Varga Géza írástörténész: Ópusztaszeri Árpád kori gyűrű a hieroglifikus Zsendülő Dana ten mondatjellel

2019. július 20., szombat

Ópusztaszeri Árpád kori gyűrű a hieroglifikus Zsendülő Dana ten mondatjellel

Az Ópusztaszeri Történelmi Emlékpark területe az 1800-as évek végétől ismert régészeti terület, ahol ma is tervszerű ásatások folynak. Egy Árpád kori település romja ez, amely a Szeged és Buda közötti királyi út egyik fontos települése volt egykor. Épületei közül ismert egy templom és a XII. századi Bor-Kalán nemzetség monostora, amely az Alföldnek abban a korban leggazdagabb és legnagyobb szerzetesi intézménye. A település a török időkben elpusztult. Az ásatásokon több gyűrű is előkerült, amelyek egyikét mutatjuk be e cikkben (1. ábra).

1/a. ábra. Ópusztaszeri Árpád kori gyűrű a hieroglifikus Zsendülő "feltámadó" Dana ten mondattal

1/b. ábra. Az ópusztaszeri Dana hieroglifa (balra), a székely írás "d" betűjének (jobbra) megfelelője

1/c. ábra. Az ópusztaszeri Ten hieroglifa (balra), a székely írás "nt/tn" szójelének (jobbra) megfelelője

1/d. ábra. Az ópusztaszeri mondatjel alatt egy "fejjel lefele lógó" zsenge szójel található

A gyűrű azért érdemli meg a kiemelt figyelmünket, mert a "díszítése" az ismert magyar hieroglifákból álló Zsendülő Dana ten (mai magyarsággal Újjászülető Dana isten) mondatjel. E mondatjel és párhuzamai nagy jelentőségűek, mert időbeli és térbeli vázlatát adják a magyar írástörténet egyik szakaszának.

A Dana ten mondatjel megfelelője megtalálható Conques-ben, a Nagy Károly által elrabolt avar kincsek egyikén (3. ábra) és egy magyarországi hun ékszeren is, amely a Magyar Nemzeti Múzeum leltárában szerepel (4. ábra). A legkorábbi ismert jelváltozat a Yazilikaja-i hettita sziklapantheon falába van bevésve.

A Dana ten mondatjelnek fordított sorrendű változatai is ismertek, amelyeken a kereszt nem fent, hanem alul helyezkedik el (2. ábra).

2. ábra. A mondatjel fordított sorrendű változatai és párhuzamai: egy Árpád kori bronzkereszt Egy ten mondatjele (középen), az énlakai unitárius templom Egy isten mondatjele (balra fent), magyarországi hun ékszer Dana ten mondatjele (jobbra fent), a somogyvári Dana ten mondatjel (balra lent) és a vizsolyi Dana ten mondatjel (jobbra lent)

A székely szó- és mondatjelekről Veit Gailel tájékoztatása maradt fent az 1500-as évekből. Ez a mondatjel-sorozat most újabb adatokkal tölti meg a híradását (további szó- és mondatjelekről a Magyar hieroglif írás c. kötetben számoltam be). A Dana ten mondatjel a hun kortól napjainkig megtalálható az egész magyar nyelvterületen, ami cáfolja azt a finnugrista előfeltevést, miszerint az írást csak a székelyek használták volna. (1)

A mindenütt felbukkanó mondatjel-párhuzamok a székely írás hun eredetét alátámasztó adatok közé tartoznak. A magyar értelmiség (például Thelegdi János Rudimentája) az 1500-as években joggal nevezte hun írásnak a székely írást. Az írást csak a finnugristák keresztelték át székely (rovás)írássá, hogy ezzel is tagadhassák a hun-magyar azonosságot.

3. ábra. A Conques-i kincstárban őrzött avar tárgyak egyike a Dana ten országa mondattal

4. ábra. Magyarországi hun ékszer Dana isten mondatjele (MNM)

Jegyzet

(1) A székely írás székelyek általi kizárólagos használatának teóriáját az ismert írástani tényekkel szemben (a hun, avar és honfoglalás kori tárgyakon lévő székelyrokon hieroglifák ellenére) azért erőlteti a haynauista-hunfalvysta finnugrizmus, hogy a székelyeket - az írásukkal egyetemben - török eredetűnek nyilváníthassa. Jellemző, hogy olyan eredeztetés-elmélet nem született a köreikben, amelyik a székely írás belső keletkezésűnek, magyar eredetűnek mondta volna, holott a székely jelek párhuzamai megtalálhatók a népi, uralmi és vallási jelkészletünkben.

Ehhez az kellett, hogy ne végezzék el a székely jelek akrofóniájának rekonstrukcióját, meg se kíséreljék a múzeumok polcain elolvasatlanul heverő hieroglifikus szövegek számbavételét és elolvasását, ne ismerjék fel a hímes tojásainkon és a fazekasjelek között a székely rovásjelek párhuzamait. A Magyar hieroglif írás c. kötetemben több példáját mutattam be annak az akadémikus elzárkózásnak, amely szinte egyöntetűen megnyilvánul a magyar írástörténettel szemben.

Elképesztő példája ennek az üldözésnek, hogy Varga Csaba jogász kritikája nyomán (miszerint az általam emlegetett székely írás nem tartozik a Kőrösi Csoma Sándor tiszteletére évenként megrendezett konferencia témájához) kizártak a kovásznai konferenciáról, ahol azelőtt ismételten előadhattam a mondanivalómat. Bár éppen a hun leleteken lévő magyar hieroglifikus szövegek elolvasása bizonyíthatja Kőrösi Csoma Sándor igazát, a konferencia pénzügyi támogatói számára ez nem kívánatos lehetett.

A mellőzési hajlandóság és a rovásundor az egyetemeinken Zsirai óta oktatott finnugrista jelzőkészletnek, gyűlölet- és rágalomhadjáratnak köszönhetően a szakképzettek csontjaiba ivódott. Ennek egyik eredménye, hogy a Magyar Nemzeti Múzeumban barbár módon lereszelték a letéti szerződéssel a gondjaikra bízott budapesti hun(?) jelvény jeleket hordozó felületét.

Ezzel azonban nem elégedtek meg, mert - egy wikipédiaszerkesztő elszólása szerint - leveleket írtak, amelyben hazug ürügyekkel szolgáltak a budapesti hun(?) jelvény wikipédiás szócikkének kitörléséhez. Az üldözés folytatódik tovább, a facebook-ról szinte folyamatosan ki vagyok tiltva, vagy korlátozott a tevékenységem, miközben a google is jelezte, hogy panasz érkezett rám. Ez a szervezett irtóhadjárat ugyan ellentétes a múzeumi hálózat céljaival is, meg a wikipédia formális céljaival is, de ez nem számíthat. Tudományos igényű párbeszédre nem vállalkoznak, eszközük az elhallgatás, a cenzúra és a gyalázkodás. Céljuk a magyar értelmiség megakadályozása lehet saját multjának megismerésében.

Irodalom