Pócs Éva tett fel a közelmúltban megjelent írásaiban egy izgalmas kérdést, amiből az emlékezetes, ám az akadémikus tudomány számára megoldatlan világfa vita kialakult. A párbeszédet elindító szerző szerint a honfoglalóknak esetleg nem is volt világfa képzetük, vagy a világfának gondoltakról nem bizonyítható a világfa voltuk. A magyar néprajzkutatók némelyike - szerinte - talán csak a más népeknél megtalálható világfát vette át és álmodta bele a magyar népi hagyatékba.
A húsznál is több hozzászóló annak ellenére sem tudott érdemi választ adni e súlyos felvetésre (1), hogy a honfoglalók több száz világfa ábrázolást hagytak ránk. A világfa ugyanis nem természethű (mint amit várnak), hanem jelszerű (amihez viszont a hozzászólók nem értenek). A százötven éves, szinte lankadatlan akadémikus rovásüldözés és -mellőzés meghozta az eredményét: a "szakma" nem ismeri és nem is hajlandó megismerni a nemzeti írásunkat. A székely írás kutatása az amatőrök vesszőparipája volt és maradt (2). Ezért marad érdemi válasz nélkül a "tudományos konszenzus" kebelén belül e tényekkel szembemenő és a nemzeti identitást romboló ötlet.
A magyar néprajz egy sor hiteles világfa ábrázolást őrzött meg (1 - 25. ábra). A világfák jellemzőit a Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák és A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai c. írásokban mutattam be. Ezen ismérvek alapján a világfát ábrázoló magyar ős, ten, tprus, szár stb. hieroglifákból alkotott ábrázolási konvenciók (pl. magas kő és tulipán), amelyek szintén az Istennel azonos égig érő fát (Tejutat) idézik, a világfa előfordulásai. Az alábbi népi ábrázolások e követelményeknek megfelelnek.
Azért ilyen kifinomultak és gondolatgazdagok ezek a világfa ábrázolások, mert több tízezer éves folyamatos ősvallási hagyomány maradékai. A magyar jelhasználat és a magyarul elolvasható mondatok alapján nem idegenből átvett kultúrjavak ezek, hanem a magyar nép alkotásai. A párhuzamos eszközök (jelek és ábrázolási konvenciók), valamint szövegek (amelyekben gyakori a tulipán alakú Isten szóösszetétel) alapján a magyar népművészet szerves folytatója az ősmagyar korban, a honfoglalás korban és az Árpád korban elevenen élő magyar világfa hagyománynak.
A népi világfa ábrázolásokon a Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák és A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai c. cikkekben felsorolt ismérvek megtalálhatók, miáltal a világfák azonosíthatók. Bemutatják a Tejút (égig érő fa, világfa) hasadékában kelő Napot (1. ábra). A karácsonyi ünnepkör 6500 éve használatban lévő (az anaui pecsétnyomón is megtalálható) emléke a világfát ábrázoló zsen ten "zsendülő/feltámadó isten" jelpár is (4., 5., 22. és 23. ábra). Megtaláljuk a világfát idéző, jelekből alkotott képszerkezetekben a hegyekből rakott világoszlopra, kőből rakott égboltra utaló "magas kő" (1-3., 12., 14., 16., 20. és 22. ábra) és a tulipánszerű (1., 2., 12., 13., 16., 17., 19., 21. és 22. ábra) ábrázolási konvenciót is.

1. ábra. Az égig érő fa hasadékában kelő Nap ábrázolása szójelekből alkotott világfával, egy 1700-as években készült erdélyi bokályról Czibor Imre alsópáhoki fazekas mester által másolt kép részletei, az égig érő fa törzsének olvasata (fent): magasságos üdőisten köve, az ágaké (lent): Isten országa

2. ábra. Monoki Ibolya által készített kalotaszegi nagyírásos párna a világfa ábrázolásával, képszerkezetének legfontosabb vonalai az Egy Isten mondatot rögzítik (az ős jel fent, a kettős kereszt alakú Egy szójel középen, a ten szójel pedig alul jelenik meg), további elolvasható részletei is vannak, pl. a jó, a szár hieroglifák és a magas kő jelpár. az alsó sorban a kunbábonyi avar csaton és a kalotaszegi nagyírásos párnán egyaránt elolvasható Ten országa mondat
3. ábra. A kalotaszegi felülnézeti világmodell Lyukó a ragyogó jó magas ősi kő olvasatú, sugár irányú mondatjele (balra), valamint a mondatjel hieroglifáinak megfelelő székely "ly" (Lyukó), "r" (ragyogó), "j" (jó "folyó"), "m" (magas), "us" (ős) és "k" (kő) jelei (jobbra, lentről felfele)

4. ábra. A Györgyi Erzsébet által közölt magyar hímes tojás (középen), a Jóma ligatúra a tojásról (balra fent), a Zsen ten "zsendülő/feltámadó isten" ligatúra a tojásról (balra lent), valamint a székely "j" (jó "folyó") és "m" (magas) jelek (jobbra fent), továbbá a "zs" (zsenge) és ten "isten" jelek (jobbra lent)
5. ábra. A fenti magyar hímes tojáson látott Zsen ten "zsendülő/újjászülető isten" ligatúra egy kirgiz leány ruháján
6. ábra. Muraszombati cserépedény a világfát ábrázoló szár "növényi szár, úr" hieroglifa lineáris és képszerű változatával
Az évezredeken át tapasztalható ősvallási szokás szerint az edényekre a Teremtőt és a Teremtést idéző jeleket kellett tenni. Ezek emlékeztették a halandót arra, hogy az edényből elfogyasztott étel és ital (a 6. ábrán látható esetben) a Szár "Úr" ajándéka, az előállításáért végzett munka pedig Istennek tetsző cselekedet.
9. ábra. A kettős kereszt alakú világfa nagyszéksósi hun, pliszkai bolgár és veleméri népi előfordulásai a felső sorban, alul e jel több ezer éves továbbélését bizonyító példák a sumer "herceg" és a kínai "uralkodó" szójel, a kubánvidéki hun diadém kettős keresztje, a Gizella-kincs avar eredetű turulos fibulájának részlete, valamint az Árpád házi királyok zászlaja
A Berze Nagy János által idézett szibériai mítoszok szerint az égig érő fa ágai azért hajlanak vissza, mert az égbolt súlya nehezedik rájuk (4., 9. és 10. ábra).
12. ábra. A korondi gyertyatartó közepén Isten alakban elolvasható világfája a hullámvonallal jelölt tengerből emelkedik ki és a gyertya lángja által jelképezett Naphoz emelkedik (a világoszlop megszületésének pillanatára emlékezve), felső részén a magas kő jelpár látható, az ábra jobb alsó sarkában a székely írás ős és ten hieroglifája
13. ábra. Debreceni csigatészta-csináló borda világfát ábrázoló, tulipán alakú ős ten (Isten) hieroglifája alatt a víz, felette a Nap jele
14. ábra. A világfát ábrázoló
veleméri rajzos sindü olvasata:
Lyukó magas köve, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "ly" (
lyuk, Lyukó), "m" (
magas) és
kő jele
15. ábra. Veleméri sindü a világfa ábrázolásával (balra), a Szerváciusz István által e tetőcserép alapján készített kercaszomori hősi emlékmű (jobbra fent), a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írás „isten” szójele és a székely írás ős hieroglifája (jobbra alatta)
16. ábra. A kalotaszegi nagyírásos minta világfát ábrázoló, tulipánszerű részletének olvasata: Nagyon nagy Lyukó sar isten magas köve (mai magyarsággal: Nagyon nagy Lyukó úristen magas köve)
17. ábra. Egy töredékből grafikailag rekonstruált veleméri rajzos sindü a virággá változott Egy isten hieroglifikus mondatjellel, az ábra bal alsó sarkában a székely írás "gy" (Egy), "us" (ős) és "nt/tn" (Ten) jele (Sindümúzeum)
18. ábra. Hímes tojás a világfa ábrázolásával (fotógrafika), az olvasata: Szár ős ten, mai magyarsággal: Úristen, az ábra jobb szélén, lentről felfele a szár "növényi szár, úr" jel két változata, valamint a székely írás ten és ős szójele
19. ábra. A dobronaki Solaric Loreta hímes tojása a Szár ragyogó Isten (mai magyarsággal: Urunk a ragyogó Isten) mondattal, az ábra jobb szélén a szár jel két változata, felette az "r" (ragyogó), ten és ős rovásjelek

20. ábra. A dobronaki Solaric Loreta által készített hímes tojás a Magas zsendülő "feltámadó" kő mondatjellel, balra a hieroglifikus mondatjel, jobbra (fentről lefele) a hieroglifáknak megfelelő székely "zs" (zsenge), "m" (magas) betűk és a kő szójel
21. ábra. Az énlakai bilingvis (az unitárus templom egyik mennyezetkazettája) jobb felső sarkában a világfát ábrázoló Egy Isten mondatjelet látjuk, a bal alsó negyedében pedig ugyanezt a mondatot betűzve olvashatjuk el
24. ábra. Az őriszentpéteri tál "virágjának" szirmaiban az "eget tartó fa" ábrázolási konvenció látható, a középpont olvasata: Lyukó a Nap, az egyes virágszirmok olvasata: Nagy szár (mai magyarsággal: Nagyúr), a fa törzse az ég hieroglifa
25. ábra. A magyarszombatfai tál felülnézeti világmodelljének sarkaiban a Jóma ten "Jóma isten" olvasatú világfa ábrázolás szerepel, ez azonos gyökerű az első japán császár, Jimmu Tenno nevével (a japán jomon kerámiákon a Jóma ligatúra is megtalálható), az ábra jobb alsó sarkában a székely írás "j" (jó), "m" (magas) és ten "isten, élet" jele látható
26. ábra. Egy Korondon vásárolt váza Szár ten "úr(is)ten" ligatúrája a Tejúttal azonos világfát ábrázolja (Monoki Ibolya ajándéka, Sindümúzeum)
27. ábra. Erdélyi tányér, köriratában a Szár ten "Úr(is)ten" mondatjellel (Csupor István nyomán)
Jegyzetek
(1) A világfa vitának ez a minden hozzászólással egyre jobban dokumentálódó csődje az akadémikus tudomány kebelében a prekoncepciók védelmére kialakult és ma is működő módszereket értékeli alacsonyra. Ez a "tudomány" nem tudja és mintha nem is akarná megoldani a felmerülő kérdéseket. A hozzászólók talán nem is a világfa meghatározását, Pócs Éva megalapozatlan felvetésének az érdemi visszautasítását és a múzeumok polcait roskadásig megtöltő honfoglalás kori világfák felmutatását, hanem az amatőröktől való elhatárolódást tekintik elsőrendű feladatuknak. A jelek szerint sokuk legfontosabb célja a magyar őstörténet és kultúra tényeinek elhallgatása, ha lehet megrongálása, elpusztítása és letagadása.
Irodalom
Berze Nagy János (1958): Égigérő fa, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megye, Pécs
A Tej útábrázolása már 37800 éves tordosi csillagtérképes Napórán!
VálaszTörlésJó lenne azt látni, ha már ilyen pontos datálással rendelkezünk hozzá.
Törlés