Ez a veret (övveret?) honfoglalás kori magyar munkának látszik. Azok általában ezüstből, vagy bronzból vannak. A zöldes elszíneződés rézre utalhat. Réz van a bronzban, ám a bronztárgyak mégsem szoktak zöldes színt kapni - amennyire én ismerem. A mondatjel felső részén az Isten szó olvasható. Közvetlenül alatta csatlakozik hozzá egy Ten jel. Ez furcsa, mert így az olvasat Isten ten. Ez talán lehetséges, de szokatlan, mert minek egymás után kétszer leírni a ten szót? Ez az ellentmondás arra utal, hogy másfelé kell keresnünk a megoldást.
Ám ha a két ten jelet ez esetben már a tprus szűkített verziójának tekintjük (ami három elemi ten jelből áll), akkor izgalmassá és érthetőbbé kezd válni a dolog. Ugyanis a tprus jelnek van az avaroknál sok elemi ten jelből álló változata is. S ezek egyikén fel is sejlett egy us jel. Az a nagyszíjvég nagyon kopott volt, de mégis látni véltem a tetején egy us jelet. Ez a mostani lelet ezt a sejtésemet megerősíti. Ezzel együtt a tprus (tapar us "szabír ős") jel változata lehet. Feltételeztem az avar nagyszíjvég alapján és a tprus szó vége alapján, hogy a tprus mondatjel tetején régen volt egy us jel is. A nikolsburgi ábécében megmaradt tprus jelről azonban ez már lekopott.
Az 1. ábrán látható lelet segít megérteni a nikolsburgi ábécében előforduló tprus mondatjel történetét. Ez a tprus jelnév (mondat) két elemből áll. Az egyik elem a tapar népnév, ami a szabírok Patkanov által említett névváltozata. A mondat másik eleme az ős szó, amelynek a jele szintén a nikolsburgi ábécéből ismert. Ugyanezek a két jel megtalálható a népi ábrázolásokon és a régészeti leleteken is.
Az orosz honlapon felbukkant övveret azt a kérdést veti fel, hogy a tprus mondatjel milyen úton-módon alakult ki. A tprus jelnév végén világosan szerepel a nikolsburgi ábécéből ismert us (ős) szójel (5. ábra), miközben a tprus mondatjel grafikai alakjából (2. ábra) ez az ős szójel hiányzik. S hogy joggal tekintjük ezt hiányzó elemnek, azt több ábrázolás és megfontolás is alátámasztja. Egyrészt a fához hozzá tartozik az ős jel is, amely a Tejút hasadékában karácsonykor kelő Napot ábrázolja. Másrészt az ősvallási mondatjelek gyakran ilyen függőleges jelsorozatokat alkotnak (1).
3. ábra. A népi jelkészletben is szerepel az égig érő fa tprus jelhez hasonló, legörbült ágakkal való, ám az ős jel nélküli ábrázolása (Sindümúzeum, Velemér)
7. ábra. A magyargyerőmonostori kályhacsempe égig érő fájának ágai között olvasható a Jó ős, a fa tövében pedig a Magas kő mondat (balra), az ős, a jó, a magas és a kő hieroglifája (jobbra fent), valamint a hieroglifáknak megfelelő székely "us" (ős), "j" (jó), magas és kő jelek (jobbra lent)
Jegyzetek
(1) Ilyen függőleges mondatjelek vannak a közelmúltban egy avar kori sírból előkerült bojnai idolokon is (9. ábra).
(2) Ezek az összefüggések cáfolják az akadémikus "tudomány" képviselőinek minden alapot nélkülöző kijelentéseit.
Vásáry István például azt állítja a 2021-ben az MTA kiadásában megjelent, a méreteit és a hibáit tekintve is grandiózus rováskorpuszban, hogy nekünk magyaroknak nincsenek a kínaihoz hasonló képjeleink.
Fehér Bence pedig futóbolondnak nevezi azt, aki szakmányban olvas el díszítéseket. Holott a kezdeti írások szükségképpen képszerűek és díszesek.
Nyilvánvaló, hogy ilyesmiket csak az állíthat, aki sohasem vette a fáradságot a vonatkozó mitológiai, ábrázolási és írástörténeti összefüggések feltárására.
A jelek kialakulását a maguk történetiségében, a képszerűségből a lineárisság felé vezető folyamatként kell szemlélni. Ez a folyamat kezdetben azt jelenthette, hogy a jeleknek több grafikai változata és jelentése is volt. Például a 8. ábrán lévő avar mondatjel jelenthette az Isten szót, a Tapar ős kifejezést, vagy az Isten, a taparok őse mondatot is. A tapar népnév nyilván csak akkor kötődhetett a jelhez, amikor a tapar (szabír) nép és népnév már létezett. Idővel az egyes jelentések a megkülönböztethető grafikai változatokhoz kötődtek. Így az Isten jelentés az egyetlen ágpárral rendelkező faábrázoláshoz ragadt, a többi meg a tapar ős jelentést rögzítette. E gondolatmenetből az orosz honlapon olvasható mondatjel a tapar ős mondatot rögzíti és a szabír nép hagyatékához tartozik.
Irodalom
Varga Géza: Longobárd korong a hieroglifikus "Lyukó a szabírok őse" mondattal
Varga Géza: A temporius téveszme diadalútja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése