Megjelent az academia.edu hasábjain egy cikk Leif Hansen tollából a szkíta páncélokról. A modern nyugati szerzők szokása szerint ő sem említette meg, hogy a páncélokon lévő jeleknek közük van a magyar jelkincshez (1).
A jelen cikk e hiányt pótolja. El lehet ugyanis olvasni a magyar hieroglif írás segítségével a Ten sar "Ten úr" mondatot egy entremont-i kelta páncélon. A kelta leleteken egyébként több magyar jel párhuzamát is megtaláljuk.
Alább bemutatom e kelta Ten "isten" és sar "úr" hieroglifák szkíta és magyar párhuzamát is. A szkíta korhoz és kultúrkörhöz köthető nyelvi anyagból (a Boriszthenész névből) ismert az isten szavunk is. Az alábbi, páncélokon található párhuzamok azonban e párhuzamok közül is kitűnnek. Mátyás király - a reneszánsz korszellemnek és a magyar hagyománynak megfelelve - a szkíta-hun uralkodók örökösének tekintette magát, törekedvén a sztyeppi örökség megőrzésére. Ez a nagyfokú megfelelés (a páncélokon megjelenő Ten hieroglifa) kétségtelenné teszi, hogy a magyar történeti hagyományban legalább a török hódoltság koráig elevenen élt a székely írás szkíta-hun eredetének tudata. Ezt csak a világosi fegyverletétel után ránk erőltetett finnugrizmus próbálta meg letagadni és felváltani az ótürk eredeztetés bizonyítatlan meséjével. Sikertelenül, mert a sorra ismertté váló hieroglifikus nyelvemlékek nem kedveznek a történelemhamisítóknak.
1/a. ábra. Entremont-i kelta szobor, páncélján a ten sar, mai magyarsággal: (is)Ten úr mondattal
1/b. ábra. Entremont-i kelta szobor hieroglifikus ten sar, mai magyarsággal: (is)Ten úr mondata
2/a. ábra. Szkíta páncél a Jelizavetinszkaja 5-ös kurgánból egymás felett két Ten jellel
Jegyzetek
(1) A magyar nemzeti írásról, annak szkíta-hun származásáról és írástörténeti jelentőségéről nem tud a nyugat. Azért, mert a magyarországi finnugrista szerzők a székely írásról lényegében hallgattak, semmi jót nem fordítottak le nyugati nyelvekre, legfeljebb kifejezetten hazudtak róla. Egy jelentéktelen sztyeppi írásfolyam még jelentéktelenebb leszármazottjának állították be a végső soron kőkori eredetű írásunkat.
A szerzők a szójeleket használó magyar hieroglif írásról és a jelen cikkben tárgyalthoz hasonló hieroglifikus nyelvemlékekről tudni sem hajlandók. E szemellenzőt a tudományos konszenzus téves dogmáinak elvtelen védelme érdekében használják, bár ez az eljárás ellenkezik a tudományos értékelés módszerével. Ahhoz ugyanis ismerni kell a tényeket és a konkurrencia dolgozatait is. E gyakorlat lehetetlenné teszi a legfontosabb tudományos cél, a kíváncsiságunk kielégítését.
A "tudományos konszenzus" köreiben napjainkban kimutatható zavart jól dokumentálja az MTA 2021-ben kiadott rováskorpusza, amelynek három szerzője nem tudott megállapodni a székely írás eredetéről. Benkő Elek és Sándor Klára szerint adathiány miatt nem lehet mit mondani a székely írás eredetéről. Ám, hogy mennyire nincs adathiány, azt a jelen cikk is jól illusztrálja. Vásáry István pedig megismétli az ótürk eredeztetés sohasem bizonyított dogmáját, egyúttal letagadva a képszerű szójeleink létezését. Pedig az égigérő fát ábrázoló Ten és Isten hieroglifáink is képszerű szójelek. Ezek a szerzők azonban nem hajlandók foglalkozni azokkal az adatokkal, amelyek a székely írást a szkíta, hun és avar jelhasználathoz kötik.
Csak az állapítható meg róluk egységesen, hogy magyar- és tudományellenes prekoncepciókat követve félrevezetik a közönséget. Ennek köszönhetően a legtájékozottabb nyugati szerzők véleményére is csak az jellemző, amit Harald Haarmann írt nekem egy levelében, miszerint a székely írás egy nagy rejtély. Hozzátehetem, hogy a fenti kelta-szkíta-magyar párhuzam és a hasonló összefüggések valóságosabb megvilágításba helyezik a magyar írás történetét.
Irodalom
Leif Hansen: Die Panzerung der Kelten. Eine diachrone und interkulturelle Untersuchung eisenzeitlicher Rüstungen, Kiel 2003.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése