Varga Géza írástörténész: Népi világfa ábrázolások

2024. november 28., csütörtök

Népi világfa ábrázolások

Pócs Éva tett fel a közelmúltban megjelent írásaiban egy izgalmas kérdést, amiből az emlékezetes, ám az akadémikus tudomány számára megoldatlan világfa vita kialakult. A párbeszédet elindító szerző szerint a honfoglalóknak esetleg nem is volt világfa képzetük, vagy a világfának gondoltakról nem bizonyítható a világfa voltuk. A magyar néprajzkutatók némelyike - szerinte - esetleg csak a más népeknél megtalálható világfát vette át és álmodta bele a magyar népi hagyatékba.

A húsznál is több hozzászóló annak ellenére sem tudott érdemi választ adni erre a súlyos felvetésre (1), hogy a honfoglalók több száz világfa ábrázolást hagytak ránk. A világfa ugyanis nem természethű (mint amit várnak), hanem jelszerű (amihez viszont a hozzászólók nem értenek). A százötven éves, szinte lankadatlan akadémikus rovásüldözés és -mellőzés meghozta az eredményét: a "szakma" nem ismeri és nem is hajlandó megismerni a nemzeti írásunkat. A székely írás kutatása az amatőrök vesszőparipája volt és maradt (2). Ezért marad érdemi válasz nélkül a "tudományos konszenzus" kebelén belül e tényekkel szembemenő és a nemzeti identitást romboló ötlet.

A magyar néprajz egy sor hiteles világfa ábrázolást őrzött meg (1 - 25. ábra). A világfák jellemzőit a Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák és A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai c. írásokban mutattam be. Ezen ismérvek alapján a világfát ábrázoló magyar ős, ten, tprus, szár stb. hieroglifákból alkotott ábrázolási konvenciók (pl. magas kő és tulipán), amelyek szintén az Istennel azonos égig érő fát (Tejutat) idézik, világfának tekintendők. Az alábbi népi ábrázolások e követelményeknek megfelelnek.

Azért ilyen kifinomultak és gondolatgazdagok ezek a világfa ábrázolások, mert több tízezer éves ősvallási hagyomány maradékai. A magyar jelhasználat és a magyarul elolvasható mondatok alapján nem idegenből átvett kultúrjavak, hanem a magyar nép alkotásai. A párhuzamos eszközök (jelek és ábrázolási konvenciók), valamint szövegek (amelyekben gyakori az Isten szó) alapján a magyar népművészet szerves folytatója az ősmagyar korban, a honfoglalás korban és az Árpád korban elevenen élő magyar világfa hagyománynak.

A népi világfa ábrázolásokon a fenti kt cikkben felsorolt ismérvek azonosíthatók. Bemutatják a Tejút (égig érő fa, világfa) hasadékában kelő Napot (1. ábra). A karácsonyi ünnepkör 6500 éve használatban lévő (az anaui pecsétnyomón is megtalálható) emléke a világfát ábrázoló zsen ten "zsendülő/feltámadó isten" jelpár is (4., 5., 22. és 23. ábra). Megtaláljuk a világfát idéző, jelekből alkotott képszerkezetekben a hegyekből rakott világoszlopra, kőből rakott égboltra utaló "magas kő" (1-3., 12., 14., 16., 20. és 22. ábra) és a tulipánszerű (1., 2., 12., 13., 16., 17., 19., 21. és 22. ábra) ábrázolási konvenciót is.

1. ábra. Az égig érő fa hasadékában kelő Nap ábrázolása szójelekből alkotott világfával, egy 1700-as években készült erdélyi bokályról Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester által másolt kép részletei, az égig érő fa törzsének olvasata (fent): magasságos üdőisten köve, az ágaké (lent): Isten országa

2. ábra. Monoki Ibolya által készített kalotaszegi nagyírásos párna a világfa ábrázolásával, képszerkezetének legfontosabb vonalai az Egy Isten mondatot rögzítik (az ős jel fent, a kettős kereszt alakú Egy szójel középen, a ten szójel pedig alul jelenik meg), további elolvasható részletei is vannak, pl. a jó, a szár hieroglifák és a magas kő jelpár. az alsó sorban a kunbábonyi avar csaton és a kalotaszegi nagyírásos párnán egyaránt elolvasható Ten országa mondat

3. ábra. A kalotaszegi felülnézeti világmodell Lyukó a ragyogó jó magas ősi kő olvasatú, sugár irányú mondatjele (balra), valamint a mondatjel hieroglifáinak megfelelő székely "ly" (Lyukó), "r" (ragyogó), "j" (jó "folyó"), "m" (magas), "us" (ős) és "k" (kő) jelei (jobbra, lentről felfele)

4. ábra. A Györgyi Erzsébet által közölt magyar hímes tojás (középen), a Jóma ligatúra a tojásról (balra fent), a Zsen ten "zsendülő/feltámadó isten" ligatúra a tojásról (balra lent), valamint a székely "j" (jó "folyó") és "m" (magas) jelek (jobbra fent), továbbá a "zs" (zsenge) és ten "isten" jelek (jobbra lent)

5. ábra. A fenti magyar hímes tojáson látott Zsen ten "zsendülő/újjászülető isten" ligatúra egy kirgiz leány ruháján

6. ábra. Muraszombati cserépedény a világfát ábrázoló szár "növényi szár, úr" hieroglifa lineáris és képszerű változatával

Az évezredeken át tapasztalható ősvallási szokás szerint az edényekre a Teremtőt és a Teremtést idéző jeleket kellett tenni. Ezek emlékeztették a halandót arra, hogy az edényből elfogyasztott étel és ital (a 6. ábrán látható esetben) a Szár "Úr" ajándéka, az előállításáért végzett munka pedig Istennek tetsző cselekedet.

7. ábra. Szár "növényi szár, úr" hieroglifa egy zalabaksai hímes tojáson (Horváthné Császár Erzsébet munkája) az élet isteni forrását jelöli meg

8. ábra. Cserépedények készítésével is foglalkozó parasztember által készített veleméri rajzos sindü (tetőcserép) a képszerű szár szójellel, amely a cserép kampójáig, a megtartó erő jelképéig nő fel (Sindümúzeum)

9. ábra. A kettős kereszt alakú világfa nagyszéksósi hun, pliszkai bolgár és veleméri népi előfordulásai a felső sorban, alul e jel több ezer éves továbbélését bizonyító példák a sumer "herceg" és a kínai "uralkodó" szójel, a kubánvidéki hun diadém kettős keresztje, a Gizella-kincs avar eredetű turulos fibulájának részlete, valamint az Árpád házi királyok zászlaja

10. ábra. Veleméri rajzos sindü (Sindümúzeum), a világfát ábrázoló székely tprus (tapar us "szabír ős") mondatjel párhuzama előfordul XV. századi szerbiai cserépedényen és avar nagyszíjvégen is

A Berze Nagy János által idézett szibériai mítoszok szerint az égig érő fa ágai azért hajlanak vissza, mert az égbolt súlya nehezedik rájuk (4., 9. és 10. ábra).

11. ábra. Szabír ős ten olvasatú mondatjel egy sztalacsi edényen (Vesna Bikic nyomán)

12. ábra. A korondi gyertyatartó közepén Isten alakban elolvasható világfája a hullámvonallal jelölt tengerből emelkedik ki és a gyertya lángja által jelképezett Naphoz emelkedik (a világoszlop megszületésének pillanatára emlékezve), felső részén a magas kő jelpár látható, az ábra jobb alsó sarkában a székely írás ős és ten hieroglifája

13. ábra. Debreceni csigatészta-csináló borda világfát ábrázoló, tulipán alakú ős ten (Isten) hieroglifája alatt a víz, felette a Nap jele

14. ábra. A világfát ábrázoló veleméri rajzos sindü olvasata: Lyukó magas köve, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "ly" (lyuk, Lyukó), "m" (magas) és kő jele

15. ábra. Veleméri sindü a világfa ábrázolásával (balra), a Szerváciusz István által e tetőcserép alapján készített kercaszomori hősi emlékmű (jobbra fent), a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás „isten” szójele és a székely írás ős hieroglifája (jobbra alatta)

16. ábra. A kalotaszegi nagyírásos minta világfát ábrázoló, tulipánszerű részletének olvasata: Nagyon nagy Lyukó sar isten magas köve (mai magyarsággal: Nagyon nagy Lyukó úristen magas köve)

17. ábra. Egy töredékből grafikailag rekonstruált veleméri rajzos sindü a virággá változott Egy isten hieroglifikus mondatjellel, az ábra bal alsó sarkában a székely írás "gy" (Egy), "us" (ős) és "nt/tn" (Ten) jele (Sindümúzeum)

18. ábra. Hímes tojás a világfa ábrázolásával (fotógrafika), az olvasata: Szár ős ten, mai magyarsággal: Úristen, az ábra jobb szélén, lentről felfele a szár "növényi szár, úr" jel két változata, valamint a székely írás ten és ős szójele

19. ábra. A dobronaki Solaric Loreta hímes tojása a Szár ragyogó Isten (mai magyarsággal: Urunk a ragyogó Isten) mondattal, az ábra jobb szélén a szár jel két változata, felette az "r" (ragyogó), ten és ős rovásjelek

