lyuk szavunk hangalakja eredetileg "l" hanggal kezdődött. 

A Lyukó szó pontos hangalakját a bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókatöredék olvasata igazolja, mert az a szótövet a lyuk szójellel, a ragozást pedig (betűzve) -ónak alakban adja meg (4. ábra). A bodrog-alsóbűi Nagyon nagy Lyukónak mondat alapján világos, hogy az Isten neve Lyukó. 

A további előfordulások (1/d. ábra) alapján is az állapítható meg, hogy a kör alakú hieroglifa a lyuk/Lyukó hangalakot rögzíti.


Az ősvallási cél

A székely írás elemzése arra világított rá, hogy egykor az egész jelkészlet ősvallási célokat követett. E tapasztalatnak megfelelően a "ly" rovásbetű esetében is régi, ősvallási jelentőségű magyar szót várhattunk az akrofónia (4) rekonstrukciójának eredményeként. Ebből következik az akrofónia-rekonstrukció egyfajta ellenőrzési lehetősége is. Ha a végül kikövetkeztetett lyuk, Lyukó szavak ősvallási jelentőségűek, akkor az alátámasztja a rekonstrukciót. A Luca névhez és a latin lux "fény" szóhoz fűződő ősvallási (egykori fényisteni) hagyomány igazolja a rekonstrukciót. A lyuk/Lyukó hieroglifa különböző népi és régészeti leleteken lévő előfordulása szintén erősítik ezt az ősvallási kötődést. Például az 1. ábrán lévő avar ligatúra azt fejezi ki, hogy a turulmadárral azonos Lyukó isten az élet forrása. Másutt a Lyukó hieroglifa a világmodell közepén található, ami a világmodellekben szokásosan az Isten helye (11. ábra).


A rokon szójeles írások tanúsága


8. ábra. Az egyiptomi hieroglif írás "Nap, napisten" szójelének két alakja



9. ábra. A sumér "kút, forrás" (L511) szójel

10. ábra. 15 000 éves Mas d' Azil-i jel 


A rokon szójeles írásokban (5) is vannak hasonló jelek, amelyek alapján a jelentés tisztázható. Jogunk van ilyen összehasonlításokra, mert - mint azt a Nemetz Tiborral elvégzett valószínűségszámítás igazolta - a világ írásrendszerei egyetlen kőkori jelrendszerből, monogenezissel alakultak ki.  

Az egyiptomi hieroglif írásban ez a jelforma a "napisten", a kínai írásban a "Nap", a sumér írásban a "kút, forrás" jele, a székely írásban pedig a "ly" (lyuk) szójele. Ezek az eltérőnek látszó jelentések valójában ugyanannak az ősvallási fogalomnak a különböző oldalai. Arról tanúskodnak, hogy az ősvallás a napistent az élet és minden jó forrásának tekintette.


Jegyzet


(1) Azért van szükség a szájba rágásra, a régen tisztázott eredmények minduntalan ismétlésére, mert a nagyközönség és a szakma nem ismeri a szakirodalmat, az alapvető fogalmakkal sincs tisztában. A legismertebb "szakértők" képtelenek két értelmes bekezdést írni a székely írás eredetéről. A legegyszerűbb kérdésekre sem tudnak komolyan vehető választ adni. Ez a "tudományos konszenzus" vagy 150 éven át tudatosan megtévesztette a nemzetet a székely írás származtatását illetően (az ótürk eredetet állítva). Szinte hiábavaló e "szakemberek" munkáinak a tanulmányozása, amint a velük való párbeszéd felvetése is, mert sem elegendő szaktudással, sem elegendő becsülettel nem rendelkeznek a kérdések tisztázásához.

Például Vásáry István professzor úrtól, a 2021-ben megjelent akadémikus rováskorpusz szerkesztőjétől azt kérdeztem az ELTÉ-n tartott előadása után a közönség előtt, hogy szerinte hány jele van a székely írásnak. Azt válaszolta, hogy - Lehet, vagy 30-40. - Ez az egyetlen hangot jelölő betűk számát tekintve igaz is. Amikor azonban visszakérdeztem, hogy Thelegdí János 1598-ban miért sorol fel 65 székely jelet, akkor azt a választ adta, hogy - A többi nem számít. - Nyilván azért válaszolt így a professzor úr, mert a többi székely jel már nem egyetlen hangot jelöl, hanem szótag-, szó- és mondatjel, amiről nem akar tudni. 

Róna-Tas Andrást a székely írás szójeleiről kérdeztem, pontosabban arról, hogy ezeket miért nem említi meg. Előbb az ELTÉ-n tartott előadása után azzal fizetett ki, hogy nem kíván erre válaszolni. Később megismételtem a kérdésemet az MTA dísztermében is vagy 300 hallgató és kamera előtt. Hozzátettem azt is, hogy a székelyek szó- és mondatjeleiről Veit Gailel feljegyzése is tájékoztat az 1500-as évekből s e szójeleket én azonosítottam a népi, uralmi és vallási jelkészletünkben. Erre azt válaszolta a professzor úr, hogy az az egyezés csak véletlen. Hozzátehetjük, hogy a tudományban - a matematikusok álláspontja szerint - a véletlen szó alkalmazás illetlen dolog, mert véletlen nincs is.   
  
I. J. Gelb, az egyik legismertebb írástörténész szerint írástudomány nincs is, mert az írásemlékek leírása és leltározása még nem tudomány a nagy kérdések kikerülése mellett. (Hozzátehetjük, hogy ilyen nagy kérdés pl. a székely írás és az amerikai indiánok népi jelkészletének 30 egyezése). Püspöki Nagy Péter szerint a székely rovásírásnak könyvtárnyi irodalma van, de még a tudományosság igényével írt művek is csak arról tanúskodnak, hogy a szerzőjünknek fogalma sincs sem az írástanról, sem az írástörténetről. Sándor Klára ehhez azt tette hozzá 1996-ban, hogy a tudomány nem ismeri a székely írást, vagy nem ismeri eléggé. Minden alapvető kérdés tisztázatlan. 

Ezért aztán nem közismert, hogy a székely jelek némelyike ma sem egyetlen hangot jelölő betű, hanem szótagjel, szójel, vagy mondatjel. Például a nikolsburgi ábécében is szerepel az "us" (ős), az "nt/tn" (ten) szójel és a "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel. Az akadémikus tudomány legismertebb szakértőinek is nehéz ezek létét megemésztenie, ám ettől a szójeleink még léteznek. Veit Gailel az 1500-as évekből hagyta ránk a feljegyzését, mely szerint a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak. Szójelekből alkotott, régen ismert mondatjelünk például az énlakai Egy Isten ligatúra, amelyet azonban sem az MKI, sem az MTA rováskorpusza nem volt hajlandó létező székely írásemlékként megemlíteni. 

A "tudományos konszenzus" elképesztő csődje miatt szükség van arra, hogy magunk járjunk utána a székely írás leírásának és eredetének.  

(2) Aki nem vette a fáradságot a Magyar hieroglif írás c. kötet, valamint a cikkeim elolvasására és megértésére, az elárulhatja a hozzá nem értését a következő, vagy hasonló kijelentésekkel és kérdésekkel. Ezek az argumentum ad ignorantiam (a nemtudás mint érv) elvére épülnek:

- Én itt nem látok mondatot.
- Nem kellene erőltetni a székely jelek felismerését.
- Futóbolond. (Fehér Bence)
- Hagyd abba! (Deák Dezső).
- Vond vissza! (Záhonyi András).
- Ez díszítés (Sándor Klára).
- Ezekről a nézetekről a szakirodalom még nem is tud. (Török Tibor)
- Gazdag a fantáziája (Zelliger Erzsébet).
- Mivel bizonyítod, hogy az ötvös szerint ez a kerek kő a Lyukó szójele volt? (Gazda József)
- Sarlatán (Janurik Tamás).
- Ekkora magyarkodó marhaságot még nem láttam. Milyen elborult elme hozza össze a magyar koronát a székely írással és a neandervölgyi emberrel? Gáz. (Attila Forbauer)
- A legnagyobb tisztelettel, de nincs ehhez a megállapításhoz ebben az esetben túl kevés támpont?

Ezekre a kérdésekre már évekkel korábban kidolgoztam és közreadtam a választ. Általános érvényűen foglalkoztam a kérdéssel A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika c. cikkben.

Például az első konkrét kifogást (miszerint Én itt nem látok mondatot), ahhoz a cikkemhez fűzte az academia.edu egyik olvasója, amelyikben az alábbi ábra szerepelt (3. ábra). Ezen ki van emelve a Lyukó isten országa mondat és mellette fel vannak sorolva a megfelelő székely jelek is, amelyek az elolvasást segítették. Azaz kétségtelenül ott van a mondat. Aki ismeri a székely jeleket és az akrofónia-rekonstrukcióikat, az láthatja és ellenőrizheti is az olvasatomat. 


11. ábra. Hun eredetű, vagy hun hatásra készített meroving boglár (fent), a sugár irányban olvasható Lyukó isten országa mondat (lent balra), valamint a meroving hieroglifáknak megfelelő székely "ly", "us" (ős), "nt/tn" (ten) rovásjelek a heraldika ország szójelével (lent jobbra)



(3) Vásáry István, a 2021-ben kiadott MTA rováskorpusz szerkesztője képes volt leírni, hogy a kínai jelekhez hasonló képjeleink nincsenek. Pedig a 2. ábrán a csempeszkopácsi templomból bemutatott Isten országa mondatjel csupa képszerű szójelből áll s ehhez hasonló mutatványokkal Dunát lehet rekeszteni.

(4) Az akrofónia az a folyamat, amelynek során a szójelből egyetlen hangot jelölő betű keletkezik, amely a továbbiakban a szó első hangját, vagy első mássalhangzóját jelöli.

(5) A Nemetz Tiborral elvégzett valószínűségszámításunk szerint az ismert írásrendszerek monogenezissel, egy kőkori ősvallási jelrendszer elemeit felhasználva alakultak ki. Az ismert ókori írásokat ezért rokon rendszereknek tekintjük és felhasználhatjuk a székely betűk akrofóniájának tisztázásakor.


Irodalom


Varga Géza: Joggal bírálja-e Fehér Bence az MTA rováskorpuszát?


Tóth István: A magyar nyelv rokonsága a penuti-maja-junka-csipaja és a páez nyelvekkel

Varga Géza: Sándor Klára "cáfolatának" cáfolata a hun-magyar írás kérdéskörben

Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje

Varga Géza: A csempeszkopácsi Árpád kori templom hieroglifikus mondatai

Varga Géza: Az Osservatorio Letterario 2010-es cikke az OSZK meghamisított nyelvemlék-kiállításáról

Varga Géza: Mióta és miért tekintik nyelvemléknek a rovásírásos szövegeket a finnugrászok?

Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről

Varga Géza: A Gizella kincs turulos fibulájának hieroglifikus szövegei

Varga Géza: Lyukó napisten nevének magyarázata egy kazahsztáni ogur-szabír jelvény segítségével

Varga Géza: A szentgyörgyvölgyi korsó Lyukó és ég jeles világmodellje




Varga Géza











Ha Ön a leírások alapján még nem tudta eldönteni, hogy Veleméren van-e az a hely, amelyről egész életében álmodott, akkor ezen a hídon kell átjönnie s a domb tövében jobbra kell kanyarodnia ...






A veleméri műemléktemplom, amelynek két tanulságos rovológiai nevezetessége is megtekinthető

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése