2021. január 13., szerda

Istenidéző szertartás szövegkönyve a Telki környéki hun vascsaton

Több istenidéző szertartás hieroglifikus szövegkönyvét megtaláltuk és elolvastuk már az Al-Duna és az Urál, sőt Japán közötti hatalmas térségből, a bronzkor és a magyar honfoglalás közötti időkből. Most az Éhmann Gábor által Telki mellett fellelt és a Magyar Nemzeti Múzeumban éppen restaurálás alatt lévő kincsek egyikén, egy vascsat alján olvashatunk el egy hasonló szövegkönyvet (1. ábra). Ez érdekesebb a többinél. A szöveget ugyanis úgy komponálták meg, hogy abból az Isten antropomorf alakja és a Nap is kirajzolódik.

A vascsat felirata öt mondatra tagolódik. A felső részt a csat ívén és nyelvén lévő két mondat, az alsót meg az istenidéző szertartás szövegkönyve (további három mondat) alkotja.



1. ábra. Az Éhmann Gábor által Telki mellett megtalált hun kincslelet elolvasható betétekkel díszített vascsatja (a szerző grafikai rekonstrukciója)



A csat íve és nyelve



2/a. ábra. A csat íve az égboltot ábrázolja és Magasságos Óg köve olvasatú (a székely írás "m", "o/ó" és "harmadik k" betűinek előzményéből összerakott jelmontázs), a csatnyelven a sarok és a szár "úr" szójelek találhatók (ezek a székely írás "s" és "sz" betűjének előzményei)




2/b. ábra. A Telki vascsat íve az Óg szójele, ám a rajzába beépítették a magas és a szójeleket is, ezért az olvasata mai magyarsággal: Magasságos Óg köve


A hun és avar csatok szokás szerint az égbolt ívét középen alátámasztó világoszlopot, azaz egy jellegzetes szembőlnézeti világmodellt ábrázolnak. A hun és avar világmodellek elolvasható, a képszerűségüket valamelyest még őrző jelmontázsokból állnak. 

E csat felső része az íven a Magasságos Óg köve, a nyelven pedig a Sarok ura mondatokat rögzíti. A magas kő az égbolt ívével azonos, ami a régiek szerint egy áttetsző kőből van. A sarok volt a haladók földi világát az éggel összekötő út, amelynek istene volt az ősvallásban. Ezt egyébként a sarok (sar Óg am. "Óg úr") szó második szótagja is megerősíti. Az Ószövetségben is említett Óg király azonos Heraklésszel, aki a szkíták ősapja volt a görög mítoszok szerint. Ennek megfelelően mi Óg urat tartottuk az ősünknek, ezért nevez bennünket a világ ogur népnek. 



2/c. ábra. A vascsat nyelve két hieroglifából áll (1. és 2.), amelyek hangalakja hasonló, talán mert egykor egyetlen jelet képeztek (hegyen álló fát ábrázolnak), a 3. helyen a honfoglalás kori egyesített jelváltozat (a sarokúr szójel?), a negyedik oszlopban pedig a nekik megfelelő székely "sz" (szár, úr) és "s" (sar "sarok, úr") jelek láthatók 


Az istenidéző szertartás szövegkönyve

Az istenidéző szertartások ránk maradt szövegkönyveinek jellemzője, hogy a szertartás cselekménysorához hasonlóan három jellegzetes részre tagolódnak. Ez a hármas tagolás megjelenik a csat alsó részének elolvasható "díszítésében" is (1. ábra). Az első és az utolsó jelcsoportban szerepelnie kell a ragyogj, ragyog, ragyogtál szójelnek (a székely "R" betű hieroglifikus megfelelőjének). A középső jelcsoportban szokás szerint az Isten megnevezésének kell megjelennie. Esetünkben a Lyukó istennév olvasható középen, amit többek között a Bodrog alsóbűi rovásszövegből is ismerhetünk. (1)



3. ábra. A vascsat alsó részének középső mondata: Lyukó ragyog az égben (fotógrafika) azt a pillanatot jelzi, amikor az Isten megjelenik, ezért antropomorf ez a szövegrészlet




4. ábra. A vascsat alsó részének két oldalán az olvasási iránytól függően kétféleképpen: Ragyogj ég  és Az ég ragyogott alakban is elolvasható mondat kapott helyet (fotógrafika), az első szövegben az Isten idézését, az utolsóban a búcsúztatását jelzi.




5. ábra. Avar csat a Zamárdi temetőből, amelyen a csat ívén szintén a magas kő, a nyelvén pedig a szár szójel képszerű változata olvasható - azaz a hunok és az avarok egyaránt magyar nyelven beszéltek, magyar írást használtak és azonos elképzelésekkel rendelkeztek a csatok szimbolikájáról




6. ábra. A Telki hun kincslelet másik darabja (középen), amelyiknek a "díszítésébe" szintén be van építve a magas és a  szójele



Jegyzetek

(1) Feltehető, hogy az Istennek több neve, vagy jelzője is lehetett, amelyek az egységes, panteista istenképzet más és más oldalára, az Isten eltérő szerepköreire utaltak. Az Óg név az isten éggel azonos voltára, a Szár "úr" név a világoszloppal való azonosságára, a Lyukó név pedig az életet adó forrás voltára utalhatott.


Irodalom








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése