A békés-povádzugi honfoglalás kori és Árpád kori temetőre 1958-ban bukkantak rá a békési tangazdaság rizstelepének építésekor. A leletmentést Trogmayer Ottó, szegedi múzeológus vezette és ő vállalkozott a temető részletes közlésére is. A rendelkezésére bocsátott adatai, jegyzetei alapján Dienes István ismertette az előkerült íjcsontokon lévő jeleket: "A feltárt sírok nagy többsége a mellékletekből ítélve Árpád-kori. ... A 45. lovassír még kétségtelenül a X. századból eredhet." A jelen cikkben tárgyalt magyar mondatjeleket azonban tamgának minősíti. Sajnálatos szokása ez még a legjobb régészeknek is. A székely írást nem ismervén eléggé, szó- és mondatjeleket nem tudnak elolvasni. A rövid szövegeket ezért inkább tamgának nevezik. A tamga van annyira ismeretlen fogalom a számukra, hogy azzal a hasonlóképpen rejtélyes jeleket - úgy gondolhatják - joggal fel lehet címkézni.
1. ábra. A békés-povádzugi hieroglifikus mondatjelek egyikének fényképe
Dienes István szerint "A 45. sírban nyugvó férfi az arany varkocskarikáiból, fegyvermellékleteiből, paripájának, nyergének vele temetéséből sejthetően közösségének ugyancsak tisztelt tagja lehetett. Kétségtelenül az ősfoglaló családhoz tartozott és még a X.. század folyamán, ősi pogány szokás szerint, honfoglalóink jellegzetes tárgyaival hantolták el. ... Egy-egy íj felszereléséhez ... 6 csontlemez volt szükséges. A békési 45. sírból való íjnak csak 5 lemeze ... ismert ... s ezek közül kettőn ... találjuk meg a szóban forgó jelet. ... A békési tamga tökéletes hasonmását egy ... endzsei kőemléken (... Fehér G. nyomán) találjuk meg."
Dienes István, miután egy általános ismertetést ad a tamgákról, így zárja a békés-povádzugi jelek értékelését: "Olyan személyi vagy családi jelnek tarthatjuk, amelynek — egyszerű vonalas rajza ellenére is — megvolt az egykori ember számára világosan érthető, a család mondai származására utaló jelentése."
2. ábra. A két békés-povádzugi mondatjel a Ragyogj zsenge! alakban elolvasható világfa ábrázolása
A Néprajzi Lexikon által tamgának minősített magyar birtok- és nemzetségjelek elemzésekor az derült ki, hogy ezek fele elolvasható és megérthető a magyar hieroglif írás segítségével. Az elemzés eredményét a Hieroglifikus birtokjeleink c. dolgozatban adtam közre. A magyar hieroglifák segítségével megvalósítható elolvashatóságot tapasztaljuk a békés-povádzugi honfoglalás kori mondatjelek esetében is. A két példányban is előkerült jel egy ligatúra, azaz jelösszevonás. A székely írás "zs" (zsenge) és "r" (ragyogó) jelének hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójelként szolgáló) előzményéből álló összetétel. A zsenge jel a világfát ábrázolja az újjászületés pillanatában. Ez alapján szó sincs "a család mondai eredetéről", mert csupán egy harcra buzdító ősvallási jelmondatot róttak a honfoglalás kori íjcsontokba.
Az így előállított mondatjel ugyanis a Ragyogj zsenge! mondatot rögzíti. A zsenge az évente meghaló és feltámadó napisten egyik neve, vagy jelzője, akit világfa rajzával jelképeztek. Ez ugyanis a karácsony táján a világfa (a Tejút) hasadékában bekövetkező napfelkeltére, újjászületésre utal. Ezért szerepel ez a jel a jeruzsálemi Szent sír (Feltámadás) templom bejárata felett is.
3. ábra. A mondatjel pontosan azonos formában megtalálható az endzsei (bulgáriai) kőlapba vésve
Karácsony táján a Nap a Tejút hasadékában kel fel, ezért ezt a pillanatot joggal jellemezték a ragyogó jelzővel.
Az íjra azért róhatták e ligatúrát (jelösszevonást), mert a honfoglaló harcosokat az ősvallási célok vezérelték, ezzel a fegyverrel is a feltámadó napisten szándékát kívánták megvalósítani. A karácsonyi napfelkeltét követően ugyanis hosszabbodnak a nappalok, ami egy boldogabb kor eljövetelét ígéri. Az íjon megjelenő jelmondat azt hirdette, hogy ezzel a fegyverrel is a boldogabb kor eljövetelét szolgálja a gazdája. E boldogabb kort a honfoglaló magyarság el is érte, amikor a hasonló mondatjeleket használó szkíta, hun és avar ősei nyomdokába lépve a Kárpát-medencét visszaszerezte.
Varga Géza (2021): A jeruzsálemi Szent Sír templom rovásjelei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése