A 90-es évek végén szántás közben egy kb. 160 cm-es zöldpala tömb került elő Kevermesen, amelynek egy 45 * 23 cm-es darabját elolvasható képjelekből álló rajzolat borítja. Mivel a szántást akadályozta volna, egy markoló segítségével kiemelték a földből és a dűlő szélén található árokba helyezték. Innen egy idő után a kevermesi Magyar Mátyás helytörténész kertjébe került, majd 2007-ben a szintén kevermesi Fábián János és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum régésze Medgyesi Pál közreműködésével az NMK Nemzeti Örökségvédelmi Központjába szállították, ahol Bóka Gergely és Gyucha Attila régészek kezdték el a kő tudományos feldolgozását.
Az elvégzett vizsgálatok a Maros-völgy és a Déli-Kárpátok vidékét jelölték meg a kődarab valószínűsíthető származási területeként. A rajta látható díszítések nyugat-európai párhuzamai alapján a magyarországi késő rézkorra, kora bronzkorra, Kr. e. 3000 tájára keltezték. Ekkor a Baden és Jamnaja kultúra (azaz a gödörsíros kurgánok népe, amely az első sztyeppei eredetű kultúra hazánkban) preszkíta népessége élt az Alföldön. A Jamnaja kultúra népességéből kialakuló szkíták a Herodotosnál fenmaradt szkíta szavak és a régészeti leleteiken olvasható nyelvemlékek alapján magyarul, vagy magyarral rokon nyelvet beszéltek és használták a székely írás jeleinek előzményeit, a magyar hieroglif írást. Ezért esélyünk van arra, hogy a kevermesi sztélé jeleit megértsük, esetleg el is olvassuk.
2. ábra. A kevermesi megalit teljes alakja
Bóka Gergely tájékoztatása szerint a sztélén látható motívumok viszonylag gyakran megtalálhatóak a nyugat-európai megalitikus emlékeken, főleg az úgynevezett folyosós sírokon, például Newgrange-ben. Ilyen összetett jelmontázs csak a Bretagne-i szigeten, a Gavrinis-i sírhalomban fordul elő, ahol a sírhoz vezető folyosó két oldalán található tartóköveket díszítették hasonlóképpen.
A kevermesi kő jelenleg a békéscsabai Munkácsi Mihály Múzeum állandó kiállításán tekinthető meg.
A hasonló kősztélék szerte Eurázsiában hasonló jeleket használtak és hasonló ősvallási gondolatokat rögzítenek. Ezt igazolja egy velszi párhuzam is (6-8. ábra)
6. ábra. A velszi kőkör mellé állított sztélére az istennel azonos világoszlopra (Tejútra) utaló Magas kó jó ragyogó szár (mai magyarsággal: Magas kő jóságos ragyogó úr/ura) mondatot írták
7. ábra. A walesi henge sztéléjén olvasható Magas kó, jó ragyogó szár (mai magyarsággal: Magas kő, jóságos ragyogó úr/ura) mondat
Jegyzetek
(1) A budapesti késő-középkori jelvénnyel történtek illusztrálják, miért képtelen a hazai akadémikus "tudomány" megközelíteni a kevermesi sztélé gondolati tartalmát.
A budapesti késő-középkori jelvényt (4. ábra) egy letéti szerződéssel helyeztem el a Magyar Nemzeti Múzeumban. A kevermesi sztélé kutatásakor ez a történet azért érdekes, mert a budapesti késő középkori jelvény tudományos feldolgozása lehetővé tette volna a sztélé egyik jelének megismerését a "szakma" számára is, ám ez a hivatásos "tudósok" némelyikének magyar- és tudományellenes tevékenysége miatt nem történhetett meg.
Az átvételi elismervényen még szerepelt, hogy a leleten rovásjelek vannak. A múzeum előbb hónapokig alaposan megvizsgálta a leletet, majd az általuk megfogalmazott szerződés szerint mint hun cikádafibulát vette át a főigazgató aláírásával. Nem sokkal ezt követően Rezi Kató Gábor főigazgató-helyettes vezetése idején barbár módon lereszelték a lelet jeleket hordozó felületét, talán azért, mert felrémlett a lehetősége, hogy a hun-magyar azonosságot bizonyíthatja. A reszelés és polírozás után megmaradt rovásjeleket Tomka Péter régész latin AK monogrammnak minősítette. Később Tomka Gábor főigazgató-helyettes a feje tetejére állított jelvényen lévő rovásjel-maradékot rontott latin M betűnek nyilvánította. Fehér Bence, a Magyarságkutató Intézet rovológusa ezt a meghatározást megismételte, az általam korábban publikált és neki személyesen is átadott rovásírásos olvasat létét pedig letagadta. A 4. ábrán több változatban is bemutatott sar "sarok, úr" jelet mindegyik "szakértő" sormintának minősítette - ez a jel szerepel a kevermesi sztélén is.
Így adódott, hogy a "tudományos konszenzus" ma sem tud semmi érdemlegeset mondani a kevermesi sztélé feliratáról, gondolati tartalmáról és szerepéről.
Irodalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás
Tisztelt Varga Géza Úr!
VálaszTörlésHivatkoztam az Ön egyik munkáját egy tudományos cikkben:
https://nszkk.gov.hu/content/forenzikus_fuzetek/ff2024_3_full_final.pdf
Nem teljesen értettem egyet az Ön következtetésével, de a tudomány ettől szép.
Áldott karácsonyt kívánok! Tisztelettel: Petrétei Dávid
***
A hivatkozott cikkben ez áll:
Varga Géza amatőr írástörténész véleménye szerint a vésetek a kőkorszak ilyen jellegű motívumaihoz hasonlóan „hieroglifák”, azaz megfejthető jelentésük van, nem puszta
dekorációs célokat szolgálnak. Megfejtése szerint a felfelé mutató nyilak vagy hegyek a nagyságot, az eget jelképezik, keretbe foglalva pedig az eget tartó oszlopot (Varga, 2021).
Megjegyzésre érdemes, hogy Varga az eredményeit nem tudományos szaklapokban publikálja, illetve nézetei gyakran nem találkoznak a szakterületen uralkodó tudományos
konszenzussal. Ha azonban elfogadjuk azt a megközelítést, hogy a Gavrinis-sziget egyes motívumait a bőrlécrendszer ábrái ihlették, a kevermesi kő vésetei még jellegzetesebb példája lehet a kőkorszaki művészek ilyen alkotásainak. Hiszen az ábra egész alakja olyan, mint egy stilizált tenyér (vagy talp): maga a tenyér, és fölötte az ujjak külön. Leginkább a Gavrinis-szigeten 24. számmal jelzett tartókő motívumaival mutat hasonlóságot
***
TörlésTisztelt dr. Petrétei Dávid úr!
Köszönöm a tájékoztatását és persze a kevermesi kőről írt cikkem megemlítését is! Sajnálom, hogy - a jelek szerint - az álláspontomat nem sikerült megértenie és ezért annak tudományos igénýű értékelését sem tudta adni. Az írása így csak azt dokumentálja, amit eddig is tudtunk. A magukat tudományosnak fényesítő folyóiratokban ugyanolyan tévedéseket tudnak közreadni, mint bárhol másutt. Az új esztendőben megbeszélhetjük a részleteket is, ha Önt valóban érdekli a kő felirata.
Áldott ünnepeket és BUÉK! Varga Géza
***
dr. Petrétei Dávid:
Köszönöm szépen a választ és a jókívánságokat is!
Ismerem az Ön munkásságát, és valóban szembeötlő (számomra) az M, az S és a G rovásjel, és elfogadom, hogy ezek a magas, a sarok és az ég jelei. De az ábra tagadhatatlanul hasonlít egy tenyérre (vagy talpra) is, és a párhuzam a francia Harag-szigeti faragvánnyal is tagadhatatlan. Utóbbiról az általános vélekedés, hogy szélfútta fű vagy a tenger hullámai, ami szerintem igen kevéssé valószínű (miért faragna ilyet kőbe a korabeli művész??). Azt a franciaországi követ viszont sok ujjnyom-szakértő úgy tekinti, mint amit az ujjak bőrlécei ihlettek - ókori cseréptárgyakon egyébként sokszor figyelhetünk meg kifejezetten díszítési célból hagyott ujjnyomatokat, agyagba nyomott ujjakkal képezett sormintát.
Fordítok egyet a kérdésen!
Hallott arról, hogy a kínaiak az örvényes fajtát (ahol az ujjbegyen a fodorszálak spirált vagy koncentrikus köröket alkotnak) a szerencse jelének tekintik, és minél több örvényes ujja van valakinek, annál szerencsésebbnek tekintik? A kínai kulturális hatásnak kitett ázsiai országokban az ujjak mintája a párválasztást is befolyásoló tényező lehet. Ebből a nézőpontból talán nem elképzelhetetlen, hogy a jelképkincsre is befolyást gyakorolhat a bőrlécrendszer rajzolata, hiszen a leginkább "kézenfekő" természeti képződmény a saját tenyerem.
A saját cikkemet úgy zárom, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy a kő vésetei elolvasható hieroglifák, stilizált ujjnyomatok, esetleg a szélfútta fű képe, és hogy ujjnyomat szakértőként mi talán lehetünk elfogultak a "mi" értelmezésünk irányába. Így egyáltalán nem "cáfolom" az Ön értelmezését, a kő olvasatát; legalábbis nem állt szándékomban. Sőt - ha egy-egy olvasó emaitt a cikk miatt kap kedvet, hogy utánanézzen az írástörténeti vonatkozásoknak, én őszintén örülni fogok.
Egyébként amikor a kő iránt érdeklődtem a múzeumban, az ottani kutatók elmondták, hogy soha nem hallottak még az ujjnyomos elméletről, még a franciaországi kövek kapcsán sem.
Boldog karácsonyt! d.
***
Tisztelt dr. Petrétei Dávid úr!
A cikke és a levele arról árulkodik, hogy nincs tisztában a tudományos kutatás és a tudományos igényű kritika alapfogalmaival, vagy azokat nem tiszteli. Egy kutatási eredmény értékelésekor ugyanis érdektelen, hogy azzal hányan értenek, vagy nem értenek egyet. Az is érdektelen, hogy kinek milyen végzettsége, tudományos fokozata van. Ugyanis egy tudományos tétel igazolása vagy cáfolata nem népszavazással történik. Maga mégis ezekkel érvel. Bizonyítás helyett. Nem érzi, hogy ezzel csak saját magát járatja le? S ezek a sziklarajzok elolvasható szövegek. Míért gondolja, hogy az analfabéta megközelítés a tudományos? Ha a levelében elismeri, hogy ezek szójelek, akkor ezt nyilvánosan miért nem meri vállalni? A baráti körében túl sokan gyűlõlik a magyar őskultúrát és nem mer igazat írni róla? Amíg e téren nem tud férfihoz méltóan viselkedni, addig - ha javasolhatom - maradjon a tenyérjóslásnál és ne pályázzon tudományos babérokra!
Üdvözli: Varga Géza