A magyar hieroglifák több formai-tartalmi párhuzama megtalálható az amerikai indiánok népi jelkészletében. Az írásrendszerek rokonságáról tanúskodó legkorábbi indián jelek - az ősvallási kötődés miatt - elsősorban a népi jelhasználatban maradtak meg. A Nemetz Tibor matematikussal elvégzett és 1993-ban, a Bronzkori magyar írásbeliség c. kötetben közreadott valószínűségszámításunknak köszönhetően tudjuk, hogy a formai egyezések nem a véletlennek, hanem az írásrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetőek. E közös jelek eredetileg az ősvallás jelképei voltak. Kb. 50 000 évvel ezelőtt alakultak ki a Közel-Keleten (az Éden területén). Az onnan szétvándorló Homo sapiens sapiens csoportokkal együtt már a kőkorban elterjedtek a Pireneusoktól Szibériáig, majd Amerikába is eljutottak.
E cikkben megpróbálom meghatározni a közös jelformákhoz tartozó korabeli jelneveket Tóth István Braziliában élő honfitársunk Ancu sy ama saly avagy a nagy ősanya sarjai c. kötete segítségével, amely az amerikai penuti nyelvek és a magyar nyelv rokonságát tárgyalja. A kötet lehetőséget nyújt annak felmérésére, hogy a magyar hieroglif írás jelnevei jelen vannak-e az amerikai indián nyelvekben.
E cikkben megpróbálom meghatározni a közös jelformákhoz tartozó korabeli jelneveket Tóth István Braziliában élő honfitársunk Ancu sy ama saly avagy a nagy ősanya sarjai c. kötete segítségével, amely az amerikai penuti nyelvek és a magyar nyelv rokonságát tárgyalja. A kötet lehetőséget nyújt annak felmérésére, hogy a magyar hieroglif írás jelnevei jelen vannak-e az amerikai indián nyelvekben.
A jelnevek Amerikába kerülésének felmutatása persze csak egy közbülső lépés, hiszen például abból, hogy az egyik indián törzs jelkészletében megtalálható a hal/halál hieroglifánkkal azonos jelforma, egy másik törzs szótárában pedig a hal, halál szócsalád, még nem következik, hogy a hal alakú jel indián neve a hal/halál lett volna. Nem következik, de a lehetőség nagyobb valószínűségét jelenti - és ezt a kis kutatási eredményt is meg kell becsülnünk. Ez már lehetőséget ad amerikai indiánkutatóknak a konkrétabb ellenőrzésre.
Azért érezzük használhatónak és jogosnak ezt az eljárásunkat, mert a magyarral rokon jelek mindhárom Amerikában, a legkülönfélébb törzseknél is előfordulnak, függetlenül attól, hogy e törzseknek most van-e külön története és kultúrája, egymástól hosszú időn át el voltak-e egymástól szigetelve. Mivel ezek a jelek és jelnevek Eurázsiában összetartoztak, joggal tételezzük fel, hogy az indiánok őseinél is összetartoztak, akik egy összetartozó jelkészletet (jelformákat, jelentéseket és jelneveket) hoztak Amerikába. Nem egyik, vagy másik ma ismert indián törzs, hanem ezek őseinek íráskultúráját kutatjuk - ugyanis nyilvánvalóan egy közös forrásból örökölték meg őket. E közös forrásban az Eurázsiában megismert jelformák és a jelnevek minden bizonnyal összetartoztak (tehát, pl. a hal alakú jelformához a hal/halál jelnév és jelentés társult). Ez persze csak egy megalapozottnak tűnő feltételezés, amit még ellenőrizni kell.
Az amerikai jelek és a jelnevek széles körben való szétszóródása és ismertsége kétféleképpen is magyarázható.
Egyrészt feltehető, hogy a kőkorban egymást követően Amerikába vándorló törzsek mindegyike ugyanezt az ősvallási jelrendszert hozta magával Eurázsiából. A magyar hieroglif írás Eurázsia-szerte elterjedt volt, amiből következően akárhonnan jöttek is az Amerikába vándorló csoportok, mindenképpen ismerték a magyar hieroglif írás (az ősvallás) jeleit. A legtávolabbi tájakra eljutó korai törzsek is ugyanazokat a jeleket és jelneveket használták, mint a később bevándorlók. Az idő múlásával a közös jelkészlet az egyes törzseknél különbözőképpen változott meg, ezért találkozunk ma némileg eltérő jel- és szókészlettel az egyes indián törzseknél.
Egy másik lehetséges történet szerint egy később bevándorló és igen sikeres csoport adta át a jelkultúráját a három Amerika már ott élő népeinek. Ez egy lovasnomád néphez illő eljárás lenne, de ugyan hol vannak az amerikai indiánok prekolumbián lovai? Nincsenek sehol. Gyalogosan pedig nehezebb lehetett egyetlen kultúra uralma alá hajtani Amerikát, vagy Amerika nagy részét. Ezért inkább az első megoldást gondoljuk valószínűbbnek.
A valóság nyilván e két lehetőség valamiféle kombinációjára épült. Amit csak azzal kell kiegészíteni, hogy az amerikai népi jelkészlet a hosszú belső alkalmazása során, településről településre, törzsről törzsre is tovább terjedt.
Az indián népi jelkészlet állandósága az ősvallás képszerű jelképeinek időtállóságából, korlátozott megváltoztathatóságából következik.
Nézzük tehát, mit kereshetünk és mit találunk!
Az indián jelek forrása: a feltehető eurázsiai ősvallási jelkészlet
Azért érezzük használhatónak és jogosnak ezt az eljárásunkat, mert a magyarral rokon jelek mindhárom Amerikában, a legkülönfélébb törzseknél is előfordulnak, függetlenül attól, hogy e törzseknek most van-e külön története és kultúrája, egymástól hosszú időn át el voltak-e egymástól szigetelve. Mivel ezek a jelek és jelnevek Eurázsiában összetartoztak, joggal tételezzük fel, hogy az indiánok őseinél is összetartoztak, akik egy összetartozó jelkészletet (jelformákat, jelentéseket és jelneveket) hoztak Amerikába. Nem egyik, vagy másik ma ismert indián törzs, hanem ezek őseinek íráskultúráját kutatjuk - ugyanis nyilvánvalóan egy közös forrásból örökölték meg őket. E közös forrásban az Eurázsiában megismert jelformák és a jelnevek minden bizonnyal összetartoztak (tehát, pl. a hal alakú jelformához a hal/halál jelnév és jelentés társult). Ez persze csak egy megalapozottnak tűnő feltételezés, amit még ellenőrizni kell.
Az amerikai jelek és a jelnevek széles körben való szétszóródása és ismertsége kétféleképpen is magyarázható.
Egyrészt feltehető, hogy a kőkorban egymást követően Amerikába vándorló törzsek mindegyike ugyanezt az ősvallási jelrendszert hozta magával Eurázsiából. A magyar hieroglif írás Eurázsia-szerte elterjedt volt, amiből következően akárhonnan jöttek is az Amerikába vándorló csoportok, mindenképpen ismerték a magyar hieroglif írás (az ősvallás) jeleit. A legtávolabbi tájakra eljutó korai törzsek is ugyanazokat a jeleket és jelneveket használták, mint a később bevándorlók. Az idő múlásával a közös jelkészlet az egyes törzseknél különbözőképpen változott meg, ezért találkozunk ma némileg eltérő jel- és szókészlettel az egyes indián törzseknél.
Egy másik lehetséges történet szerint egy később bevándorló és igen sikeres csoport adta át a jelkultúráját a három Amerika már ott élő népeinek. Ez egy lovasnomád néphez illő eljárás lenne, de ugyan hol vannak az amerikai indiánok prekolumbián lovai? Nincsenek sehol. Gyalogosan pedig nehezebb lehetett egyetlen kultúra uralma alá hajtani Amerikát, vagy Amerika nagy részét. Ezért inkább az első megoldást gondoljuk valószínűbbnek.
A valóság nyilván e két lehetőség valamiféle kombinációjára épült. Amit csak azzal kell kiegészíteni, hogy az amerikai népi jelkészlet a hosszú belső alkalmazása során, településről településre, törzsről törzsre is tovább terjedt.
Az indián népi jelkészlet állandósága az ősvallás képszerű jelképeinek időtállóságából, korlátozott megváltoztathatóságából következik.
Nézzük tehát, mit kereshetünk és mit találunk!
Az indián jelek forrása: a feltehető eurázsiai ősvallási jelkészlet
A Magyar hieroglif írás c. kötetben bemutattam az alábbi hieroglifákat és tárgyaltam a hozzájuk tartozó jelneveket: anya, Ak/asszony, atya, Bél, celőke, Dana, ég, föld, Egy, hal/halál, Isten (ős + ten), jó, Jóma, kebel, kő, király, élő, lyuk, magas, nagy, Nap, Óg, ország, Rá/ragyogó, sar/sarok. (2)
E fenti felsorolásból kihagytam azokat a jeleket, amelyeknek nem ismerjük (megközelíteni sem tudjuk) a magyar jelnevét. Például a magyar és az indián jelkészletben egyaránt szerepel a svasztika, ám nem ismerjük a magyar jelnevét, ezért annak párhuzamát sem kutathatjuk az amerikai indián nyelvekben.
Legkorábbi szavaink és így a jelneveink is egyetlen szótagból állhattak, ezért azt gondoljuk, hogy a kőkorban Amerikába került indián jelenevek is egyetlen szótagos szavak lehettek. Ebből következően a celőke, Dana, Isten, kebel, király, ország, ragyogó, magas, sarok jelnevek helyett azok tövének, vagy valamelyik elemének felbukkanására számítunk. A sarok jelnév esetében ez a sar, esetleg annak korábbi tar alakja is lehet. Akadnak azonban olyan indián szavak is, amelyek ennek a feltételezésnek ellentmondanak. A maja yucatecan halal "halál" és társai alapján azt a lehetőséget sem szabad elvetni, hogy az Amerikába átvitt jelek némelyikének már két szótagból álló jelneve volt.
A Jóma "jó magas, jó mágus" istennevet rögzítő ligatúrának az indiánoknál kereshetjük az összetevőit, a jó és a ma szójeleket is. Ez az összetett istennév a mai magyar nyelv ima szavában maradt meg. Otto von Sadovszky említi a penut jomi "sámánorvos" szót, ami ezzel a jelnévvel összevethető. Az istennévből devalválódhatott az "ima" és a "sámánorvos" jelentés is.
A magyar jelnevek előfordulhatnak összetett indián szavakban is. Például a keleti maja pataq "patak" szó végén az Ak "patak, Heraklész" jelnév fordul elő. A magyar patak szó egy pater Ak "Ak atya" értelmű összetétel lehet. Azt bizonyítja, hogy az ősvallás Ak (a görögöknél Heraklész "her Ak", az Ószövetségben Óg király, az ogur népnévben pedig Óg úr) istent azonosította az égi folyóval, a Tejúttal s ez a gondolat a jelnévvel együtt átkerült Amerikába.
Az eurázsiai forrásból származó potenciális amerikai jelnevek
Az alábbi fejezetekben a fenti eurázsiai (magyar) jelnevek amerikai párhuzamait egyenként vizsgálom meg. Csak azt valószínűsíthetjük ezáltal, hogy a jelformák mellett a hozzájuk tartozó jelnevek, szavak is átkerültek Amerikába. Egy következő lépés lehet ezek összetartozásának vizsgálata, tehát hogy e szavak jelnevek voltak-e az Újvilágban is. Ezt a kutatást Amerikában kellene elvégezni.
Az olvasót illik figyelmeztetnem arra, hogy az indián hieroglifikus szövegek olvasatai és magyarázatai csak a magyar jelnevek alapján készültek. Ezért nem lehetünk biztosak abban, hogy az egykori indián olvasatok minden esetben vélük pontosan azonosak. További kérdés, hogy az egykori indián jelnevek ismertek-e, vagy azonosíthatók-e a mai tudomány számára.
Anya
1/a. ábra. Székely "a" betű (balra), anya hieroglifa a hun mojgrádi kincsből (középen) és hun jel ismeretlen lelőhelyről (jobbra)
1/b. ábra. Cases Grande prekolumbián anyaistennő-szobor "anya" hieroglifája
1/b. ábra. Cases Grande prekolumbián anyaistennő-szobor "anya" hieroglifája
Kaliforniai penut ?an-a-n "mother", mivok ?únu "mother", maidu né "mother", *proto-maja naa "mother", Arabella: ina "mother".
Az amerikai indiánok népi jelkészletében egyetlen példányban ismert az anya hieroglifa jelformája, niközben az indián szókészletben szerepel a magyar anya jelnév indián an-a-n párhuzama.
Ak
2/a. ábra. Bél Mátyás "a" betűje formai átmenetet képez a székely "a" és "Ak" között (balra), Oertelius "a" betűje pedig lényegében azonos a székely "Ak" szójellel (jobbra)
2/b. ábra. A székely írás csíki "Ak" jele (balra), valamint az énlakai mennyezetkazetták keretének két "Ak" jele (középen és jobbra)
2/c. ábra. Jenyiszeji ótürk "a" (Doblhofer nyomán, balra), jenyiszeji ótürk "ak/ka" (Simon Péter és Diringer nyomán, jobbra)
2/b. ábra. A székely írás csíki "Ak" jele (balra), valamint az énlakai mennyezetkazetták keretének két "Ak" jele (középen és jobbra)
2/c. ábra. Jenyiszeji ótürk "a" (Doblhofer nyomán, balra), jenyiszeji ótürk "ak/ka" (Simon Péter és Diringer nyomán, jobbra)
2/d. ábra. Anasazi edény hullám alakú jele (balra), inka palást hullám alakú jele (jobbra)
Az Ak hieroglifa hullámvonala az égi folyó, a Tejút jelképe. Eredetileg és általában feltehetően függőleges állású, de a világmodellek keretében vízszintes változatban is előfordul. Kezdetben az "asszony" jelentés és az ak/ach/ax hangalak kötődhetett hozzá. A Tejutat ugyanis eleinte az ősanyával azonosították, mert karácsonykor a Tejút hasadékában születik a napisten. A latin axis "világtengely" és a török-oszét achsin "asszony" szó ezt a magyarázatot megerősíti.
Tóth István tájékoztatása szerint "Penuti: vintu: waqat=patak". Azt már én teszem hozzá, hogy ez a vintu wakat egy feltételezhető Ak at "Ak atya" alak folyománya lehet. Tehát a patak (feltételezhető obi-ugor pater Ak "Ak atya") alakhoz képest az összetevők sorrendje megfordult. Ez a vintu wakat magyarosabb és modernebb lehet a patak-nál. Hasonló változást tapasztalunk az Úristen és a Kovács úr esetében, ahol az Úristen (a patak-hoz hasonlóan) megőrízte az eredetibbnek tűnő sorrendet.
Az amerikai indiánok népi jelkészletében megtalálható az Ak "asszony, axis" hieroglifa jelformája, a szókészletükben pedig az asszony jelnév os.a stb. párhuzama.
A penut wakat "patak" azonban (amelyről Tóth István tájékoztatott) egy eredeti Ak atya összetétel maradékának tűnik. Ebből következően a penut nyelv Amerikába kerülésekor a Tejút már nem asszonyt, hanem az ősatyát jelenthette eleink számára. Természetesen nincs okunk azt gondolni, hogy a Tejút mögött az ősanyát, ősasszonyt feltételező ősvallási képzetek nyomai maradék nélkül kivesztek volna a magyar, vagy az indián nyelvekből.
Bél
Az X alakú jel az Éden négy szent folyóját (a Halüszt, Arakszészt, Tigrist és Eufráteszt) ábrázolja felülnézetben, térképszerűen. Ismételten előfordul a világmodellek belsejében, lévén az Isten helye szokásosan a világmodellek közepén vagy tetején.
A Bél vagy változata előfordul a magyar világ, világos, az orosz bjelüj "fehér" szavakban, valamint az osztrák Villach (szlovén Beljak) városnév és a kaliforniai penut (vintu) vilak "világ" szó tövében.
Cél/celőke
Dana
Az indián népi hieroglifikus szövegekben megtalálható a kereszt alakú jel (5/a. és 5/b. ábra). A szövegkörnyezetből (a képszerű ábrázolások körülményeiből) az is nyilvánvaló, hogy istenjelképekről van szó. Sem Tóth István könyvében, sem másutt nem akadtam a Dana jelnév indián megfelelőjére (az azonban lehetséges, hogy Tenochtitlán nevének tövében egy "t"-vel kezdőd változatát tisztelhetjük). Lehetséges, hogy alaposabb kutatás során a rövidebb, Da alakú változatát esetleg megtalálhatnánk.
Ég
Föld
7/c. ábra. A kínai "Föld" szójel (balra) és a székely írás "f" betűje (jobbra)
Egy
A magyar hieroglif írás hal/halál/háló/hál jelének (a székely írás "h" betűjének) formai párhuzamai megtalálhatók az amerikai indiánok népi jelkészletében. A jelformához tartozó hal/halál/háló/hál jelnév (szócsalád) indián párhuzama is kimutatható. Kaliforniai penut mutsun huu.ji "fish", lake mivok húul "trout", maidu hol "fish", vintu hul hur "salmon", klasszikus maja chay "fish", mocsika challus "fish", vintu hol "dead", chalon kol "death", mocsika collapu "death", vintu holo "to sleep".
Isten
A tulipánhoz hasonló és a sztyeppi népeknél megtalálható isten ligatúra elemei (az ős és a ten szójel) külön és ligatúraként egyesítve is megtalálhatók az indián népi jelkészletben. Ebben az alfejezetben az isten ligatúra indián előfordulását bizonyítjuk (10. ábra).
Az Isten szó indián megfelelője nem található meg Tóth István kötetében. Mivel az indián ligatúra fordított sorrendű (10/a. ábra), némi joggal gondoljuk, hogy ennek megfelelően a jelnév is fordított sorrendű lehet az indiánoknál. Kézenfekvően kínálkozik ehhez az azték Tenocs neve. Ő volt az az isten, vagy pap, aki népét a róla elnevezett Tenocstitlán területére vezette.
jó
A jó hieroglifa képi tartalma egy égig csapó hullámtaraj, amely a Tejutat szimbolizálja. Az amerikai indiánok egyik leggyakoribb jele. Rendszerint egy másik jellel ligatúrát képezve (páldául Jóma alakban) fordul elő. A jó jelnév indián megfelelőjét már Otto von Sadovszky is felmutatta a penut indián nyelvekből.
Jóma (jó + ma)
A Jóma ligatúra az amerikai indiánok leggyakoribb jele, amelyet használtak a hunok is és amelyet a mai napig használnak pl. az őrségi fazekasok (ma is olyan tányérból ettem a gulyáslevest, amelyiknek a fenekén ez a régi ligatúra olvasható). Az összetett szó a jó és a ma szavakból áll (ez utóbbi a magas töve) és mindkettőnek jele van a magyar hieroglif írásban (11/a. ábra). E két jel önállóan és ligatúrában is megtalálható az indiánok népi jelkészletében. Az alábbi ábrákon látható, hogy nem csak a jelforma, hanem az alkalmazás módja is azonos. Szokás szerint a világmodellek peremén a magasba vezető út jelképeinek van helye. A 11/a-11/c. ábrák és a további párhuzamok alapján a Jóma ligatúrát az Istennel azonos magasba vezető folyó (a Tejút) jelének tekintették Eurázsiában és Amerikában egyaránt.
Az összetétel egy kőkori isten neve. Jóma eurázsiai kultuszából maradt ránk a finn jumala "isten" és a magyar ima szó, az iráni Jima isten emlékezete, meg az első japán császár, Jimmu tenno neve is. Az indián Jóma ligatúrák azt bizonyítják, hogy az isten tisztelete töretlenül átkerült Amerikába is.
Ak
Az Ak hieroglifa egyrészt az égi patak "pat(er) Ak", másrészt a véle azonos Isten, például Heraklész nevét rögzíti. A hullám alakú jelforma több helyen előfordul az indián jelkészletben.
A magyar patak szó megfelelője is megtalálható az indián nyelvekben: a keleti maja pataq "coan", a vintu wakat "creek".
Kobak, kebel
A székely írás rombusz alakú "ek" jelének (az egyik "k" betűnknek) az akrofóniáját még nem sikerült megnyugtató módon rekonstruálni. Ezért nem tudjuk pontosan, hogy milyen szójelből alakult ki. A latin Q rokonságába tartozó jel egy fejet ábrázolt és ezzel függ össze a latin Q kis farkincája is, amely egykor a nyakat jelölte. A jelsorrendek általam elvégzett összevetésének is az lett az eredménye, hogy a latin q sorrendi helyzetének a székely ek sorendi helyzete felel meg - azaz a két jel valóban egy közös ősből alakult ki. Szekeres István mindehhez hozzátette a kobak, kopf, koponya szavakat is, amelyek talán kiegészíthetők a kebel és a kéreg szavakkal is. Ezek tövében kereshető a kőkori jel által rögzített gyökszó, amit az indiánok ősei jelnévként átvihettek Amerikába. Egyes eurázsiai és amerikai antropomorf ábrázolások rombusz alakú koponyái és keblei megerősítik a fenti feltételezéseket (13/b. és 13/c. ábra).
Kő, kavics
A kő hieroglifa a lépcsős toronytemplomot visszaadó "magas kő" ábrázolási konvenció jobb oldalából keletkezett, egy jobbra lefelé vezető lépcső rajzából alakult ki. Az ábrázolásnak magyar és indián változatai egyaránt ismertek.
Király
Élő
Lyuk
Ma/magas
Nagy
Nap
Óg
Ország
Ős
Rá/ragyogó
Sar/sarok
Ten
Jegyzet
(1) Remélve, hogy az olvasók között segítőtársakra is találunk. A jelnevek azonosításához ugyanis ismernünk kellene az alábbi indián jelekhez kötődő mai indián jelneveket (ha ilyenek vannak), de "legalább" az indián nyelveket. Aligha árulok el titkot, ha elmondom, hogy ez a követelmény meghaladja a lehetőségeimet.
(2) A Tóth István által a könyvében használt, másoktól átvett jelölések értelme a számomra nem volt világos, ezért azt megkérdeztem Istvántól, aki a következő választ küldte e-mail-en:
"A szó mellett lévő kérdőjel konkrét jelentése: glottális zárhang. Sok indián nyelv leírásában használják, a sumer kutatók is élnek vele. Mi nem. Lehet a szó elején, vagy a végén is. Nem konkrét hang, csak ad a hangnak, amely előtt, vagy után áll, egy kis nyomatékot, erőt.
(3) A jel egyetlen vegyes rendszerű (szójeleket és betűket is alkalmazó) Nyizsnyeje Povolzsei előfordulásban olvasható el szójelként, cél alakban (15. ábra). Ez a jel egy lándzsa hegyével azonos, vagyis a cél szó nem csak kiolvasható, hanem kézenfekvő összefüggést is kifejez a fegyver hegye és célpontja között. Ez az előfordulás megengedné azt a magyarázatot, hogy eleink a fegyvereik célját az égig érő fával azonos isten céljaival azonosították. Megfelelve annak a történelemben ismert gyakorlatnak, amely a hadjáratok célját istennek tetszőként kívánta beállítani.
(4) A latinos sorrendű alfabetikus jelsorainkat most ábécének nevezzük, amely elnevezésben szerepel a "c". Az ábécé ősvallási jelentőségű szójelekből, a jelsorrend pedig az ősvallási szójelek fontosságon alapuló hierarchiájából származik. Az első három helyet eredetileg az isteni triász három tagjának jele foglalta el, amit a székely írás és a Diringer által közölt csukcs szójelek alapján sikerült megállapítanunk. Amíg azonban az "a" és a "b" betűk hangalakja levezethető az ősvallás isteni triászának anya és Bél "fiú" istenalakjából, a "c" esetében ilyen magyarázat nincs, az isteni triásszal hasonló kapcsolat nem mutatható ki. Az ősvallás isteni triászának harmadik tagja Dana (a Ten "isten" változata), akinek nevéből az alfabetikus jelkészlet "d" betűjének hangalakja kialakult.
Az ábécé jelsorrendjének története során a "d" elé valamilyen oknál fogva besorolódott a "c" vagy a "g". A latin ábécé sorrendje a, b, c, d, az oroszban azonban a, b, v, g, d - tehát a "c" és a "g" ugyanarra (a "d"-t megelőző) helyre került, mintha egymás megfelelői, azaz valamilyen szempontból közel egyenértékűek lennének. A kapcsolatukat jellemzi, hogy a székely írásban a "c" és "g" rovásjel ugyanabból az "eget tartó fa" ábrázolási konvencióból alakult ki. Az eredeti arányokkal (1/b. ábra) szemben a "c" esetében a fa (1/a. ábra), a "g" esetében pedig az égbolt ábrázolása hangsúlyozódott ki.
(5) A mivok pol-ja szó azt támasztja alá, hogy a magyar folyó szó eredetileg egy "fa + jó" összetétel (fa szavunk eredetileg p-vel kezdődött, vö. polis am. falu, Joppe "Jaffa" am. jó fa!). Ezt a magyarázatot némelyik archaikus díszítésű magyar népi fazekasedény olvasata vetette fel. Az edényeink jelei ugyanis gyakran körben olvasandók s ha rajtuk a fa és a jó "folyó" ábrázolása váltja egymást, akkor az könnyen eszünkbe idézi a folyó szót, különösen, ha maga a cseréptárgy nyilvánvalóan a világoszlop (az égig érő fa, a Tejút) jelképe.
Irodalom
Cases Grande prekolumbián istenanya-szobrának magyaros jelei
Mit jelent Róna-Tas András professzor úr szájából a véletlen?
Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Magyar hieroglif írás
Villach "világ" neve és a Tordos-Vincsa kultúra Bél ak ligatúrája
Acoma agyagdoboz a Magas kövön ragyogó Dana isten mondattal
Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Honnan tudjuk, hogy a székely írás őse, a magyar hieroglif írás 50 000 éves?
Bél
3/a. ábra. A székely írás "b" (Bél) jele (balra) és a székely "f" (Föld) jel (jobbra), a Föld szakrális középpontját, az Ararát körüli Édent térképszerűen ábrázoló Föld hieroglifa közepén azért van ott a négy szent folyót felidéző X alakú jel, mert a panteista ősvallási felfogás szerint Bél isten a világ közepe
3/b. ábra. 11 ezer éves szibériai bálvány részlete Bél isten ábrázolásával (balra), ket dob világmodellje, belsejében a Bél isten jelével (középen) és fajansz sas, az isten zoomorf alakja a türkmenisztáni Gonur tepéről (jobbra)
3/b. ábra. Ecuadori kőkés antropomorf ábrázolásán X alakú hieroglifával, a kőkések általában egy-egy istent ábrázoltak (balra), inka ruhaminta (középen), Ketzalkoatl (Tollaskígyó) és Xolotl ikerpár ábrázolása az X alakú jelhez kötődve a Borgia kódexből (jobbra)
A Bél vagy változata előfordul a magyar világ, világos, az orosz bjelüj "fehér" szavakban, valamint az osztrák Villach (szlovén Beljak) városnév és a kaliforniai penut (vintu) vilak "világ" szó tövében.
Cél/celőke
4/a. ábra. A székely írás "c" betűjének két változata az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció leszármazottai, a bal oldali forma őrzi az eredeti arányokat, a jobb oldali változat esetében a fa függőlegese túlhangsúlyozódott az égbolt ívéhez képest
4/b. ábra. A perui Recuay Pashas kultúra domborművének "eget tartó fa" jelképe az eredeti arányokat őrzi
A jelforma az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció egyik példája. A későbbi székely jelformák esetében a jel megnyúlik, ami által az ábrázoláson belül az ég kisebb lesz, a fa viszont hangsúlyosabb (4/a. ábra). Szekeres István a "c" hangból a celőke "vessző" (és a cél) jelnévre következtet. Ez a magyarázat a hangsúlyeltolódásnak megfelel, ha feltételezzük, hogy a celőke az égig érő fa egyik állapota (hajtása?). (3) Ezekből következően a cél/celőke hieroglifa az éggel szemben az eget tartó fára helyezi a hangsúlyt a jelformát és a jelentést illetően is.
A jelforma egyetlen indián párhuzamát ismerjük (4/b. ábra), ahol az ábrázolt személy (isten, vagy uralkodó) fején méltóságjelölő funkciót tölthet be. Ez meg is felel a jel fenti értelmezésének. Az isten esetében azt jelezheti, hogy ő azonos az eget tartó, égig érő fával. Egy uralkodó esetében pedig arra utalhat, hogy a királyi család, vagy a királyi hatalom az eget tartó fával azonos istentől származik.
A székely írás "c" betűjéből a magyar celőke jelnév rekonstruálása - a fenti, logikusnak tűnő összefüggések ellenére is - bizonytalannak tűnik, további kutatást igényel. A jelnév indián megfelelőjét nem ismerjük. Mindez összefügghet azzal, hogy a "c" hang nem egyenrangú ősi tagja a magyar hangkészletnek, hanem későbbi jövevény. Amennyiben ez igaz, akkor az "eget tartó fa" ábrázolási konvencióhoz tartozó jel (4. ábra) esetében az Amerikába vándorlás során talán nem a cél/celőke, hanem az ég/ág jelnév kötődhetett. (4)
Dana
5/b. ábra. Hopi agyagedény felülnézeti világmodelljének közepén (az Isten helyén) megjelenő, kereszt alakú Dana hieroglifával
5/c. ábra. A mongóliai hun szöveten a Nagyságos Dana mondat ismétlődik
5/d. ábra. VI. századi avarhun csat a hieroglifikus Nagyságos dana mondattal Hódmezővásárhely Kishomok lelőhelyről (balra) és a székely írás "d" betűje (jobbra)
Ég
6/a. ábra. A Pokotia monolit egyik jele az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció jobbra döntött változata (balra), a székely írás egyik "c" betűje a ferences jelsorból, valamint a székely írás "g" (ég) jele (jobbra)
6/b. ábra. Costa Rica-i agyagedény az eget tartó fa ábrázolásával
6/c. ábra. A kínai lolo írás "égbolt" szójele
6/b. ábra. Costa Rica-i agyagedény az eget tartó fa ábrázolásával
A 6/a. ábrán látható székely "c" és "g" jelformák az eget tartó fa ábrázolási konvenció változatai. Kétségtelen, hogy ez az ábrázolási konvenció az indián jelképek között is megtalálható (4/b., 6/a., 6/b. ábra).
Az indián előfordulások környezetéből sejthetően a jelkép jelentése is azonos, vagy rokon.
- Az edényen való elhelyezés (6/b. ábra) alapján arra következtethetünk, hogy az Édent (a Teremtést és a Teremtőt) kívánja felidézni - ami egy ismert eurázsiai törekvés amerikai megfelelője.
- A fejen (méltóságjelölőként) való elhelyezés pedig az uralkodói hatalom égi eredetét hirdetheti (4/b. ábra).
A jelformát tehát sikerült azonosítanunk az indián jelhasználatban.
Az sem kérdéses, hogy a jelforma a székely "c" (cél/celőke), vagy "g" (ég) jelnévhez társítható-e. Tóth István könyvében ugyanis a cél/celőke jelnévnek nyomát sem találjuk, az ég jelnév rokonsága azonban megtalálható. Kaliforniai penut ?ek "worm befire, heat", proto maja 7iik "moon, mouth", epigrafik maja 7eek "star", shuar ji "fire". Ebből következően az amerikai indiánok őseinek Újvilágba vándorlásakor az "eget tartó fa" ábrázolási konvencióhoz a legnagyobb valószínűséggel az ég (pontosabban az ék) hangalak tartozhatott.
Az indián előfordulások környezetéből sejthetően a jelkép jelentése is azonos, vagy rokon.
- Az edényen való elhelyezés (6/b. ábra) alapján arra következtethetünk, hogy az Édent (a Teremtést és a Teremtőt) kívánja felidézni - ami egy ismert eurázsiai törekvés amerikai megfelelője.
- A fejen (méltóságjelölőként) való elhelyezés pedig az uralkodói hatalom égi eredetét hirdetheti (4/b. ábra).
A jelformát tehát sikerült azonosítanunk az indián jelhasználatban.
Az sem kérdéses, hogy a jelforma a székely "c" (cél/celőke), vagy "g" (ég) jelnévhez társítható-e. Tóth István könyvében ugyanis a cél/celőke jelnévnek nyomát sem találjuk, az ég jelnév rokonsága azonban megtalálható. Kaliforniai penut ?ek "worm befire, heat", proto maja 7iik "moon, mouth", epigrafik maja 7eek "star", shuar ji "fire". Ebből következően az amerikai indiánok őseinek Újvilágba vándorlásakor az "eget tartó fa" ábrázolási konvencióhoz a legnagyobb valószínűséggel az ég (pontosabban az ék) hangalak tartozhatott.
Föld
7/a. ábra. Anaszazi korsó Föld hieroglifákkal (balra) és az egyik Föld hieroglifa (jobbra)
7/b. ábra. A bakodpusztai hun gyűrű Föld hieroglifáján a központi forrás jele is szerepel (balra), a szilágysomlyói hun fibula részlete (jobbra)
7/b. ábra. A bakodpusztai hun gyűrű Föld hieroglifáján a központi forrás jele is szerepel (balra), a szilágysomlyói hun fibula részlete (jobbra)
7/c. ábra. A kínai "Föld" szójel (balra) és a székely írás "f" betűje (jobbra)
Az indiánok népi hieroglifikus jelmontázsaiban gyakran előfordul a körbe zárt kereszt alakú Föld szójelünk formai megfelelője (felülnézeti világmodell, 5/b. és 7. ábra).
Tóth István kötetében a Föld szó indián megfelelői is megtalálhatók: mutsun pira "world, atmosphere", plains mivok wali "country", wintu po.m "world", po "world", maidu pe "world", konkow p'e "world".
E szópárhuzamok többsége egy szóeleji p-f hangváltozást illusztrál, a mivok wali-ban a harmadik hang is megmaradt. A Föld szó végén lévő d csak egy magyar kicsinyítő képző, amit nem feltétlenül kell számon kérnünk az indián szavakon. A föl szótő a teremtéselképzelésekben a víz alól egy búvármadár által felhozott kis iszapdarab felemelkedéséről tájékoztat, azaz a Föld töve - Ipolyi Arnold felismerése szerint - azonos a tejföl második szótagjával.
Tóth István kötetében a Föld szó indián megfelelői is megtalálhatók: mutsun pira "world, atmosphere", plains mivok wali "country", wintu po.m "world", po "world", maidu pe "world", konkow p'e "world".
E szópárhuzamok többsége egy szóeleji p-f hangváltozást illusztrál, a mivok wali-ban a harmadik hang is megmaradt. A Föld szó végén lévő d csak egy magyar kicsinyítő képző, amit nem feltétlenül kell számon kérnünk az indián szavakon. A föl szótő a teremtéselképzelésekben a víz alól egy búvármadár által felhozott kis iszapdarab felemelkedéséről tájékoztat, azaz a Föld töve - Ipolyi Arnold felismerése szerint - azonos a tejföl második szótagjával.
8/a. ábra. A Pokotia monolit kettőskereszt alakú jele (Winters táblázatából, balra) és a székely írás "gy" betűje (jobbra)
8/b. ábra. Az újmexikói Lobo kanyon két jele
Hal/halál
Winters jeltáblázatában olyan jelek is szerepelnek (köztük ez a kettős kereszt), amelyeket a monolitról ismert képeken nem találok meg. Mivel az a hír is járja, hogy Winters (hozzám hasonlóan) sohasem járt a monolitnál, nem bizonyos, hogy a táblázata megbízható (8/a. ábra). Ezért szükségesnek gondoljuk a monolit helyszíni megtekintését, annak megállapítása végett, hogy létezik-e rajta kettős kereszt alakú jel.
8/b. ábra. Az újmexikói Lobo kanyon két jele
Az újmexikói Lobo kanyon két, kettős kereszt alakú jele bizonyítja az indián jelforma létét (8/b. ábra). Az egy jelnév párhuzamai is megtalálhatók az indián nyelvekben. C.S.M. hojé "first", N.S.M. hoj-a "first", S.S.M. ho.ja-st.l "first", mivok haj.a "first" vintu pij, piy "first".
9/a. ábra. A Borgia-kódex ligatúrája tartalmazza a hal jel párhuzamát (balra), a székely írás "h" betűje (jobbra)
9/b. ábra. Mapuche asszony csuklóján a hal hieroglifa formai párhuzama
Isten
A tulipánhoz hasonló és a sztyeppi népeknél megtalálható isten ligatúra elemei (az ős és a ten szójel) külön és ligatúraként egyesítve is megtalálhatók az indián népi jelkészletben. Ebben az alfejezetben az isten ligatúra indián előfordulását bizonyítjuk (10. ábra).
10/a. ábra. Az énlakai unitárius templom Egy Isten mondatjeléből az Isten ligatúra (balra) és egy acoma agyagedény fordított sorrendű Isten ligatúrája (jobbra)
jó
A jó hieroglifa képi tartalma egy égig csapó hullámtaraj, amely a Tejutat szimbolizálja. Az amerikai indiánok egyik leggyakoribb jele. Rendszerint egy másik jellel ligatúrát képezve (páldául Jóma alakban) fordul elő. A jó jelnév indián megfelelőjét már Otto von Sadovszky is felmutatta a penut indián nyelvekből.
11/a. ábra. A minuszinszki szkíta kultúra ismeretlen jelentésű és hangalakú hieroglifája (balra) és a csukcs nemelkin "jó" szójel Diringer nyomán (a csukcs szó hangalakjáról adott tájékoztatást Tóth Istvánnak köszönöm)
10/b. A kenderesi református templom jó hieroglifája (balra) és a székely írás "j" betűje (jobbra), a jelforma változását a rovástechnológia okozta
10/c. ábra. Dagesztáni kaitag szőnyeg világmodellel (balra) és perui La Tolita világmodell (jobbra), mindkettő sarkain megtalálható a jó (az utóbbin a Jóma) hieroglifa, az égbe vezető út jelképe
10/d. ábra. Kacskaringó alakú jel egy anaszazi edényen (balra) és az azték Tollaskígyó jogarán (jobbra)
10/e. ábra. Kolumbiai edény "lelógó" (az Istent jelképező lyuktól szemlélendő) kacskaringókkal
Az indiánok nem alkalmazták a rovástechnológiát, ezért jeleik között a jó hieroglifa archaikusabb, ívelt változata maradt meg. A jelentés hasonlóságát bizonyítja az azonos alkalmazási környezet: az eurázsiai és az amerikai világmodellek sarkain egyaránt megtalálható kacskaringó (10/c. ábra). A világmodellek sarkain az Istennel azonos égbe vezető utat (az égi folyót, a Tejutat), középpontjában pedig az Éden szent folyóit jelképezi Eurázsiában is, meg az indiánoknál is. Mivel a magyar jó szónak három jelentése van (a már elfelejtett "folyó" mellett a "jó" és "az Isten neve vagy jelzője" is), ugyanezekre a jelentésekre számíthatunk az indián jelnév-megfelelők esetében is.
Várakozásunknak megfelelően alakul az indián szópárhuzamok jelentésbokra is.
- A "folyó" és "víz" jelentést őrzi a kaliforniai penut yup "water", mocsika já "water", kallahuaja jaa "river". A tavi mivok pol-ja "to float" esetében a szó második szótagja felel meg a magyar jó szónak (5). Nisenan jo- "flowing water; to swim under water", shuar yuni "water", aghuar yumi "water", aguaruna yumi "water", palta yuma 'water".
- A jó jelentés tartozik a következő szavakhoz: proto vintu yom "doctor, paison", a vintu yo "supermodinl, poison, cuise, think", bodega mivok yomu "to like, to lowe", maidu y'a, yah'a, yaham "good", a proto maja haa7 "yes", mocho jo' "bueno, yes", kakchikel ja7 "yes".
- Az "isten" jelentésből devalválódhatott a maidu yomi "shaman".
A kacskaringó alakú jel értelmezéséhez tartozik az is, amit a televízióban hallottam egy pueblo fazekassal készített riportban. A pueblo indián fazekasnő azt magyarázta, hogy az edényein szereplő kacskaringó azt az utat jelképezi, amelyiken őseik az általuk most lakott földre érkeztek. Azaz a kacskaringó alakú jel nem akármilyen folyót jelent, hanem az Istennel azonos Tejutat.
Várakozásunknak megfelelően alakul az indián szópárhuzamok jelentésbokra is.
- A "folyó" és "víz" jelentést őrzi a kaliforniai penut yup "water", mocsika já "water", kallahuaja jaa "river". A tavi mivok pol-ja "to float" esetében a szó második szótagja felel meg a magyar jó szónak (5). Nisenan jo- "flowing water; to swim under water", shuar yuni "water", aghuar yumi "water", aguaruna yumi "water", palta yuma 'water".
- A jó jelentés tartozik a következő szavakhoz: proto vintu yom "doctor, paison", a vintu yo "supermodinl, poison, cuise, think", bodega mivok yomu "to like, to lowe", maidu y'a, yah'a, yaham "good", a proto maja haa7 "yes", mocho jo' "bueno, yes", kakchikel ja7 "yes".
- Az "isten" jelentésből devalválódhatott a maidu yomi "shaman".
A kacskaringó alakú jel értelmezéséhez tartozik az is, amit a televízióban hallottam egy pueblo fazekassal készített riportban. A pueblo indián fazekasnő azt magyarázta, hogy az edényein szereplő kacskaringó azt az utat jelképezi, amelyiken őseik az általuk most lakott földre érkeztek. Azaz a kacskaringó alakú jel nem akármilyen folyót jelent, hanem az Istennel azonos Tejutat.
Jóma (jó + ma)
A Jóma ligatúra az amerikai indiánok leggyakoribb jele, amelyet használtak a hunok is és amelyet a mai napig használnak pl. az őrségi fazekasok (ma is olyan tányérból ettem a gulyáslevest, amelyiknek a fenekén ez a régi ligatúra olvasható). Az összetett szó a jó és a ma szavakból áll (ez utóbbi a magas töve) és mindkettőnek jele van a magyar hieroglif írásban (11/a. ábra). E két jel önállóan és ligatúrában is megtalálható az indiánok népi jelkészletében. Az alábbi ábrákon látható, hogy nem csak a jelforma, hanem az alkalmazás módja is azonos. Szokás szerint a világmodellek peremén a magasba vezető út jelképeinek van helye. A 11/a-11/c. ábrák és a további párhuzamok alapján a Jóma ligatúrát az Istennel azonos magasba vezető folyó (a Tejút) jelének tekintették Eurázsiában és Amerikában egyaránt.
Az összetétel egy kőkori isten neve. Jóma eurázsiai kultuszából maradt ránk a finn jumala "isten" és a magyar ima szó, az iráni Jima isten emlékezete, meg az első japán császár, Jimmu tenno neve is. Az indián Jóma ligatúrák azt bizonyítják, hogy az isten tisztelete töretlenül átkerült Amerikába is.
11/a. ábra. Magyarszombatfai tál, peremén a Jóma ten (mai magyarsággal: Jóma isten) alakban elolvasható égig érő fákkal, az ábra jobb alsó részén a székely írás "j", "m" és "nt/tn" (ten) jele
11/b. ábra. Japán jomon kerámia, peremén négy Jóma ligatúrával
11/c. ábra. Indián tál, peremén négy Jóma ligatúrával
11/d. A totonák El Tajin piramis lépcsőjének korlátján a Jóma ligatúra azt a magasba vezető lépcsőt kíséri, amelyiken a sámán (a maiduknál yami) képletesen az égbe megy
11/d. A totonák El Tajin piramis lépcsőjének korlátján a Jóma ligatúra azt a magasba vezető lépcsőt kíséri, amelyiken a sámán (a maiduknál yami) képletesen az égbe megy
Az eurázsiai Jóma istennév az indián nyelvekben devalválódott alakokban maradt fenn. Proto-vintu yam "doctor", vintu yom "magic, poison", bodega mivok yamu "to like, to love", maidu yami "shaman", proto-maya haa "yes". Otto von Sadovszky a fenti indián szavak némelyikét joggal tekintette a magyar jó szó rokonának. A második ma "magas" szótag magyar vonatkozását és így a szavak összetétel voltát nem ismerte fel. Erre csak az írástani kapcsolat, a Jóma jel ligatúra voltának tisztázása és az utótag azonosítása adott lehetőséget.
Ak
Az Ak hieroglifa egyrészt az égi patak "pat(er) Ak", másrészt a véle azonos Isten, például Heraklész nevét rögzíti. A hullám alakú jelforma több helyen előfordul az indián jelkészletben.
12/a. ábra. Ismeretlen jelentésű jel egy inka palástról (balra) és a székely írás Ak jele (jobbra)
12/b. ábra. Jeddito tál az Ak jel párhuzamával, a tál szimmetrikus szövegének olvasata a magyar hieroglif írás jeli segítségével: Ak a magas kő ura
A magyar patak szó megfelelője is megtalálható az indián nyelvekben: a keleti maja pataq "coan", a vintu wakat "creek".
Kobak, kebel
13/a. ábra. A székely írás "ek" jele (balra) és egy rombusz alakú jel egy inka palástról (jobbra)
13/b. ábra. A mexikói ábrázoláson esetenként a koponya, máskor a kebel rombusz alakú
13/c. ábra. Mongóliai sziklarajz a Kr. e. III. évezredből, Novgorodova nyomán
Mivok kawe.sa "crown of head", *proto vintu q'aba "head", vintu q'aba "jowls, jawbone", okuts k'uwit "forehead, face", *proto-maja q'ab "arm", *proto-huaszték k'obak "hand", *nyugati-huaszték 'ubak "arm, and".
Kő, kavics
A kő hieroglifa a lépcsős toronytemplomot visszaadó "magas kő" ábrázolási konvenció jobb oldalából keletkezett, egy jobbra lefelé vezető lépcső rajzából alakult ki. Az ábrázolásnak magyar és indián változatai egyaránt ismertek.
14/a. ábra. "Magas kő" ábrázolási konvenció egy magyar hímes tojás égig érő fájának tetején (balra) és egy magyargyerőmonostori kályhacsempe égig érő fájának tövében (jobbra), ez utóbbi jobban kettéhasadván már kifejezetten jelszerűvé vált
14/b. ábra. Jeddito váza a Magasságos jó úr köve mondattal (balra) és egy vintage edény égig érő fája, tövében a magas és a kő hieroglifával (jobbra)
14/c. ábra. Az azték Boturini kódex Magasságos jó kő mondatjele, Bryan R. Just indiánkutató szerint a jobb oldalán lévő hármas dudor jelentése "kő"
14/b. ábra. Jeddito váza a Magasságos jó úr köve mondattal (balra) és egy vintage edény égig érő fája, tövében a magas és a kő hieroglifával (jobbra)
14/c. ábra. Az azték Boturini kódex Magasságos jó kő mondatjele, Bryan R. Just indiánkutató szerint a jobb oldalán lévő hármas dudor jelentése "kő"
Kaliforniai penut *proto jokut k'ac' "obsidian", *proto vintu k'iw "hot rock", maidu k'aw "dust", k'aw-i "smoke", *proto maja kaa7 "quern", popti kaw "hard, solid", mam kuw "duro", tzutuhil kow "hard, solid".
Élő
Lyuk
Ma/magas
Nagy
Nap
Óg
Ország
Ős
Rá/ragyogó
Sar/sarok
Ten
Jegyzet
(1) Remélve, hogy az olvasók között segítőtársakra is találunk. A jelnevek azonosításához ugyanis ismernünk kellene az alábbi indián jelekhez kötődő mai indián jelneveket (ha ilyenek vannak), de "legalább" az indián nyelveket. Aligha árulok el titkot, ha elmondom, hogy ez a követelmény meghaladja a lehetőségeimet.
(2) A Tóth István által a könyvében használt, másoktól átvett jelölések értelme a számomra nem volt világos, ezért azt megkérdeztem Istvántól, aki a következő választ küldte e-mail-en:
"A szó mellett lévő kérdőjel konkrét jelentése: glottális zárhang. Sok indián nyelv leírásában használják, a sumer kutatók is élnek vele. Mi nem. Lehet a szó elején, vagy a végén is. Nem konkrét hang, csak ad a hangnak, amely előtt, vagy után áll, egy kis nyomatékot, erőt.
A szó előtt álló szám azt jelöli, ha a szótárban több azonos
szó szerepel, hogy ez éppen melyik a több közül."
15. ábra. Az írásemlék olvasata: Egy célunkra (ahol az Egy és a cél szójellel van leírva)
(3) A jel egyetlen vegyes rendszerű (szójeleket és betűket is alkalmazó) Nyizsnyeje Povolzsei előfordulásban olvasható el szójelként, cél alakban (15. ábra). Ez a jel egy lándzsa hegyével azonos, vagyis a cél szó nem csak kiolvasható, hanem kézenfekvő összefüggést is kifejez a fegyver hegye és célpontja között. Ez az előfordulás megengedné azt a magyarázatot, hogy eleink a fegyvereik célját az égig érő fával azonos isten céljaival azonosították. Megfelelve annak a történelemben ismert gyakorlatnak, amely a hadjáratok célját istennek tetszőként kívánta beállítani.
(4) A latinos sorrendű alfabetikus jelsorainkat most ábécének nevezzük, amely elnevezésben szerepel a "c". Az ábécé ősvallási jelentőségű szójelekből, a jelsorrend pedig az ősvallási szójelek fontosságon alapuló hierarchiájából származik. Az első három helyet eredetileg az isteni triász három tagjának jele foglalta el, amit a székely írás és a Diringer által közölt csukcs szójelek alapján sikerült megállapítanunk. Amíg azonban az "a" és a "b" betűk hangalakja levezethető az ősvallás isteni triászának anya és Bél "fiú" istenalakjából, a "c" esetében ilyen magyarázat nincs, az isteni triásszal hasonló kapcsolat nem mutatható ki. Az ősvallás isteni triászának harmadik tagja Dana (a Ten "isten" változata), akinek nevéből az alfabetikus jelkészlet "d" betűjének hangalakja kialakult.
Az ábécé jelsorrendjének története során a "d" elé valamilyen oknál fogva besorolódott a "c" vagy a "g". A latin ábécé sorrendje a, b, c, d, az oroszban azonban a, b, v, g, d - tehát a "c" és a "g" ugyanarra (a "d"-t megelőző) helyre került, mintha egymás megfelelői, azaz valamilyen szempontból közel egyenértékűek lennének. A kapcsolatukat jellemzi, hogy a székely írásban a "c" és "g" rovásjel ugyanabból az "eget tartó fa" ábrázolási konvencióból alakult ki. Az eredeti arányokkal (1/b. ábra) szemben a "c" esetében a fa (1/a. ábra), a "g" esetében pedig az égbolt ábrázolása hangsúlyozódott ki.
(5) A mivok pol-ja szó azt támasztja alá, hogy a magyar folyó szó eredetileg egy "fa + jó" összetétel (fa szavunk eredetileg p-vel kezdődött, vö. polis am. falu, Joppe "Jaffa" am. jó fa!). Ezt a magyarázatot némelyik archaikus díszítésű magyar népi fazekasedény olvasata vetette fel. Az edényeink jelei ugyanis gyakran körben olvasandók s ha rajtuk a fa és a jó "folyó" ábrázolása váltja egymást, akkor az könnyen eszünkbe idézi a folyó szót, különösen, ha maga a cseréptárgy nyilvánvalóan a világoszlop (az égig érő fa, a Tejút) jelképe.
16. ábra. A korondi gyertyatartó a Teremtést megelőzően létezett tengervízből emelkedik ki, csúcsán a gyertyaláng a Napot idézi - vagyis kétségtelenül azonos a világoszloppal
A korondi gyertyatartó törzsén a kacskaringó alakú jó "folyó" hieroglifák és egy tulipán váltják egymást (16. ábra). A tulipán egyrészt az égig érő fa jelképe, másrészt Isten alakban elolvasható. A törzsön lévő jeleket körben olvasva a Jó Isten, vagy a jó fa (jobbról balra fa jó "folyó") olvasathoz juthatunk. Ennek a két rajznak, a fa és a jó "folyó" ábrázolásának felel meg a mivok pol-ja szó szerkezete is.
Irodalom
Cases Grande prekolumbián istenanya-szobrának magyaros jelei
Tóth István "A nagy ősanya sarjai" c. kötete a magyar-indián nyelvrokonságról
Indián tartalom (indián-magyar írástani és nyelvi kapcsolatokkal foglalkozó további blogbejegyzések)
Mit jelent Róna-Tas András professzor úr szájából a véletlen?
Nemetz Tibor matematikus rovológiai jelentőségű valószínűségszámítása
Magyar hieroglif írás
Villach "világ" neve és a Tordos-Vincsa kultúra Bél ak ligatúrája
Acoma agyagdoboz a Magas kövön ragyogó Dana isten mondattal
Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?
Honnan tudjuk, hogy a székely írás őse, a magyar hieroglif írás 50 000 éves?
Az énlakai Egy Isten mondatjel
(folyt. köv.)
Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást!
Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is, aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!
A veleméri Csinyálóház egy különleges őrségi szállás (két háló, fürdőszoba, étkezőkonyha, 5 ágy, nagy terasz) a kertjében lévő tóka tündérrózsái és a levelein napozó békák érdekes látnivalót kínálnak öregnek és fiatalnak
A veleméri Szentháromság-templom, amelynek két rovológiai nevezetessége is megtekinthető
Ha Ön, kedves olvasó eddig eljutott a cikk olvasásával, akkor megérdemel egy kis ajándékot, egy különleges nyaralási ötletet. Elfogadna olyan ajánlatot, amiben nem csak őrségi szállás, hanem némi kulturális csemege is van, ami nem kerül túl sokba? Akkor megtalálta! Ajánljuk magunkat! Ez persze nem mentes minden önérdektől, viszont kétségtelenül egyedi. Az általunk javasolt őrségi szálláson a magyar hieroglif írásról is folytathat eszmecserét, nem is beszélve a Sindümúzeum díjtalan meglátogatásáról az itt eltöltött nyaralás alkalmával. S mindez (a beszélgetés és a Sindümúzeum is) teljesen díjtalan.
Amennyiben Ön az őrségi szállás félpanzióval, őrségi szállás medencével, őrségi szállás SZÉP-kártyával, őrségi szállás Őriszentpéteren, netán az őrségi szállás Szalafőn keresőkulcsok mentén keres magának egy őrségi lakosztályt, vagy őrségi szálláshelyet az írástudomány és a szép táj mellé, akkor mi tudjuk ajánlani a legkedvezőbb megoldást!
Az írástörténet és az őrségi jelkincs iránt érdeklődő igényesek, mint Ön is, aligha találnak jobbat a veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóháznál, e jellegzetes őrségi szálláshelynél, mert írástörténész által működtetett Cserépmadár szállás és Csinyálóház Veleméren is csak egy van. Igazán kár lenne haboznia, inkább hívja a 06(20)534-2780-as telefonszámot a rovológus által vezetett őrségi szállás lefoglalása végett!
A veleméri Csinyálóház (egy különleges őrségi szállás) mellett várja a felújítást a százhúsz éves pajta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése