A rovológiában a "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás blöffje

Bevezető

Sándor Klára nyomdokát követve szót kell ejtenem a konszenzushoz való viszonyomról. (1) Ő ugyanis az egyik utóbbi kötetében előbb hitet tesz a konszenzushoz való igazodásáról, majd később a valóságnak megfelelően megjegyzi, hogy a konszenzus mögött nem áll elegendő tudás. (2) Ez az ellentmondás nyilvánvalóvá teszi, hogy a "tudományos konszenzus" nem valami egzakt fogalom, hanem inkább csak egy valláspótló (3).

Azért kell e kérdést tisztázni, mert szakképzett emberek körében is találkozni a tudományos konszenzus fogalmának téves alkalmazásával. Javítani kell a közvélekedés(?) álláspontján, mert a félreértések korlátozzák a valódi tudományos párbeszéd lehetőségét és ezáltal az előrelépést (4). A Magyarságkutató Intézet három munkatársával folytatott beszélgetés során például azt közölték velem, hogy az Intézetnek nem célja a konfrontáció a tudományos konszenzussal. Rögvest tisztáztam, hogy a tudománynak nem a konszenzushoz való simulás a célja, hanem a kíváncsiságunk kielégítése, ráadásul a székely írás eredetét illetően nincs is tudományos konszenzus. Bevallom, ez az álláspontom semmilyen hatást nem gyakorolt az Intézet későbbi rovológiai tevékenységére.

1. ábra. A "tudományos konszenzus" egy politikai és gazdasági célokat követő maffiaszerű csoportosulás blöffje

A "tudományos konszenzus" fogalma

A közbeszédben erről keringő nézetek nyilvánvalóan értelmezésre és kiigazításra szorulnak (természetesen az alábbi meghatározás csak a magyar írástörténet kezdeteivel foglalkozó, általam valamennyire ismert tudományterületre vonatkozik). A műszaki területeken nagyobb valószínűséggel találkozunk értelmes és becsületes emberekkel, ezért ott a tudományos konszenzus valamivel több megbecsülést érdemlő, jobban hangzó fogalomnak tűnik.

A "tudományos konszenzus" egy maffiaszerű csoportosulás. Informális célja a haynauista-hunfalvysta politikai koncepció  képviselete a tudományos közéletben, valamint a körön belüliek számára a lehetséges gazdasági előnyök kiharcolása, a megélhetés biztosítása, a közpénz "lenyúlása". Ennek megfelelően a tudományos konszenzusra való hivatkozás is csak egy blöff. Az emlegetésével a bizonyítatlan közhelyeket próbálják meg védelmezni, a tudományos igényű vita, a tanulás, kutatás, gondolkodás és munka fáradalmait kísérlik meg kikerülni (az esetleg szakképzett) hozzá nem értők.

A döntően a "tudományos konszenzus" által meghatározott wikipédiában nem pontosan ezt a meghatározást olvashatjuk (5). A netes "tudástár" meghatározásából kimaradt a konszenzust alkotók körének leírása. A wikipédia e sorok írásáig nem vizsgálja azt az érdekes kérdést sem, hogy tudatlanok és etikátlanok alkothatnak-e "tudományos konszenzust". Ha e körbe nem a tudás és az eredmények, hanem valami más szempont (tudományos fokozat, végzettség, beosztás, politikai vagy gazdasági támogatás, reklám stb.) alapján kerülhetnek a tagok, akkor a konszenzusuk a tudományos haladás kerékkötője.  Amint az a rovológia terén diagnosztizálható is.

Létezik-e "tudományos konszenzus"?

Tudjuk, hogy egy tudósnak vagy egy tudományos intézménynek nem a konszenzushoz való illeszkedés lenne az elsődleges feladata, hanem a kíváncsiságunk kielégítése a tények tisztázása által. Persze egy tudósnak, vagy pl. egy MTA-hoz hasonló tudós intézménynek lehetnek politikai céljai is, ám a politikát és a tudományt nem illik összekeverni. A tudomány nem lehet a politika szolgája és a nagyközönséget is elsősorban a tudomány előrelépése érdekli. 

Tudományos konszenzus valójában nincs is ama kérdésben (a székely írás eredeztetése kérdésében), amit közel 50 éve kutatok.

A külföld például, ha egyáltalán foglalkozik a székely írással és annak eredetével, akkor a hazai finnugrista szerzők száz éven át hangoztatott, de sohasem bizonyított téves álláspontja alapján mondja azt, hogy írásunk az ótürk írás leszármazottja. Ám a téveszme mögül mára maguk a finnugristák is kihátráltak. 

Ez az ótürk eredeztetés külföldön sem lehetett általánosan elfogadott. Például Harald Haarmann, az egyik ma élő neves írástörténész egy személyes levélváltásunk során azt írta, hogy a székely írás egy nagy rejtély. Ő a dunai (Tordos-Vincsa) írás kutatója, amelyikkel 49 jelünk egyezik (2. ábra). Ezt ő - tudtommal - nem tette közzé, de feltehető, hogy észrevette a nagyfokú hasonlóságot a két jelrendszer között. Ha valóban nem tette közhírré, akkor talán azért hallgatja el a tényeket, mert fél a hozzá nem értő "tudományos konszenzus" felhördülésétől. Ha ma Magyarországnak rossz a politikai sajtója, akkor ő ezzel nem merhet szembemenni a tudomány terén sem? 

2. ábra. A Tordos-Vincsa kultúra és a magyar jelkészlet egyezései, a "tudományos konszenzus" számára ezek az egyezések nem léteznek, talán mert egyébként kiderülne, hogy a konszenzus mögött sem tudomány, sem becsület nincs 

A Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk 1993-as megjelenése után Benkő Elek, Róna-Tas András, Sándor Klára és Ráduly János (tehát az akadémikus rovológia legismertebb alakjai) sorra bejelentették, hogy a székely írás eredete tisztázatlan, holott korábban ugyanők az ótürk írás leszármazottjának tartották, bár bizonyítani akkor sem tudták.

Püspöki Nagy Péter szerint volt egy régi, avar eredetű írásunk, amit az azóta elpusztult magyar királyi könyvtár megőrzött s amiből a reneszánsz idején a székely írás feltámadt. 

Horváth Iván arra szavazott, hogy a székely írást a humanisták találták ki és Hunfalvyra, meg Róna-Tas Andrásra hivatkozott, de az utóbbi tagadta, hogy ezzel egyetértene. 

Zsupos Zoltán a germán rúnákból eredezteti a székely írást. 

Révész Péter a krétai hieroglif írásból származtatja a székely írást (és három tanulmányában is hivatkozik a könyveimre).

Vásáry István megismétli az ótürk eredeztetés elavult ideáját, de ő sem ad semmiféle alátámasztást hozzá.

A fentieket aligha lehet másképpen értékelni, mint hogy az 50 éve folytatott kutatásaim fő kérdését (a székely írás eredeztetését) illetően nincs tudományos konszenzus. Ebből következően bizonyításra szorulna az a (valójában ki sem fejtett, inkább csak sejtetett) állítás, hogy a nézeteim ellenkeznek a tudományos konszenzussal. Ami nem létezik, azzal ellenkezni sem könnyű.

3. ábra. A felismeréseimet tankönyvszerűen összefoglaló kötet, amelynek a címétől a "tudományos konszenzus" néhány képviselőja azonnal elbődül

Valódi tudományos eredményekre építettem-e az álláspontomat?

A felismeréseim rendszere a tudomány legjobb adatain és megállapításain alapszik és tudósokkal közösen végzett munkát jelent. Önmagát bizonyító rendszerről van szó, amely nem a félművelt "tudományos konszenzus" prekoncepcióira, hanem a valóságra épül. Az eredményeim röviden úgy foglalhatók össze, hogy a székely írásnak ma is van egy-két szó- és mondatjele, amelyek egy szójeleket alkalmazó magyar hieroglifikus írás maradékai, amelyből a székely írás kialakult. Hogy ebből a legnehezebben lenyelhetőnek a szójeleink léte bizonyult, azt Mandics György értékelése is bizonyítja (7). 


Amikor tehát azt vizsgáljuk, hogy a tudomány legjobb eredményeire építek-e, vagy szembemegyek a "tudományos konszenzussal", akkor a szójeleink létének bizonyítása alkalmasnak tűnik a kérdés eldöntésére.

Németh Gyula, az akadémikus rovológia korában legnagyobb tekintélyű kutatója adta közre Veit Gailel feljegyzését arról, hogy a székelyeknek vannak szó- és mondatjelei s ezt az állítását azóta sem cáfolta senki, az azóta mellérakott tények azonban megerősítették ezt a híradását (8). Amikor tehát Mandics György az említett, megalapozatlan kritikáját rám öntötte, akkor csupán tájékozatlanságának talapzatáról próbált észt osztani. 

A szójeleink létét, vagy nem létét illető központi kérdést ez a hiteles adat tisztázza, tehát az akadémikus tudomány atyamestere, Németh Gyula is hasonló állásponton volt, mint én. Azaz nincs komoly alap a valódi tudományos konszenzussal való szembenállásom emlegetésére. Csupán azok állítanak ilyesmit, akik nem ismerik kellőképpen a szakirodalmat és a tényeket.

Tudós társak

Akad néhány, a teljesítményemet elfogadó tudós is, sőt a legjobbak (pl. Simon Péter és Nemetz Tibor) részt is vettek a munkában. Ha úgy tetszik, ez is része a tudományos konszenzusnak, csak ezt a bírálóim elfelejtik megemlíteni, vagy talán nem is tudnak róla. A Magyar hieroglif írás c. kötetemben mintegy tucatnyi tudósnak mondok köszönetet a munka közben nyújtott támogatásáért. De e listán kívül is lenne kiről és miről beszámolnom. 

Például Sümegi Pál régész tájékoztatott arról, hogy az altaji körzet egyik ásatásán, amit volt szerencséje személyesen is felkeresni, orosz régészek egy andronovo kultúrához tartozó telepet ástak ki és az ott talált feliratos baltát a könyvem segítségével próbálták meg elolvasni. Mint azt Sümegi professzor úr elmondta, az orosz régészek nagy tisztelettel említették a nevemet és hivatkoztak is a könyvemre. 

Tehát a felfedezésem nem ellenkezik a konszenzussal, csak úgy viselkedik, mint ahogyan egy jelentős felfedezés viselkedni szokott. Egyrészt, mert e témában nem létezik konszenzus. Másrészt mert pró és kontra olyan álláspontot vehetünk elő az ismert, egymásnak ellentmondó publikációk halmazából, ami az aktuális álláspontunkat éppen alátámasztani látszik. Ez is arra utal, hogy a tudományos konszenzusra való hivatkozás esetenként csupán az érdemi vita megkerülésének eszköze, a hozzá nem értéssel párosult oktalan ellenérzés palástolása.

Jegyzet

(1) Erre több okom is lehetne. Például, ha a tudományos életben a konszenzushoz való hűség vizsgálata a szokásos magatartás, akkor ez a cikkem a tudományos gyakorlat követésének is elmenne. Ha most ez a trendi, akkor én sem maradhatok le róla.  

(2) Költői a kérdés, hogy érdemes-e olyan konszenzushoz csatlakozni, amelyik mögül hiányzik a tudás. Nem kétséges, hogy Sándor Klára is tudja erre a helyes választ, ám az akadémikus tudomány köreiben a pártfegyelem erősebb lehet a józan észnél. A százéves finnugrista hazudozás képviselői ma is uralják a tudósi egzisztenciákat. 

(3) Hasonló ez az egészségügyből ismert "fehér köpeny-tisztelethez". A beteg reménykedve keres egy orvost, abban bízva, hogy a fehér köpenyes doktor bácsi, vagy néni majd talál gyógyírt a bajára. Ennek mintájára létezik a köztudatban egy vallásosba hajló hit arra vonatkozóan is, hogy majd a "tudományos konszenzus" megbízható választ ad minden felmerülő kérdésre. Nos, ez a remény a székely írás eredeztetése terén nem támasztható alá az akadémikus "tudomány" tényeivel, mert ott minden csapból a hozzá nem értő, megalapozatlan találgatás folyik. 

(4) A Nemetz Tibor matematikus által elvégzett valószínűségszámításunkról beszéltem a veleméri Sindümúzeumban tartott tárlatvezetés közben s az egyik, értelmiséginek látszó látogató érdekes megjegyzést tett. Azt mondta, hogy a matematikusoknak közölniük kellett volna ezt az eredményt egy matematikai folyóiratban, hogy arra a nyelvészek, régészek és történészek válaszolhassanak és kialakulhasson egy új tudományos álláspont. 

Korábban egy tudós társaságban meg arra figyelmeztettek, hogy a matematikusoknak addig nem illik történetre (rokonságra) vonatkozó megállapításokat tenniük, amíg arra a régészek, történészek és nyelvészek álláspontja lehetőséget nem ad. 

A fenti álláspontokban kifejezésre jutó feltételek  (korlátok) köszönőviszonyban sincsenek a tudományos vita (egy felfedezés  bizonyításának és cáfolatának) módszerével. 

Az ellenőrzés lényege a megismételhetőség, amihez el kell olvasni, meg kell érteni a értékelendő dolgozatot - bárhol jelent is meg. Ha a nyelvészek, régészek és történészek nem hajlandók tudomásul venni a köreiken kívüli tudományos eredményeket, akkor azzal magukat rekesztik a Tudományon kívülre. A fenti két bekezdésben mutatkozó nézetek alkalmazása csak a tudományos haladás akadályozására "jó". 

Jól példázza ezt a helyzetet a székely írás "tudós" eredeztetésének története. Az előkelő elzárkózással kísérletező akadémikus áltudomány, amelyik száz éven keresztül nem volt hajlandó a dilettánsoknak és elmebetegeknek minősített kívülállók véleményére odafigyelni, évtizedek óta a tanácstalanság állapotában leledzik. Közreadott "tudományos" dolgozataik kisiskolás hibákkal terheltek, megállapításaiknak nem sok köze van a tényekhez. Például Róna-Tas András és Sándor Klára a nikolsburgi ábécé jeleinek felsorolására sem volt képes az utóbb közreadott dolgozataikban, mert a Nyelvtudományi Közlemények habozás nélkül közölte Máté Zsolt hibás dolgozatát, de nem közölte a hibát kijavító válaszcikkemet. Arról tanúskodnak e történések, mintha az akadémikus "tudomány" bajnokai nem szolgálnának rá a tudósokat egyébként megillető kiemelt tiszteletünkre.

(5) A konszenzus latin eredetű szó, a jelentése: egyetértés vagy megegyezés egy adott csoport tagjai között. Előfordul kifejezésekben is, például "konszenzuson alapuló döntéshozatal".

A konszenzushoz való eljutás azzal jár együtt, hogy minden egyes csoporttag véleményét komolyan veszik és megfontolják. A döntés meghozatala után fontos, hogy a csoport bízzon abban, tagjai belátják, hogy a dolguk a döntésnek megfelelő viselkedés. Ideális esetben azok, akik egy adott lépést szeretnének megtenni, meghallgatják az azt ellenzőket is, mert azzal számolnak, hogy a vita a közös megegyezést, vagy konszenzust meg fogja erősíteni. Elvileg ritka az ellenvélemény meghallgatása nélküli cselekvés, és a döntés során ügyelnek arra, hogy minimális kárt okozzanak a személyi kapcsolatokban.

Konszenzus mint kollektív bölcsesség

A kifejezést lehetne egy csoport kollektív bölcsességével is helyettesíteni, azzal kiegészítve, hogy a véleményeltérés és vélemény változatok mértéke az egyes tagok között akár igen nagy fokú is lehet, és ha azt akarjuk, hogy az egyes tagok a döntésnek megfelelően cselekedjenek, akkor ez a különbség fenn kell maradjon a későbbiekben is.

A konszenzus rendszerint együttműködéssel jár együtt, nem pedig kompromisszummal. Ahelyett, hogy egy véleményt fogadna el a többség, a tagok úgy hozzák össze az érdekelt feleket (sokszor facilitátorok vagy közvetítők igénybevételével), hogy addig tárgyaljanak, amíg egy egy irányba mutató döntéshez nem érkeznek. Ha ezt mechanikusan érik el, akkor az egyszerű csereüzlet formáját öltheti: ha te ezt feladod (megteszed), akkor én ezt adom fel (teszem meg). Az igazi konszenzushoz az kell, hogy a tagok az érdekeltek közti kapcsolatra koncentráljanak, hogy olyan egyetértés alakuljon ki köztük, hogy hajlandóak legyenek a lemondáson (beleegyezésen) alapuló megegyezésre.

(6) Általában a hieroglifikus szón akadnak fenn, mert azt hiszik, hogy az "egyiptomit" jelent. Valójában ez a szó "szent véset" jelentésű és az írástörténészek általánosan használt szakkifejezése, amellyel több más nemzet vallási jelentőségű írását is jelölik.

(7) Azt írja Mandics György a Róvott múltunk c. trilógiájának most megjelent harmadik kötetében, hogy „Varga Géza immár 17 esztendeje rögeszmésen egy kimérát üldöz, egy nem létező, mert nem létezhető jelrendszert posztulál, azt minden józan ember be kell lássa: a szótag-írásokhoz 80-100 vagy még több jel kell, a kevert szó- szótagoló írásokhoz minimum néhány ezer jel. ... Nincs kivétel a rovásírás esetében sem. Negyven körüli elemből álló jelrendszer csak alfabetikus lehet, ha működőképes.” 

Eddig a kinyilatkoztatás, amit nagyon könnyű megcáfolni az ismert írásrendszerek példájával. Például az óperzsa ékírásnak negyvennél kevesebb jele van, mégis - Mandics György várakozásai ellenére - mégsem alfabetikus, hanem működőképes szó- szótagoló rendszer (mert a jelei több szótagot is jelöltek egyszerre, amelyeket a szövegkörnyezetnek megfelelően kellett kiolvasni). 

Mindebből számunkra most az a fontos, hogy MGy téveszméje szerint nem létezhetnek szójeleink. 

A "tudományos konszenzus" működésére jellemző módon -bár a szerző trilógiája tele van téveszmékkel - a Magyar Művészeti Akadémia habozás nélkül biztosított Mandics Györgynek bemutatási lehetőséget és ezáltal egyúttal sajtóvisszhangot is. Ami persze visszahat a "tudományos konszenzusra" is, azaz a bamba tömeg - ha nem lát át a huhogókon - egyre biztosabb lesz abban, hogy nincsenek, mert nem is lehetnek szójeleink.  

(8)  A Németh Gyula által közölt, székely szó- és mondatjelek létét említő adatot igazolja Thelegdi János tájékoztatása is a székely írás capita dictionum-airól, amit "szavak mondások fejei"-ként fordítanak (azaz szó- és mondatjelekről van szó). Igazolják adatát a népi, uralmi és vallási jelhasználatban feltárt hieroglifák, valamint a rokon írásrendszerekkel meglévő kapcsolatok és a többi, e helyen helyszűke miatt fel nem sorolható, ám a Magyar hieroglif írás c. kötetben előadott adat és következtetés. 


Irodalom

Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i) 

Varga Géza: A Magyar Nemzeti Múzeumból irányítja valaki a wikipédiás rovásüldözést?

Varga Géza: A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika

Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről

Varga Géza: Mandics György róvott múltja

Varga Géza: Az akadémikus tudomány átadta a terepet, nem képes a székely írás eredeztetésére

Varga Géza: A Magyarságkutató Intézet rovológiai teljesítménye

Varga Géza

A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy bűbájos őrségi szállás) egyik kerti pihenőhelye

A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) tókájának részlete

Kötetlen biológiaóra a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház (egy kedves őrségi szállás) dombja alatti égerláp-rekvizitumban

 A veleméri Cserépmadár szállás (egy parasztházból kialakított őrségi szállás) Kamraszobája

A veleméri Cserépmadár szállás (egy őrségi szálláshely) borospincéjéből kialakított fürdőszoba-előtér