A pazar szépségű, merovingként nyilvántartott korongfibula a hunok által Európába hozott és elterjesztett polichróm stílus jeles alkotása. Méltó ahhoz a Hun Birodalomhoz, amelyik a legjobb ötvösöket alkalmazta s azokat el tudta látni minden szükséges alapanyaggal is. Ezen alapanyagok közé szokás számítani a nemesfémeket és a drágaköveket, amelyekkel - az ötvös tehetségén és a tárgy történelmi jelentőségén felül - általában mérik egy ékszer értékét. Van azonban egy további összetevő is, ami a szemünkben különösen értékessé teszi ezt a szép korongot: a magyar hieroglif írás jeleivel rögzített gondolati tartalom. Hun eleink ugyanis nem puszta dísztárgyakat rendeltek meg az ötvöseiktől, hanem olyan díszes jelvényeket, amelyek hieroglifák (vallásos jelentőségű szójelek) segítségével kifejezték a világnézetüket is.
1. ábra. A meroving korongfibula közepén Lyukó napisten hieroglifája található, ahonnan a négy világtáj felé egy-egy mondatjel helyezkedik el olyképpen, hogy a korongot bármely irányból szemlélő a Lyukó isten földje mondatot olvashatja
A világ legszebb írásának, a magyar hieroglif írásnak az olvasásában még járatlan szem számára szokatlannak tűnhetnek ezek az írásjelek, ám ez a legtermészetesebb dolog egy felfedezés esetén. Kezdetben mindenkinek újdonságszámba mennek, még a felfedezőnek, e sorok írójának is hozzá kellett szoknia és keresgélnie kellett az érveket a magyarázathoz. Az olvasó megdöbbenését nyugtázhatjuk, hiszen valóban különleges írásemlékek soráról van szó a hun hieroglifákkal borított ötvösremekek esetében.
2. ábra. A meroving korong (fentről lefelé) Lyukó isten országa olvasatú mondatjele
3. ábra. A meroving mondatjelnek van néhány párhuzama, például a kölkedi avar boglár (fentről lefelé) Nagy Ten ős földje (mai magyarsággal: Nagy isten földje) olvasatú mondatjele
Nem megszokott, hogy az írásjeleket aranyból és drágakövekből alakítják ki, de ez nem is példátlan. Mindannyian ismerünk ilyeneket például az ókori Egyiptomból. S a Hun Birodalom ehhez fogható gazdasági-katonai-kulturális jelenség volt, hasonló eredményekkel. Ha tudjuk, hogy e jelvényeket egy világnézet propagálása érdekében alkották, akkor azt is elfogadhatjuk, hogy e mondatjelek szembeszökően szépek. Azért szépek, mert így jobban képviselték a hun mondanivalót s a megrendelők megengedhették maguknak ezt az elképesztő fényűzést. A pazar külsőhöz illő írással és írástechnológiával megfogalmazott mondat illik egy olyan, hatalma csúcsán lévő nagyhatalomhoz, amelyik az ismert világ minden anyagi és szellemi javával (például saját írással is) rendelkezvén, így tette közzé a több évezredes léte alatt megfogalmazódott, számára legfontosabb mondanivalót.
A meroving korongon lévő mondatjel a székely írás jeleiből, pontosabban elődjének, a magyar hieroglif írásnak a szójeleiből áll (4. ábra). Ennek megfelelően magyarul olvasható el - amiből következően ez nem meroving, hanem hun tárgy és nyelvemlék.
4. ábra. A meroving korong Lyukó isten országa mondatjele (balra) olyan szójelekből áll, amelyeknek kitűnő párhuzamát találjuk a magyar hieroglif írásban: jobbra, fentről lefelé: székely "ly" (Lyukó), "us" (ős), "nt/tn" (Ten) rovásjelek és a heraldikából ismert ország szójel az Árpád-kori magyar államcímerből
A meroving korongon lévő mondatjel a székely írás jeleiből, pontosabban elődjének, a magyar hieroglif írásnak a szójeleiből áll (4. ábra). Ennek megfelelően magyarul olvasható el - amiből következően ez nem meroving, hanem hun tárgy és nyelvemlék.
A 4. ábrán látható, három gyöngy, vagy hármas halom alakú ország jelnek van egy párhuzama a kínai lolo írásban. Ott ugyanis a három pont alakú szójel "kő" jelentésű, ami a hármas halommal összevethető.
Ebből kiviláglik, hogy a hunok magyarul beszéltek. Ez ugyan messzemenő következtetésnek tűnhet a tanult kutatók számára, ám ez csak az egyetemi oktatás alacsony színvonalának köszönhető.
Ellene lehetne vetni e megállapításnak, hogy a szójeleket elvileg a világ bármely nyelvén el lehet olvasni, ám ez az elvi kifogás a gyakorlatban nem hasznosítható, mert nincs másik nép, amelyik ezekkel a jelekkel rendelkezne, amelyiknek hasonló írása és írásemlékei lennének.
Mivel mi magyarok is csak nemrég értesültünk arról, hogy ilyen hieroglifikus írásunk van, ezért elvileg feltételezhető, hogy valamelyik másik nép is hasonló következtetésre jut egykor és a saját nyelvén fogja elolvasni ezt a mondatjelet. Amíg azonban ez be nem következik (bevallom, nem gondolom, hogy ez valaha is megtörténne), addig a nyájas olvasó - jobb híján - kénytelen megbarátkozni a fenti megállapításokkal. Hacsak nem tud jobb választ a felmerülő kérdésekre (jobb olvasatot a hieroglifikus írásemlékeinkre).
A kölkedi avar boglár elgondolkodtató párhuzama e most tárgyalt meroving írásemléknek. Mindkét korong felülnézeti világmodell, központi írásjele a körbe zárt pont alakú, lyuk/Lyukó olvasatú napisten-jelkép. Mindkét korongon négy, sugár irányban elhelyezkedő mondatjel van. Mindegyik mondatjel a magyar hieroglif írás jeleiből áll, előfordul bennük a Ten "isten" szójel és mindegyik mondatjel azt hirdeti, hogy ez a föld/ország az istené. Ez a mondatszerkezet és mondanivaló visszaköszön az afrászijábi tálon és a karcagi csatkarikán is. A Krisztus urunktól ránk maradt imádságban is elmondjuk nap mint nap, hogy Tiéd az ország - mert ez az Istenét tisztelő világ természetes hozzáállása.
Nyilvánvaló, hogy e széles körben elterjedt gondolati tartalom és jelhasználat nem meroving, hanem hun eredetű, mert ezen a széles időbeli és földrajzi horizonton a hunokon kívül aligha terjeszthette el más.
A merovingok különleges helyzetet foglalnak el a hunokkal kapcsolatba került germán népek sorában. Ők ugyanis Attila halála után sem kerültek szembe a hunokkal, sőt - úgy tűnik - hogy Merovehnek, a hun udvarban nevelkedett ősüknek köszönhetően elsajátították és sikerrel alkalmazták a hun ideológiát és állameszmét. Utódát, Chlovist pedig az őt megkoronázó püspök így szólította fel: - Hajtsd meg a fejed, te büszke szkíta! - A meroving kultúra hun alapozására utal, hogy a merovingok kiemelt tiszteletben részesítették a hun királyi családhoz tartozás gyanújába keveredett Szent Mártont és tanításait.
A bemutatott hieroglifikus szövegpárhuzamok (5-7. ábra) nyilvánvalóvá teszik, hogy a most tárgyalt korong mondatjelei a hun világnézet tartozékai - mert e területeken a hun utód népeknek köszönhetően hosszú évszázadokra rögzültek a hunok értékei. Ez a meroving tulajdonba került hun ékszer is alátámasztja a meroving állameszmére és világnézetre gyakorolt erős hun hatást.
Ebből kiviláglik, hogy a hunok magyarul beszéltek. Ez ugyan messzemenő következtetésnek tűnhet a tanult kutatók számára, ám ez csak az egyetemi oktatás alacsony színvonalának köszönhető.
5. ábra. A savariai Iseum területén hiteles ásatáson előkerült római kori veret világmodelljén (fotógrafika) négyszer olvasható el a meroving mondat közeli párhuzama: Lyukó ten országa
Ellene lehetne vetni e megállapításnak, hogy a szójeleket elvileg a világ bármely nyelvén el lehet olvasni, ám ez az elvi kifogás a gyakorlatban nem hasznosítható, mert nincs másik nép, amelyik ezekkel a jelekkel rendelkezne, amelyiknek hasonló írása és írásemlékei lennének.
6. ábra. Az Árpád-kori karcagi csatkarika ismétlődő sorai végén azt hirdeti, hogy ez a Magas kő, magas égi kő földje, a körirat négy sora egy világmodell négy oldaláról származik
Mivel mi magyarok is csak nemrég értesültünk arról, hogy ilyen hieroglifikus írásunk van, ezért elvileg feltételezhető, hogy valamelyik másik nép is hasonló következtetésre jut egykor és a saját nyelvén fogja elolvasni ezt a mondatjelet. Amíg azonban ez be nem következik (bevallom, nem gondolom, hogy ez valaha is megtörténne), addig a nyájas olvasó - jobb híján - kénytelen megbarátkozni a fenti megállapításokkal. Hacsak nem tud jobb választ a felmerülő kérdésekre (jobb olvasatot a hieroglifikus írásemlékeinkre).
7. ábra. A IX-X. századi afrászijábi világmodell azt hirdeti, hogy ez Jóma szár földje (mai magyarsággal Jóma úr földje)
A kölkedi avar boglár elgondolkodtató párhuzama e most tárgyalt meroving írásemléknek. Mindkét korong felülnézeti világmodell, központi írásjele a körbe zárt pont alakú, lyuk/Lyukó olvasatú napisten-jelkép. Mindkét korongon négy, sugár irányban elhelyezkedő mondatjel van. Mindegyik mondatjel a magyar hieroglif írás jeleiből áll, előfordul bennük a Ten "isten" szójel és mindegyik mondatjel azt hirdeti, hogy ez a föld/ország az istené. Ez a mondatszerkezet és mondanivaló visszaköszön az afrászijábi tálon és a karcagi csatkarikán is. A Krisztus urunktól ránk maradt imádságban is elmondjuk nap mint nap, hogy Tiéd az ország - mert ez az Istenét tisztelő világ természetes hozzáállása.
Nyilvánvaló, hogy e széles körben elterjedt gondolati tartalom és jelhasználat nem meroving, hanem hun eredetű, mert ezen a széles időbeli és földrajzi horizonton a hunokon kívül aligha terjeszthette el más.
A merovingok különleges helyzetet foglalnak el a hunokkal kapcsolatba került germán népek sorában. Ők ugyanis Attila halála után sem kerültek szembe a hunokkal, sőt - úgy tűnik - hogy Merovehnek, a hun udvarban nevelkedett ősüknek köszönhetően elsajátították és sikerrel alkalmazták a hun ideológiát és állameszmét. Utódát, Chlovist pedig az őt megkoronázó püspök így szólította fel: - Hajtsd meg a fejed, te büszke szkíta! - A meroving kultúra hun alapozására utal, hogy a merovingok kiemelt tiszteletben részesítették a hun királyi családhoz tartozás gyanújába keveredett Szent Mártont és tanításait.
A bemutatott hieroglifikus szövegpárhuzamok (5-7. ábra) nyilvánvalóvá teszik, hogy a most tárgyalt korong mondatjelei a hun világnézet tartozékai - mert e területeken a hun utód népeknek köszönhetően hosszú évszázadokra rögzültek a hunok értékei. Ez a meroving tulajdonba került hun ékszer is alátámasztja a meroving állameszmére és világnézetre gyakorolt erős hun hatást.
Irodalom
Varga Géza: Szabír jelek az Iseumban
Varga Géza: Szabír jelek az Iseumban
Varga Géza: A jelhasználat megerősíti a Szent Márton hun királyfi voltáról írt középkori híradást
Varga Géza: A kínai lolo írás magyar vonatkozásai
Varga Géza
A veleméri Cserépmadár szállás pincelejárója valamikor egy őrségi parasztház boroshordóihoz vezetett
A magyar írástörténet kutatását támogatja, ha nálam nyaral a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóházban, egy hiteles őrségi parasztházban
A veleméri Cserépmadár szállás kertjében, kávé mellett
Néhány rovológiai tárgyú beszélgetés összekapcsolható-e az őrségi szálláson eltöltött hétvégével, vagy huzamosabb idejű nyaralással? Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn szempontok alapján keres magának őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet, akkor nálunk megfelelő terepet talál. Nyilvánvaló, hogy különleges élményben lehet része. Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődők csak itt és csak nálunk kaphatják meg ezt a szellemi csemegét. Volt szerencsém a milánói Boscolo-ban, egy ötcsillagos szállodában is eltölteni néhány napot és állíthatom, hogy az igen magas színvonalú kiszolgálásnak volt egy súlyos hibapontja: az alkalmazottak egy szót sem szóltak a magyar írástörténetről s a szállodai környezetben sem volt egyetlen rovásfelirat sem. Ha Ön ezt a nyaralási malőrt el szeretné kerülni, akkor - amennyiben javasolhatom - hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot!
Egy jellegzetes szobabelső a veleméri Cserépmadár szálláson
Hieroglif olvasás - jelképeink, írásemlékeink!
VálaszTörlésKöszönöm a figyelmét!
TörlésDorestad brosch néven ismerik. A leírás szerint 1969. július 18-án a holland Wijk bij Duurstede városában végzett régészeti kutatások során egy kút alján találták meg ezt a csodálatos aranyozott brosst. Arra következtethetünk, hogy i.sz. 850 körül, Dorestad hanyatló éveiben került oda, amikor a várost ismételten vikingek támadták. Más Karoling-kori fémmunkákkal való összehasonlításból kiderül, hogy a bross i.sz. 800 körül készült, valószínűleg egy svájci vagy burgundi műhelyben.
VálaszTörlésRijksmuseum.
Törlés