Tóth Farkas Márton ismerteti a leletet az academia.edu-n közzétett Újabb szkíta kori leletek a Rákos patak mentén c. dolgozatában. E szerint a Budapesti Történeti Múzeum Őskori Gyűjteményében négy vaskori pecsételőt is őriznek. Az agyagból készült, változatos formájú, méretű és mintájú pecsételők a Vekerzug-kultúra jellegzetes tárgyai közé tartoznak. A legújabb példány a Pesti úti régészeti feltáráson látott napvilágot. A háromszögletű, gúla alakú fogóval ellátott, különböző méretű háromszögekből és pontokból álló, kimélyített geometrikus mintájú pecsétlő kora a középső vaskor idejére, a Kr. e. 6–5. századra tehető (1. ábra). A pecsételőt valószínűleg elsősorban textilek vagy a test festéséhez használták. A tárgyakon és előkerülésük helyén időnként fellelt fehér, vörös, sárga és kék festékmaradványok alapján elképzelhetők és részben felidézhetők a középső vaskori tárgykultúra mára elporladt részletei is. A korszakból ismert legjobb párhuzamaik a Fekete-tenger északnyugati térségéből a Kaukázus vidékéig vezetnek. A Kaukázus preszkíta időszakában megjelenő pecsétnyomók térségünkben már a Kr. e. 8–7. század során feltűnnek. A Vekerzug-kultúrában való legkorábbi előfordulásuk a Kr. e. 7–6. század fordulójától adatolható. Széleskörű elterjedésük térben és időben is a Vekerzug-kultúrához köthető. Kevés kivétellel sem a megelőző helyi kultúrák, sem a környező területek műveltségének körében nem fordulnak elő.
A jelen cikkben a régész közleményét kiegészítem a pecsétnyomó olvasatával.
1. ábra. A Pesti úti szkíta pecsételő (középen), a szkíta lyuk, Lyukó és sar "sarok, úr" hieroglifák (balra, lentről felfele), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "ly" (lyuk, Lyukó) meg "s" (sar) jelek (jobbra)
A Pesti úti pecsétnyomó jelkészlete a magyar hieroglif írás (a székely írás előzményének) jelkészletéből való. A jeleknek köszönhetően megismerhető gondolatvilága is azonos a sztyeppi (szkíta, szarmata, hun, avar, magyar) ősvallásból már ismert világnézeti motívumokkal. A pecsétnyomó kúpos alakja például az északi sarkon elképzelt világoszlopot, a sarok istenét idézi. A tárgy felületén ismétlődő két hieroglifa a Lyukó sar (mai magyarsággal Lyukó úr) olvasatot engedi meg, ami szintén az Isten megnevezése. Azaz a Pesti úti pecsételő tulajdonosa az Isten nevében járt el, a pecsételő használatával rá hivatkozott.
A Lyukó sar "Lyukó úr" mondat párhuzamát Fehér Bence közli a makfalvai szkíta bronztükörről (ám azt elolvasnia nem sikerült). Ezen a makfalvai bronztükrön a Ragyogó Lyukó sar (mai magyarsággal: Ragyogó Lyukó úr) mondat olvasható (a 2. ábra közepén).
Fehér Bence szerint: "A lehetséges írásbeliség a Kárpát-medencében igen korán megjelenik, sokáig azonban nem bizonyítható, hogy valódi írásokról van szó. A neolit - és bronzkori agyag- és fémtárgyakon megjelenő vizuális szimbólumok valószínűbb, hogy nem írást jelentenek, hanem vagy díszítőmotívumokat, vagy egyezményes képi jeleket; azonfelül bizonyosra vehető, hogy ezeknek a későbbi rovásírásos emlékekhez semmiféle leszármazási vagy kulturális közük nincs, és biztosan nem tartoznak azokhoz a későbbi keleti, nomád népekhez, amelyek a különböző rovásírásokat alkalmazták. – ámbár széles körben ismertek olyan tudományosan alá nem támasztott nézetek, amelyek egyfajta korai rovásírást látnak bennük. A potenciális írásbeliség első nyomai azonban keleti eredetű kultúrákban először a bronzkorban felbukkannak, még ha ezt nem is tudjuk értelmezni.
Tagadhatatlanul használtak azonban egyfajta írást a Kárpát -medencei szkíták, amely elsősorban agyagedényekre írott jelekben mutatkozik. Ennek kisebb része egybefüggő jelcsoportokat tartalmaz (3-4 jel), amelyek feltehetőleg szöveget alkotnak, de a csekély adatmennyiség alapján ezek megfejtése biztosan lehetetlen."
Egyetérthetünk a szerzővel abban, hogy volt íráshasználat az írás- és nyelvemlék nélkülinek minősített ősmagyar korban (a honfoglalás és Kr. e. 1000 között). A továbbiakban azonban csak Sándor Klára 1996-os véleményét támasztja alá, miszerint az akadémikus tudomány nem ismeri a székely írást, számukra minden alapvető kérdés tisztázatlan.
2/b. ábra. Az orchoni ótürk írás "r" betűje Diringer nyomán
Cikkünk témáját tekintve Fehér Bence munkájából elsősorban a három makfalvi szkíta jel minősítése érdekes (a 2. ábra közepén). Ezt ki kell javítanunk.
- Az első jel a székely írás "nagy R" betűjének változata, amely a szkíta korban a ragyogj, ragyog, ragyogtál szavakat rögzítette. Az ótürk írásban ez az "r" jele. A székely "nagy R" leszármazottja (a jelhasadás a szkíta kor előtt is történhetett). A székely "r" betű históriáját a Rá napisten hieroglifájából székely "R" rovásbetű c. cikkemben részleteztem.
- A középső jel a székely írás "ly" betűjének egyik ismert változata, amely a szkíta korban a lyuk, Lyukó szavakat rögzítette. Ez került elő Makfalván is, meg a Pesti úton is.
- A harmadik jel formailag a székely írás ismert "s" betűjével azonos, ám a szkíta korban a sar "sarok, úr" szójele volt. Ezt is azonosíthatjuk mindkét szkíta leleten. A kercsi hun ékszertöredéken ezt a szár hieroglifa helyettesítette.
Azaz Fehér Bence téved, amikor tudományos alátámasztást hiányol a makfalvi jelek és a rovásírások közötti kapcsolat alátámasztásához. Ugyanis könnyen belátható a makfalvi szkíta és a székely "rovás" jelek formai egyezése (az "r" esetében csak rokonsága).
A formai megfeleléseken túl, jelentésbeli egyezés is van a szkíta és a székely jelek között. Az "r" rovásbetű a ragyogó szójeléből, a "ly" rovásbetű a lyuk, Lyukó szójeléből, az "s" betű pedig a sar "sarok, úr" szójeléből alakult ki az akrofónia során. A megfelelő levezetést a Magyar hieroglif írás c. kötetben találja meg az olvasó. Ezek a székely rovásbetűk az általam elolvasott makfalvi szkíta ragyogó, Lyukó és sar "sarok, úr" szavak első hangját jelölik. A formai egyezés és a jelentésbeli összefüggés a Pesti úti szkíta pecsételő Lyukó és sar szójele esetében is nyilvánvaló.
Egyezik a Lyukó sar "Lyukó úr" szóhasználat is a két szkíta leleten. A Lyukó istennév, vagy jelző használata egyébként kimutatható a hunoknál és az avaroknál is, sőt a mai napig fennmaradt a földrajzi neveinkben.
Azaz a Pesti úti és a makfalvi szkíta szövegek jól elolvashatók, az olvasatok egymást erősítik. A szkíták magyarul beszéltek és a székely rovásírás hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) változatát használták.
3. ábra. A kelet-európai hun kereszt Lyukó sar "Lyukó úr" ovasatú mondatokból alkotott világmodellel
Irodalom
Tóth Farkas Márton: Újabb szkíta kori leletek a Rákos patak mentén (academia.edu)
Fehér Bence: A Kárpát-medence első ókori feliratcsoportjának meghatározásához, TITE Könyvek 13., Történelmi Ismeretterjesztő Társulat Egyesület, Budapest 2019.
Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum - 58. kötet, 1996. 1-2.füzet
David Diringer: The alphabet, New York, Gallery 303, 1948.
Varga Géza: Egy szkíta bronztükör magyar mondata Makfalváról
Varga Géza: Rá napisten hieroglifájából székely "R" rovásbetűnull (academia.edu)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése