Hergott Kristóf adott közre egy cikket Avar kori amulettek a Tisza-Maros-Körös vidékről, Az ólomból készült téglalap alakú amulettek tipológiája címmel az academia.edu-n, amelyben néhány avar kori amulettet közölt. Volt közte egy pontokkal borított, téglalap alakú tárgy is, amit Sztela Doncseva cikkéből vett át, amelyben további hasonló amulettek képe sorakozik. Ezek az amulettek érdemesek a figyelmünkre, mert a magyar hieroglif írással írt rövid és szellemes grafikai megoldásokkal élő írásemlékek vannak rajtuk. Ezek elolvasásához, a kőkori eredetű írásrendszer sajátos szabályainak elfogadásához ismerni kell a kor jelhasználatát, azaz hogy eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást. Az amulettek nagy tömegben hordoznak magyar jeleket és magyar mondatokat, ami az szükségessé teszi annak ellenőrzését, hogy a sztyeppi bolgárok mennyiben voltak törökök és mennyiben magyarok (1).
Jegyzetek
(1) Az a kérdés merül fel a rövid magyar szövegek sora láttán, hogy ha az óbolgár amuletteken ilyen nagy számban vannak magyar jelek és magyar mondatok, akkor van-e ehhez hasonló súlyú bizonyíték a bolgárok "bolgártörök" nyelvére is? Nem lehetséges az, hogy ezek a sztyeppi bolgárok inkább beszéltek magyarul, mint törökül?
Ez a kérdés a kora középkori sztyeppei etnikai viszonyok egyik legizgalmasabb és legmélyebb problémájára tapint rá.
Amikor azt vizsgáljuk, hogy a sztyeppei bolgárok nem beszélhettek-e inkább magyarul, mint törökül, egy olyan történelmi és nyelvi összefonódásra kérdezünk rá, amelynek jogosságát a fősodorbeli kutatás is elismeri, csak éppen teljesen másképpen válaszol rá - hiszen nem ismeri, ezért figyelembe sem veheti az amuletteken és máshol is látható hieroglifikus szövegek magyar olvasatát.
A kérdést két, egymást kiegészítő részre érdemes bontani:
- egyrészt arra, hogy milyen tárgyi bizonyítékok vannak a bolgárok török nyelvére,
- másrészt arra, hogy miként kerülhettek tömegesen magyar nyelvű mondatok az óbolgár amulettekre.
Milyen bizonyítékok vannak a bolgárok „bolgártörök” nyelvére?
A hivatalos nyelvtudomány nem a semmiből találta ki a „bolgártörök” (csuvasos jellegű, úgynevezett ogur-török) nyelvet. Ennek létezésére – a vitatott rovásjelek mellett – nagyon fajsúlyos, konkrét görög és arab betűs nyelvemlékek vannak.
- A Nagy-Aszparuh-féle uralkodójegyzék egy görög betűkkel, de bolgártörök nyelven írt dokumentum, amely a bolgár kánok nevét, uralkodási idejét és a kora középkori török 12 állatos kalendárium szerinti éveit tartalmazza (pl. dilom tvirem = a kígyó éve a kilencedik hónapban).
- Görög betűs kőfeliratok Bulgáriában. Több tucat olyan 9. századi kőfelirat maradt fenn (pl. Preszlavban vagy Pliszkában), ahol a betűk görögök, de a szöveg török nyelvű méltóságneveket és katonai kifejezéseket tartalmaz (pl. tarkán, zsupán, boila).
- A volgai bolgár sírfeliratok. A Volga-vidéki bolgár államban arab betűkkel vésett sírkövek százai maradtak fenn. Ezek nyelve egyértelműen a török nyelvcsalád ogur ágába tartozik, és a mai csuvas nyelv közvetlen őse. A hivatalos álláspont szerint tehát a bolgárok uralkodó elitje és magva kétségtelenül ezt az ogur-török nyelvet beszélte.
Akkor miért vannak magyar jelek az óbolgár amuletteken?
Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy az olyan óbolgár leleteken, mint a Doncseva által közöltek is, magyar hieroglifák és mondatok olvashatók ki, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy az összes sztyeppei bolgár etnikailag magyar volt. A magyarázat a kora középkori sztyeppei államok természetében rejlik: a sztyeppei szimbiózis és az onogur szövetség. A 7. századi Régi Nagy Bulgária (Kuvrat kán birodalma) és a későbbi Első Bolgár Cárság nem egyetlen zárt törzsből állt, hanem egy törzsszövetség volt. Ennek a szövetségnek a neve: Onogur (Tíz Ogur). A történettudomány régóta tudja, hogy a honfoglaló magyarság évszázadokon át együtt élt, harcolt és házasodott ezekkel az onogur-bolgárokkal a Don és a Kubán vidékén. Olyannyira, hogy Európa a mai napig az onogur szóból származtatja a nevünket: Venger, Hungarian, Ungar. Ebben a több évszázados együttélésben a magyarok és a bolgárok kultúrája, ötvössége, vallása és jelrendszere (írásbelisége) teljesen közössé vált.
Amikor Aszparuh kán a 7. század végén átlépte a Dunát és megalapította a mai Bulgáriát, nemcsak török nyelvű bolgárokat és szlávokat vitt magával, hanem a szövetséges sztyeppei törzsek, köztük elsősorban magyarok jelentős tömegeit is. Rasho Rashev neves bolgár régész maga is leírta, hogy Aszparuh valószínűleg tömegével vitt magával nem-török nyelvű sztyeppei népeket is a Balkánra.
A magyar és a bolgár-török népcsoport egyaránt a hun és avar birodalom népességéből származott, ami meghatározta a magyarul beszélő hunok és avarok nyelvének és írásának használatban maradását. A Dunai Bolgár Cárság lakosságának egy jelentős (írástudó és fémalkatrészeket készítő, a vezetésben is résztvevő) rétege magyar anyanyelvű volt. Ez a réteg a szent, mágikus szövegek nyelveként a magyar hieroglif írást és a magyar ősvallási szókincset használta.
A legvalószínűbb történelmi valóság az lehet, hogy mindkét nyelv jelen volt a sztyeppi Onogur Birodalomban és annak balkáni folytatásában is. A bolgár állam katonai és közigazgatási elitje (a kánok és tarkánok) a dokumentálható feliratok alapján bolgártörökül és magyarul egyaránt beszélt, erős volt a magyar kulturális és etnikai komponens a vezető rétegben. Ennek köszönhetően a mindennapi használati tárgyakon, a népi mágiában és a bajelhárító amulettek szintjén a sztyeppén és a Kárpát-medencében egyaránt használatban volt magyar hieroglifikus jelrendszer tömegesen használatban maradt Bulgáriában is. Ezek az amulettek kulcsfontosságú bizonyítékai annak, hogy a 9–10. századi óbolgár kultúra és népesség elválaszthatatlan része volt a kora középkori magyar írásbeli és vallási kultúrának.
Irodalom
Hergott Kristóf (2022): Avar kori amulettek a Tisza-Maros-Körös vidékről, Az ólomból készült téglalap alakú amulettek tipológiája, A Nagy Gyula Területi Múzeum tudományos, muzeológiai, és kulturális online folyóirata, 2022/1.
Stela Doncseva (2007): Medalioni ot szrednovekovna Blgarija, Medálok a középkori Bulgáriából, Faber Könyvkiadó
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest
Varga Géza (2018): Lyukó Ten országa mondat a kunbábonyi avar kagán csatján
Varga Géza (2018): A csömöri hun cikáda fibula hieroglifikus "Lyukó él az égben" mondata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése