A Tóth Csaba és Kiss József Géza álta írt Árpád kori magyar pénzek katalógusának III. kötetében több olyan szójelekkel írt jelmontázs található, amelyek a magyar hieroglif írás segítségével elolvashatók. E jelmontázsok a magyar ősvallás legfontosabb gondolatait illusztrálták, ezért nem sorokba rendezték a szójeleket, hanem elolvasható képekbe. Az ÉH 193 számú érem hátlapjának felső része az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció egyik előfordulása (1/a. ábra). A jelen cikk az éremképnek ezt a részletét elemzi.
A fa csúcsán lévő jel alakját nehéz azonosítani. A helyes grafikai forma rekonstruálása az éremkép elmosódottsága miatt kétesélyes (1/b. ábra). Isten, vagy Dana olvasatú is lehet (mindkettő a világfát ábrázolja és az Isten nevét rögzíti). Az általános megállapításokat ez a grafikai bizonytalanság nem befolyásolja, azok ettől függetlenül érvényesek (1). Az ábrázolásnak párhuzamai vannak az Árpád kori (2. ábra) és a honfoglalás kori (3. és 4. ábra) hieroglifikus írásemlékek között is. Hegyen álló világfát ábrázol a magyar államcímer hármas halmon álló kettős keresztje, valamint a kínai wang "uralkodó" és a sumér nun "herceg" szójel is. Ebből következően ez a jelkép legalább 5-6 ezer éves világfa hagyományt őriz (2).
Ez az égig érő fa a természetben a Tejútnak felel meg. Erről Berze Nagy János népmesekutató állapította meg, hogy a magyar néphit szerint azonos az Istennel. Ezért - az ősvallási hagyomány továbbéléseként - szerepel a hegyen álló, esetenként eget tartó fa a különböző Árpád kori ábrázolásokon. Ilyen a csempeszkopácsi templom kapubélletének elolvasható jelmontázsa is (2. ábra).
2. ábra. A csempeszkopácsi Árpád kori templom Isten országa olvasatú eget tartó fája
Jegyzet
(1) Az eget tartó fa képszerkezetekben a fa olvasata lehet Dana (3. ábra), Isten (4. ábra), Egy (5. ábra), vagy más olvasatú is. Azonban mindegyik ábrázolás a magyar hieroglif írás jeleit használja és az olvasat az Istennel azonosítja a világfát, mert az ősvallási képzetekben a Tejúttal (világfával) azonos Isten tartja felettünk az eget.
4. ábra. A nagykörűi honfoglalás kori veret (középen) a hegyen álló, eget tartó, tulipánszerű, elolvasható világfa példája, mellette a székely írás "us" (ős) jele (balra) és "nt/tn" (Ten) jele (jobbra), ezek együttes olvasata: Sar ős ten (mai magyarsággal: Úristen)
5. ábra. Hettita/hatti(?) fémplakett (a Kr. e. 6100-5400 között virágzó Halaf kultúrából) hegyen álló, kettős kereszt alakú, Egy országa olvasatú világfával
6. ábra. Tiszavárkonyi avar veretek hármas halommal és eget tartó, kettős kereszt alakú világfával, az olvasat: Egy országa "Isten országa"
(2) Ez a világfa hagyomány évezredek óta folyamatos és elválaszthatatlan a magyarságtól. Minden előfordulása magyar szójelekből van összerakva és magyarul olvasható el. Ez cáfolja Pócs Éva hipotézisét, miszerint a honfoglalóknak nem volt világfa képzete s a magyar néprajzosok által kimutatott világfa képzet a honfoglalás után került a magyarsághoz, idegen népektől való átvételként. Pedig a múzeumaink tele vannak elolvasható, ezért jól értelmezhető világfa ábrázolásokkal a honfoglalás korából is, meg más korokból is. A Pócs Éva által kirobbantott világfa vita során a húsznál is több hozzászóló nem tudta érdemi tudományos érvekkel megvédeni a magyar identitás alapját képező kulturális jelképet. A "szakma" ugyanis nem ismeri a magyar jelkészletet, ezért elolvasni és megérteni sem képes az elolvasható világfát. Számukra - Püspöki Nagy Péter és Sándor Klára megállapítása szerint - minden alapvető kérdés tisztázatlan.
Irodalom






Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése