Az őrségi szállásunkon egy "6-ot fizet 5-öt kap" elnevezésű (feje tetejére állított) akcióval kísérletezünk a járványveszély minimalizálása végett. Az akció neve viccnek tűnik, de nem szándékunk viccelődni a halállal. Éppen ellenkezőleg: arra készülünk, hogy megoldjuk azt a problémát, ami a világ szállodaiparát néhány hét alatt a padlóra küldte. Nem gondoljuk ugyanis, hogy az "Újraindítjuk az életet!" jelige hangoztatása megoldja a virológiai helyzetet. Ez csupán azt a dilemmát fejezi ki, hogy a járvány ellenére is működnie kellene a gazdaságnak. Ami a védőoltás megjelenéséig egyúttal az öreg és az immunproblémás társaink fokozott veszélyhelyzetét is jelenti. Mivel ilyen ember minden családban létezhet, a nyári nyaralás szervezésekor a vendégeknek is, meg a szállásadóknak is érdemes figyelnie az alábbi megfontolásokra.
Annak nem szabad megtörténnie a szállásokon, hogy a tömeges igénybevétel miatt bárki bajba kerüljön. Ezt próbáljuk meg jelezni a "6-ot fizet, 5-öt kap" akció meghirdetésével. Nem szállhatunk be a szállások között a tömegek megnyerése érdekében eddig folytatott árcsökkentő versenybe.
A kísérleti jelleggel kidolgozott üzleti konstrukciónk alternatívája csak a szállás bezárása lehet. Ez nem döntene bennünket anyagi romlásba, mert a szállás eddig sem volt nyereséges, ám sajnálnánk, ha a szép környezetben nem lakhatna pihenésre vágyó ember. Nyilvánvaló, hogy csak igen kevés vendéget fogadhatunk, azaz - ha legalább a minimális költségeket fedezni akarjuk - akkor árat kell emelnünk.
Az akciót igénybe vevő vendégnek ténylegesen nem kell kifizetnie a 6. éjszaka árát, ám az előző ötét megemeltük, hogy a hatodik és a hetedik éjszaka üresen maradhasson a ház - a vendégeink és a magunk védelmében. Mellesleg, ha pl. a kedves vendég négy fős létszámmal érkezik a Cserépmadár szállásra, akkor az épületben lévő többi hét ágy szintén üresen marad, hogy a vendégek ne találkozzanak idegennel az épületben a nyaralás alatt. Remélhetőleg ezzel és a további intézkedéseinkkel önmagában is sikerül jelentősen fokoznunk a biztonságot.
Az egyik fiam ugyan rögvest úgy nyilatkozott, amikor az elképzelést kifejtettem, hogy akár a Zárva! táblát is kitehetnénk, mert senki sem fog jönni, de erre kézenfekvő volt a válasz: Ha úgysem jön senki, akkor minek kitenni a Zárva! táblát? Ám amennyiben mégis csak akad valaki, aki fontosnak tartja, hogy senki ne betegedjen bele a nyaralásba, az esetleg mégis igénybe veszi ez a fordított akciót.
A szállásunk egyik értéke eddig is az előkelő (vagy csodálatos) elszigeteltség volt. Talán lord Byron sem mondhatta volna másképpen, ha betért volna valaha is hozzánk, miközben összecsapta volna a két kezét ámulatában: - Ez biz' a splendid isolation! - Nos, egyet kellene értenünk a romantikus költőfejedelemmel, ha ő is így gondolta volna.
Napjaink meglepetése az, hogy a világ értékítélete is - kénytelen, kelletlen - ebbe az irányba fordul. Az a sajnálatos (azért nem mondom, hogy örömteli, mert a hátunk közepére sem kívánjuk ezt a járványt) meglepetés ért ugyanis bennünket, szállásadókat, hogy a szállásunknak ezt az értékét a pandémia és a karantén jelentősen felértékelte. Ugyan mi lehet fontosabb a biztonságnál?
A szállásunk egy csodaszép környezetben lévő, elszigetelt parasztház, ahol a kiismerhetetlen ellenség elől az egyetlen biztosnak ígérkező menedéket nyújtjuk: a tömegektől való távolságot. Egy épületet csak egy családnak adunk ki és két vendég között 2 éjszakás (takarítással, fertőtlenítéssel és szellőztetéssel egybekötött) szünetet tartunk. Az érkező kedves vendéget nem üdvözöljük kézfogással (a tizenvalahanyadik alkalommal érkezőt sem fogjuk átölelni), legjobb esetben is csak 10 méterről integetünk egymásnak).
A vegyszerekkel való fertőtlenítést azonban nem visszük túlzásba. Biztosan ígérhetem például, hogy nem fogunk beszerezni és alkalmazni ózongenerátort, mert az is megbetegítheti a vendégeket. Az ózongenerátor annak való, aki nem ér rá szünetet tartani két vendég között, mert minden üres szobát megengedhetetlen veszteségnek tart.
Ennek az ózongáznak - mint az a világhálón olvasható - a szervezetre gyakorolt hatása veszélyes lehet mind emberek, mind háziállatok esetében, ha sokáig és komolyabb koncentrátumban vannak kitéve a belégzésének. Kevesen képesek megérezni a már veszélyes mennyiségű ózon illatát a levegőben. Ha 24 órán át lélegzünk be olyan levegőt, melyben az ózon koncentrációja meghaladja a 0,05 ppm-et - tehát a millió egységben 0,05 egység ózon sűrűséget – az alábbi tüneteket tapasztalhatjuk: Tüdő irritáció, vagy fertőzés Légzési nehézségek, köhögés, zihálás Maradandó tüdőkárosodás Asztma kiújulása Nagyobb esély tüdőbetegségek kialakulására Csökkent légzéskapacitás. Egyik sem kívánatos, ezért nem kísérletezünk az ózongenerátorral.
A rózsalugasunknak ez a bokra, ami két éve még ilyen szép volt, ma már nem létezik, mert ismeretlen ok miatt kiszáradt (úgyis lépcsőt és járdát akartunk csinálni ugyanoda, ami tavaly ősszel el is készült, miközben a rózsalugas többi része megmaradt)
A kísérleti jelleggel kidolgozott üzleti konstrukciónk alternatívája csak a szállás bezárása lehet. Ez nem döntene bennünket anyagi romlásba, mert a szállás eddig sem volt nyereséges, ám sajnálnánk, ha a szép környezetben nem lakhatna pihenésre vágyó ember. Nyilvánvaló, hogy csak igen kevés vendéget fogadhatunk, azaz - ha legalább a minimális költségeket fedezni akarjuk - akkor árat kell emelnünk.
A Belső szoba
Részlet egy fürdőszobánkból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése