A hieroglifikus feliratot hordozó berekböszörményi gyűrű

Ezt a rendkívül fontos írásemlékünket (1) Méhes Sándor fedezte fel Berekböszörményen (2) és az alábbi levéllel keresett meg 2010. augusztusában. 

Tisztelt Varga Úr!

Azzal a kéréssel fordulok Önhöz, hogy legyen szíves segítséget nyújtani egy szerintem rovásírással ellátott ezüst gyűrű meghatározásában, ami kb. 5 éve van a tulajdonomban. Egy régi parasztház bontásakor került elő egy vályogból. Amikor először láttam, még minden jele látható volt, de sajnos mire végleg birtokomba került, a széle letöredezett. A gyűrűről csatolnék pár képet, amelyek közül az egyik egy általam készített rajz és amelyen még minden jel látszik, a többi kép a gyűrű jelen állapotát tükrözi.

A segítségét előre is köszönöm!

Tisztelettel: Méhes Sándor, Berekböszörmény

1. ábra. A berekböszörményi gyűrű a Méhes Sándor által küldött fényképen, viselet közben

2. ábra. A Méhes Sándor által küldött rajz az eredeti állapotról

3. ábra. Méhes Sándor rajzának a szerző által módosított (keretezett) változata

4. ábra. A berekböszörményi gyűrű fotógrafikai rekonstrukciója a Méhes Sándor által küldött fénykép alapján

A 4. ábrán láthatóan a gyűrű körirata négy negyedből áll s a negyedekben ugyanaz a három jel ismétlődik, esetenként tükrözve. 

5. ábra. A berekböszörményi gyűrű fotógrafikai rekonstrukciója

Az 5. ábrán látható grafikai rekonstrukcióval a jeleknek az ötvös által tervezett, a szemei előtt lebegő alakját állítottuk helyre. Az íves nagy hieroglifák formailag pontosan azonosíthatók a székely írás és az ótürk írás "n" betűivel. A szár hieroglifák is egyeztethetők a székely írás "sz" betűjével, meg az ótürk írás "sz" betűjével is, azzal a megjegyzéssel, hogy a függőleges vonalat alul és felül lezáró kis vízszintesek az Árpád-korban szokásos díszítések voltak. Az 1. és a 4. ábrán jól érzékelhető, hogy a három vonalból álló ég hieroglifák a gyűrűn nem egységesen jelennek meg: az alsó két hieroglifa esetében a három vonal érintkezik egymással, a felső két hieroglifa esetében azonban nem érintkeznek. Ezt azonban az írástechnológia és az ötvös felületessége rovására írjuk. A hieroglifák vonalait ugyanis egy vagy több vésőhöz hasonló poncolóvassal üthették bele az apró ezüstlemezbe s a poncolóvasat munka közben nem sikerülhetett minden esetben pontosan elhelyezni.   

6. ábra. A berekböszörményi gyűrű negyedeiben a fenti három jel ismétlődik, ezek olvasata: Nagyságos úr az égben, Nagy úr az ég, vagy az Ég ura nagy 

A 6. ábrán látható jelek alakja a székely írás "n", "sz" és "g" betűivel azonosíthatók, azonban betűként olvasva nem adnak értelmes olvasatot. Ha szójeleknek tekintjük őket, akkor a nagy szár ég szavakat olvashatjuk el. Ebből az ég szár "ég ura" jelpár előfordul egy kínai neolitikus tálon is (7. ábra), valamint avar és honfoglalás kori leleteken is. Bizonyítva a nyelv, az ősvallás és a jelhasználat folytonosságát az ázsiai hun idők beláthatatlan mélységeitől az Árpád korig és - a székely írás folyamatos használatára gondolva - napjainkig.  

Mivel a többi hieroglifikus írásemlékünkön minden esetben azt tapasztaltuk, hogy a szár szó helyett az úr szót kell behelyettesíteni az értelmes olvasat kedvéért (mert a szár szavunkból keletkezett az úr szavunk), ez esetben is így jártunk el. A három jel mai magyarsággal a Nagy úr az ég mondatot adja.  

A körirat ismétlődő négy mondata egy négysoros ősvallási imát rögzít a gyűrűn, amit feltehetően körben olvasva énekeltek. Középen a kettős kereszt alakú Egy szójel az Isten jelzője. Mellette a csillag és a Hold arra utal, hogy a kettős kereszt egy égitest: az Istennel azonos Tejút.

A gyűrű pecsétlapja mellett jobbról is, meg balról is megfigyelhető vonalkák a székely írás "kis r" betűjének előzményei (5. ábra), az ősvallási istenidéző szertartás szövegkönyvének "ragyogj, ragyogott" hieroglifái. Az istenidéző szertartás gyűrűn olvasható szövegkönyvének hármas tagolású szerkezete pontosan megfelel a szertartás szakaszainak. Az első szakaszban a ferde vonalakat Ragyogj, ragyogj ... alakban olvasták ki. A középső az epiphania, az Isten megjelenésének rögzítése, ennek felel meg a pecsétlap szövege. Az utolsó szakaszban a kis ferde vonalakat Ragyogtál, ragyogtál ... alakban kell kiolvasni, ez felel meg a szertartás végén az Isten búcsúztatásának. Azaz a gyűrű nem csupán a viselő világnézetét kifejező jelvény volt, hanem egyúttal amulett is, ami az isten megidézésével mágikus oltalomban részesítette a tulajdonosát.

A gyűrű képe első ízben a Mandics György róvott múltja c. füzetem 81. oldalán jelent meg 2012-ben, másodszor a Magyar hieroglif írás c. kötetben 2017-ben.  Ez utóbbi munkámban részletes ismertetése található a gyűrűn is megjelenő, kőkori eredetű magyar hieroglif írásnak.

7. ábra. Egy kínai neolitikus tál peremén a berekböszörményi gyűrű három hieroglifája közül kettő (a szár és az ég szójele) megtalálható

8. ábra. Schwechati avar ékszerek, a köriratukban a nagy (balra) és az ég (jobbra) hieroglifával, amelyek a berekböszörményi gyűrűn is megjelennek

9. ábra. A XV. századi körmendi kincs egyik gyűrűjének köriratában szerepel a nagyon nagy szár "nagyon nagy úr" szövegfordulat (a szár hieroglifa a képszerűbb, ágakat/leveleket is ábrázoló formájában jelenik meg) 

10. ábra. Az őriszentpéteri tál köriratában a Nagy Óg ten "Nagyságos Óg isten" mondat ismétlődik

A kis gyűrűt Méhes Sándor a veleméri Sindümúzeumnak ajándékozta s pillanatnyilag - előzetes egyeztetés esetén - ott tekinthető meg. Végleges helyének azt a közgyűjteményünket szánjuk, amelyik előzetesen egy tudományos folyóiratban közreadott tanulmányban ismerteti a gyűrűt és a feliratát, valamint vállalja, hogy állandó jelleggel ki is állítja. A múzeumként is működő Országos Széchenyi Könyvtár a néki felajánlott gyűrű átvételétől elzárkózott, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár is kitért a magyar hieroglif írást bemutató előadástól (ahol ezt a gyűrűt is felmutathattuk volna). A Magyar Nemzeti Múzeumnak, a budapesti hun(?) jelvény kapcsán szerzett keserű tapasztalataim miatt (lereszelték és letagadták a rajta lévő rovásfeliratot) fel sem ajánlottam. Eddig is tudtuk, hogy ez a "tudomány" nem sokra becsüli a több ezer éves magyar íráskultúrát.

Jegyzet

(1) Az MTA 2021-ben megjelent, prekoncepciós rováskorpusza a fontossága ellenére (vagy éppen azért) nem közli ezt a rovásemlékünket. E nagyméretű kötetet a hun-magyar azonosság tagadásának finnugrista szelleme határozta meg, annak ellenére, hogy már ismert a magyarságot a hunokkal összekötő genetikai kapocs és egy sor magyarul elolvasható hun hieroglifikus hun nyelvemlék is. 

- Az MTA szerzői egyrészt azt kívánhatták bizonyítani a tendenciózus válogatással, hogy a hunok nem azonosak a magyarokkal. Ezt a rovásírásunkat a hunoktól eredeztető Bél Mátyást és az "irodalom perifériáját" egybemosó megjegyzésükből lehet tudni. 

- Másrészt, hogy a rovásjeleink csak a Székelyföldön, vagy a székelyekkel összefüggésben bukkannak fel. Ez utóbbi téveszméjüket alátámasztandó hagyták ki a rováskorpuszból például a karcagi csatkarikát s tették parkolópályára a Bodrog-alsóbűi rovásemléket is. 

- A harmadik ok, amiért mellőzhették ezt a berekböszörményi leletet, hogy egy dilettáns által leírt nyelvemlék megemlítése számukra szalonképtelen. Ez leleplezi a magyar- és tudományellenes törekvéseiket és az ismert módszertani eltévelyedésüket is újfent bizonyítja (egy becsületes tudós számára nem az a fontos, hogy ki találta, hanem, hogy mit talált). Mégis, továbbra is bízhatnak abban, hogy a "tudományos konszenzus" és az e téren megszállóként viselkedő hatalom lehetővé teszi nekik kisded történelemhamisító játékaik folytatását.

A Magyarságkutató Intézet kiadványaiban annak ellenére sem említik ezt a rovásemlékünket, hogy a genetkusaiknak szüksége lenne a sztyepp övezetben a Kárpát-medencétől Mongóliáig kimutatható genetikai rokonaink nyelvének igazolására s a kapcsolatai miatt ez az emlék is alkalmas lenne rá. Ennek a szabotázsnak az oka abban rejlik, hogy rovológusaik nem ismerik a székely írás előzményeit (nem tudnak mit kezdeni a szójeleinkkel), a "tudományos konszenzus" előző átkosból örökölt gőgje pedig megakadályozza a körön kívülről érkező észrevételek észrevételét. Így a kiadványaik ostobaságokkal vannak tele (a jánoshidai tűtartón nincs ott az általuk feltételezett "Baszjad Izüt!" mondat és a Bodrog-alsóbűi rovásfeliratot sem sikerült elolvasniuk). Mivel a fizetésüket ennek ellenére megkapják, a közönséghülyítés miatt meg senki sem szól rájuk, a tudomány haladása marad csigalassú.

(2) Berekböszörmény a szülőföldem, a keresztesi járás egyik kedves települése. A szomszédos Biharkeresztesen születtem s amikor a szüleim a hugommal együtt kerékpárral átvittek bennünket édesanyám szülőfalujába, a 20 kilométerre lévő Körösszakálba, mindig keresztülkerekeztünk Berekböszörményen. Ilyen alkalmakkor volt szerencsém megcsodálni a faluvégi vályogvető gödröt, ahol a gyűrű a vályogba kerülhetett, s amiben a kor előírásainak megfelelve állandóan bivalyok dagonyáztak. Édesanyám, Buka Julianna a falu postáján dolgozott a két világháború között, vagy már a II. világháború éveiben. A fiatalabb testvére, Jenő bátyám pedig később lakott a szép és módos településen. Személyes öröm, hogy a gyűrű feliratának elolvasásával hozzáadhatok valamit a település történetéhez.

Irodalom

Varga Géza: Sindümúzeum (tárlatvezetés és tárgyak)

Varga Géza: Hieroglifikus gyűrűfeliratok

Varga Géza: Magyar hieroglif írás

Varga Géza: Hatezer éves magyar mondat Kínában, valamint az avaroknál és a honfoglalóknál

Varga Géza: A Bodrog-alsóbűi rovásfelirat újabb olvasata: Nagyon nagy Lyukónak

Varga Géza: A karcagi csatkarika hieroglifikus felirata 

Varga Géza: A Magyarságkutató Intézet rovológiai teljesítménye

Varga Géza: Az MTA rováskorpusza

Varga Géza: A Magyar Nemzeti Múzeumban elolvasatlanul heverő hun nyelvemlék ujgurföldi párhuzama

Varga Géza 

A veleméri Csinyálóház egy 5 ágyas, két hálószobás őrségi lakosztály külön épületben, hatalmas kerttel és terasszal áll a nagyérdemű, pihenni vágyó közönség rendelkezésére

A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban 

A veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett

Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!