A Székesfehérvárott 2022. márciusában megnyílt Királyok és szentek, az Árpádok kora c. kiállításon látott tárgyak némelyikén magyar hieroglifikus szövegek olvashatók, amelyek említés nélkül maradtak. A kiállítás (egy recens rovásfelirat kivételével) nem is hozza szóba a magyarság saját írásait, a szójeleket alkalmazó magyar hieroglif írást és a jobbára betűző székely írást, amelyeket pedig a magyarság használt a kiállítás által képviselt időszakban. A kevéssé ismert és - mint azt ezen az írásemléken is tapasztalhatjuk - sajátos jellemzőkkel rendelkező (1) szójeles írásunkat a Magyar hieroglif írás c. kötetben írtam le. E kötetből a kiállítást rendező intézmények közül a Magyarságkutató Intézet, meg a Magyar Nemzeti Múzeum is kapott tiszteletpéldányt. Székesfehérvárott a városi könyvtárban tartott előadáson ismertettem a magyar hieroglif írást, amelyre annak idején Dr. Cser-Palkovics András polgármestert is meghívtam. E cikkben egy XI. század első feléből ránk maradt királyfejes aranygyűrű mondatát olvasom el (1. ábra).
1. ábra. Királyfejes aranygyűrű a XI. század első feléből a Ragyogj, jóságos, nagyságos Lyukó ten országa! (esetleg Ragyogj, jóságos, nagyságos Lyukó ten uraság!) mondattal, fotógrafika
2/b. ábra. A XI. századi királyfejes gyűrű szimmetrikus mondatának hieroglifái és a székely írásban (a hármas halom esetében a magyar heraldikában) megtalálható párhuzamaik
A gyűrű jelhasználatának van néhány jellegzetessége, amelyekkel már más írásemlékek esetében is találkoztunk:
- Az elolvasható jelek egy emberábrázolás elemeit képezik (3. és 5. ábra).
- A szemöldök és az orr a Ten "isten" szójelet alkotja (4. és 5. ábra).
- Az orr jelként történő értelmezése a hun-magyar etnikumhoz és a magyar nyelvhez kötődik (1. és 6. ábra).
- A gyűrű szimmetrikus elrendezésű jelei három csoportot alkotnak. Az első és az utolsó csoport a ragyogj/ragyogtál szójelekből áll, a középső pedig az epiphania, az Isten megjelenésének rajza és leírása. E hármas csoportosítás a hieroglifikus istenidéző szertartási szövegkönyvek jellemzője. Ilyen szövegkönyv található az 531 táján a szabírhunok számára a mervi oázisban készített Szent Koronán is (7. ábra).
Az ország és az uraság szavak közös gyökerűek, ezért a hármas halomnak és így a mondatnak kétféle, egymástól nem túl messze eső olvasata is lehetséges. Az eddig ismert párhuzamok nem segítenek a kettő közötti választásban, mert a hieroglifikus szövegekben ragyogó ország és ragyogó személy egyaránt szerepel. A két oldal ragyogó jeleinek létét, alakját és számát alaposabb vizsgálatnak kell megerősítenie. További jelek lehetnek a gyűrű aranytestén is.
A hun, az avar és a magyar nép egyetlen etnokulturális folyamat különböző történelmi környezetben való megjelenései. Az évezredeken át olvasztókohóként működő sztyepp esetében egyelőre a pontatlanság lehetőségét rejtő megközelítésnek tűnik a magyarság egyik, vagy másik genetikai képlethez való kötése. Az identitást minden korban jórészt a nyelv és az állameszmét is jelentő ősvallás határozhatta meg. A királyfejes gyűrű erről az identitásról, a nyelvről és az ősvallási elképzelésekről tájékoztat. Egyúttal arról is, hogy ez a szkíta-hun eredetű gondolati és jelrendszer a magyar királyi udvarban Szent István idejében ismert volt.
5. ábra. A hunokhoz köthető lomovátovói kultúra egyik antropomorf lelete szintén a "jel arcon" ábrázolási konvenció példája, az olvasata: Ős ten (mai magyarsággal: Isten)
6. ábra. Kirgíziai hun aranyálarc, az orron a szár "úr" hieroglifa képszerűbb változatával (az orr, arc, szár és úr szavaink etimológiája közös gyökerűnek tűnik, ami a hun-magyar azonosságra, a hunok magyar nyelvére utal)
Az Árpádház hieroglifikus jelhasználatáról eddig is tájékoztatott a címer, a Szent Korona, a jogar és a palást. Ehhez további írásemlékek csatlakoztak, mint például az egyik budai kútból előkerült cserépkancsónak és a jelen cikkben tárgyalt királyfejes aranygyűrűnek a jelei. Főigazgatójának levele alapján azonban az akadémikus "tudomány" többi intézményéhez hasonlóan a Magyarságkutató Intézet is tudatosan elhatárolódik a székely írás szójeleinek (a magyar hieroglif írás létének) tudomásul vételétől. Ez a semmivel sem igazolható magyar- és tudományellenes álláspont aztán hozzájárulhatott annak a tragikomikus helyzetnek a kialakulásához, ami éppen e kiállítás kapcsán eredményezett egy nemrég megesett emlékezetes botrányt.
A kiállítást eredetileg előkészítő és a munkaasztaltól nemrég felállt 15 fős tudósgárdának ugyanis volt egy előző átkosból ránk maradt hazug rögeszméje, amit elő kívántak adni a nagyközönségnek is. E szerint a magyaroknak azért sikerült olyan gyorsan berendezkedniük a Kárpát-medencében, mert átvették a Dunántúlt megszállva tartó Karolingok berendezkedését (példaként említve Zalavár esetét, amely szerintük azonos a Conversio-ban említett Mosaburggal). Hogy ebből egy szó sem igaz, azt éppen a szovjet megrendelésre kialakított és évtizedeken át erőltetett zalavári ásatási prekoncepció csődje bizonyítja. Arról, hogy Zalavár nem volt Mosaburg, Bakay Kornél írt egy tanulmányt, amelyik ezt a kérdést egyszer s mindenkorra a helyére teszi.
Keresni kell tehát egy másik lehetséges magyarázatot a honfoglaló magyarság államszervező tehetségének eredetére. Ilyennel valójában rendelkezünk is, csak tiszteletben kellene tartani a magyar hagyományt, amely szerint a magyarság és az uralkodó dinasztia is hun eredetű. A honfoglaló magyarok a Hun Birodalom államszervező tapasztalataival felvértezve érkeztek a sztyeppéről s ugyanezzel rendelkeztek az itt talált avarok is. A régi hazugságokon cseperedett "tudósgárdának" azonban ennek ellenére szüksége lehet új bizonyítékokra is - s ezt szolgáltatják a hieroglifikus szövegek.
Az akadémikus "tudomány" azonban évtizedek óta szabotálja a székely írás eredetének kutatását és ma is (az MKI is) a finnugrista téveszmék védelmében kialakított köldöknéző "kutatási módszertant" követi. Ezért nincs fogalma sem a magyar hieroglif írásról és az ezzel az írással írt nyelvemlékekről, a belőlük feltárható ősvallási és államszervezési ismeretekről.
A magyar hieroglif írás annak az ősvallásnak a jelkészletéből alakult ki, amelynek egyik legfontosabb feladata a királyság legitimizálása volt. Ebből következően az állameszme forrásainak feltárásakor ez a jelkészlet és a véle írt nyelvemlékek jelentenék a legfontosabb, még kihasználatlan forrást. Ha ezt a forrást az akadémikus "tudomány" időben megismerte volna, akkor könnyebben megoldhatta volna az őstörténetkutatás pillanatnyilag legtöbb vitára okot adó, a hun-magyar azonosságot taglaló kérdését.
Jegyzetek
(1) A magyar hieroglif írás sajátosságai:
Az írás fogalmának végiggondolását igényli (az írás a gondolat rögzítése jelekkel). E meghatározást mindenki gond nélkül alkalmazza a mindennapokban, amikor választani kell azon ajtók közül, amelyek egyikén egy nőt, másikán pedig egy férfit ábrázoló képjel van. Gondolatokat ébreszt az is, ha egy sapkán a sapkarózsa a magyar címert, vagy a horogkeresztet, esetleg az ötágú vörös csillagot ábrázolja. Amikor azonban tudományoskodni kell, akkor csak a latin íráshoz haonló, sorokba rendezett betűkből álló írásemlékeket várnak el.
A királyfejes gyűrű jelei nem hangokat, hanem szavakat jelölnek, azaz nem betűk, hanem szójelek. Ezt ugyan a jelek szerint az akadémikus tudomány legismertebb szakértőinek is nehéz megemésztenie, ám ettől a szójeleink még léteznek. Veit Gailel az 1500-as évekből hagyta ránk a feljegyzését, mely szerint a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak. Szójelekből alkotott, régen ismert mondatjelünk például az énlakai Egy Isten ligatúra, amelyet azonban sem az MKI, sem az MTA rováskorpusza nem volt hajlandó létezőként megemlíteni. A szójelek nem jelölik a szó pontos hangalakját (ragozását), ami rugalmas olvasatot tesz lehetővé, vagy követel meg. Egyes írásemlékeken (például a bodrog alsóbűi rovásjeles fűvókatöredéken) megfigyelhető egy modernebb törekvés: a szó hangalakjának lejegyzése érdekében a szótövet szójellel, a ragozást pedig betűkkel rögzítik.
8. ábra. Benkő Elek és Sándor Klára, az MTA rováskorpuszának szerzői - a róla írt kritikájuk alapján - olvasták a könyvünket, amelynek címlapján bemutatom, belívén pedig elolvasom az énlakai Egy Isten mondatjelet, ismerik Veit Gailel adatát is a székelyek szó- és mondatjeleiről - ezt az írásemlékünket és általában a szójeleinket mégsem érdemesítik megemlítésre sem, mert cáfolja a székely írás alfabetikus jellegéről alkotott finnugrista prekoncepciót (végső soron a sémi eredeztetést)
A székely írásból ismert e szavak kezdőhangja, vagy első mássalhangzója, mert a magyar hieroglifáknak a jobbára betűző székely írásban pontos megfelelői vannak. Ebből kiindulva az akrofóniák rekonstrukcióját a 90-es években végeztük el. Némelyik székely szó- és mondatjel esetében nem is volt szükség a rekonstrukcióra, mert majdnem a teljes alakja fennmaradt. Ilyen az "us" (ős) szójel és a "tprus" (tapar us "szabír ős") mondatjel is. A rekonstrukciókhoz felhasználható volt a népi, uralmi és vallási jelkészletünk néhány szójele (ilyen a heraldika által megőrzött hármas halom ország jelentése és hangalakja), valamint a szójeles írások hasonló jeleinek jelentésbokra, esetenként hangalakja is (ez utóbbira példa a székely "zs" rovásbetű alakjával pontosan megegyező alakú kínai sen "fiatal növény" szójel, amelyből a magyar zsenge szó tövére lehetett következtetni). Az akrofónia-rekonstrukciók leírása megtalálható a Magyar hieroglif írás c. kötetben.
A gyűrű szójelei nem sort, hanem egy képet alkotnak. Akik a kisiskolás korukban tanult latin írástól, mint kályhától tudnak csak elindulni s nem nagyon sikerül továbblépniük, azoknak a legnagyobb megértési nehézséget a hieroglif írásemlékek nagy részénél előforduló képszerűség jelentheti. Ám az írásemlékek jelei nem mindig voltak sorokba rendezve. A jelekből alkotott sorokat csak kb. Kr. e. 5000 táján fedezte fel az emberiség. Azt megelőzően a jelek vagy látszólag rendszertelenül voltak elszórva a rendelkezésre álló felületen, vagy egy nagyobb képbe (ábrázolási konvencióba) rendeződtek. Ezek a képek az ősvallás legfontosabb mondanivalóit illusztrálták. Az ábrázolási konvenciók legszebb, legérdekesebb példái közé tartoznak az isten- és uralkodó-ábrázolásokhoz használt szójelek (1., 3. és 7. ábra). Az a szokás, hogy a test egyes részleteinek 1-1 szójel felel meg, még a kőkorban alakult ki (9. ábra).
A hieroglifikus írásemlékeken szétszórtan elhelyezkedő szójeleket mondattá kell szervezni. Ebből áll egy-egy hieroglifikus írásemlék megfejtésének lényege. Meg kell találni az adott szójel-készletnek, a képi és egyéb körülményeknek leginkább megfelelő mondatot, vagy mondatokat. Több írásemlék elolvasása után a szaporodó tapasztalatok alapján ez egyre biztosabb eredményre vezet. Szerencsére (vagy sajnos?) a mondatok nem túl hosszúak és nem is bonyolultak, ezért szinte mindig lehetőség van az egyedül üdvözítőnek tűnő megoldás, a helyes olvasat megközelítésére.
A hieroglif írás időtávlatai lényegesen nagyobbak. A fenti nehézségek legyőzése egy új forráscsoport megismerését teszi lehetővé, amely több tízezer év kultúrájába enged bepillantást. Az egyetemeken ezzel szemben napjainkig azt tanítják, hogy az írást a sumerek találták fel kb. 5000 évvel ezelőtt. Ezt ugyan az ismert írásemlékek (például a 15 000 éves Mas d' Azil-i jelek, amelyek között 20 székelyazonos is akad, valamint a 6000 éves Tordos-Vincsa kultúra 49 székelyazonos jele) már régen megcáfolták, ám e tényeken nem akadt fent az akadémikus "tudomány". Kitalálták az "írást megelőző jelrendszer" fogalmát és a jelek szerint senkit sem zavart, hogy ilyesmi elvileg sem létezhet. A szakképzettek és a dilettánsok java ennek ellenére azonnal legyint, amikor meghallja, hogy szerintem az írás (a legkorábbi jelkészlet) legalább 50 000 éves. Ők már a szám nagyságából tudják, hogy elgurulhatott a gyógyszerem. Nem gondolnak rá, hogy csak ők nem ismerik az írástörténetet és a legújabb felfedezéseket. Ilyen például a Genevieve von Petzinger által a világ kontinenseinek barlangjaiban talált 10-40 000 éves jelkészlet, amelyet ő is monogenezissel, egyetlen ősi központban keletkezettnek gondol.
10. ábra. A vegyes rendszerű bodrog alsóbűi rovásemlék olvasata: Nagyon nagy Lyukónak (az utóbbi szó ragozását betűzték)
Irodalom
Bakay Kornél: Zalavár-Vársziget és a Mosaburg-kérdés
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: A Szent Korona születésének ideje, helye és alkalma
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése