Az 1980-as évek végétől szünetekkel folyamatban volt munkálatok során alkalom nyílt a jáki templom teljes belső restaurálására. Megtörtént a faragott és festett kőfelületek konzerválása, tisztítása, elkészült a XIII. századi falképek restaurálása. Ismét láthatóvá váltak a templom falait egykor borító díszítőfestések maradványai - közte rövid hieroglifikus szövegek. A magyar hieroglif írás (a székely írás előzménye) az ősvallás kőkori eredetű és széles körben elterjedt jelképrendszere volt. A hieroglifák (vallásos kötődésű szójelek) egy része átöröklődött a keresztény jelhasználatba is. Jelen cikkben a jáki templom rövid hieroglifikus szövegei közül a templom első felszentelésének helyét jelölő jelmontázst mutatom be (1. és 2. ábra).
A cikkhez tartozó további tudnivalók jó része elérhető a linkeken keresztül. Javaslom ezek megtekintését is, mert választ találhat a felmerülő kérdéseire.
2024. augusztus 16., péntek
A jáki templom felszentelésének helyét jelölő hieroglifikus jelmontázs olvasata
1. ábra. A templom XIII. századi felszentelésének helyét jelző jelmontázs a sekrestye asztalán lévő bekeretezett kép nyomán
Amint azt a templomban megtudtam, az 1. ábrán látható jel a XIII. századi felszentelés helyét jelzi.
A székely írás egyetlen hangot jelölő rovásbetűit ismerő szemlélő számára világos, hogy az "f" (Föld) jel gazdagabb, díszesebb változatát látjuk. A korabeli templomainkon (például a közeli csempeszkopácsin, türjein, nagytótlakin és velemérin) azonban - az olvasatok alapján - nem egyetlen hangot jelölő betűként, hanem szójelként alkalmazták a székely írásból ismert jeleket. Az említett templomokban elolvasható rövid mondatok alapján okunk van e jáki jelmontázs hieroglifikus szövegként való értelmezésére. Azaz a Föld jel "díszítései" valójában további, elolvasható szójelek.
A körbe zárt kereszt alakú "f" (Föld) jel az Éden térképe. Az ősvallási világkép szerint, amely megfelelhet a korai keresztény álláspontnak is, az Éden a Teremtés helyszíne és a Teremtő lakhelye. A templom felszentelési helyének megjelöléséhez illik is ez a mondanivaló.
A jel közepén lévő kereszt a "d" (Dana) jele, az Istent azonosítja már a kereszténységet megelőző korokban is. Erdélyben ma is mondják, hogy Dana verjen meg!
A keresztszárak végén a felső esetben az ős szójel olvasható. Az ős szójel azt a pillanatot ábrázolja, amikor karácsonykor a Tejút hasadékában kel fel a Nap, születik újjá az Isten.
A további három esetben nem lehet eldönteni, hogy az ős hieroglifa lekopott változatait látjuk-e a keresztszárak végén, vagy a zsen (zsenge, zsendülő "feltámadó, újjászülető") szójelet.
- Ha minden keresztszár végén az ős jelet rekonstruálhatjuk, akkor a jelmontázs olvasata: Dana ős földje.
- Amennyiben három esetben a zsen hieroglifa van a keresztszárak végén, akkor a jelmontázs olvasata: Zsenge Dana ős földje, mai magyarsággal: Az újjászülető Dana ős földje.
2. ábra. A templom XIII. századi felszentelésének helyét jelző jelmontázs a főoltár fölötti Szent György freskó mellett látható
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése