Bevezető
E cikkben két, Genevieve von Petzinger által közölt kőkori hieroglifikus szöveg olvasatát közlöm, mellékelve hozzá néhány párhuzamot is.
Genevieve von Petzinger sikeres kutatómunkát végzett a világ barlangjaiban. Ennek köszönhetően hasonló és egymást kiegészítő következtetésekre jutottunk: ő a különböző kontinensek barlangjaiban talált jelek hasonlósága alapján állított fel egy véleményt e jelek afriaki eredetéről. Én meg az íróasztalom mellett, a Nemetz Tiborral együtt elvégzett matematikai valószínűségszámítás segítségével jutottam arra, hogy a jelkészlet kőkori eredetű és az Ararát körüli Éden területén már egy fejlettebb jelkészlet létezett. Mindkét kutatás fényt derített a kőkori világ jelkészletének közös eredetére. Az egyszerűbb jelkészlet még Afrikában, a gazdagabb pedig már a Közel-Keleten alakult ki. Pillantást vethetünk ezáltal az írás kialakulására, valamint a jelhasználat fejlődésének első lépéseire.
Az alkalmazott módszer
Genevieve von Petzinger szerint ez a jelkészlet azért azonos minden kontinensen, mert még Afrikában alakult ki és onnan érkezhetett. Valóban ez történhetett. Később a Közel-keleten ez az afrikai eredetű jelkészlet tovább fejlődött és közel azonossá vált a ma ismert székely írással. Genevieve von Petzinger úgy gondolja, hogy a kőkori jelek jelentése mára feledésbe merült. Ám az általa fellelt jelek több, mint fele magyarazonos és a magyar jelek ismerete segít a kőkori szövegek megértésében. A Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámításunk alapján a jelek hasonlósága a jelrendszerek genetikai kapcsolatának köszönhető.
A jelrendszerek rokonságának felismerése elvi, a székely írásjelek ismerete pedig gyakorlati lehetőséget ad a magyar jelek alapján a kőkori szövegek elolvasására. Az azóta végzett kutatás azt derítette ki, hogy az olvasatok logikus rendszert alkotnak, azaz megértettük a kőkori szövegeket.
A 90-es években rekonstruáltuk a székely betűk akrofóniáját és sikerült meghatároznunk kb. 40 hieroglifa (ősvallási kötődésű szójel) eredeti szóértékét. A rekonstrukcióhoz felhasználtuk a székely jel hangértékét, a szójeles írásokban lévő hasonló jelek jelentését, hangalakját és képi tartalmát, valamint a vonatkozó nyelvi és ősvallási ismereteket.
E munka eredményét a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre 2017-ben. A jellegzetes hieroglifikus szövegekben lényegében nem is használtak 40-50-nél több szójelet. Ugyanis a céljuk csupán néhány ősvallási fohász rögzítése volt és nem törekedtek regény, adóbevallás, vagy szerelmes levél megírására. A rekonstruált szójelekkel nyert olvasatok egységes szöveghagyományról tanúskodnak, önmagát alátámasztó szemantikai rendszert alkotnak. A hieroglifikus szövegek jelentését jobban, a hangalakját kevésbé közelíthettük meg. A hangalak ellenőrzésére kevés lehetőségünk van. Ehhez a sumér és a kínai írásban, valamint az amerikai indiánok népi jelrendszerében végzett kutatás adhat, néhány esetben adott is segítséget.
Genevieve von Petzinger két kőkori szövege
Az alábbi két kőkori írásemléket Genevieve von Petzinger tette közzé, hozzátéve, hogy céljának tekinti a kőkori jelek jelentésének tisztázását. Ehhez kívánok hozzájárulni a két szöveg olvasatával és további elolvasott szövegek felmutatásával. Ez az elolvasás a magyar hieroglif írás segítségével történt, amely a napjainkban is használatos, jobbára alfabetikus székely írás hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) előzménye volt. Az olvasat magyar, vagy magyarral rokon nyelvű mondatokat eredményezett.
2/c. ábra. A zamárdi avar szíjvég hátlapján lévő jelek olvasata jobbról balra: Ős, ragyogó ügy szár, nagyon nagy szár (mai magyarsággal: Ősi, ragyogó folyó úr, nagyon nagy úr), a szöveg végén, az ábra bal alsó sarkában lévő három jel a nagyon nagy úr fordulat szimmetrikus rögzítése
A 2. ábrán lévő fogon egy szimmetrikus szöveg is lehet. Az X alakú jel az Éden egy forrásból kiinduló négy szent folyóját, a világ szakrális középpontját, az Ararát vidékét ábrázolja. A függőleges egyenes alakú jelek az Istennel azonos égig érő fa szárát idézik.
Ha a szöveg szimmetrikus, amint azt a 2/a. ábra alján látható három székely jel mutatja, akkor e szöveg (középről kiinduló és két irányban is lehetséges) olvasata Bél szár, mai magyarsággal Bél úr. Bél a fiúisten neve. A Bél úr mondat a magyar hieroglifikus szövegek között ismételten előfordul, például a tiszabezdédi honfoglalás kori gyűrűn is. A hasonló szimmetrikus mondatszerkesztés példáit megtaláljuk a szkítáknál is (2/b. ábra). Ez tehát egy lehetséges olvasat.
Az irdatlan időbeli távolság és a szövegrögzítés esetlegességei, meg a fog elforgathatósága miatt további olvasási lehetőségek is számításba vehetők.
A két szélső jel nem párhuzamos, azaz jogunk van őket eltérőnek tekinteni. A ferde vonal a székely írásban az "r" betű, a magyar hieroglif írásban pedig a ragyogj, ragyog, ragyogó, ragyogtál szavak jele. Ez esetben az olvasat: Ragyogó Bél szár, mai magyarsággal: Ragyogó Bél úr. Ez a legvalószínűbb olvasat.
Amennyiben a 2/a. ábra középső jele nem X, hanem kereszt, akkor az olvasat Ragyogó Dana szár, mai magyarsággal Ragyogó Dana úr. Dana az öregisten neve, amely nevet ma is használják Erdélyben.
Amennyiben a 2/a. ábra mindkét szélső jele a csak néha függőleges ragyogó hieroglifával azonos, akkor egy ősvallási istenidéző szertartás szövegkönyvét olvashatjuk el a következőképpen: Ragyogj! Bél. Ragyogtál.
E három szó a szertartás három szakaszát jellemzi. Az elsőben szólongatják az Istent, a középsőben megjelenik, a harmadikban pedig búcsúztatják. Más korokból több párhuzamát is ismerjük a hasonló istenidéző szertartásoknak. Ezek a párhuzamok több jelből állnak és bőbeszédűbbek, de jól felismerhető ugyanez a hármas tagolódásuk.
A 2/a. ábrán olvasható mondatban a szár jel lineáris változatát, a függőleges egyenest alkalmazta a felirat készítője, míg az 1. ábrán lévő előző mondatban a képszerű szár jelet látjuk. A magyar jelhasználatban napjainkig megmaradt mindkét jelforma. A képszerű jelváltozat az ünnepélyesebb, a lineáris pedig az idő- és helyszűkében végzett hétköznapi alkalmazásokra szolgált.
További szövegpárhuzamok
5/b. ábra. A marbellai kőkori feliratos kő fényképe, a Dana zsen ligatúrától jobbra lévő ferde vonalak a ragyog(j), ragyog(j), ragyog(j), ragyog(j) szavakat rögzítik
Irodalom
Alison George (2016): A kőkori művészetben elrejtett kód lehet az emberi írás gyökere (www.newscientist.com)
Christian Bentz - Ewa Dutkiewicz (2026): Az emberek 40 000 évvel ezelőtt kifejlesztettek egy hagyományos jelekből álló rendszert (pnas.org)
Genevieve von Petzinger (2015): Why are these 32 symbols found in ancient caves all over Europe? Miért található ez a 32 szimbólum az ősi barlangokban Európa-szerte? (video)
University of Victoria (2016): UV-barlangművészeti szakértő a 2016-os National Geographic Emerging Explorer nevet kapta (www.uvic.ca)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése