A világhálón találtam az 1. ábrán látható agyagedény fényképét. A kísérőszöveg szerint ez egy 1200 éves perui edény. Sajnos, további adatokkal nem rendelkezem róla, ám ez talán idővel pótolható lesz. Az edény hasán egy antropomorf istenábrázolás látszik. Az, hogy istent látunk, a rajta lévő feliratból derül ki (1). Az alak hasán ugyanis egy hieroglifikus jelmontázs olvasható, amelyet a magyar hieroglif írás kőkori eredetű, Szibériából származó szójeleiből állítottak össze. Az Éden területén kb. 50 000 évvel ezelőtt kialakult és széles körben elterjedt ősvallás Eurázsiában szokásos világfa ábrázolásainak egyik Amerikába szakadt előfordulása ez. A párhuzamok alapján alapos okunk van arra gondolni, hogy ez egy magyar, vagy magyarral rokon nyelvemlék ismeretlen mértékben módosult változata.
A hieroglifikus szövegek gyakran szimmetrikusak és díszítésnek tűnnek, mint ezen a perui kulacson is.
Jegyzet
(1) A jelmontázs központi, legnagyobb jele a székely írás (pontosabban annak előzménye, a magyar hieroglif írás) Ak szójele. Ezt a kőkori eredetű hieroglif írást és az Ak szójelet is a 2017-ben kiadott Magyar hieroglif írás c. kötetben ismertettem. A Tejúttal azonos Ak istent látjuk a perui edényen, akit a szkíták ősapjukként tiszteltek s akit a görögök Heraklésznek (her Ak am. Ak úr) hívtak. Ő az Ószövetségben is emlegetett Óg úr, aki azonos az ogur népek ősapjával.
Irodalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Hozzászólás Pócs Éva A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében c dolgozatához (academia.edu)
Varga Géza: A világfa vita
Varga Géza: Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Varga Géza: Eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése