2023. június 1., csütörtök

Tánczos Vilmos a moldvabányai feliratról

Az Erdélyi Múzeum 67. kötetében, A moldvabányai rovásírásfeliratról és keletkezésének hátteréről címmel 2006-ban jelent meg Tánczos Vilmos írása a moldvabányai feliratról. A gótikus templomrom tornyának délnyugati támpillérén lévő rovásfelirat a legkorábbiak közé tartozik, talán a XV. század első felében készítették. Az elolvasására mindeddig nem került sor, annak ellenére, hogy a feliratról teljesebb ismertetés jelent meg 2021-ben, az MTA rováskorpuszában (215. oldal).

1. ábra. A moldvabányai felirat (Tánczos Vilmos fényképe)

A szerző a moldvabányai feliratot a karcagi csatkarika feliratával veti össze. Annak Hakan Aydemir által adott, ezer sebből vérző magyarázatát elfogadva lehetségesnek tartja a moldvabányai felirat kun eredetét. Tánczos Vilmos nyilván nem ellenőrizte Hakan Aydemir olvasatát. Ezért nem fedezhette fel, hogy a Hakan Aydemir által adott török nyelvű szöveg sem a székely betűkkel, sem az ótürk jelekkel nem olvasható le a karikáról. A kunnak nyilvánított szöveg nem létezik. Ez azonban másokat sem akadályozott meg a sohasem volt török nyelvű szöveg elfogadásában. Például a Katona-Bíró szerzőpár - egy apró változtatástól eltekintve - szintén készpénznek vette azt.

A kun népnév egyébként is csak a hun népnév változata. Azt jelzi, hogy a kipcsak csoportot is tartalmazó kun törzsszövetséget egy hun csoport szervezte meg s - szokás szerint - ők, a vezetők adták a nevét is a szövetségnek. Mivel a hunok magyarul beszéltek, nincs okunk arra, hogy feltételezzünk egy sohasem létezett, török nyelvet rögzítő kun írást. (1)

Ez az oka annak, hogy bár a finnugristák minduntalan felfedezni véltek kun írásemlékeket, végül mindegyik hipotézisről kiderült a téves volta. Kun írás nem létezett, amint a kunok vezető rétege is magyarul beszélt. Ezért a moldvabányai felirat sem lehet a csupán csak feltételezett kipcsak írás mutatványa.

A karcagi csatkarika ugyanakkor kitűnően elolvasható a magyar hieroglif írás szójeleivel. Egy magyar nyelvű ima szövege található rajta. A karcagi csatkarika szövegének ismétlődései, jelei és szerkezete alapján már kezdetben is feltételeztem, hogy egy felülnézeti világmodell képszerűbb jelekkel írt szövegének lineáris jelekkel való megismétléséről és köriratba rendezéséről van szó. Ezt követően sikerült is megtalálni a szentgericei világmodellben a szöveg képszerű előzményét, vagy annak egy változatát. Más kérdés, hogy a "tudományos konszenzus" a szükséges szakmai és etikai adottságok hiányában azt sem érti, miről beszélek.

Mindezeket összegezve semmi okunk sincs arra, hogy a moldvabányai feliratot az elolvasását megelőzően is eleve a kipcsakoknak ajándékozzuk.

A szerző szerint az olvasat elkészítése nehéz, hiszen a moldvabányai felirat alig tartalmaz magánhangzókat, egyik-másik jelnek két hangértéke is lehet, van olyan jel is, ami nem fordul elő az eddig ismert emlékekben, az amúgy jól látható betűjelek néhol romlottak – következésképpen a felirat „megfejtése” minden bizonnyal a jövő szakembereinek lesz a feladata.

Jegyzetek

(1) A Kun miatyánk nevű nyelvemléket szokták ellene vetni ennek. Ez az irat azonban nem ad magyarázatot a kun és hun népnév hasonlóságára. Nem bizonyítja azt sem, hogy akár egyetlen kun atyánkfiának az őse is török nyelvű lett volna egykor.

Vámbéry Ármin (1832-1913) turkológus szerint (Nyelvtud. Közlemények 9. köt.) a Kun miatyánk olyan nyelvi kuriózum, melynek sem nyelvészeti, sem történeti fontossága nincs. A szöveget török-tatár jellegűnek tartotta, mert azt szerinte egy krími tatár készítette Mo-on az oszmán-török hódoltság idején.

Irodalom