2021. október 23., szombat

Baktriai amulett Kr. e. 2000 tájáról a "Lyukó dana földje" mondattal

A Baktria-Margiana Archaeological Complex (röviden BMAC, más néven Oxus civilizáció) egy Kr. e. 2400–1600 között virágzott bronzkori közép-ázsiai civilizáció. E cikkben egy Kr. e. 2000 tájáról származó baktriai amulett jeleit mutatom be és olvasom el a székely írás (pontosabban előzménye, a magyar hieroglif írás) segítségével (1. ábra). A szerény lelet és seregnyi társa azért emelkedett különös jelentőségre az utóbbi időben, mert a Kásler Miklós által végzett genetikai kutatás szerint az Árpád ház genomja ezen a tájon, az ókori Baktria (a mai Észak-Afganisztán) területén alakult ki (1). A sorra feltáruló, magyarul elolvasható hieroglifikus írásemlékek tanúvallomása egybecseng a genetikai eredménnyel. 



1/a. ábra. A 4000 éves baktriai amulett (középen), a baktriai lyuk/Lyukó, dana és föld hieroglifák (balra, fentről lefele) és a baktriai hieroglifáknak megfelelő székely "ly", "d" és "f" rovásbetűk (jobbra), az olvasat: Lyukó dana földje (mai magyarsággal: Lyukó isten földje)


Az amulett jelmontázsa egy felülnézeti világmodellt alkot, azaz a székely írás "f" (Föld) jelének megfelelője. Az egyetlen lyukból (forrásból) négy irányba induló szent folyók térképe határozza meg az amulett jelekből alkotott képszerkezetét. A tárgyon lévő négy fizikai lyuk arra utalhat, hogy a Lyukó jelnek nem a sumér "kút, forrás", hanem a magyar lyuk, Lyukó jelentést tulajdonították. Ezt a fajta sajátos jelhasználatot (amikor a kör alakú jelhez fizikai lyuk is társul) hun-magyar etnikumjelzőnek tekinthetjük.



1/b. ábra. A Noin Ula-i hun lelet a lyuk/Lyukó hieroglifa képszerű elemekkel bővített ábrázolása, amelyben a hieroglifához társul a fizikai lyuk, miképpen a baktriai amuletten is, ez a kettős a hunok magyar nyelvéről tanúskodik



2/a. ábra. A négy szent folyó forrását az avarok is a kör alakú Lyukó jellel jelölték a makói leleten, a szent folyókat az Ak ügy (mai magyarsággal Heraklész folyó) jelkettőssel jelölték


A világmodelleknek szokás szerint a közepén van az isten helye, aminek az itt látható Lyukó jel megfelel. Ezt az istennevet használták a hunok és az avarok is (2. ábra) és máig megtalálható a földrajzi neveink között. A Lyukó név összefügg a Luca névvel is. 


2/b. ábra. A kölkedi avar boglár világmodelljének is a Lyukó hieroglifa van a közepén és van rajta négy sugár irányú, Nagy isten földje olvasatú mondat is, azaz a baktriai hagyomány egyértelmű rokonságáról van szó


A világmodellek sarkain az égbe vezető út jele szokott szerepelni s a sarkoknak istene is volt. A baktriai világmodell sarkain olvasható kereszt a dana "isten" szójele, amely szót ma is használják Erdélyben a Dana verjen meg! mondásban. Ez a kereszt egyrészt istenjelkép, másrészt az égbe vezető út jelképe. Egy hettita szójelben ugyanis a kereszttel jelképezett Isten tartja az eget, azaz a baktriai kereszt az égbe vezető út jele, ahogyan az a világmodellekben szokás (3. ábra). 



3. ábra. A hettita (újabban luviai, vagy anatóliai) hieroglif írás "király" szójele az eget tartó, istennel azonos világoszlopot ábrázolja (tőle származik a királyi hatalom), az ábrázoláson a világoszlop kereszt alakú, amiből következően a kereszt az égbe vezető út jele is



A világmodell jelei egy szimmetrikus szöveget alkotnak. Az olvasatuk középről halad kifele sugár irányban: Lyukó dana. Sugár irányban olvasható mondattal a magyarul beszélő hunok és avarok írásemlékein többel is találkoztunk már (például a kölkedi avar bogláron, 2/b. ábra). E a sugár irányban olvasható mondatokat feltehetően egymás után kell olvasni, mint egy ima ismétlődő sorait. A sorok végéhez oda kell illeszteni a világmodell egészének Föld olvasatát. Tehát a teljes olvasatban a Lyukó dana földje mondat ismétlődik. Ilyen típusú imaszövegeket, amelyek azt bizonygatják, hogy a Föld az istené, gyakran olvashatunk a sztyeppi népek emlékein. A legkésőbbi ezek közül a karcagi csatkarika szövege, amit a "nagyok" elolvasni sem tudnak (2), mert nem hajlandók tudomásul venni a magyar szójelek létét.



4. ábra. A karcagi Árpád kori csatkarikán az ismétléseket tartalmazó Magas kő, magas égi kő ... földje mondat olvasható, aminek a mondanivalója rokon a 4000 éves baktriai amulett mondanivalójával (az Isten tulajdonának mondja a földet), ám ezt a hieroglifikus feliratot az akadémikus áltudomány inkább figyelmen kívül hagyja, nehogy tömegek előtt leplezze le az írásunk eredetéről évszázada terjeszetett finnugrista hazugságot



Összegzés

A baktriai amulett több tucatnyi társával egyetemben arról tanúskodik, hogy az Árpád ház genomja olyan korban és olyan területen alakult ki, ahol a magyar identitásra jellemező, a magyar nyelvet azonosító írás és hieroglifikus jelhasználat általánosan elterjedt volt. Ezeket a szójeleket az ünnepélyes, ősvallási jellegű közlések céljára használták, ami a már akkor is igen régi eredetére utal. Ez azt jelenti, hogy a környezet vagy magyarul beszélt (a magyarral rokon nyelvet használt), vagy a magyar kultúra elemi erejű hatása alatt állt. Lényeges körülmény, hogy a ló háziasítása is nagyjából ezen a területen és ebben a korban történt meg s ennek tevékeny részesei voltunk. (3)


Jegyzet

(1) Az European Journal of Human Genetics nemzetközi tudományos lapban jelent meg Az Árpád-ház filogenetikai eredetének meghatározása III. Béla Y-kromoszómás szekvenciájának elemzése alapján címmel tudományos publikáció.

(2) A karcagi csatkarika nem is szerepel az MTA frissen megjelent rováskorpuszában, mert a karika ritmusosan ismétlődő verssoraival és a szójeleivel, meg a szimmetrikus szövegrészleteivel nem tudnak mit kezdeni (4. ábra). A Róna-Tas András által megfogalmazott finnugrista tilalom megakadályozta őket a körültekintésben és ma is abban a hiszemben lehetnek, hogy a magyar őstörténet és írástörténet kutatása legfeljebb csak az Urál környékén legitim. A jelek szerint fogalmuk sem lehet arról, hogy a déli magaskultúrák írásaiban milyen sok székelyazonos jelet találunk s hogy ennek mi az oka. Egy évszázados ostoba dogma által kialakított hazugságrendszer bűvöletében nem tudják és nem merik átgondolni a helyzetet, nem képesek kidolgozni egy korszerű írástörténeti képet. Inkább legyintenek egyet és azt mondják a karcagi csatkarikára, hogy az csak díszítés. Nyilvánvaló, hogy ez a fajta - analfabétákhoz méltó - magyar- és tudományellenes hozzáállás azért nem vesz tudomást a körön kívüliek eredményeiről, hogy ne kelljen szembesülniük a dogmáikat cáfoló tényekkel. A "tudományos konszenzusnak" ez a magatartása tudatosan akadályozza a székely írás eredetének kutatását, indokolatlan pusztítást végez a közgondolkodásban és meghamisítja a magyar írás- és őstörténetet.

(3) A ló háziasítása a Fekete-tenger és a Kaszpi-tó fölöti sztyeppéken történt meg 4200 évvel ezelőtt. Veres Péter kutatásai szerint ebben a magyarok is résztvettek. Az itt háziasított lovak pár évszázad alatt Eurázsia teljes területén megjelentek, és kiszorították a korábbi vadló-populációkat. Az emberi szolgálatba állt lovak hamarosan átformálták a mezőgazdaságot, meg a hadviselést és a globális hatalmi egyensúlyt. Cikkünk szempontjából fontos, hogy a lovak erősíthették a sztyeppi nomádok és a déli magaskultúrák közötti kölcsönhatást az ősvallás és a jelhasználat terén is.

Vincze Mónika írja: "A hajdani Hattusas területén, az ásatások során egy ezer sornyi terjedelmű anyagtábla került elő, amely tartalmát tekintve lótenyésztési utasításokat tartalmazott és hettita nyelven íródott. Ez az egyik legrégibb „kézikönyv", körülbelül 3400 éves. Szerzője hurrita (azaz szabír, mert a Szovjetúnióban kiadott Világtörténet szerint a legtöbb kutató egyetért abban, hogy hurrita a szabírok másik neve - VG) volt, és a szakkifejezésekből szanszkrit eredetre következtethetünk. A lótenyésztési és idomítási szabályzatról megállapítható, hogy ezidőtájt nyilván a hurriták voltak a legkiválóbb szakértők és vélhetőleg ezen szakemberek egyikének adott megbízást valamelyik hettita uralkodó. Érdekesség, hogy a lóidomítást hét hónapra tervezik. Egyedül a hettiták voltak azok, akik a szomszédos népek lóra vagy szekérre vonatkozó információit összegyűjtötték, saját tapasztalataikat beleolvasztva az addig elért eredményeiket tökéletesre csiszolták és saját ötletükkel abban az új harckocsiban egyesítették, amellyel az ókor egyik legnagyobb csatáját nyerték. A hettita harckocsi lényege az volt, hogy a csigalassúságú középkori tömör kerekű harckocsiktól eltérően hat küllővel kialakított kerékkel gördült, ami könnyed vontatást és meglehetős gyorsaságot eredményezett. A stratégia abban merült ki, hogy a vezetőn kívül még két harcos állhatott a kocsira, ami őrült tempóban száguldott az ellenség felé és a nyilakon kívül még összeroncsolódva is nem egy harcos halálát okozták."



Irodalom




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése