2021. szeptember 16., csütörtök

A rovológia után a genetika is alátámasztja a hun-magyar azonosság hagyományát

A hun-magyar azonosságnak egyre több bizonyítékát mutatja fel a tudomány. Korábban a rovológia tette le a garast az asztalra, mert a hun leleteken sorra kerültek elő a székely írás és a magyar hieroglif írás jelei, amelyek segítségével magyar szavakat és mondatokat lehet elolvasni (2. ábra). Újabban a genetika is megerősíti a napjainkig elevenen élő hagyományt, miszerint a hunok magyarok. Ezt annak kapcsán érdemes áttekinteni, hogy Neparáczki Endre egy új genetikai sikerről adott interjút. 



1. ábra. A baktriai (BMAC) kultúra sar ten "Úristen" olvasatú jelvénye Kr. e. 2000 tájáról (balra) és a kiszombori honfoglalás kori veret sar isten (mai magyarsággal Úristen) olvasatú antropomorf alakjai


2. ábra. A rovológia (magyar ősírástan) álláspontját a a hun-magyar azonosság kérdéséről a régészeti leleteken lévő székely jelek alapján ebben a füzetben adtam közre 1996-ban


"A Human Genetics című neves szaklapban francia kutatók, Christine Keyser és munkatársai szenzációs publikációt közöltek. Összevetették a Közép-Mongóliában Tamir Ulaan Khoshuu temetőből feltárt ázsiai hun sírokból nyert DNS-mintákat számos, az adatbázisokban található archaikus DNS-mintával, többek között az Árpád-ház általunk közölt mintáival." - tájékoztat Neparáczki Endre a Demokratában Hunfajta a Turul-dinasztia címmel közölt interjúban - "A vizsgálat során nem kevesebb, mint négy olyan ázsiai hun mintát mutattak ki, amelynek haplotípusa megegyezik a Turul-nemzetségével. Tehát külföldi kutatók is megerősítették a feltételezéseinket, nem utolsósorban a XIX. század második feléig folyamatos és töretlen néphagyományt, amit egyébként a krónikáink is rögzítettek." 

Persze Neparáczki Endre téved, amikor azt állítja, hogy a hun-magyar azonosság néphagyománya csak a XIX. század második feléig volt folyamatos és töretlen (1). A hun-magyar azonosságot csak a "tudományos konszenzus" berkeiben volt szokás megkérdőjelezni, ami pedig - ismervén a szakmai és etikai csődjüket - nem számít erős érvnek. (2).




3. ábra. Hissar-i edény (Észak-Irán) Kr. e. 4500 tájáról az Istennel azonos égig érő fa jellegzetes ábrázolásával (középen), a székely írás néki megfelelő tprus  (tapar us "szabír ős") jele (jobbra) és egy avar szíjvég a Zamárdi temetőből hasonló faábrázolással (balra), az edényen a fa előtt és után látható vonalka-csoport a székely írás "r" (ragyogó) jelének sorából áll, az istenidéző szertartás ragyogj és ragyogtál szavainak ismételgetését rögzíti, a korai sumér írásos emlékekben feltűnik a Mezopotámiától északra fekvő területek megjelölésére a "subar-ki", azaz "szubar föld" kifejezés a Kr, e. 27.-26. századból.


hun-magyar azonossággal összefüggő kérdésekben nem ez az első nagyszerű genetikai eredmény. Ezekről így beszél Neparáczki Endre: 

"A 2010-es években professzor dr. Kásler Miklós kezdte meg a történeti családfák kutatását az Országos Onkológiai Intézetben, ahol az Árpád-ház genetikai vizsgálata is elindult. Mi a Szegedi Tudományegyetemen az előbbi csapáson indultunk el, a doktori értekezésemet is a honfoglalók genetikai eredetének kutatásából írtam 2017-ben dr. Török Tibor és dr. Pálfi György társ­témavezetésével. ... Tavaly publikáltuk Nagy Péter professzor úr elsőszerzőségével azt a kutatási eredményt, amely bebizonyította, hogy az Árpád-ház férfiágú genetikai eredete mintegy 4500 évvel ezelőttre, a mai Észak-Afganisztán területén akkor létezett Baktriába vezethető vissza. Erről megfigyelhető egy izgalmas leágazás Baskíria és a Volga-Urál vidéke felé. A kiindulási pont a III. Béla király csontjaiból kinyert DNS-minta volt, ezt fejtettük fel időben visszafelé. Ami a honfoglaló népességet illeti, amit szerintem helyesebb a fogalmi lehetőségeket kitágítva, Árpád magyarjainak nevezni, azt találtuk, hogy a megvizsgált közel száz, gazdag lelet­anyagú, íjakat, gyönyörű szép vereteket tartalmazó sírban nyugvó ember az anyai és apai genetikai vonalaiban mintegy 30 százalékban egyértelmű belső-ázsiai leszármazású."



4. ábra. Tell-i Bakun, Észak-Irak, Kr. e. 4000, Jó Föld, esetleg Dana jó földje olvasattal


E kétségtelen genetikai sikereknek van egy állandó, sajnálatos kísérőjelensége. A genetikusok érzékelik (Török Tibor fogalmazta meg egy interjújában), hogy amely őshazákba a gének elvezetik őket, ott a nyelvészek szerint nem beszéltek magyarul. Ezért néha kinyilatkoztatnak nyelvészeti kérdésekben is, például, hogy van-e avar, vagy honfoglaló magyar nyelvemlék s hogy milyen nyelven beszélhettek a honfoglalók. Miközben ők is tudják, hogy a gének nem rögzítik a nyelvet. Azt is tudják, mert elmondtam nekik, hogy vannak hun, avar és honfoglalás kori hieroglifikus nyelvemlékek. Mivel azonban ezekkel nem tudnak mit kezdeni, inkább genetikára alapozott(?) nyelvészeti ötletekkel tömik a tágra nyílt szemű publikum fejét.


5. ábra. A 6000 éves Tepe Yahja-i (Irán) jelkészlet jeleinek magyar párhuzamai


Hozzátehetjük: ezt az ellentmondást csak a nyelvet meghatározó nyelvemlékekkel lehet feloldani, az íróasztalon kitalált finnugrista agyalmányokat az elolvasható nyelvi tényekkel lehet méltó helyükre, a szemétdombra száműzni. A helyzetben az a különös, hogy bár ilyen nyelvemlékekkel rendelkezünk a fent említett földrajzi területek és történelmi korok mindegyikéből, azokat sem a nyelvészek, sem a genetikusok nem hasznosítják. 



6. ábra. Afganisztáni fémedény, Tepe Fullol (BMAC), Kr. e. 2000, az edény mezőiben lévő világmodell az Éden jelekből alkotott térképe, amelynek olvasata: Bél országa

Már az is a cikkeimnek köszönhető (3), hogy a legutóbbi években az ELTE és a Magyarságkutató Intézet hajlandó nyelvemléknek tekinteni a Kárpát medencei rovásírásos emlékeket (persze a nevem és az ügyben kifejtett munkásságom megemlítése nélkül). Azonban nem csak a Kárpát-medence, hanem a Selyemút környezete, vagy másképpen a sztyeppe országút területe is végig van hintve a magyar hieroglif írással írt és magyarul megszólaló nyelvemlékekkel, a "szakma" mégis úgy tesz, mintha ezek nem léteznének. E különös magatartásnak az lehet a magyarázata, hogy e "tudományos" körben sikk lehet nem érteni a székely íráshoz, a magyar hieroglif íráshoz meg pláne.    


A Baktria felé mutató rovológiai kapcsolat

E cikkben több olyan hieroglifikus írásemléket mutatok be (1. és 3 - 16. ábra), amelyek illusztrálják Kásler Miklós kutatási eredményeit, miszerint az Árpád-ház férfiágú genetikai eredete mintegy 4500 évvel ezelőttre, a mai Észak-Afganisztán területén akkor létezett Baktriába vezethető vissza. A területen és környezetében széles körben használták a székely írás szójeles előzményét, a magyar hieroglif írást magyar szavak és mondatok rögzítésére. Nem csak az Árpád-ház, hanem a magyar nyelv, ősvallás, írás és identitás egyik szülőföldje is volt ez a táj és ez a kor, amely összekötő láncszemet képezett egyrészt az Éden területe (az írás 50 ezer évvel ezelőtti szülőföldje) és Mezopotámia, másrészt a sztyepp-övezet között. 



7. ábra. Afganisztáni istennő-idol Kr. e. 2000 tájáról a székely írás "a" (anya) jelének előképével és a "magas kő" ábrázolási konvenció (a székely "m" és "harmadik k") korai példájával, az anyaistennő azonos az égig érő fával, amit Berze Nagy János a magyar népmesék alapján is megállapított



A kínai, avar és honfoglalás kori közös nyelvemlék

Csak jelzésképpen, egyetlen fontos párhuzam segítségével mutatom be a Kína felé mutató rovológiai adatokat (17. ábra). E három tárgyon (kínai neolitikus tál peremén, a gátéri avar turulon és a csúcshegyi honfoglalás kori gyűrűn) ugyanaz a két szójellel leírt Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura) mondat olvasható, ami a hun uralkodó címe is volt. A hieroglifikus mondat előfordul egy gyulai honfoglalás kori gyűrűn is. Ez a nyelvemlék-sorozat világosan elénk tárja azt, hogy Kínában, vagy Kínától északra a neolitikumban magyarul beszélő népek is éltek, akik a magyar hieroglif írást (a székely írás ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó előzményét) használták. Nem kétséges, hogy ez a hunok írása volt, akik magyarul beszéltek és akik az első kínai dinasztiát, a Xiát is adták. A 17. ábrán látható írásemlékek Kínából elvezetnek a Kárpát-medencébe. 


A honfoglalók magyarul megszólaló nyelvemléke

A rakamazi korongról azt tartja a szakma, hogy ugyanabban a műhelyben készülhetett, amelyben a karosi leleteket is csinálták (18. ábra). E körben több, jól elolvasható hieroglifikus emlék maradt ránk. Tekintve, hogy a genetikusok a karosi honfoglalók jelentős részét a hun területekről érkezetteknek nyilvánították, ez ugyanazt bizonyítja, mint a fenti bekezdésben említett írásemlék-sorozat: hogy a hunok és a honfoglalók egyaránt magyarul beszéltek.


Összegzés

A jelen cikkben bemutatott írásemlékek alapján az Árpád-ház genomja olyan területen alakult ki, ahol évezredek óta a vallásos gondolkozáshoz kapcsolódó jelek azonosak voltak a székely írás és a magyar hieroglif írás jeleinek előképével. Ezért az Árpád-ház genomja által meghatározott csoport a kialakulása pillanatától azonosult az ezen jelek által meghatározott világnézettel, nyelvvel és identitással. 

Olyan Mezopotámiától északra fekvő területeken alakult ki ez a hun-magyar történelmünket meghatározó dinasztia, amelyet a korai sumér írásos emlékek "subar-ki", azaz "szubar föld" kifejezéssel neveztek meg a Kr. e. 27-26. században. Nem véletlen, hogy a nikolsburgi ábécében fentmaradt a Hissar-i hatezerötszáz éves faábrázolás. Ezt ma tprus (tapar ős "szabír ős") mondatjelként ismerjük, amely a magyarság előző nevét őrzi (3. ábra). 

Az új hír szerint az Árpádok genetikai jellemzői jelennek meg Mongóliában is. Ehhez hozzátehetjük, hogy arról tájról a hieroglifikus szkíta, hun és avar nyelvemlékek sora elvezet a Kárpát-medencébe.

Ennek a több évezredes hieroglifikus íráshagyománynak a maradéka a mai magyar államcímerben is megtalálható, mint a hármas halmon álló kettős kereszt, amelynek olvasata Egy országa. Azaz a címerünk mondanivalója, amely az állameszménk lényege (miszerint a terület, amelyen élünk, az istené) legalább négyezer éves (6. és 10. ábra). Egyidős magával a hun-magyar dinasztiával.


Jegyzetek

(1) Az akadémikus áltudomány hun-magyar azonosságot tagadó álláspontját ugyanis nem lehet a magyarság véleményével azonosítani. Lehetetlen lenne felsorolni még azon szerzők nevét is, nem beszélve a közemberek tömegéről, akik számára kétségtelen, hogy Hunni sive hungari, azaz a hunok azonosak a magyarokkal. Bakay Kornél például nemrég 50 forrást sorolt fel, amelyben a hunokat és a magyarokat azonosnak tekintették. 


8. ábra. Azerbajdzsán területén előkerült fehér ló, nyakán a ten "isten" szójelével, derekán a Lyukó "a napisten neve" jellel a Kr. e. VI - III. századból


Az értelmiség és a nemzet legjobbjai mindig is tudatában voltak annak, hogy csupán a megélhetési "tudomány" árulásáról, egy átlátszó hazugságról van szó. A mindenkori megszállóink, meg a Trianont ránk szabadítók és befejezni kívánók számára volt szükség annak hangoztatására, hogy a hunok és a magyarok nem azonosak. Azért volt ez rokonszenves a számukra, mert így kívánták megfosztani a magyarságot a Kárpát-medencéhez fűződő történelmi elsőbbségétől, azaz tulajdonosi jogától. Ez az érv ugyan nem szokott döntő lenni egy területi vitában, mert ott fontosabb a katonai, gazdasági, kulturális és létszámbeli fölény. Az eltelt száz év dákóromán és nagymorva történelemhamisítási kísérletei azonban azt mutatják, hogy mégis vannak, akik jelentőséget tulajdonítanak a történelmi elsőbbség kérdésének. A "tudományos konszenzus" meghatározó alakjai és követői pedig nagy átéléssel lihegik utánuk a semmiféle szakmai érvvel alá nem támasztható magyar- és tudományellenes téveszméket. 


9. ábra. Az azerbajdzsáni szőnyeg a Tejút hasadékában születő, az égig érő fával azonos napistent jelképezi (középen), hasonló képet találunk egy magyar népi tányéron is (balra, veleméri Sindümúzeum), a népi ábrázolásokon napjainkig fennmaradt ősi képből alakult ki a székely írás "us" ős jele (jobbra)


Meg kellene magyaráznia Neparáczki Endrének, hogy miért tekinti nemlétezőnek az áltudományos blöffel szembeni folyamatos értelmiségi ellenállás és hagyománytisztelet nyilvánvaló tanúbizonyságait. Nehéz elismerni, hogy a "dilettánsok" igaza bizonyosodott be a nagy mellényű "tudományos konszenzussal" szemben?


10. ábra. A BMAC (Baktria-Margiana régészeti kultúra) pecsételője a Lyukó földje mondattal (Kr. e. 2300 - 1700 tájáról)


A genetikusok nagyszerű eredménye (a hunok és a magyarok származási kapcsolatának felmutatása) valójában nem is számít minden ízében új eredménynek a (valódi) tudományos megállapítások körében, mert ez a származási kapcsolat ott mindig tudott dolog volt. "Csak" az akadémikus "tudomány" notórius hazudozóit leplezték le a genetikusok egy új technikájú bizonyíték felmutatásával. 


11. ábra. Pre-achaimenida bögre Kr. e. 1000 tájáról a "király" szár (mai magyarsággal "király" úr) mondattal, ez a "tetővel ellátott kereszt" alakú "király" szójel megtalálható a hettita hieroglif írásban, a szajki avar szíjvégen, a regölyi hun ezüstcsaton és egy zalavári szíjvégen is 


A szerző mégis, minden mellette szóló szakmai érv támogatása ellenére sem meri összeakasztani a bajszát a tudományos konszenzussal. A hazaáruló hazugok kedvéért tesz úgy, mintha egyetlen percig is megtagadtuk volna a hun őseinket?



12. ábra. Tell-i Bakun-i (Észak-Irak) edény Kr. e. 4000 tájáról a magas kő a nagyságos Dana földje mondattal, amelyből a magas szójeléből (a székely írás "m" betűjének előképéből) talán csak a függőleges rész látszik, de a "magas kő" ábrázolási konvenció ismert előfordulásai alapján a hiányzó magas jel kikövetkeztethető

(2) Jellegzetes és visszatérő volt az a kettős csavar a "tudós" dolgozatokban, hogy egyrészt "a hunok nyelvét nem ismerjük, de az biztos, hogy törökül beszéltek", másrészt, hogy "a székely írást valamelyik török néptől vettük át", ám a lehetséges átadók között nem említik meg az általuk töröknek tartott hunokat. 



13. ábra. Edény a dél-türkmenisztáni Anau kultúrából Kr. e. 4000 tájáról a székely írás "d" (Dana) és "f" (föld) jelének megfelelőjével, az anaui föld szójel lépcsős kerete a "magas kő" ábrázolási konvenció jelentkezése, ami azt jelzi az olvasónak, hogy a magas kőnek nevezett világoszlop Dana földje 


(3) Korábban az volt a "tudományos konszenzus" álláspontja (amit személyes beszélgetéseink során Benkő Loránd nyelvész és Erdélyi István régész is képviselt), hogy a székely írással írt szövegek túl későiek ahhoz, hogy nyelvemlékként figyelembe lehetne őket venni. Amikor azonban emlékeztettem Benkő Lorándot a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyarul elolvasható feliratára, akkor ennek a kitűnő nyelvésznek nem volt ideje a vizsgálatára. Végül az OSZK nyelvemlék-kiállítása kapcsán kibontakozott botrány és Monok István főigazgató leváltása segítette át ezt a képtelen helyzetet az első bukkanón. Ma már egy szaktekintély is beszélhet a székely írással írt magyar nyelvemlékekről (persze gondosan elkerülve a felismeréseim megemlítését). Ilyen nyelvemléknek tekintik például a Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókát, amit azonban máig nem tudnak helyesen elolvasni, mert a szövegben előforduló szójelekkel nem boldogulnak. Ugyanezen ok miatt képtelenek hasznosítani a jelen cikkben bemutatott írásemlékeket is. A magyar hieroglif írás jelei és szabályai olyannyira eltérnek a latin írás jeleitől és szabályaitól, hogy a "tudományos konszenzus" dermedten áll e nyelvemlékek előtt és legfeljebb néhány pejoratív jelző jut róluk az eszébe. 



14. ábra. Anau pecsét 4500 éves, minden jelének van magyar párhuzama, a jobb felső jel akrofóniáját még nem sikerült megnyugtatóan rekonstruálni, e nélkül az olvasat kb. Ak (Heraklész) a zsenge ten úr (azaz a Tejúttal azonos fiúisten a tavasszal zsendülő természet istene)

 


15. ábra. Baktriai  (BMAC) jelvény, Kr. e. 2000 tájáról, az olvasata: Jóságos Nap, ragyogj! (balra), szabadkígyósi honfoglalás kori ruhadísz, az olvasata: Jóságos Nap  (jobbra)



16. ábra. Pakisztáni edény, 4000 éves



A cikk utóélete

A cikket elküldtem a korábbi genetikai kutatást végző Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter úrnak, akitől az alábbi megtisztelő választ kaptam.


Tisztelt Írástörténész Úr!

Köszönöm Önnek, hogy időről-időre tájékoztat munkásságának eredményeiről. Örömmel tölt el, hogy a legújabb genetikai kutatások és az Ön által kutatott rovológia ugyanazokra a tudományos eredményekre jut. Jelzem azt is, hogy a számomra eljuttatott cikkét, csakúgy, mint a korábbiakat, megküldtem a Magyarságkutató Intézet részére. 

Munkájához erőt és kiváló egészséget kívánok!








Prof. Dr. Kásler Miklós úr részére

Tisztelt Miniszter Úr!

Köszönöm a levelét! Amíg lehetőségem lesz rá, folytatom a munkámat (a székely írás eredetének tisztázását) és örülök annak, ha a magyar őstörténet kutatásának Ön és munkatársai által meghatározott legnagyszerűbb célkitűzéseit támogathatom vele.

Az a munka, amit az MKI genetikusai és régészei most végeznek, már régen időszerű feladat volt, az elért eredmények biztatóak és lelkesítőek, mert igazolják a hagyományt a hun-magyar azonosság kérdésében. Pillanatnyilag azonban a genetika olyan őshazák területére mutat, ahol a nyelvészek szerint nem beszéltek magyarul. Az ellentmondás feloldására (a szkíták, hunok, avarok és a honfoglalók magyar nyelvének bizonyítására, az őshazák lokalizálására) több száz hieroglifikus nyelvemlék áll a rendelkezésünkre, ám ezt az akadémikus "tudomány" nem hajlandó észrevenni és hasznosítani, mert cáfolja a székely írás száz éve hangoztatott, de sohasem bizonyított arameus-szogd-ótürk eredeztetés-elméletét. Ezt csak a tudományos módszertan semmibevételével tehetik meg, hiszen nyilvánvaló, hogy minden vonatkozó adatot és álláspontot figyelembe kellene venni valamiképpen egy-egy tudományos igényű álláspont kialakításakor. A "tudományos konszenzus" azonban a száz éve gyakorolt, előkelőnek vélt elzárkózás és finnugrista jelzőosztogatás sáncai mögé zárkózva makacsul védelmezi a magyar- és tudományellenes téveszméit, nem hajlandó észrevenni a hieroglifikus írásemlékeket, nem tárgyalja a szójeleinket, a párbeszédtől mereven elzárkózván a legkevésbé sem felel meg a nyílt tudomány eszményének. Elmaradt a rendszerváltás a székely írás kutatásában s ez jól érzékelhetően akadályozza a genetikusok és a régészek eredményeinek hasznosítását is. 

Néhány kérdésben már sikerült megingatnom és megváltoztatnom az akadémikus "tudomány" és a közvélemény álláspontját. Ilyen volt a Szent Istvánnak tulajdonított rovásüldöző rendelet hamis voltának kimutatása. Ilyen volt a székely írás ótürk eredeztetésének cáfolata. Ilyen volt a székely írás "tprus" (tapar us "szabír ős") jele akadémikus értelmezésének cáfolata. Ilyen volt annak bizonyítása, hogy a székely írással írt szövegeket is nyelvemléknek kell tekinteni. A fellépésem előtt az OSZK olyan nyelvemlék-kiállítást rendezett, amelyből tudatosan kirekesztették a székely írásemlékeket, holott akkor már a MNM régészeti kiállításán szerepelt a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor, a világ legkorábbi, magyar hieroglifákkal jól elolvasható írásemléke. Ma már - néhány ezzel foglalkozó cikkem közkinccsé válása után - az MKI, az ELTE és az MTA berkeiben is beszélnek rovásjelekkel írt nyelvemlékekről s ennek köszönhetően vált felvethetővé, hogy az avaroktól is maradt ránk magyarul elolvasható írásemlék. Igaz, hogy a nyelvemlékként tárgyalt leletek elolvasására - a szójeleink betűként való kezelése miatt - ma sem képesek. A "tudományos konszenzus" képviselői két értelmes bekezdést sem tudnak megírni a székely írás eredetéről. A magánbeszélgetésekben sorra el is ismerik, hogy nem értenek a székely íráshoz. 

Nem szükségszerű, hogy ez sokáig így maradjon. A nyilvánosság segíti a munkámat és nem hagy semmilyen menekvési lehetőséget a tarthatatlan téveszmék "tudós" fenntartói számára. Előbb-utóbb szembesülniük kell a kártékony téveszme-terjesztésük következményeivel. Jobb lenne, ha ez nem olyan botrányosan történne, mint amilyen Monok István felmentése volt, hanem értelmes emberhez méltóan meg lehetne beszélni a megbeszélendőket. Például egy jól megszervezett, a nyilvánosság előtt tartott konferenciasorozat tisztázhatná, hogy a szójeleink letagadása a dicsőséges Vörös Hadsereg kivonulása után évtizedekkel már nem számít korszerű és fenntartható tudományos álláspontnak. Szükség lenne arra is, hogy a múzeumok polcain elolvasatlanul porosodó hieroglifikus írásemlékeket a múzeumok dolgozói elolvassák és közzétegyék. Szükség van arra, hogy a Selyemúton szétszórt hieroglifikus nyelvemlékeinket expedíciók kutassák fel és nyelvészek olvassák el, tegyék közzé. Szükség van arra, hogy az ELTE és a többi egyetem ne ellenségképzőként működjön tovább, hanem a szükséges és korszerű rovológiai ismeretekkel lássa el a diákokat.   

Kérem, Önt, tisztelt Miniszter úr, tegyen meg minden szükséges lépést, amely a szójeleink létének bizonyításával hatékonyabbá teszi a nyelvi, írástörténeti és őshazakutatást! 

Az eddig munkáját és a figyelmét megköszönve tisztelettel üdvözli: 

Varga Géza

2021. 10. 19. 

Irodalom

Neparáczki Endre: Hunfajta a Turul-dinasztia  (Demokrata)


Varga Géza: Szentgyörgyi Rudolf szerint a hun eredetnek nincs helye a nyelvtudományban


Varga Géza: Magyar hieroglif írásÍrástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje

Varga Géza: Karosi hunfoglalók, Révész László és Török Tibor nézeteltérése

Varga Géza: A rakamazi honfoglalás kori turul a "Jóságos úristen" mondattal

Varga Géza: Kiállítás: Attila örökösei - A hunoktól az Árpád-házig

Varga Géza: A Magyarságkutató Intézet rovológiai teljesítménye

Varga Géza: Neparáczki Endre nem mond igazat, mert vannak honfoglaló nyelvemlékek

Varga Géza: Török Tibor sem mond igazat, mert léteznek hieroglifikus avar nyelvemlékek



17. ábra. Egy kínai neolitikus tál (balra fent), a gátéri avar korong (balra lent) és a csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű (jobbra), mindegyiken az Ég szár (mai magyarsággal: Ég ura) mondat olvasható 



18. ábra. A rakamazi turulos korong Jó sar ős ten (mai magyarsággal Jóságos Úristen) mondata






Őrségi szállás pajtájából előadóterem





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése