Genevieve von Petzinger hatalmas és sikeres kutatómunkát végzett a világ barlangjaiban és sikerült hasonló következtetésekre jutnia, mint nekem az íróasztalom mellett. Fényt derítettünk a kőkori világ egységes jelkészletére. Genevieve von Petzinger szerint ez akár Afrikából is érkezhetett. Szerintem ez lehetséges, de a Közel-keleti szülőföld hipotézise alátámaszthatóbb. Nincs lényeges különbség, mert például az Orion csillagképet Afrikában is lerajzolhatták, meg a Közel-Keleten is, ami által létre is jött egy "atya" hieroglifa. Az ősvallás ugyanis az Orion csillagképet az isteni ősatya égi megjelenésének tartotta.
Genevieve von Petzinger a ragyogó fiatalságával és kitartásával párosuló anyagi lehetőségeit, én meg a székely írással és párhuzamaival kapcsolatos ismereteimet használtam fel a cél - az írás eredetének kutatása - érdekében.
Azt, hogy a két eredmény kiegészíti egymást, az alábbi két kőkori szöveg elolvasása bizonyítja. Az írásemlékeket Genevieve von Petzinger tette közzé, hozzátéve, hogy céljának tekinti a kőkori jelek jelentésének tisztázását. Ehhez kívánok hozzájárulni az általa lefényképezett és közreadott két szöveg lehetséges olvasatával. Ez az elolvasás a magyar hieroglif írás segítségével történt, amely a székely írás előzménye volt. Az olvasat magyar, vagy magyarral rokon nyelvű mondatokat eredményezett.
A 2. ábrán lévő fogon is egy szimmetrikus szöveg van. Az X alakú jel az Éden egy forrásból kiinduló négy szent folyóját, a világ szakrális középpontját ábrázolja. A függőleges egyenes alakú jelek az Istennel azonos égig érő fa szárát ábrázolják. E szöveg (középről kiinduló és két irányban is lehetséges) olvasata Bél szár, mai magyarsággal Bél úr. Bél a fiúisten neve. A Bél úr mondat a magyar hieroglifikus szövegek között ismételten előfordul. A hasonló szimmetrikus mondatszerkesztés példáit megtaláljuk a szkítáknál. Ez tehát egy kézenfekvő olvasat.
Az irdatlan időbeli távolság és a szövegrögzítés esetlegességei miatt a további, kevésbé valószínű olvasási lehetőségek is számításba vehetők:
A 2. ábra középső jeléről azt feltételezem, hogy nem kereszt, hanem X alakú. Ha mégis kereszt lenne, akkor az olvasat Dana szár (mai magyarsággal Dana úr). Dana az öregisten neve, amely nevet ma is használják Erdélyben.
Amennyiben a 2. ábra szélső jelei, bár itt függőlegesek, ám mégsem a függőleges szár, hanem a csak néha függőleges Rá/ragyogó hieroglifával azonosak, akkor egy ősvallási istenidéző szertartás szövegkönyvét olvashatjuk el a következőképpen:
Ragyogj! Bél. Ragyogtál.
Ez a három szó a szertartás három szakaszát jellemzi. Az elsőben szólongatják az Istent, a középsőben megjelenik, a harmadikban pedig búcsúztatják. A későbbi korokból több párhuzamát is ismerjük a hasonló istenidéző szertartásoknak. Ezek a későbbi párhuzamok több jelből állnak és bőbeszédűbbek, de jól felismerhető ugyanez a hármas tagolódásuk.
A 2. ábrán olvasható mondatban a szár jel lineáris változatát, a függőleges egyenest alkalmazta a felirat készítője, míg az 1. ábrán lévő előző mondatban a képszerű szár jelet látjuk. A magyar jelhasználatban napjainkig megmaradt mindkét jelforma. A képszerű jelváltozat az ünnepélyesebb, a lineáris pedig a hétköznapi alkalmazásokra szolgált.
A kőkori jelformák a fentebb említett lehetséges (de csak feltételezhető) variációktól eltekintve jól felismerhetőek.
A nagy hieroglifa esetében némi formai változást tapasztalunk. A kőkori jel az ég boltozatát ábrázolta eredetileg (1. ábra). Ilyen a szkíta-hun-avar és luviai nagy hieroglifa is. A belőle kialakult székely "n" betű azonban már a rovástechnológia miatt függőlegesre fordult, mert róni csak függőleges és ferde jeleket lehet.
Irodalom
Genevieve von Petzinger (profil, Viktória Egyetem)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése