Somfai Kara Dávid szerint elfogadhatatlan meghatározó néprajzkutatók amatőrökkel való összekeverése

Kovács Gergő írt egy cikket Miért ne létezhettek volna tündérmesék a honfoglalás korában? – tudósok a Mandinernek címmel. A cikkben Agócs Gergely és Somfai Kara Dávid szólt hozzá Pócs Évának az ősvallás és a világfa létét megkérdőjelező felvetéséhez. Mindketten megvédték Szűcs Sándor és Diószegi Vilmos munkásságát a megalapozatlan támadástól. Ám az előadott érvelésük arról tanúskodik, hogy - az írástörténeti és módszertani elmaradásaik miatt - ők sem látják kristálytisztán a helyzetet. 

1. ábra. A Mandiner által közölt altáji telengit sámándob magyar jelek párhuzamaiból alkotott szimmetrikus és hieroglifikus jelmontázsa, amelynek jelei közül csak a fát ábrázoló középső jel volt ismerős a megszólaltatott tudósok számára, holott mindegyiket ismerhették volna 

2. ábra. A Mandiner által közölt altáji telengit sámándob, amelynek központi eleme az elolvasható hieroglifikus világfaábrázolás, amelyet azonban a cikkben szereplő tudósok nem olvastak el, amelynek a székely írással azonosítható jeleit nem ismerték fel

Somfai Kara Dávid szerint: "elfogadhatatlan, hogy a 20. század két meghatározó néprajzkutatója, Szűcs Sándor és Diószegi Vilmos munkásságát amatőrök és áltudósok elméleteivel keverjük össze". 

Ebből a konkrétumokat nem említő véleményből csak az derül ki, hogy egy akadémikus kör számára a legfőbb mumust ma is az "amatőrök és áltudósok elméletei" jelentik. Ám azt nem tudjuk meg, hogy ugyan miért jelentene bármiféle gondot néhány eltérő vélemény. Elfér a könyvtárakban, vagy a világhálón az a sok okos, vagy ostoba gondolat, amit a különféle szerzők ősvallás és világfa témákban előadnak. Az a szerencsés, ha sokan, sokféleképpen gondolkozunk az ősvallásról és a világfáról s eközben az autodidakták előremutató véleményét is figyelembe vesszük, ha ilyen van - hiszen az írástörténet területén mindannyian autodidakták vagyunk, amit a nyomomban legutóbb Fehér Bence is megfogalmazott (Fehér/2022/122.). 

Az eltérő nézetek sokaságából aztán érvekkel és adatokkal megerősödve kiemelkedhetnek a lehető legjobb nézetek. Nem az a célja a nyílt tudománynak, hogy egy széles adatkörre alapozott, gazdag érvrendszerű párbeszéd kialakuljon? Persze, hol van itt példa a nyílt tudományra?

Egy párbeszéd segítette volna eddig is a tudomány haladását például a jeltörténet területén, ahová a világfa is tartozik. Somfai Kara Dávid talán még nem is értesült arról, hogy a világfa szinte kivétel nélkül azonos egy-egy székely jellel (pontosabban a székely írás előzményét jelentő magyar hieroglif írás valamelyik szójelével), vagy egy hieroglifákból (ősvallási kötődésű szójelekből) összeállított mondatjellel. 

Azért nem lehet nyilvánvaló a világfák székelyazonos jelrendszerének léte Somfai Kara Dávid számára, mert a rovásírás kutatása hosszú időn át az amatőrök vesszőparipája volt (ahogyan ezt Kiszely István megfogalmazta s amivel Sándor Klára is egyetértett legutóbb). Somfai Kara Dávidnak azonban fogalma sincs a világfák elolvashatóságáról (ezért nem ismerte fel a cikkben közölt telengit sámándob jeleit sem). Így aztán a rovológia szakterületéhez tartozó világfa kérdésében a Tudomány köpenye túlságosan bő az ő vállain. A tudományos kutatás legújabb eredményeit azok a megvetett dilettánsok érték el és ezt a világfa vitát is azok oldják meg, akik hajlandók ezzel a szakterülettel (a székely írás eredetével) foglalkozni.  

3. ábra. Azok a jelhasonlóságok, amelyek a telengit sámándob világfa ábrázolását összekötik a magyar hieroglif írással és a belőle kialakult székely írással s amelyet az akadémikus tudomány nem hajlandó ismerni

4. ábra. A Gizella kincs avar eredetű turulos fibulájának nyakán lévő Ragyogó nagy ország hieroglifikus mondatban a ragyogó szójel ugyanolyan vízszintes vonal, mint amilyet az altáji telengit sámándobon is olvashatunk

5. ábra. A Vukovár környéki avar rovásírásos tükrön a többi (székely jelekkel jól azonosítható) szójel között felbukkan az ágakkal rendelkező világfát ábrázoló szár "növényi szár, úr" hieroglifa is, amelyikből a székely írás "sz" betűje kialakult

Ha mégis évtizedek óta az amatőrök és a közelebbről meg nem határozott "áltudósok" (azaz a kritika?) jelentik a legnagyobb veszélyt a székely írást évtizedeken át indexen tartó és arról legutóbb is valótlanságokat terjesztő, vagy a letéti szerződéssel a gondjaikra bízott írásemléket barbár módon megrongáló akadémikus tudomány számára, akkor nem kellene ezt az indokolatlan autodidaktaellenes gyűlölethadjáratot újragondolni? Hogy ez elfogult és megalapozatlan, azt a most ismételten leleplezett Zsirai Miklós példája kitűnően illusztrálja. 

Somfai Kara Dávid nem véletlenül marad adós olyan példával, ami az állítólagos veszély nagyságát hitelesítené. Nem létezik ilyen veszély, ha a cél a tudomány előrelépése. A körön kívülről érkező kritika persze kellemetlen lehet azok számára, akik a megoldást nem találták meg és akik azt sem tudják, eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást. Ám ennél fontosabb lehet, hogy a felmerült tudományos kérdés megválaszolását segítik a jó gondolatok.

Tény, hogy a húsz körüli hozzászóló tudós nem volt képes érdemben megoldani a világfa vitát, mert egyikük sem ismerte fel a világfa jelszerűségét és a világfa ábrázolások rendszerszerűségét. Mivel ez a jelhasználat az ősvallás egyik alrendszere volt (minden vallás három részből: elméletből, szertartásból és jelképekből áll), ezért a jelszerű világfa az ősvallás létét és magas szinten szervezett voltát bizonyítja.

Ha mindezt a világfa vita résztvevői észre sem vették, akkor ez az akadémikus csőd nagyobb szerénységet indokolna a magyarázatot tálcán hozó kivülállókkal szemben. Mert a megoldásra, az elolvasható honfoglalás kori világfák rendszerének bemutatására az akadémikus tudomány képviselői nem képesek és az érdemi tudás helyett ma is csak a cenzúra és a jelzőosztogatás kerül elő a mindenkori megszállóink kedvéért összeállított eszköztárukból.  

Irodalom

Fehér Bence: Egy újabb rovásíráskorpusz ígérete 2022., (academia.edu)

Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum - 58. kötet, 1996. 1-2. füzet

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: Az MTA rováskorpusza

Varga Géza: Budapesti késő középkori jelvény bibliográfia

Varga Géza: Zsirai Miklós bukása és a világfa vita

Varga Géza: Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?

Varga Géza: Joggal bírálja-e Fehér Bence az MTA rováskorpuszát?

Varga Géza: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika

Varga Géza: A Vukovár környéki rovásírásos fémtükör 

Varga Géza: A világfa vita

Varga Géza: Szűcs Sándor világfa rajzait hitelesítik a rovológiai sajátosságaik

Varga Géza