Pócs Éva néhány közelmúltban megjelent írásában kétségbe vonta a honfoglalás kori világfa létét, vagy világfa voltának bizonyíthatóságát. Ez a kérdése alkalmat adott a világfa meghatározására (1), jellemzőinek felsorolására (2) és a magyar világfa ábrázolások felmutatására (3).
Ezt a munkát nem a hazugságon kapott Zsirai Miklóst követve a dilettánsozásosdiban elmerülő, rovológiai téren nem is létező "tudományos konszenzus" végezte el. Ahhoz képviselőinek sem a szaktudása, sem a módszertani-etikai szintje nem bizonyult elegendőnek.
A világfa vitához hozzászólók nem mutatták fel a múzeumok polcain száz- és ezerszámra porosodó honfoglalás kori világfákat és a köreiken kívül e téren elért eredményeket sem. Ők ugyanis természethű faábrázolásokat kerestek. Kedvencük a méltán híres anarcsi korong világfája, amit azonban meg sem próbáltak elolvasni, ezért a véleményüket alátámasztani sem tudták. Holott a világfa jelszerű, ősvallási kötődésű szójelekből alkotott mondatjel, amit elsősorban az olvasata igazol. A világfa elolvashatóságáról azonban a "tudományos konszenzus" mit sem tud, ugyanakkor a szójeleink megismerésétől intézményesen elhatárolódik.
2. ábra. Az 1483-ban elhunyt Pálóczi Imre szolnoki sírkövének Sar isten "Úristen" olvasatú világfa ábrázolásai (Mezey Alice rajza alapján), az ábra jobb felső sarkában, lentről felfele a székely írás - hieroglifáknak megfelelő - "s" (sar), ten és ős rovásjelei láthatók
. ábra. A pácini reneszánsz sgraffito az Egy Isten olvasatú világfát ábrázolja a magas és a kő hieroglifák között, az ábra jobb szélén a székely írás "m" (magas) és "harmadik k" (kő) jele
ábra. A Tomka Gábor által korábban közölt XVI. századi ónodi kályhacsempe lentről felfele olvasható Lyukó nagy sar magas kő (mai magyarsággal: Lyukó nagyúr magas köve) és alatta a tulipán alakú Isten ligatúrája (balra), valamint a hieroglifáinak megfelelő székely "m", "s", "harmadik k", "n", "ly" rovásbetűi továbbá ős és ten szójelei (jobbra, fentről lefele)
.
. ábra. A Tomka Gábor által újabban közölt XVI. századi ónodi kályhacsempe (középen), valamint mondatainak olvasata (a mondatjelek fentről lefele az ábra bal szélén): Szár ős ten zsenge (mai magyarsággal: Úristen zsendül) és Magas sar kő (mai magyarsággal: Magasságos úr köve), az ábra jobb szélén a hieroglifáknak megfelelő székely "m" (magas), "s" (sar "sarok, úr"), kő, "sz" (szár "növényi szár, úr"), ős, ten, "zs" (zsenge "zsendül, feltámad, újjászületik") jelek lentről felfele
Jegyzetek
(1) A világfa az ősvallás főszereplőjének, az istennel azonosított Tejútnak eget tartó, égig érő világfaként, életfaként való értelmezése. Ezt ősvallási kötődésű szójelek (magyar hieroglifák) és a belőlük alkotott ábrázolási konvenciók segítségével, elolvasható mondatjelként adják közre a világnézetet kifejező jelképes ábrázolásokon.
(3) A magyar világfa ábrázolások rendszerszerű felmutatását A magyarság jelképei c. kötetben adtam közre. E kötet legfontosabb mondanivalója az, hogy a magyarság jelképei: a világmodell, a címer, a tulipán, a Nimród tamga, a turul, a csodaszarvas és a Szent Korona is egyaránt kötődnek a székely írás jeleihez s ez a kapcsolat ősvallási eredetű rendszert alkot. Azaz a magyar hieroglif írás az ősvallás jelképrendszere volt.
A kötet bevezetőjében megfogalmazottak szerint a magyarság jelképeinek jelentését nem világosíthatjuk meg az írásjelekkel való összevetés nélkül ... a mitológia figyelmen kívül hagyása miatt a székely rovásírás, a magyar népi jelképrendszer és az állími szimbólumaink eredetével kapcsolatos akadémikus elméletekről is sorra nyilvánvalóvá válik a megalapozatlanságuk, mert e jelhasználat az őskőkori mitológia emlőin cseperedett fel ... Bennünket magyarokat nem ért végérvényes és visszavonhatatlan veszteség, mert jelképeinkben és nyelvünkben őrízzük az aranykor üzenetét, amelyet az írástörténet felől megközelítve feltárhatunk és ismét megérthetünk ... Eddig csak azt sejtettük, hogy ... a magyar jelkészlet értelmét ... kereshetjük a mitológia segítségével ... ennél immár tovább kell lépnünk ... jelképeink ősisége, gondolatgazdagsága, egységessége, rendszer jellege és mai alkalmazásuk súlya egyaránt a magyar őstörténet kivételes jellegére utal ... tipológiai sajátosság ez, amelynek titkait feltárva az emberiség őstörténetét ismerhetjük meg (Varga/1999/7-9. oldal).
A "tudományos konszenzus" a saját céljairól és színvonaláról állít ki bizonyítványt e rovológiai szempontú megközelítések hasznosításakor. Emlékezetes e tekintetben Fehér Bence álláspontja, aki szerint
Irodalom
Tomka Gábor: 16. századi kályhacsempék az ónodi vár ásatásából II., Communicationes Archaeologicae Hungariae, ELTE, 2009.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése