Rózsa Zoltán és Szigeti Judit Visszaforduló állatalakok Árpád-kori gyűrűkön, csüngőkön/pecsétlőkön c. tanulmányában mutatja be két egyszerű Árpád kori hieroglifikus írásemlék képét (1). Hozzátehetem: a visszaforduló állatalakok egy végső soron kőkori eredetű mitológiai mondanivalót közvetítenek, ezért a jeleiket joggal nevezhetjük hieroglifáknak (ősvallási kötődésű szójeleknek) (2). Az alábbi ábrákon ezek olvasatát adom közre.
1. ábra. Az Árpád kori korong emberalakján egy függőleges szár "úr", a szarvas előtt pedig egy ferde ragyogó hieroglifa látható (Kiskundorozsma, Daruhalom-dülő)
Az 1. ábrán lévő korong két jelét alig lehet megkülönböztetni egymástól. Ezért illik tájékoztatnom az olvasót arról, hogy milyen szempontok alapján döntöttem a fent adott magyarázat mellett, azt milyen bizonytalanság terheli és milyen másik olvasat lehetséges még ezen kívül.
A székely írásban ma a függőleges egyenes az "sz" (szár "növényi szár, úr"), a ferde vonal pedig az "r" (ragyog, ragyogj, ragyogtál) betűje. A régiségben azonban az "sz"-nek gyakoribb a képszerű, ágakkal is rendelkező változata, amelyet napjainkig megtalálunk például a hímes tojásainkon. Az "r" esetében pedig rendszeresen találkozhattunk vízszintes, ferde és függőleges változattal is (amelyek gyakran csoportokban mutatkoztak). Van tehát esély bármelyik jel eltérő magyarázatára.
A döntést végül az a megfontolás segítette, hogy az Árpád korban (tehát a jelformákat illetően egy viszonylag kései és modern korban) már kialakulhatott a székely írásban máig fennmaradt formakincs. Ennek megfelelően, ám még nem egyetlen hangot jelölő betűként, hanem szójelként olvastam el őket (mert egy magányos betűnek aligha lett volna szerepe).
Az ágakkal rendelkező képszerű szár szójel ebben az időpontban talán már visszavonult a népi (az Árpád korban is hagyományőrzőnek tekintett, díszítést is célzó) jelhasználatba. Ezt a korongot már olyan szakember készíthette, aki a társadalom fejlődési irányvonalat követő rétegének ízlését kiszolgálva az újabb székely jelformákat alkalmazta.
Támogatni látszott ezt a megoldást a két szójel jelentése is. Az "úr" jelentés jobban illett az emberalakhoz, a "ragyog" pedig a szarvashoz. Az állat ugyanis a csillagokból kirakott égi szarvasvadászatban a ragyogó jelzővel gyakran jellemzett égi folyón menekül az üldözői elől. Azaz a szarvas melletti ferde vonal lehet a Tejút jelképes ábrázolása is.
2/a. ábra. Hadúszoboszló-Aranyszeg lelőhelyről származó szarvasábrázolás kacskaringó alakú jó "folyó" hieroglifával (amelynek párhuzama a magyar uralkodói jogar kristálygömbjébe vésett oroszlánon látható)
2/b. ábra. A magyar királyi jogar kristálygömbjébe vésett oroszlánábrázoláson is megjelenik a jó "folyó" hieroglifa
Az alább látható párhuzamok (3-12. ábra) segítenek megközelíteni a fenti rövid Árpád kori írásemlékek jeltörténeti és ősvallási vonatkozásait, egyúttal érzékeltetik az identitást meghatározó gyökerezettségüket is.
Jegyzetek
(1) A régészek intézményesítettnek látszó szokása szerint ezek elolvasható voltát nem említik, ezért a jelen cikkben - rovológiai tekintetben előzetes bejelentés gyanánt - olvasattal egészítem ki a szerzők által közölteket. Az olvasathoz a székely írás előzményét jelentő szójeles írásunk segítségével jutottam, amely írásrendszert a Magyar hieroglif írás c. kötetben mutattam be 1993-ban.
(2) Érdemes lenne megvizsgálni, hogy ez a jellegzetes testtartás visszaköszön-e a Kassziopeia-Auriga-Perzeusz csillagképek által alkotott csillagszarvas tartásában is. Ezt a Tejúton a Sarkcsillag (a napisten palotája) felé menekülő csillagszarvast ugyanis egy lapp mítosz szerint az Orion csillagkép és a mögötte lévő Gemini "Ikrek" csillagkép űzi egy égi szarvasvadászaton. Nem nehéz e képben a csodaszarvas mondánkat és a magyar mitológia szereplőit: Enéh, Nimród, Hunor és Magor alakját felfedezni. A kőkorban ez a történet és a szereplői Eurázsia és Amerika tájain széles körben ismertek voltak (3. ábra).
3. ábra. A gjunovkai szkíta nyeregdísz az égig érő fánál (a Tejútnál) folytatott szarvasvadászat ábrázolásával (a szerző fotógrafikája)
4. ábra. A sumer sar "növényzet" szójel (L172)
6. ábra. A sumer "szül, teremt" szójel (L58) jelentése igazolja azt a felismerésünket, hogy az edényeink fazekasjelei azért idézik fel az Édent, mert az edénynek is teremtő, életerőt adó hatást tulajdonítanak
8. ábra. Franz Simon őrségi edénye a szár "növényi szár, úr" képszerű szójelével
9. ábra. Muraszombati edény az Istennel azonosnak tekintett Tejútra utaló, az égig érő fát ábrázoló szár "növényi szár, úr" képszerű szójelével
10. ábra. Alsólendvai cserépedény a szár "növényi szár, úr" lineárissá vált szójelével
11. ábra. Árpád kori edény az Istennel azonosnak tekintett Tejútra utaló jó "folyó" hieroglifával
12. ábra. A trialeti kultúra aranycsészéje a Jó sar (mai magyarsággal: Jó úr, vagy A folyó ura) mondattal
Irodalom
Rózsa Zoltán - Szigeti Judit: Visszaforduló állatalakok Árpád-kori gyűrűkön, csüngőkön/pecsétlőkön Kincsvadászat kaland és tudomány - közösségi régészet projektek Pest megyében, Ferenczy Múzeumi Centrum, Szentendre, 2021., (academia.edu)
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza
Attila Róma elfoglalására induló csapatai az Őrségen keresztül jutottak el Itáliába. Ha Ön is oda készül, akkor tarthat egy pihenőt jövet is, meg menet is Veleméren, a Cserépmadár szállás és Csinyálóház kényelmes és szép lakosztályaiban! Nálunk akkor is megszállhat, ha az esze ágában sincs továbbmenni. Ami tökéletesen érthető lesz, hiszen aligha van jobb hely Velemérnél és Magyarországnál. Attila is visszafordult ...
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése