A 2022. 03. 23-án 17 órai kezdettel a pécsi Civil Közösségek Házában, a Szent István tér 17. szám alatt tartott előadásom vázlata és videói
Az előadássorozat
A négy előadásból álló sorozat a székely írás eredetéről, az eredeztetés módszertanáról, lehetőségeiről, kudarcairól és eredményeiről szól. Az egy hónappal korábbi előadáson arról beszéltem, hogy milyen módszertani hibák vezettek az akadémikus áltudomány csődjéhez. A most sorra került második előadásban a székely jelformák világszerte felbukkanó előfordulásait veszem sorra és adok hozzá egy magyarázatot. Az előadás két részéről külön videók készültek:
A jelformák jelentőségéről
E cikkben a székely jelformák távoli írásrendszerekben való felbukkanásával, a formai hasonlóságok jelentőségével foglalkozunk. Vannak, például Róna-Tas András (MTA 2016. XI. 17.) és Szekeres István, akik a jelforma jelentőségét tagadják s ezzel a rendelkezésünkre álló információ feléről eleve lemondanak (a jel ugyanis jelformából és jelentésből áll). Róna-Tas András a fenti előadásában kijelentette: "az írásjelek alak szerint hasonlítgatása zsákutcába vezet. Az egyes betűalakok hasonlítgatása helyett az egyetlen járható út az írás rendszerének vizsgálata."
Az akadémikus kutatók azért kényszerülhetnek a jelforma figyelmen kívül hagyására, mert ők a prekoncepcióik szorításában nem tudnak választ adni az olyan típusú egyszerű kérdésekre, mint hogy pl. az ótürk írásban a "b" hangot jelölő (halat ábrázoló) jelforma a székely írásban miért jelöli a "h" hangot. Nos 1993-ban már megadtuk a választ erre a kérdésre: azért, mert a törökök baliknak mondják a halat. Ezt a magyarázatot azonban nem engedi meg az az akadémikus téveszme, miszerint mi magyarok egy kész ábécét (egyetlen hangot jelölő betűkből álló jelsort) vettünk át az arameus-szogd-ótürk vonaltól. A jelforma kutatásból való kitagadásából egyenesen következik a csőd beismerése, ami a 2021-ben kiadott MTA rováskorpuszban olvasható. Abban ugyanis Benkő Elek és Sándor Klára közlik, hogy az adathiány miatt nem tudnak semmit sem mondani a székely írás eredetéről. Azt már én teszem hozzá, hogy pedig rengeteg adat van, amit fel lehetne használni, ha azokat - miként a jelformák tanúságát is - nem hagynák figyelmen kívül a szakmai és etikai alultápláltságuk miatt.
A jelformát egyébként sem lehet száműzni a kutatás által vizsgált tények közül. Az effajta törekvések és nyilatkozatok (a jelformák figyelmen kívül hagyásáról) csak a meggondolatlan kijelentéseket tevő kutatók hozzá nem értéséről árulkodnak.
Az írástörténészek gyakran a jelpárhuzamok (a jelek formai hasonlóságának) számával támasztják alá a székely írás eredetére vonatkozó feltételezéseiket. Az ótürk eredeztetés hívei (legutóbb Vásáry István) például arra hivatkoztak, hogy az ótürk írásokkal vannak közös, vagy hasonló jeleink (kettőtől huszonvalahányig terjedt a hasonlónak vélt ótürk jelek száma). Mivel a hasonlóságoknak minden ellenkező nyilatkozat dacára jelentősége van, érdemes megnézni, hol vannak párhuzamai a székely írásjeleknek és általában a magyar jelkincs elemeinek.
A Nemetz Tibor matematikussal közösen elvégzett valószínűségszámításunk szerint a jelhasonlóságok nem a véletlennek, hanem a genetikus kapcsolatnak köszönhetőek. Amikor a székely írás rokonságát keressük, nyilvánvalóan nem lehet e sokirányú összefüggésrendszer irányai (a világ minden táján megtalálható formai hasonlóságok) közül egyet kiragadni és a többit nem létezőnek tekinteni. Olyan magyarázatot kell találni, amelyik mindegyikre választ ad, amelyikbe mindegyik táblázat beleillik. Ezt a választ megadtam a Magyar hieroglif írás c. kötetben. E szerint a mindenütt felbukkanó székely-azonos jelek a legkorábbi ősvallási jelkészletbe tartoztak. Ez a közös jelkészlet a vallás konzervativizmusa miatt mindenüvé eljutott és szinte változatlanul (ám legjobban a székely írásban) megmaradt.
Az egyik soron lévő kutatási feladat lehet ezen egész világra kiterjedő jelfolyam koronkénti és területenkénti rétegeinek elkülönítése. Jól látható például, hogy az Őrségtől Dél-Amerikáig előforduló Jóma ligatúrával jellemezhető megújult jelkészlet nagyjából a szkíta kortól terjedt el a magyarság ősei és rokonnépei körében. Nyilván érdemes lenne ezeket a jelkészletbeli rokonságokat összevetni a genetikai kapcsolatokkal és a hieroglifikus szövegekből feltáruló korai nyelvi nyomokkal.
A világszerte megtalálható székely-azonos jelek
Európai barlangi jelek - székely jelek Genevieve von Petzinger nyomán, 32-ből 19 egyezik
(40 - 10 ezer évesek)
Ausztráliai barlangi jelek Genevieve von Petzinger nyomán, valamint székely jelek, a 17-ből 10 egyezik
(40 - 10 ezer évesek)
Mas d' Azil-i (Pireneusok) székelyazonos jelek (15 ezer évesek)
Szarmata-magyar egyezések (Kr. e. VI-IV. szd.)
Magyar népi hieroglifák 2
Indus-völgyi - magyar megfelelések (Kr. e. IV. ée - Kr. e. II. ée.)
Egyeztethető elemek a kínai és a magyar jelhasználatban (Kr. e. IV. ée.)
Ogur/szabír - magyar jelpárhuzamok (Kr. u. I. ée.)
Veleméri sindüjelek és a székely - kínai - amerikai indián jelkészlet egyezései
Sumér - magyar jelpárhuzamok (Kr. e. 3000)
Szkíta - magyar
Tordos-Vincsa és magyar jelek
A Szent Korona, jogar és a palást jelei
Urartui - székely (Kr. e. I. ée.)
Irodalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Pécsi előadás: A székely írás eredetének kutatása
Varga Géza: A székely írás eredeztetését akadályozó módszertani hibák
Varga Géza: Székely jelek párhuzamai a világ minden táján (videó)
Varga Géza: Mit mond a székely írás eredetéről a nikolsburgi ábécé? (videó)
Varga Géza
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése