A 2022. 02. 25-én pénteken 16 órai kezdettel a pécsi Civil Közösségek Házában, a Szent István tér 17. szám alatt tartandó előadásom részlete
Mit mond a székely írás eredetéről a nikolsburgi ábécé? (videó)
Ebben a cikksorozatban azokat a módszereket tárgyalom, amelyek alapján a székely írás eredeztethető. Korábban már bemutattam a hibás módszereket (az akadémikus szemellenzőt, a politikai prekoncepciókat kiszolgáló hazudozást, a tudományos igényű párbeszédet "pótló" finnugrista jelzőosztogatást, a forráshamisítást és társaikat). Ebben a cikkben pedig elkezdem a használhatónak látszó eredeztetési módszerek bemutatását. Jelen cikkben a jelsor elemzésének lehetőségeit taglalom.
Amikor egy írás eredetét kutatjuk, érdemes leltárt készíteni a rendelkezésre álló jelekről. Ilyen leltárnak tekinthetjük a nikolsburgi ábécét is. Ez a forrás önmagában is alkalmas annak bemutatására, mit mondhat egy jelsor az írás eredetéről (1. ábra).
A nikolsburgi rovásírásos ábécé a székely–magyar rovásírás jelkészletének első ismert lejegyzése. A bennünket érdeklő fél oldalnyi szöveg egy pergamenlapon található, mely egy 1483-ban kinyomtatott könyv hátsó lapjaként őrződött meg a Dietrichstein hercegek könyvtárában a Csehországhoz tartozó Mikulov (németül Nikolsburg) városában. A Dietrichstein-könyvtár 1933-ban árverésre került Luzernben s ez alkalommal a Magyar Nemzeti Múzeum megvásárolta, jelenleg az Országos Széchényi Könyvtárban található. A lap eredetileg a XV. század közepe táján egy kódex hátsó táblájának belső borítója volt. Az ábécé fölött az „A székelyek betűi, ahogyan fába róják” jelentésű felirat áll. Ezt követi 46 rovásjel, köztük több összetett is, majd az „amen” szó székely–magyar rovásbetűkkel leírva. Jakubovich Emil, a Nemzeti Múzeum könyvtárának igazgatója írt egy ismertető tanulmányt az ábécéről, amelyet 1935-ben közölt a Magyar Nyelv. Újabban Szelp Szabolcs határozta meg azt az időszakot, amikor az ábécé keletkezett. Álláspontja szerint a nikolsburgi ábécét 1490–1526 között jegyezték le.
2. ábra. Az óperzsa ékírás egyik jeltáblája (Ernst Doblhofer nyomán), a jeleknek több hangértéke is volt, ezzel érték el, hogy a kevés jel ellenére is használható legyen a szótagírás
A székely írás eredeti, több ezer éves jelsorát a nikolsburgi ábécé őrizte meg. Ez a sorrend jelentős történeti értéket képvisel, ami a kazár, az ugariti és a csukcs jelsorrenddel való összevetése esetén válik nyilvánvalóvá (3. ábra). A jelsorok egyezései és eltérései ugyanis elvileg megmutathatják, hogy milyen sorrendben keletkeztek, melyik őrzi az eredeti rendező elvet és melyik az átvétel. A nikolsburgi jelsor még egymástól el nem különítve sorolja fel a betűket és a többhangértékű jeleket. Ez az ősi sorrend az ugariti ékírás és a kazár írás jelsorának közeli rokona; a legkorábbi ismert, latinos jellegű jelsornak felel meg; egy beláthatatlan korú hagyomány képviselője. A jelnevek többnyire istennevekből vagy istenek jelzőiből származnak; sorrendjüket azok ősvallási tartalma és rangsora határozta meg. Az első helyekre az isteni triász (az Anyaistennő, Bél fiúisten és Dana isten) hieroglifái kerültek. Ez az elhelyezés később módosult (a „c” és néhány további jel közéjük került), de még jól felismerhető az eredeti rendező elv. Ugyanez figyelhető meg a csukcs szójelek sorrendjében is, ahol szintén az isteni triász tagjai kerültek a jelsor elejére.
Összegzés
A jelszám, a jelek típusa (az ábécé szerkezete) és a jelsorrend alapján a székely írás legalább 4-5 ezer éves íráshasználati szokásokat képvisel. E jellemzők párhuzamai a Mediterránumtól Csukcsföldig és tovább terjedő területen mutathatók ki. A nikolsburgi ábécé alapján feltételezhető, hogy ez az írásrendszer e hatalmas terület közepén alakult ki, valahol az Éden, Mezopotámia és Afganisztán vidékén legkésőbb Kr. e. 2-3 ezer táján. Más szempontok (kőkori elterjedtség és párhuzamok) alapján a legkorábbi jelkészlet 60 - 70 ezer évvel ezelőtt is keletkezhetett.
Jegyzet
(1) A székely írásnak vannak ezen a 46 nikolsburgi jelen túli, a nikolsburgi ábécében nem szereplő karakterei is (az írásunknak összesen akár 100-200 jele is lehet, vagy lehetett a történelme során). Jelenleg ugyanis az akadémikus "tudomány" elméleti tisztázatlanságai miatt nincs komolyan vehető, minden jelet tartalmazó jellistája a székely írásnak. Nem szerepelnek a leltárban a népi, uralmi és vallási jelkészletünk jelei (például a Jóma ligatúra) sem.
(2) Jellemző a székely jelszámra vonatkozó általános ismerethiányra, hogy pl. Mandics György 2000 oldalas trilógiájából mindenféle téves számot olvashatunk ki, ha a székely jelek számát keresgéljük. A szerző ugyanis nem közöl saját adatot, csak idézi másokét. Azokra viszont az a jellemző, hogy csak az egy hangot jelölő betűkkel foglalkoznak s a jelszámból eleve kihagyják a szó-, szótag- és mondatjeleket, mintha azok nem is léteznének. Ugyanez jellemző az MTA 2021-ben kiadott rováskorpuszára is. A hasonlóképpen felületes szerzők művein felcseperedő olvasók aztán tökéletes félreértéseket tanulnak meg a székely írás valódi jellemzői helyett. Pedig Thelegdi János már 1598-ban rendszerezve közreadta a székely írás egy hangot jelölő betűit, különféle típusú szótagjeleit és capita dictionumnak nevezett szó- és mondatjeleit (3. ábra).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése