Megjelent O. N. Korocskova tollából egy tanulmány (1) a Közép-Urál és Nyugat-Szibéria a kőkorától a fémkorokig címmel. A szerző az academia.edu-n közreadott tanulmánykötet 77. oldalán közli egy nyugat-szibériai fémtárgy rajzát (1. ábra). Mint elmondja, az Urálontúl és Nyugat-Szibéria tajgavidékei későn (a Kr. e. III. évezred végén - a Kr. e. II. évezred elején) léptek a bronzkorba. A terület a korai fémkor legkiterjedtebb kohászati tartományának – nyugat-ázsiai – perifériáját képezte. Tárgyai a Seima-Turbino hagyomány kánonjai szerint készülnek.
Hozzátehetjük: ez a tárgy egy szójelekből felépített jelvény. A jelen cikkben e hieroglifikus (ősvallási vonatkozású szójeleket alkalmazó) nyelvemlék olvasatát osztom meg.
A leletnek akad megfelelője a nagyszéksósi hun írásemlékek között (2. ábra). Mindkét szöveg további párhuzamokkal rendelkezik és jól elolvasható a magyar hieroglif írás segítségével.
A nagyszéksósi szövegpárhuzam, az azonos jel- valamint nyelvhasználat alapján a nyugat-szibériai lelet nyilvánvalóan kötődik a magyarul beszélő hunokhoz.
Jelenleg a hunoknak a magyar etnogenezisben és a kultúránk kialakulásában játszott szerepének értékelésére a genetikai kutatásokra épülő ellentmondásos magyarázatok jellemzőek - bár a gének nem rögzítik a nyelvet. Jellemző példája ennek Török Tibor genetikus állásfoglalásainak különböző megítélése. A hieroglifikus hun nyelvemlékek hasznosítására a rovológiai téren valójában nem is létező "szakma" nem képes.
Ez újfent rátereli a figyelmet a kínai-magyar közös szervezésben készülő hun kiállításra és kiemeli annak - a magyar íráskultúra kutatását és bemutatását illető - rendkívüli jelentőségét. A kiállításon ugyanis az íráshordozók gazdagsága miatt elkerülhetetlenül be lesz mutatva néhány, eddig puszta díszítésnek vélt hieroglifikus hun nyelvemlék. A szervezők remélhetően e nyelvemlékek olvasatát is közzéteszik majd a kiállításon.
1. ábra. A Sajtanszkoje-tó II. leletcsoportban bemutatott, kb. 4 000 éves fémtárgyon egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata olvasható
Az 1. ábrán látható szimmetrikus nyelvemlék olvasata: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Ős sar. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Ősúr. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál.) A hieroglifikus szöveg hármas tagolása megfelel az istenidéző szertartás szakaszainak: az idézésnek, az epiphaniának és a búcsúztatásnak.
2. ábra. Nagyszéksósi hun jelvény
E nyugat-szibériai írásemlék jelentősége nyilvánvaló. Segít azonosítani az Urál fémlelőhelyeinek feltárását és hasznosítását végzők magyar etnikumát és jelhasználatát, valamint ezek kapcsolatát, vagy azonosítását a korai hunokkal. Ez az írástörténeti pillanatfelvétel megfelel ama népesedéstörténeti képnek, amit a genetikai kutatások alapján rajzolni lehet. A European Journal of Human Genetics nemzetközi tudományos lapban jelent meg az Árpád-ház filogenetikai eredetének meghatározása III. Béla Y-kromoszómás szekvenciájának elemzése alapján címmel Kásler Miklós és kutatótársai tollából. Az archeogenetikai vizsgálatok alapján az Árpád-házi királyok dinasztiája a mai Afganisztán északi részén, az ókori Baktria területén alakult ki 4500 évvel ezelőtt. Kétezer évvel ezelőtt már az "Árpádok" családja és rokonaik az Uráltól délre és nyugatra helyezkedtek el. Azon a tájon, ahonnan a most tárgyalt nyugat-szibériai hieroglifikus szöveg előkerült.
3. ábra. A Seima-Turbino kultúra kiterjedése a bronzkor hajnalán (wikiwand), a kultúra forrása a lótenyésztést és a fémművességet feltaláló hurrita/szabír területeken lehetett
Jegyzetek
(1) O. N. Korocskova figyelembe veszi a bronzkor kialakulásának folyamatait az Urálon túli hegyvidéki erdők és a nyugat-szibériai tajga vadászai és halászai körében a Kr. e. III. végén és a II. évezred elején. A fémkorszakra való átmenet mind az Urálon túli területeken, mind Nyugat-Szibériában idegen kulturális impulzusok közvetlen hatására, de eltérő forgatókönyvek szerint ment végbe. A bronz előállításának hagyományai, amelyek a Seima-Turbino hagyományok hordozóinak behatolásához kapcsolódnak, nem honosodtak meg mindenütt a nyugat-szibériai tajgában. A rézérctelepekben gazdag Közép-Transz-Urálban (Koptyakovo-Seima gyártóközpontban) azonban sor került a szeima-turbinói hagyományok hordozóinak és a sztyeppe-öv pásztorainak integrációjára (ez utóbbiak a fémtermelés pásztormodelljét művelték).
A wikipedia térképe szerint a bronzkori Seima-Turbino kultúra területe Dél-Skandináviától a Tárim-medence északi pereméig és Mongóliáig húzódott Kr. e. 2300 és Kr. e. 1700 között.
A wikiwand szócikke szerint e Seima-Turbino kultúra maradványai egy közös kulturális eredetet sugallnak, amely az akkori fejlett bronzkészítésen alapszik. A fejlett technikák, köztük a viaszveszejtéses öntés alkalmazása különbözteti meg őket és magas fokú művészi személyre szabottságot mutatnak. Olyan diffúziós jelenséget dokumentálnak, amelynek gyorsasága megmagyarázhatatlan.
Ugyanez a cikk azt is közli, hogy a Seima-Turbino sírjaiban eltemetett katonák nomád harcosok, akik lóháton vagy kétkerekű szekéren utaznak. Az ónbronz maradványok pedig az Altaj hegységre mutatnak. A 3. ábrán látható térkép azt sugallja, hogy a lótenyésztés és a fémmegmunkálás korai központjaira alapozott hurrita/szabír eredetű Altáj vidéki kultúra volt a forrása a tőle keletre és nyugatra kialakult későbbi bronzkori kultúráknak is. A bronzkultúra gyors elterjedése a lovasnomád életformához, a ló háziasításához kötődik. Veres Péter szerint a ló háziasítása és a lovasnomadizmus sztyeppi elterjesztése jórészt a magyarságnak köszönhető. Hasonló eredményt támaszt alá a genetikusok felismerése is, miszerint az Árpád-dinasztia genetikai képlete kb. 4500 évvel ezelőtt alakult ki a mai észak-afganisztáni területeken. Azaz a hurrita/szabír eredetű népesség előbb az Altáj vidéki fémlelőhelyeket vette használatba, majd onnan kiindulva eljutott az Urálba is.
Irodalom
O. N. Korocskina: СРЕДНЕЕ ЗАУРАЛЬЕ И ЗАПАДНАЯ СИБИРЬ: ОТ ЭПОХИ КАМНЯ К ЭПОХЕ МЕТАЛЛА, Povolzhskaya Arkheologiya (The Volga River Region Archaeology), Akademija Nauk Reszpubliki Tatarsztan, Kazany, 2023.
Judit Olasz, Verena Seidenberg, Susanne Hummel, Zoltán Szentirmay, György Szabados, Béla Melegh & Miklós Kásler: DNA profiling of Hungarian King Béla III and other skeletal remains originating from the Royal Basilica of Székesfehérvár
Varga Géza
Attila Róma elfoglalására induló csapatai az Őrségen keresztül jutottak el Itáliába. Ha Ön is oda készül, akkor tarthat egy pihenőt jövet is, meg menet is Veleméren, a Cserépmadár szállás és Csinyálóház kényelmes és szép lakosztályaiban! Nálunk akkor is megszállhat, ha az esze ágában sincs továbbmenni. Ami tökéletesen érthető lesz, hiszen aligha van jobb hely Velemérnél és Magyarországnál. Attila is visszafordult ...
A ragyogás jelzőfénye! Bejegyzése egyszerre éleslátó és jól kidolgozott. Köszönjük, hogy megosztotta értékes nézőpontját.
VálaszTörlés