20. ábra. A dobronaki Solaric Loreta által készített hímes tojás a Magas zsendülő "feltámadó" kő mondatjellel, balra a hieroglifikus mondatjel, jobbra (fentről lefele) a hieroglifáknak megfelelő székely "zs" (zsenge), "m" (magas) betűk és a kő szójel

21. ábra. Az énlakai bilingvis (az unitárus templom egyik mennyezetkazettája) jobb felső sarkában a világfát ábrázoló Egy Isten mondatjelet látjuk, a bal alsó negyedében pedig ugyanezt a mondatot betűzve olvashatjuk el

22. ábra. Világfát ábrázoló kalotaszegi kályhacsempe az ábra baloldalán kiemelt Jó ős vagy Ősi folyó mondattal, jobbra a székely írás "j" (jó "folyó") és ős jele, a világfa szára a Zsendülő Dana ős mondatot rögzíti, az edény körüli tulipánszerű szerkezethez tartozó jelek olvasata: Lyukó sar ős ten magas köve (mai magyarsággal: Lyukó úristen magas köve)

23. ábra. Bakó Ildikó hímes tojásán a Zsendülő/újjászülető tprus (tapar us "szabír ős") mondat olvasható

24. ábra. Az őriszentpéteri tál "virágjának" szirmaiban az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció látható, a középpont olvasata: Lyukó a Nap, az egyes virágszirmok olvasata: Nagy szár (mai magyarsággal: Nagyúr), a fa törzse az ég hieroglifa

25. ábra. A magyarszombatfai tál felülnézeti világmodelljének sarkaiban a Jóma ten "Jóma isten" olvasatú világfa ábrázolás szerepel, ez azonos gyökerű az első japán császár, Jimmu Tenno nevével (a japán jomon kerámiákon a Jóma ligatúra is megtalálható), az ábra jobb alsó sarkában a székely írás "j" (jó), "m" (magas) és ten "isten, élet" jele látható

Jegyzetek

(1) Ez a minden hozzászólással egyre jobban dokumentálódó csőd az akadémikus áltudományban a prekoncepciók védelmére kialakult és ma is működő módszereket értékeli alacsonyra. Ez a "tudomány" nem tudja és mintha nem is akarná megoldani a felmerülő kérdéseket. A hozzászólók talán nem is a világfa meghatározását, Pócs Éva megalapozatlan felvetésének az érdemi visszautasítását és a múzeumok polcait roskadásig megtöltő honfoglalás kori világfák felmutatását, hanem az amatőröktől való elhatárolódást tekintik elsőrendű feladatuknak. A jelek szerint sokuk legfontosabb célja a magyar őstörténet és kultúra tényeinek elhallgatása, ha lehet megrongálása, elpusztítása és letagadása.

(2) Az "amatőrök vesszőparipája" megfogalmazás Kiszely Istvántól származik, amellyel e sorok írója és Sándor Klára is egyetért. Ez azonban - álláspontom szerint - egyúttal azt is jelenti, hogy az akadémikus tudomány e szemellenzőjével a hozzáértésről is lemondott. A hieroglifikus nyelvemlékeink fel nem használásának súlyos következményei vannak, esetünkben a magyar népmesékben szereplő, istennel azonos égig érő fa megítélését illetően. A magyar tudományosság nem hajlandó figyelembe venni a magyar ősvallás, népmese és rovológia egymással összefüggő és autodidakták által feltárt tényeit. Ez esetben vagy idegenből kell e képzeteket eredeztetnie (ez megfelelne a finnugrista prekoncepcióknak), vagy kiderül, hogy fogalma sincs arról, amiről tudományosnak tekintett folyóiratok hasábjait tölti meg.

Irodalom

Pócs Éva: A honfoglaló magyarok világfája a kutatói illúziók fényében. rekonstrukció, konstrukció, dekonstrukció. In Bárdos Dániel–Tuboly Ádám Tamás (szerk.): Emberarcú tudomány. Áltudományok és összeesküvés-elméletek szorításában, 283–324. Budapest: Typotex Kiadó. 2023.

Berze Nagy János: Égigérő fa, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megye, Pécs, 1958.

Sándor Klára: A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum, 58. kötet, 1996. 1-2. füzet

Varga Géza: A világfa vita

Varga Géza: Honfoglalás kori világfa
Varga Géza: Világfa az ősmagyar korból
Varga Géza: A világfa Árpád kori előfordulásai
Varga Géza: Kaptam egy elutasító levelet a Nemzeti Régészeti Intézettől