Csonti Istvántól kaptam fényképet és levelet arról a bronzgyűrűről, amelynek jelmontázsát értelmezem és elolvasom ebben a cikkben. "A mellékelt képen egy gyűrűt mutatnék és szívesen venném a véleményezését. Ez egy bronzgyűrű, amelyet az Aranka parton találtam egy szántóföld fémkeresős átvizsgálása alkalmával. Gyönyörű állapotban van. Az eddigi régészek, akik látták, csak annyit mondtak, hogy régi és csak találgatások voltak a gyűrű fejvésetéről." (1)
1. ábra. A bronzgyűrű pecsétlapjának hieroglifákból alkotott szembőlnézeti világmodellje, amelynek olvasata: Nagyon nagy Bél szár a zsenge ten (mai magyarsággal: A nagyon nagy Bél úr a zsenge Isten)
2. ábra. Az Aranka parti gyűrű teljes képe, fent egy szembőlnézeti világmodell ("eget tartó fa" ábrázolási konvenció) van, alul pedig a Nap és Hold jele látható
3. ábra. A polirozott gyűrű a megtaláló kezén
4. ábra. A gyűrűn lévő szembőlnézeti világmodell képszerkezete (középen), valamint párhuzamai és elemei, a bal oldalon fentről lefelé: a gyűrű szembőlnézeti világmodellje, a nagy hieroglifa és az ég hieroglifa, a jobb oldalon fentről lefelé: a monoszlói templom kapubéllete (az eget tartó fa olvasata: Nap ten "napisten"), a csempeszkopácsi templom kapubéllete (az eget tartó oszlop olvasata: Isten országa), valamint a székely írás "n" és "g" betűje
4. ábra. A gyűrűn lévő szembőlnézeti világmodell képszerkezete (középen), valamint párhuzamai és elemei, a bal oldalon fentről lefelé: a gyűrű szembőlnézeti világmodellje, a nagy hieroglifa és az ég hieroglifa, a jobb oldalon fentről lefelé: a monoszlói templom kapubéllete (az eget tartó fa olvasata: Nap ten "napisten"), a csempeszkopácsi templom kapubéllete (az eget tartó oszlop olvasata: Isten országa), valamint a székely írás "n" és "g" betűje
A gyűrű szembőlnézeti világmodelljének képszerkezete a magyar hieroglif írás nagy és ég szójeleiből állónak látszik. Ez az alul vízszintes, felül boltozott forma évezredek óta messziről jelzi az ősvallási tartalmat, miszerint az ég boltozatát a fával azonos fiúisten tarja a fejünk felett (4. és 5. ábra).
Az Aranka parti bronzgyűrű világmodelljének (2) képszerkezete jelekre bontható (4. ábra), de ez esetben nem jelek összerakásáról, hanem a jelhasadás előtti eredeti állapotról lehet szó. A magyar hieroglif írás nagy és ég hieroglifája (a székely írás "n" és "g" betűje) ugyanis egy eredeti "eget tartó fa/oszlop" ábrázolási konvencióból alakulhatott ki. Erről feltehető, hogy a kőkorban a Nagy ég mondat fűződött hozzá (tehát mondatjel lehetett), amelyből csak később alakult ki az elkülönült nagy és ég szójel. Nem tudjuk, hogy a gyűrű készítésekor ezt a Nagy ég mondatot kiolvasták-e, vagy sem. Lehetséges, hogy nem hangzósították, csak a képi hatás játszott szerepet, azaz rátekintve bárki (az ősvallási jelrendszerben otthonos ember) felmérhette, hogy az elolvasható mondatjel az égig érő fával (Tejúttal) azonos fiúistenre vonatkozik.
A világmodell oszlopa (az eget tartó fa rajza) rögzült kifejezésekből, ősvallási közhelyek ligatúráiból áll. Fent a Bél szár (Bél úr), lent pedig a zsen ten (zsenge isten) jeltársításait tartalmazza. Mindegyiknek van párhuzama. A Bél szár (Bél úr) ligatúra előfordul a honfoglalás kori tiszabezdédi gyűrűn. a zsen ten (zsenge isten) mondatjel pedig a népművészet tárgyain, például keleti szőnyegeken és a 6500 éves anaui pecsétnyomón is. Ebből következően az Aranka parti világoszlop elterjedten használt, igen régi hieroglifikus jelképekből áll.
Jegyzetek
(1) A régészek - sajnos - csak találgatásokra képesek, mert nem ismerik a magyar hieroglif írást, de a belőle kialakult székely írást sem igazán. Ennek a bronzgyűrűnek azonban még szerencséje is volt, hiszen megúszta a "szakemberek" tudatos rongálását. Mivel nem helyezték letétbe a Magyar Nemzeti Múzeumban, így a múzeológusok sem tudták restaurálás ürügyével a gondjaikra bízott leletről lereszelni a jeleket hordozó felületét és aztán letagadni róla a rovásjeleket, amint azt megtették a budapesti hun(?) jelvénnyel.
(2) A világmodellek típusait, példáit és jellemzőit A magyarság jelképei és a Magyar hieroglif írás c. kötetben írom le.
(3) A zsen ten (mai magyarsággal zsenge isten) legalább 6-7 000 éves szókapcsolat és ligatúra, amelynek az anaui pecsételőn lévő változatát a Magyar hieroglif írás c. kötetben közöltem (7. ábra). A magyar zsen "zsenge" szójel kínai sen "fiatal növény" megfelelőjét annak idején Szekeres István azonosította. A magyar és a kínai jel alakja pontosan megegyezik. Hozzátehetjük, hogy a jelek hangalakja a kínai párhuzam alapján a hun Xia dinasztia idején lehetett azonos: sen/zsen. Nem lehet tudni, hogy mikor változott zsengére, majd lett belőle a székely "zs" betű.
A zsenge az aratási (a Közel-Keleten tavaszi) ünnepek egyike volt az ókorban, melynek során az első termés (árpa, majd búza) zsengéjét be kellett vinni a papnak. Pál apostol párhuzamot von az első zsenge bemutatása és a Messiás feltámadása között, amikor így ír: „Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.” (I. Kor. 15, 20 – Károli) Jézus az árpakéve, az első zsenge. Ettől fogva noha „Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus…” (I. Kor. 15, 22-23 – Károli). Isten fia nemcsak bárány volt, amit áldozatul a halálra adtak, hanem első zsenge is, ami megjelent, hogy sok gyümölcsöt teremjen. Nyilvánvaló, hogy e bibliai gondolatmenet őse, a meghaló és feltámadó fiúisten neveződik meg az anaui pecséten lévő zsen ten mondatjelben. Ez maradt ránk az Aranka partján talált gyűrűn lévő zsen(ge) ten változatban is, ami Bél fiúistenhez kötődik.
Irodalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Honfoglaló tartalom
Varga Géza: A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó magyargyanús jelei
Varga Géza: Tiszabezdéd Harangláb honfoglalás kori gyűrűjének hieroglifái
Varga Géza: A magyarság jelképei
Varga Géza: Ezüstgyűrű az Aranka partjáról a "Dana ős földje" mondattal
5. ábra. A Szent Korona pártáján lévő Krisztus-zománc képszerkezete is az "eget tartó fa/Isten" képszerkezet egyik előfordulása (középen), balra egy hettita fémplakett rajza, jobbra a gjunovkai szkíta nyeregdísz vázlata, mindkettő az eget tartó fa ábrázolásával
A világmodell oszlopa (az eget tartó fa rajza) rögzült kifejezésekből, ősvallási közhelyek ligatúráiból áll. Fent a Bél szár (Bél úr), lent pedig a zsen ten (zsenge isten) jeltársításait tartalmazza. Mindegyiknek van párhuzama. A Bél szár (Bél úr) ligatúra előfordul a honfoglalás kori tiszabezdédi gyűrűn. a zsen ten (zsenge isten) mondatjel pedig a népművészet tárgyain, például keleti szőnyegeken és a 6500 éves anaui pecsétnyomón is. Ebből következően az Aranka parti világoszlop elterjedten használt, igen régi hieroglifikus jelképekből áll.
6. ábra. Az Aranka parti gyűrű világmodelljének jelei és azok hun, avar, honfoglaló és a székely írásban meglévő párhuzamai
A 6. ábrán látható, hogy a gyűrű jeleit egyaránt megtaláljuk a hun, avar és honfoglalás kori leletek, valamint a székely írás jelkészletében is. A keretbe foglalt szembőlnézeti világmodell olvasata: Nagyon nagy Bél szár a zsen ten (mai magyarsággal: A nagyon nagy Bél úr a zsenge Isten) (3). Nem kétséges, hogy hasonló tapasztalatokat szűrhetnénk le, ha a szkíta, párthus, andronovói, Tordos-Vincsa és a még korábbi jelkészletekkel vetnénk össze a bronzból kialakított hieroglifákat. Az Aranka parti gyűrű a több ezer éves, sztyeppi eredetű magyar írásbeliség emléke.
7. ábra. A Zsenge ten "zsenge isten"mondatjel legkorábbi ismert előfordulása a kőrézkori, Kr. e. 4500 tájáról származó anaui pecsétnyomón található, az ábra jobb felső sarkában egy kaitag szőnyegen máig alkalmazott "díszítő elemként" jelenik meg
Jegyzetek
(1) A régészek - sajnos - csak találgatásokra képesek, mert nem ismerik a magyar hieroglif írást, de a belőle kialakult székely írást sem igazán. Ennek a bronzgyűrűnek azonban még szerencséje is volt, hiszen megúszta a "szakemberek" tudatos rongálását. Mivel nem helyezték letétbe a Magyar Nemzeti Múzeumban, így a múzeológusok sem tudták restaurálás ürügyével a gondjaikra bízott leletről lereszelni a jeleket hordozó felületét és aztán letagadni róla a rovásjeleket, amint azt megtették a budapesti hun(?) jelvénnyel.
(2) A világmodellek típusait, példáit és jellemzőit A magyarság jelképei és a Magyar hieroglif írás c. kötetben írom le.
(3) A zsen ten (mai magyarsággal zsenge isten) legalább 6-7 000 éves szókapcsolat és ligatúra, amelynek az anaui pecsételőn lévő változatát a Magyar hieroglif írás c. kötetben közöltem (7. ábra). A magyar zsen "zsenge" szójel kínai sen "fiatal növény" megfelelőjét annak idején Szekeres István azonosította. A magyar és a kínai jel alakja pontosan megegyezik. Hozzátehetjük, hogy a jelek hangalakja a kínai párhuzam alapján a hun Xia dinasztia idején lehetett azonos: sen/zsen. Nem lehet tudni, hogy mikor változott zsengére, majd lett belőle a székely "zs" betű.
A zsenge az aratási (a Közel-Keleten tavaszi) ünnepek egyike volt az ókorban, melynek során az első termés (árpa, majd búza) zsengéjét be kellett vinni a papnak. Pál apostol párhuzamot von az első zsenge bemutatása és a Messiás feltámadása között, amikor így ír: „Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.” (I. Kor. 15, 20 – Károli) Jézus az árpakéve, az első zsenge. Ettől fogva noha „Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek. Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus…” (I. Kor. 15, 22-23 – Károli). Isten fia nemcsak bárány volt, amit áldozatul a halálra adtak, hanem első zsenge is, ami megjelent, hogy sok gyümölcsöt teremjen. Nyilvánvaló, hogy e bibliai gondolatmenet őse, a meghaló és feltámadó fiúisten neveződik meg az anaui pecséten lévő zsen ten mondatjelben. Ez maradt ránk az Aranka partján talált gyűrűn lévő zsen(ge) ten változatban is, ami Bél fiúistenhez kötődik.
8. ábra. A tiszabezdédi honfoglalás kori gyűrű a Bél szár (mai magyarsággal Bél úr) kifejezéssel
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Budapesti hun(?) jelvény bibliográfia
Varga Géza: Hun és avar tartalom
Varga Géza: Honfoglaló tartalom
Varga Géza: A Kr. e. 4500 tájáról ránk maradt anaui pecsétnyomó magyargyanús jelei
Varga Géza: Tiszabezdéd Harangláb honfoglalás kori gyűrűjének hieroglifái
Varga Géza: A magyarság jelképei
Varga Géza: Ezüstgyűrű az Aranka partjáról a "Dana ős földje" mondattal
Varga Géza: Hieroglifikus gyűrűfeliratok
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Kedves Géza! Szép gyűrű. Gondolom alul nap és hold.
VálaszTörlésIgen, alul van a Nap és a Hold. Köszönöm a figyelmedet!
TörlésH. Cs. kérdése a neten: "Fonetikusan ez nem olvasható?"
VálaszTörlésVarga Géza: A gyűrű olvasatát két alakban is megadtam, mindegyik fonetikus, vagy ahhoz közel álló. Az egyik a régi, a másik a mai ejtésnek felel meg.
Az olvasata: Nagyon nagy Bél szár a zsen ten (mai magyarsággal: A nagyon nagy Bél úr a zsenge Isten).
Ebből az első változat lehet azonos, vagy közeli az egykori kiejtéshez. Pontosabban ez a hangzás annak felel meg, amit a székely jelek és a megfejtési tapasztalataim alapján ki lehet olvasni a hieroglifákból.
Egy példa: A függőleges egyenes alakú székely "sz" betű alapján a hasonló alakú hieroglifát szár-nak olvasom (mert az égig érő fa szárát ábrázolja).
Ezt a szót azonban a hettiták még tár-nak ejtették (a jelforma ugyanaz), később khuar, majd úr lett a szóból. Az angolban sire, a németben herr, az oroszban cár, az akkádban sar "király" stb. Azaz valójában nincs biztos adatunk arról, hogy melyik ejtés volt divatban akkor, amikor a gyűrűt készítették. Azért írtam a szár ejtést, mert a székely "sz" betű alapján ezt kell olvasnom, erre van adatom.
A megfejtési tapasztalat azt jelenti, hogy eddig, akárhol fordult is elő a szár hieroglifa, mindig ki kellett cserélni az úr szóra, mert csak akkor adott értelmes mondatot a szöveg. Amiből az következik, hogy az úr szavunk a szár-ból alakult ki valamikor. Tudom, hogy a nyelvészek mást tanítanak, de ők pl. a hettita adatokat sohasem vették figyelembe a finnugrista prekoncepció miatt.
Kedves Géza!
VálaszTörlésA keretezésről:az egyenes a "TéR" a (kör)ív az "IDŐ" jelképe, közös TeNgelyen ez a TéR/IDŐ vagyis a világEGYetem. Ez az ábrázolási konvenció volt a "román stílus" (amit persze Róma a szkítáktól vett át). A körmozgás a a BoLygók (BéLgo) jellemzője, gondoljunk a román templom "BéLletes" kapujára!
Máris eljutottunk a Naprendszerhez, amely a Tejúttal szemben teljeskörű analógiákkal szolgál. A Nap és Hold példáulaz Ekliptika 2 gyújtópontjának a jelképe a tavaszpont pillanatában a Földről nézve. A szakzsargonban a nevük BáL és BéL volt. A Nap az ami "áLL", a BéLgók "éL"-nek, mozognak. A 2. gyújtópontban van a BoLygók közös súlypontja, a Föld eredő forgástengelye.
A vízszintes állású holdsarló holdfogyatkozáskor áll elő, ilyenkor a Föld árnyéka látható a sarló felett. Más szóval a jelkép a Föld+Hold (együtt mozgó rendszer!) közös súlypontján áthaladó közös forgástengelyét, a BaBBa néven elhíresült tengelyt jeleníti meg. A BaBBa a "BáL BéLjének Belsője" rövid változata. A BáL BéLje a FöLd, A FöLd BeLsője a forgástengelye. Valóban, holdfogyatkozáskor a (tele)Hold felé nézve láthatjuk ilyen háttér előtt ezt a TeNgelyvonalat./A csángók is így tudják!/
A gyűrű jelképegyüttesének felső részén (összhangban az eddigiekkel) ugyanezen szereplők sorakoznak az Ekliptika hossztengelyén. A nyári napforduló időpontjában a Földről nézve látjuk ilyennek a "Mennyországot". A két "fél" Napot könnyen felismerjük (a két "fél" kézhez hasonlóan együtt adják ki az EGYet) Így az "X" (András kereszt) a "BéL" megfelelője. A "zsenge"/növény nyilván a FöLd jelképe.Az együttállás az eredeti "Szentháromság" EGYségét hivatott deklarálni. a közös TENgely fűzi össze őket. A TéR (TRón, TöRzs) síkban TeNgelyekkel adható meg.
Kedves Laci! Köszönöm a kiegészítéseket!
Törlés