Oldalcsoportok

2021. június 20., vasárnap

Egy szép magyar lekváros csupor hieroglifái

A gyönyörű cserépedény fényképét a neten találtam, minden további adat nélkül és csak a szépsége miatt raktároztam el a számítógépem valamelyik bugyrában, talán fel sem figyelve a jeleire. Tegnap azonban - egy kedves házaspár, Zoli és Adrienn kérésére - napirendre került az edény díszítésének bemutató jellegű elemzése, grafikai feldolgozása és közreadása. Az alábbi eredmény született ezen a kis közönség előtti bemutatón (1. ábra). Szász Endre festőművész csinált valami hasonlót, igaz, talán nagyobb művészi sikerrel.



1. ábra. A lekváros edény szimmetrikus díszítésének olvasata: A magas szár kő istene, esetleg Isten a magas szárkő  (mai magyarsággal: Isten a magas úrkő), balra (fentről lefele) az edény isten, magas, szár és hieroglifái, jobbra pedig a nekik megfelelő székely jelek (fentről lefele: énlakai isten ligatúra, az "m", "sz" rovásbetű és a felsősófalvai hieroglifa


Az edény legfontosabb, legfeltűnőbb jele a függőleges szár hieroglifa, amelyet a mellette sorakozó pontok alapján magas szár kő alakban olvashatunk el. Ez az Istennel azonos Tejút egyik jelképe. Hímes tojáson láttam már hasonló megoldást, ahol a hegyek sorát (a magas és a hieroglifát) pontsorral helyettesítette, egyszerűsítette le a készítője. 

A szomszédos képmezőkben lévő tulipán - mint azt másutt már ismételten tapasztalhattuk - Isten olvasatú. A tulipán azért lett a magyar nép legkedvesebb virága, mert a sztyeppén, ahol a vadtulipán géncentruma van, tavasszal színpompás tulipánmezők jelzik a természet megújúlásának, Isten visszatérésének időpontját. S addig alakítgatták a tulipán rajzát, amíg Isten (ős + ten) alakban elolvashatóvá nem vált. 

Újfent meggyőződhettünk arról, hogy a magyar hieroglif írás a világ legszebb, gondolatokban leggazdagabb írása.



Irodalom


Varga Géza: Népi tartalom





2021. június 19., szombat

Apahidai hun Nagyságos Nap mondat

Az apahidai kincslelet tele van szebbnél szebb, elolvasható hun  írásemlékekkel, amelyek közül némelyiket már elolvastam és közzétettem. Eleinte a kincsleletet leginkább gepidának határozták meg, újabban ezt egyesek megkérdőjelezik, mert Gepidia nem a Partiumban, hanem a Szerémségben volt. Azt a korábbi szerzők is elismerték, hogy némelyik tárgy római, vagy hun eredetű is lehet. A jelen cikkben egy korong alakú jelvényt olvasok el, amely aranyból és almandingránátból készült. Az almandin indiai eredetű, amelynek a kereskedelmét a hunok tartották kézben. Ezen kívül a jellegzetes rekesztechnika és persze a magyarul megszólaló szöveg is arra utal, hogy ez egy hun tárgy.



1. ábra. Az apahidai hun korong olvasata: Nagyságos Nap, közepén egy Nap hieroglifa látható, amit a nagy hieroglifákból alkotott keret övez (középen), balra az apahidai korong hieroglifái, jobbra pedig a hun jeleknek megfelelő magyar jelek (fent a debreceni csigacsináló borda Nap hieroglifája, alatta pedig a székely írás "n" betűje)



2. ábra. Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester által régi erdélyi edényről másolt Nap hieroglifa, amelyet ugyanúgy a nagy hieroglifából alkotott gyűrű vesz körül, mint az apahidai hun korongon 



A hasonló egyezések sora akkor is bizonyítaná a hun-magyar azonosságot, ha a hieroglifikus mondatok nem lennének magyarul elolvashatóak.


Irodalom


Varga Géza: Hun és avar tartalom



2021. június 7., hétfő

Rácz Zsófia bizonytalannak mondja a Paks-Gyapa lelőhelyen előkerült avar amulett funkcióját

"Ugyancsak bizonytalan egy 2008-ban, szórványleletként (Paks-Gyapa, 15. lelőhely) előkerült, bronzból öntött, kivitelezésében az avar kori préselőmintákra emlékeztető emberalak funkciója" - írja Rácz Zsófia az academia.edu-n is olvasható tanulmányában. Erre a dolgozatra Kőnig Adrienn hívta fel a figyelmemet, amiért itt is köszönetet mondok. 

Azért szükséges a Rácz Zsófia által jelzett kérdésre, azaz a "bizonytalan funkcióra" felfigyelni, mert a sok hasonló esettel együtt nyilvánvalóvá teszi a magyar őstörténetet kutató régész, történész és nyelvész "szakma" legnagyobb adósságát: a magyar jeltörténet kezdeteit illetően mutatkozó katasztrofális ismerethiányát és módszertani elmaradását. Illene ugyanis felismerni, hogy ez esetben is egy hieroglifikus írásemlékünkről, elolvasható amulettről van szó. E jellegzetes magyar írásemlékek azért tűnhetnek meglepőnek sok magasan képzett szakemberünknek, mert nem hasonlítanak az általuk ismert latin írásra, hanem saját szabályokkal rendelkeznek, amelyekről azonban fogalmuk sincs. 

Hozzájárul a kudarchoz az akadémikus tudomány módszertani eltévelyedése, kettős mércéje is. Elméletben ugyan a legjobbak számára világos, miszerint egy tudományos igényű vitában a megismételhetőség számít érvnek, ám a gyakorlatban e helyett arra figyelnek, hogy a szerző a nem is létező "tudományos konszenzushoz" tartozik-e. Miközben értékes adatok (esetünkben nyelvemlékek) hevernek felhasználás nélkül és a fentihez hasonló, (rovológiai körültekintés esetén könnyen megválaszolható) kérdések merülnek fel a kutatókban. Pontosabban: akadályozzák őket a munkájuk elvégzésében, leleteik pontos leírásában, a közönség megbízható tájékoztatásában.



1. ábra. A Paks-gyapai avar amulett (középen), balra lévő hieroglifáinak olvasata lentről felfelé: Nagy ten a Nap (mai magyarsággal: Nagy isten a Nap), jobbra fentről lefelé a hieroglifáknak megfelelő magyar jelek: népi napjelkép Szentgyörgyvölgyről, a székely írás ten szójele és "n" betűje


A leletnek kitűnő párhuzamai vannak az alán amulettek között (2. ábra), amelyeket a neten minden skrupulus nélkül amulettnek határozott meg valaki (sajnos, az alán amulettek és közzétevőjük adatait nem ismerem). Sőt a Paks-gyapai lelet rokonságába sorolható több más emlék mellett a kiszombori honfoglalás kori istenábrázolás is (3. ábra). Ezek az antropomorf alakok mind elolvashatók, amint elolvasható a Rácz Zsófia által említett, de írásemlék voltában és funkciójában fel nem ismert Paks-gyapai avar amulett is. Az említett emberalakok ugyanis a magyar hieroglif írás szójeleiből vannak összeállítva s az olvasat nyilvánvalóvá teszi a vallásos alkalmazást. Az avar amulett a készítőjének és/vagy a tulajdonosának a világnézetét fejezi ki és a rajta szójelekkel megidézett isten óvó-védő segítségére számít.


2/a. ábra. Alán amulett a Lyukó nagy ten olvasattal




2/b. ábra. Alán amulett a Nagy ős mondattal, balra (fentről lefele) a székely írás "n" betűje és ős szójele



2/b. ábra. Alán amulett a Dana nagyságos ős sar, mai magyarsággal: Dana nagyságos ősúr mondattal (középen), a mondatot alkotó Dana, ős, sar "úr" és nagy hieroglifák (balra, fentről lefele), valamint az alán hieroglifáknak megfelelő székely "d", ős, "s" és "n" rovásjelek (jobbra)


Ez az írástörténeti és nyelvi párhuzam felveti azt a kérdést, hogy a sztyeppi leletek között alánnak meghatározott tárgyak valóban az alánok hagyatékához tartoznak-e, vagy hogy az alánok magyarul beszéltek-e. Az említett alán nyelvemlékek egyértelművé teszik a választ: az alánok magyarul beszéltek, vagy a meghatározó csoportjuk (a hun vezetőréteg) magyarul beszélt és a magyar hieroglif írást használta. A magyar krónikák szerint a magyar etnogenezisben, valahol a Kaukázus és a Meotisz vidékén szerepet játszottak az alánok. Ez a most bemutatott párhuzam, valamint az alánnak minősített írásemlékek (amulettek) magyar jelekkel rögzített magyar mondatai ezt a lehetőséget alátámasztják. 

Török Tibor genetikus említette a legutóbbi előadásában azt a jól érzékelhető ellentmondást, hogy a genetikai kutatások a magyarság eredetét olyan tájakra vezetik, ahol a nyelvészek szerint nem magyarul beszéltek. Nyilvánvalóan ki kellene dolgozni erre a bukkanóra valamilyen tudományos igényű választ. Ma már a vízcsapból is az folyik, hogy a finnugrista nyelvészeti deszkamodellt ideje lenne sutba dobni. Hiszen a megalkotásakor sem volt több néhány magyargyűlölő szemétláda íróasztal mellett kiagyalt, tudománytalan következtetésláncokra épített ökörségénel. Ma pedig, a társtudományok (régészet. történettudomány, rovológia, népzenekutatás, antropológia, genetika stb.) sorozatos cáfolata idején, kellene végre egy nyelvet bizonyító válasz is. Mivel a nyelvet nem rögzítő genetikai és régészeti adatok nem adhatnak megnyugtató választ a nyelv kérdésére, ideje lenne a rovológiához fordulni, amely százszámra nyújtja a magyarul megszólaló nyelvemlékeket. 

Török Tibornak a Magyar hieroglif írás c. kötetemből, a cikkeimből és a levelezésünkből tudomása van arról, hogy a sztyeppe országúton számtalan hieroglifikus nyelvemlék tanúskodik a magyar nyelv és írás használatáról. Azaz a genetika és a rovológia nagyjából azonos állásponton van. A finnugrista alapozású nyelvészet bénán áll a hieroglifikus írásemlékeink olvasata előtt. Ettől függetlenül a genetikusoknak lehetősége lenne ezen nyelvemlékek figyelembevételére, hiszen nem szükséges ehhez semmiféle engedély. Ám Török Tibor csak a kérdés megfogalmazásáig jut el s ott megtorpan.


3. ábra. A kiszombori világmodell sarkain és oldalfelezőin álló antropomorf alakok testtartása azért különös, mert a Ten sar (mai magyarsággal Ten úr), vagy az Isten sar (Isten úr) mondat szójeleit utánozza


A nyelvészek szerint az alánok nem magyarul beszéltek. Csak azok a fránya alán és magyar hieroglifikus írásemlékek ne mondanának mást! Amelyeket sem a nyelvészek, sem a régészek, sem a genetikusok nem tudnak elolvasni, az olvasatukat pedig - eddig tudományos igénnyel ki nem fejtett okok miatt, de nyilvánvalóan a nem is létező "tudományos konszenzustól" való rettegés és a saját rovológiai hozzá nem értésük miatt - nem hajlandók tudomásul venni. 

Ezt a sajnálatos helyzetet azért kell rögzítenünk, hogy a nagyközönség megértse, miért nem kap a lehetőségekhez képest teljes, komolyan vehető választ a magyar őstörténet legfontosabb, pl. a hun-magyar azonosságot firtató kérdéseire.




Irodalom

Rácz Zsófia: Avar kori ötvös- és kovácsszerszámok, Nagy Zoltán - Szulovszky János szerk.: A vasművesség évezredei a Kárpát-medencében. Szombathely, 2009.