A magyar hímes tojások kiaknázatlan kincsesházát jelentik az akadémikus tudomány részéről érdemben el sem kezdett magyar írástörténeti kutatásnak. (1) A köreikben Pócs Éva felvetésére kibontakozott, ám minden érdemi eredmény nélkül dúló világfa vita a rovológiai alapismeretek birtokában könnyen eldönthető. Ehhez - többek között - figyelembe kell venni a honfoglalás kori, valamint ősmagyar kori előzmények folytatásaként napjainkig a hímes tojásainkon száz- és ezerszámra megjelenő világfák seregét. (2) Ezek közül most hármat mutatok be (1-3. ábra).
A Néprajzi Múzeum könyvesboltjában láttam Tészabó Júlia szép kötetét, benne egy aktuális üzenetet hordozó hímes tojás fényképével (1. ábra). A hímes tojás rajzolata azért aktuális, mert éppen mostanában folyik az akadémikus tudomány berkeiben az eddig eredménytelen világfa vita, amiben ez érvként felmutatható. Azt dokumentálja ez a rajz is, amiről a "tudományos konszenzus" mit sem akar tudni, hogy a világfa a magyar hieroglif írás szójeleiből összeállított mondatjel.
2. ábra. A dobronaki Solaric Loreta hímes tojása a Szár ragyogó Isten (mai magyarsággal: Urunk a ragyogó Isten) mondattal, az ábra jobb szélén a szár jel két változata, felette az "r" (ragyogó), ten és ős rovásjelek
3. ábra. A dobronaki Solaric Loreta által készített hímes tojás a Magas zsendülő "feltámadó" kő mondatjellel, balra a hieroglifikus mondatjel, jobbra (fentről lefele) a hieroglifáknak megfelelő székely "zs" (zsenge), "m" (magas) betűk és a kő szójel
Jegyzetek
(1) A világosi fegyverletétel után a mindenkori megszállóink kedvére kialakított finnugrista "merjünk kicsik lenni" és "minden kultúrjavunkat mástól vettünk át" prekoncepciókba nem fért volna bele annak felmutatása, hogy olyan saját hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) ősírással rendelkezünk, amelyet a magyar nép általánosan ismert és maradékaiban napjainkig használ. Ez az írástörténeti felismerés vitát keltene hazai és nemzetközi viszonylatban és a magyarországi "tudományos konszenzusnak" sehogyan sem fűlik a foga a rovológiai tények feltárásához és védelméhez. Több példa is akad erre.
- A Nemzeti Régészeti Intézet elzárkózott a csúcshegyi honfoglalás kori gyűrű olvasatáról felajánlott előadásom meghallgatásától.
- A Magyar Nyelv szerkesztősége nem vállalta a vitát és elzárkózott a karcagi csatkarika hieroglifikus olvasatának közlésétől.
- A Magyar Nemzeti Múzeumban pedig restaurálás ürügyével barbár módon lereszelték a letéti szerződéssel a gondjaikra bízott budapesti késő középkori jelvény magyar nyelvemléket hordozó szövegét. Az átvételi elismervényben még elismerték, hogy rovásjelek vannak a leleten, ám a rovásjelek ténye nem akadályozta meg Tomka Gábort, majd Fehér Bencét sem abban, hogy letagadja a létezésüket is.
- Könnyebben megy nekik a létező magyar hieroglif írás letagadása és elhallgatása, amire a 2021-ben kiadott MTA rováskorpusz a bizonyíték.
Próbálnám meg felajánlani közlésre valamelyik szerkesztőségnek ezt a cikkemet, vagy bármelyiket A világfa vita cikkcsoportból, esetleg pályáznék támogatásért a könyvként való kiadásáért ... A most ismételten lebukott Zsirai Miklós és társai által a finnugrista prekoncepciók védelmére kidolgozott hazug jelzőosztogatás ma is hat.
A világfa vita a bizonyíték rá, hogy ez a tudós világ (tisztelet a kivételnek!) fordítva van becsavarozva, mert eközben egy magyar és tudományellenes nézetnek minden skrupulus (aggály, lelkiismereti kétség, erkölcsi töprengés) nélkül biztosítják a helyet.
(2) Ezeket a világfákat a "tudományos konszenzus" a szakmai felkészületlensége miatt megérteni is képtelen. Az etikai-módszertani színvonaltalanságuk miatt pedig a rovológiai tények megtárgyalása sem sikerül nekik. Ez aztán megakadályozza őket a feladatuk elvégzésében.
A százakra menő hieroglifikus szövegek figyelmen kívül hagyása következményeként képtelenek meghatározni például a szibériai, kelet-európai és kárpát-medencei magyar őshazák népességének, vagy a karosi temetőben nyugvó honfoglalóknak a nyelvét.
Az utóbbi években előadott félsikerű kiállítások után érdeklődéssel tekintünk a kínai-magyar közös szervezésben most készülő hun kiállításra is. A hunok által hátrahagyott, magyarul elolvasható nyelvemlékek figyelmen kívül hagyása, vagy hasznosítása el fogja dönteni, hogy ez a világraszóló lehetőség évszázadokig emlegetett szégyenoszlopa lesz-e a magyarországi "tudományos konszenzusnak".
Irodalom
Tészabó Júlia: Húsvét - magyar hagyományok, Kossuth Kiadó, Budapest, 2011.
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Varga Géza: Az MTA rováskorpusza
Varga Géza: A dobronaki Solaric Loreta hímes tojása a hieroglifikus Urunk a ragyogó Isten mondattal
Varga Géza: A világfa vita
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése