Horváth Ciprián a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának tudományos munkatársa. Az elsőként megfigyelt és rekonstruált honfoglalás kori férfi sírból előkerült fémveretes lószerszám története című dolgozata, amelyben a szakonyi rozettát említi, a Magyarságkutató Intézet honlapján jelent meg.
1. ábra. A szakonyi "rozetta" a nagy és a Lyukó hieroglifákból felépített napszimbólum (fotógrafika), a bal oldalon a honfoglalás kori nagy és Lyukó hieroglifák, középen a belőlük alkotott napszimbólum, jobb oldalon a hieroglifáknak megfelelő székely "n" és "ly" rovásbetű
A szerző az elsősorban a nők által használt, ún. rozettás lószerszámveretek funkciójáról szólván megismétli Nyár Jenő 1871-ben megfogalmazott véleményét, aki szerint a rozetta egy gyakran használt díszítés volt.
Bár a veret díszessége nem zárja ki az elolvashatóságát, ezeket a rozettákat eddig senki sem próbálta meg elolvasni (1).
A szakonyi "rozetta" valójában egy elterjedt napjelkép változata, amelyet két ismert jelből raktak össze, azaz ligatúráról van szó. Az egyik összetevő a Lyukó hieroglifa, amely egy elterjedt napjelkép (1. ábra). A másik összetevő a nagy hieroglifa, amit többek között hun és avar tárgyakon is láthatunk s amit már a párthusok is használtak (3. ábra) a szakonyi rozettához hasonlóan körívet alkotva a nagy szójelekből.
Jegyzetek
(1) A rozettákat és társaikat két fő ok miatt nem olvasgatják azok a szakemberek, akiknek pedig ez lenne a dolga.
- Egyrészt azért, mert ez a honfoglalás kori írásemlék és társai (a hieroglifikus írásemlékeink) sok jellemzőjükben jelentősen eltérnek a ma szokásos latin betűs szövegektől, ezért a latin betűkhöz szokott szakemberek nem tudják elolvasni őket. A rozetta hieroglifái nincsenek sorokba rendezve, ráadásul nem egyetlen hangot jelölnek, hanem szavakat. Az ezüstből formált szójeleket formailag sem mindig könnyű azonosítani a székely írásban meglévő párjukkal, pedig ez a megfelelés tette lehetővé a hieroglifák elolvasását (az akrofónia rekonstrukcióját).
Egy átlagszakember azonnal képes kijelenteni, hogy szójeleink márpedig nincsenek (mit sem tudva arról, hogy Németh Gyula 1934-ben tájékoztatott Veit Gailel 1500-as évekből származó feljegyzéséről, miszerint a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak). S arról még nem is beszéltünk, hogy a hieroglifa "szent véset" szótól eleve feláll a szőr a hátukon, mert azt hiszik, hogy egyiptomit jelent. Azaz, a rovológiai tudása kevés a tudós uraknak és elvtársnőkhez ahhoz, hogy nekikezdjenek a szójeleink elolvasásának.
- Másrészt azért nem olvassák el a rozettáinkat, mert a korai magyar írástörténet elfogadottsága eleve a bányászbéka alatti szinten rekedt meg az előző átkosokban s azóta sem sokat javult a helyzet. Ha a szombathelyi Iseum egyik régésznője a közelmúltban a szemembe vághatta, hogy értsem meg, ebben a múzeumban senkit sem érdekel a rovásírás (és hasonló esetekkel találkozom 50 éve), akkor ettől a szakmától ma sem várhatunk sok jót a rovológia terén.
Az 1800-as években még az volt a Hunfalvy János képviselte akadémikus álláspont, hogy a székely rovásírás csak egy tudós kitaláció. Senkinek sem fordult meg a fejében, hogy ennek a "kitalált" írásnak van egy hieroglifikus (vallásos jelentőségű szójeleket használó) előzménye is. Azóta ugyan eltelt vagy másfél évszázad, de az ELTE tanszékvezetője a közelmúltban is előállhatott ugyanezzel a hunfalvysta téveszmével.
A tudós kitalációt feltételező mesét ugyan már nem vette komolyan senki, a "szakma" szellemi színvonalára mégsem lehetünk igazán büszkék. Ma is azt hiszik a felsőfokon képzett szakembereink, szinte kivétel nélkül, hogy a dísz nem lehet egyúttal elolvasható is. A tudományos igényű vitát pedig összetévesztik a jelzőosztogatással (a dilettánstól az elmebetegig) és megoldani vélik a cenzúrával, meg a konferenciákról való kirekesztéssel (amint ezt velem is tették a Magyarságkutató Intézet illetékesei, amikor a segítségemet ajánlottam fel).
Irodalom
Horváth Ciprián: Az elsőként megfigyelt és rekonstruált honfoglalás kori férfi sírból előkerült fémveretes lószerszám története
Varga Géza: Honfoglaló tartalom
Bár a veret díszessége nem zárja ki az elolvashatóságát, ezeket a rozettákat eddig senki sem próbálta meg elolvasni (1).
2. ábra. A hettita "Nap" hieroglifa (balra) és ennek a zamárdi avar temetőből előkerült rokona (jobbra), mindkettő a két koncentrikus kör alakú Lyukó hieroglifa, eltérés csak a két kör közötti "sugarak" esetében van
3. ábra. Körívet alkotó nagy hieroglifák egy párthus ékszeren
Jegyzetek
(1) A rozettákat és társaikat két fő ok miatt nem olvasgatják azok a szakemberek, akiknek pedig ez lenne a dolga.
- Egyrészt azért, mert ez a honfoglalás kori írásemlék és társai (a hieroglifikus írásemlékeink) sok jellemzőjükben jelentősen eltérnek a ma szokásos latin betűs szövegektől, ezért a latin betűkhöz szokott szakemberek nem tudják elolvasni őket. A rozetta hieroglifái nincsenek sorokba rendezve, ráadásul nem egyetlen hangot jelölnek, hanem szavakat. Az ezüstből formált szójeleket formailag sem mindig könnyű azonosítani a székely írásban meglévő párjukkal, pedig ez a megfelelés tette lehetővé a hieroglifák elolvasását (az akrofónia rekonstrukcióját).
Egy átlagszakember azonnal képes kijelenteni, hogy szójeleink márpedig nincsenek (mit sem tudva arról, hogy Németh Gyula 1934-ben tájékoztatott Veit Gailel 1500-as évekből származó feljegyzéséről, miszerint a székelyeknek szó- és mondatjelei is vannak). S arról még nem is beszéltünk, hogy a hieroglifa "szent véset" szótól eleve feláll a szőr a hátukon, mert azt hiszik, hogy egyiptomit jelent. Azaz, a rovológiai tudása kevés a tudós uraknak és elvtársnőkhez ahhoz, hogy nekikezdjenek a szójeleink elolvasásának.
- Másrészt azért nem olvassák el a rozettáinkat, mert a korai magyar írástörténet elfogadottsága eleve a bányászbéka alatti szinten rekedt meg az előző átkosokban s azóta sem sokat javult a helyzet. Ha a szombathelyi Iseum egyik régésznője a közelmúltban a szemembe vághatta, hogy értsem meg, ebben a múzeumban senkit sem érdekel a rovásírás (és hasonló esetekkel találkozom 50 éve), akkor ettől a szakmától ma sem várhatunk sok jót a rovológia terén.
Az 1800-as években még az volt a Hunfalvy János képviselte akadémikus álláspont, hogy a székely rovásírás csak egy tudós kitaláció. Senkinek sem fordult meg a fejében, hogy ennek a "kitalált" írásnak van egy hieroglifikus (vallásos jelentőségű szójeleket használó) előzménye is. Azóta ugyan eltelt vagy másfél évszázad, de az ELTE tanszékvezetője a közelmúltban is előállhatott ugyanezzel a hunfalvysta téveszmével.
A tudós kitalációt feltételező mesét ugyan már nem vette komolyan senki, a "szakma" szellemi színvonalára mégsem lehetünk igazán büszkék. Ma is azt hiszik a felsőfokon képzett szakembereink, szinte kivétel nélkül, hogy a dísz nem lehet egyúttal elolvasható is. A tudományos igényű vitát pedig összetévesztik a jelzőosztogatással (a dilettánstól az elmebetegig) és megoldani vélik a cenzúrával, meg a konferenciákról való kirekesztéssel (amint ezt velem is tették a Magyarságkutató Intézet illetékesei, amikor a segítségemet ajánlottam fel).
4. ábra. Az oroszországi szarmata boglár ugyanúgy a Lyukó és a nagy hieroglifákra épül, mint a szakonyi "rozetta", ezekhez járulnak a margitvirág alakú Nap szójelek
Horváth Ciprián: Az elsőként megfigyelt és rekonstruált honfoglalás kori férfi sírból előkerült fémveretes lószerszám története
Varga Géza: Veit Gailel a székely szó- és mondatjelekről
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Varga Géza: Honfoglaló tartalom
Ne fogadjon el utángyártott, sérült csomagolású, vagy rosszarcú eladó által kínált Cserépmadár szállás és Csinyálóházat! Rovológus által vezetett hiteles őrségi szállás csak nálunk!
Kétségtelen, hogy elfogult vagyok, mert teljes szívemből szeretem az Őrséget és a szállásunkat, de Ön is így járhat, ha egyszer nálunk nyaral! Hívja most a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése