1. ábra. A kötet borítója és egy táblázata
2. ábra. A kötet címlapja
3. ábra. A kötet tartalomjegyzéke
Kedves netes levelezőtársam, a Braziliában élő Tóth István közreadta a több éves munkával elkészített kötetét a Móricz János Kulturális Egyesület segítségével.
A kötetet különösen fontosnak gondolom a rovológiai kutatások továbblépése szempontjából. Azt eddig is tudtuk, hogy az amerikai indiánok népi jelkészletének 23 elemi jele és 5-10 ligatúrája azonosítható a magyar hieroglif írás és a székely írás jeleivel. A most megjelent kötet egy lépéssel előbbre viszi a kutatást, ugyanis azt bizonyítja, hogy nem csupán a magyar hieroglif írás jelformái vannak meg az indiánok népi hieroglifái között, hanem a jelnevei is megtalálhatók az indián nyelvekben.
4. ábra. Az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáiban szereplő Egy isten mondatjel a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetünk címlapján került vissza a nemzeti köztudatba
A kötetben két örvendetes nyomát is találom az eddig végzett munkámnak.
Az egyik a címlapon lévő embléma, az énlakai unitárius templom mennyezetkazettáinak sarkaiban lévő Egy isten mondatjel (4. ábra). 1993-ban én fedeztem fel, hogy ez a virág elolvasható s a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetem címlapján ezt közzé is tettem. Az olvasatot átvette és elfogadta Varga Csaba és mások is. A Móricz János Kulturális Egyesület azért választotta jelképéül, mert nemzeti közkinccsé vált ez a mondatjel és a hozzá fűződő tudás. Azt bizonyítja ez az alkalmazása, hogy nem szükséges az akadémikus áltudomány, meg a wikipédia hazug bajnokainak jóváhagyása és vállveregetése ahhoz, hogy a magyarság újra megismerje és használja a magyar hieroglif írást, a székely írás szójeleket alkalmazó előzményét. Ami mellesleg soha nem is ment ki a használatból, hiszen a magyar címer kettős keresztje és hármas halma is e hieroglifikus jelhasználat képviselője. Nem is beszélve a népi, uralmi és vallási jelhasználatunk további írásemlékéről és mai alkalmazásukról.
5. ábra. A Pokotia monolit és a székely írás (pontosabban elődje, a magyar hieroglif írás) jeleit összehasonlító táblázatom, ami megjelent Tóth István kötetében is
A munkám másik eredménye, ami beépült a kötetbe, a Pokotia monolit és a székely írás (pontosabban elődje, a magyar hieroglif írás) jeleinek összehasonlító táblázata (5. ábra). A monolitra Tóth István hívta fel a figyelmemet és a kérésére végeztem el az összehasonlítást az indián szobor jelkészlete és a székely jelrendszer között. Természetesen ez esetben is azt találtam, amit Amerika más tájain is, hogy az egyezés feltűnően nagy fokú.
Az indián és a magyar jelek közötti azonosságok a véletlennel nem magyarázhatók. Az amerikai indiánok népi jeleinek és a székely írásnak (pontosabban elődének: a magyar hieroglif írásnak) genetikus kapcsolatát a Nemetz Tibor segítségével elvégzett valószínűségszámításunk is bizonyítja.
Az új kötet megjelenése elsősorban nyelvészeti és csak másodsorban írástörténeti siker. (1) Ideje volt jelezni a finnugrista hazugságözönből szabadulni képtelen nyelvészek és történészek számára, hogy sem a magyar értelmiség, sem a külföld nem veszi készpénznek az általuk kreált megalapozatlan magyar nyelv- és őstörténetet. Azokat a finnugrista mellébeszéléseket, amivel például Otto von Sadovszky kutatásait próbálták jelentéktelenként és tévedésként elkönyvelni, nevetségessé teszi a Tóth István által bemutatott nyelvi párhuzamok és külföldi nyelvészeti dolgozatok sora. Az a szimpla jelzőosztogatás, amit "nyelvészeink" e tárgyban előadnak, csak a haynauista kontraszelekció eredménye, amelynek nincs tudományos súlya.
Az új könyvet a Móricz János Kulturális Egyesülettől lehet megrendelni.
Tóth István könyvének vannak nyilvánvaló hibái, például a hieroglifa szót illene helyesen írnia, ám ez nem sokat von le abból a tényből, hogy újra felmutatta: a magyar és az amerikai indián kultúra közös gyökerű. Most is a magyar értelmiség nem hivatásos kutatója vitte előre a tudományt az "önjelöltek" által elért eredményekre acsarkodók helyett.
A Csúcs Sándor nyelvésszel folytatott beszélgetésben sikerült rögvest felhasználnom Tóth István adatait, mert a "hal" hieroglifa indián előfordulásához mellékelhettem ebből az új kötetből az indián nyelvekben előforduló megfelelő szókészletet is (a hal, halál stb. szavak indián rokonságát).
Jegyzet
(1) Valódi írástörténeti sikert az jelenthetne, ha sikerülne tisztázni, hogy a magyar hieroglif írás jeleinek és jelneveinek milyen indián megfelelői vannak (tehát, hogy a hal alakú jelet hal-nak, vagy hasonlónak nevezik-e az indiánok is). Tóth István új kötete csak azt mutathatta fel, hogy a magyar jelnevek (például a jó és a hal) megfelelői megtalálhatók az indián nyelvek szókészletében.
A nyelvi párhuzamok megtalálása azonban önmagában is jelentős eredmény és a finnugristák - a finnugrista nyelvtörténeti deszkamodell felrúgása vagy lényeges módosítása nélkül - aligha tudnak majd komolyan vehető, a jelzőosztogatáson túlmenő, tudományos igényű választ adni rá.
Köszönjük, kedves Tóth István!
Az új kötet megjelenése elsősorban nyelvészeti és csak másodsorban írástörténeti siker. (1) Ideje volt jelezni a finnugrista hazugságözönből szabadulni képtelen nyelvészek és történészek számára, hogy sem a magyar értelmiség, sem a külföld nem veszi készpénznek az általuk kreált megalapozatlan magyar nyelv- és őstörténetet. Azokat a finnugrista mellébeszéléseket, amivel például Otto von Sadovszky kutatásait próbálták jelentéktelenként és tévedésként elkönyvelni, nevetségessé teszi a Tóth István által bemutatott nyelvi párhuzamok és külföldi nyelvészeti dolgozatok sora. Az a szimpla jelzőosztogatás, amit "nyelvészeink" e tárgyban előadnak, csak a haynauista kontraszelekció eredménye, amelynek nincs tudományos súlya.
Az új könyvet a Móricz János Kulturális Egyesülettől lehet megrendelni.
Tóth István könyvének vannak nyilvánvaló hibái, például a hieroglifa szót illene helyesen írnia, ám ez nem sokat von le abból a tényből, hogy újra felmutatta: a magyar és az amerikai indián kultúra közös gyökerű. Most is a magyar értelmiség nem hivatásos kutatója vitte előre a tudományt az "önjelöltek" által elért eredményekre acsarkodók helyett.
A Csúcs Sándor nyelvésszel folytatott beszélgetésben sikerült rögvest felhasználnom Tóth István adatait, mert a "hal" hieroglifa indián előfordulásához mellékelhettem ebből az új kötetből az indián nyelvekben előforduló megfelelő szókészletet is (a hal, halál stb. szavak indián rokonságát).
Jegyzet
(1) Valódi írástörténeti sikert az jelenthetne, ha sikerülne tisztázni, hogy a magyar hieroglif írás jeleinek és jelneveinek milyen indián megfelelői vannak (tehát, hogy a hal alakú jelet hal-nak, vagy hasonlónak nevezik-e az indiánok is). Tóth István új kötete csak azt mutathatta fel, hogy a magyar jelnevek (például a jó és a hal) megfelelői megtalálhatók az indián nyelvek szókészletében.
A nyelvi párhuzamok megtalálása azonban önmagában is jelentős eredmény és a finnugristák - a finnugrista nyelvtörténeti deszkamodell felrúgása vagy lényeges módosítása nélkül - aligha tudnak majd komolyan vehető, a jelzőosztogatáson túlmenő, tudományos igényű választ adni rá.
Köszönjük, kedves Tóth István!
Irodalom
Magyar hieroglif írás
Bronzkori magyar írásbeliség
Otto von Sadovszky a kaliforniai ugorokról
Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást!
Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is, aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!
Bronzkori magyar írásbeliség
Otto von Sadovszky a kaliforniai ugorokról
A borjú elbődülése, a finnugrista jelzőosztogatás és a tudományos igényű kritika
Indián tartalmak
Az énlakai Egy Isten mondatjel
Indián tartalmak
Az énlakai Egy Isten mondatjel
A magyar hieroglif írás jelnevei az amerikai indián nyelvekben
A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szállás (két háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz) a kertjében lévő tóka tündérrózsái és a levelein napozó békák érdekes látnivalót kínálnak öregnek és fiatalnak
A veleméri Szentháromság-templom, amelynek két rovológiai nevezetessége is megtekinthető
Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet. Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan.
Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást!
Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is, aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!
A veleméri Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) mellett várja a felújítást a százhúsz éves pajta
Tóth István írja:
VálaszTörlésKedves Géza! Egy kicsit kutattam a blogjában levō szavak után.
Élő>Él>Élek
hurrita: ulgu "élet", urarti: ulgushe "él, élō"
csuvas: ēlēk "régen, korábban'
penuti: vintu: ?el "lenni"
Lyuk
maja: jukatek: luk "elpusztít", mopán: luk "piszkos", ica: luk "sár"
Ma/magas
sumer: mah "magas"
penuti: vintu: nuq "ez (csak magas)"
Nagy
penuti: maidu: muk "nagy", vintu: nuq "ez (csak magas)"
maja: jukatek és csolan: noj "nagy", cotohil, celtal: muk'aj "nagy"
Nap
penuti: proto-jokuc *?oph " nap, hold", maja: maja: hop "tüzel"
junka: kolan: nap "nap", mocsika: nap "zárni"
Óg ??? Szerintem az Óg szó a penuti migráció után keletkezett.
Ország ??? Szintén.
Ős
hurrita: ashti "asszony"
csuvas: az "ōs", aća "anya"
penuti: hegyi mivok: ys. "ōsi", középsō hegyi mivok: sy "öreg"
maja: pokomcsi, kekcsi: as "testvér"
junka: uru: aći "nagyapa"
Rá/ragyogó
sumer: ara4 "ragyogni", tokhár B: ruk-1 "ragyog"
penuti: ???
Sar/sarok. ???
Ten. ???
Az isten nevek, hogyan Dama, Tem (talán a Dama és Tem egy eurázsiai ōsnyelv eredetū?) és a celōke szó hiszem nem lesz szómegfelelōje az általam kutatott penuti és hozzá kapcsolódó nyelvekben.
Mély tisztelettel
István
Tóth István:
VálaszTörlésA szóba jöhetō azték isten nevek: (dama vagy ten)
Tonacacihuatl – Mother of the gods
Tonacatecuhtli – The creator and the provider of food
Tonacatecuhtli – Creator and food provider
Tonantzin – The mother-goddess
Tonatiuh – God of the sun and of warriors; and 1 of 13 lords of the day
Átnéztem az észak-amerikai indián népek istenneveit, beleértve az eszkimókat is. Sajnos csak az aztékoknál található némi hasonlóság. Részemrōl: Az azték/nava népek, nyelvek túl távoliak, hogy bárminemū rokonokságról lehessen beszélni. De ...
Tisztelettel
István
Tóth István: Penuti: vintu: waqat=patak
VálaszTörlésVarga Géza: Ebben a vintu wakat-ban mintha a feltételezett Ak at (Ak atya) jelenne meg.