Bodainé Klotz Adrienne adta közre a világhálón az alábbi kelta bronzedény képeit, kéréssel fordulva az olvasókhoz: Kutassátok fel' ha van időtök és érdeklődésetek rá' elveszett ... szimbólumainkat!
A jelen cikkben e bronzedény szójeleit és az általuk rögzített üzenetet ismertetem.
1. ábra. A megszemélyesített hegy csúcsán a Lyukó magas sar kő (mai magyarsággal a Lyukó magasságos úr köve) mondat olvasható
2. ábra. A kelta kultúra Sopron Várhely temetőjében fellelt bronzedénye (Volkhistorisches Museum, Bécs)
3. ábra. Erről a fényképről készült az 1. ábrán látható rajz
A Várhely (németül Burgstall vagy esetenként Purgstall) a Soproni-hegység egyik csúcsa, tengerszint feletti magassága 482 m. Nevét a csúcsot körülvevő, a kora vaskor idején épült földvárról kapta. A földvár melletti területen számos halomsír található. A kora vaskorban, a Kr. e. VII. században a Várhelyen élők a hegytetőn lévő telepüket sánccal vették körbe. A magaslatot körbevevő kettős, néhol hármas fősánc Hallstatt-kori, a délnyugati kettős elősánc és a fősánc által határolt területet kettéválasztó középső sánc kelta korabeli. A Várhelyen található Hallstatt kori sáncvár a keleti Hallstatt kultúra egyik legfontosabb lelőhelye. Az itteni feltárásokat 1887-ben Bella Lajos kezdte meg. 1932-ig több ásatás történt a földvárban és a mellette elterülő, halomsírokból álló temető területén. Az ásatások 1971–1978 között Patek Erzsébet vezetésével folytatódtak. A Várhelyen előkerült leletek (elsősorban az alakos urnák) nemzetközi szinten is jelentősek.
Az edényen lévő hieroglifikus (ősvallási vonatkozású szójelekből alkotott) képek alapján a korai kelták a székely jelek előzményeit használták.
A világoszlopot felidéző, háromszög alakú istenség a székely írás (a magyar hieroglif írás) hegyet ábrázoló "s" (sar "sarok, úr") jelének megszemélyesítése. A székely "s" rovásbetű az 5. ábrán látható. Nem nőt ábrázol (vagy arra nincs bizonyíték), mint azt Von Jonas Huggins gondolja. Az északi sarkon álló és a Sarkcsillagig érő világoszloppal (Tejúttal) azonos istent látjuk a képen (1. ábra). A világoszlop neve a hettitáknál Tar volt. Ez a kőkori, minden bizonnyal széles körben elterjedt szó megtalálható a magyar Teremtő és az obi-ugor Tórem, valamint a germén Thor, a hatti Tar istennévben is. Egy szóeleji t-sz-s-h-elhalkulás hangváltozás során ebből keletkezett a szár, sar "úr", harcos és úr szavunk is. Ez nem azt bizonyítja, hogy mindezen szavaink hettita, vagy hatti eredetűek lennének, csupán azt jelenti, hogy a kétségtelenül rokon szavak őse a hettita szóanyagban maradt fent.
A megszemélyesített hegy (világoszlop) csúcsán a Lyukó magas sar kő (mai magyarsággal a Lyukó magasságos úr köve) mondat olvasható. Ez a magas kő az ősvallás visszatérő fogalma, amely a hieroglifikus szövegekben megtalálható Eurázsiában és Amerikában is. Az Istennel azonos Tejút, a hegyekből rakott lépcső neve ez.
A kelta edényen megjelenő magas kő jelpár szinte egész Eurázsiában és Amerikában ismert (1., 4. és 5. ábra). A kőkor óta lépten-nyomon felbukkanó, széles körben elterjedt szójelek hasonlósága nem a véletlennek köszönhető, hanem az ősvallási jelképek közös eredetére vezethető vissza. A székely írás e kőkori ősvallási jelképrendszerből maradt ránk. Ez magyarázza meg a szinte minden írás- és jelrendszerben felbukkanó székelyazonos jelek létét. A jelek genetikus kapcsolatát a Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás megerősíti. Az írástörténeti jelenség megmagyarázásakor az alapvető vallási fogalmak konzervativizmusára támaszkodhatunk. A környező világot magyarázó nézetek (például a Tejúthoz kötődő hiedelmek) időtállósága garantálja a jelek szemantikájának lényegi változatlanságát. Ugyanez az ősrokonság ad lehetőséget az időben és földrajzilag távoli hieroglifikus szövegek elolvasására is. Ezek az olvasatok elsősorban a jelentést tisztázzák, a hangalakot inkább csak megközelítik. Az olvasatok megbízhatóságát a kétszáznál is több olvasat egybehangzó rendszere alátámasztja.
Mivel az olvasás közben esetleg felmerülő általános kérdéseket célszerűtlen lenne minden cikkben újratárgyalni, ajánlom az olvasónak a Magyar hieroglif írás c. kötet tanulmányozását!
4. ábra. Acoma agyagdoboz Lyukó a magas kő ura olvasatú ligatúrája
5. ábra. Lyukó a magas kő ura olvasatú részlet III. Béla dénárjának előlapjáról (balra), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "ly" (lyuk, Lyukó), "m" (magas), "harmadik k" (kő) és "s" (sar "sarok, úr") jelei
Irodalom
Vágó Ádám (főszerk.) et al.: A Kárpát-medence ősi kincsei. A kőkortól a honfoglalásig. Budapest 2015.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése