Az akrofónia az a folyamat, amelynek során egy szójelből egyetlen hangot jelölő betű keletkezik, amely a továbbiakban a szó első hangját, vagy első mássalhangzóját jelöli. A székely betűk akrofóniájának rekonstrukcióját az irodalmi előzmények felhasználásával a 90-es években végeztük el Simon Péterrel, Forrai Sándorral, Szekeres Istvánnal és másokkal, miáltal vagy 40 szójelünket sikerült azonosítani.
Az esetek egy részében a székely rovásbetű hangalakjából indultunk ki és figyelembe vettük a hasonló kínai, sumér, hettita (luvi, anatóliai), egyiptomi szójelek jelentését, meg a képi tartalmat is.
A székely "a" rovásbetűre hasonlító kínai "anya" szójel alapján az anya szójelhez jutottunk el (1. ábra). A párhuzamos jelek képi tartalmának elemzése alapján a függőleges szár a Tejút, amihez a szeméremháromszöget illesztették. A kínai jelváltozatok terhes nőt ábrázolnak. A harmadik jelen a szeméremháromszög helyett a Tejút hasadékának rajzát látjuk, amelyben karácsonykor a Nap felkél.
A székely "n" rovásbetűre hasonlító hettita "nagy" hieroglifa segítségével a nagy szójelet azonosítottuk. Ez a székely "n" betű pontosan azonos az ótürk "n" betűvel. Mivel a törökök ulu-nak mondják a "nagy"-ot, nyilvánvaló, hogy a törökök vették át a magyar "n" betűt és nem fordítva.,
Az esetek másik részében egy-egy ősvallási jelentőségű kép segítségét vettük igénybe.
Például a székely "j" rovásbetű kacskaringó alakú változatát megtaláltuk a mártonhelyi Árpád kori templom Szent Kristóf freskóján a folyó ábrázolásaként (1. ábra). Innen adódott, hogy a rovásjelünk a jó "folyó" szójeléből alakulhatott ki.
A székely "ty" rovásbetű hasonlít a kínai "atya", valamint a sumér "atya, Orion csillagkép" jelekre. A csillagképre rajzolva a rovásbetűt, az derült ki, hogy azt ábrázolja. Az Oriont ugyanis eleink az ősatya égi megjelenésének gondolták, ezért a rajzából alakult ki az atya szójel, abból pedig a "ty" rovásbetű (2. ábra).
5/b. ábra. A sarok hegyén álló, a világ forgástengelyeként szolgáló, Tejúttal azonos világfa (Makoldi Sándor nyomán)
Egy paziriki szkíta szőnyeg mondatjeléből (6. ábra) és párhuzamaiból két jelünk hangalakját és jelentésbokrát is sikerült megérteni. Ez a "magas kő" ábrázolási konvenció egyik szép előfordulása. Két oldalán a hegyekből rakott lépcsőt ábrázoló magas és kő szójelek láthatók, amelyek egymás tükörképei. A magas szójel hangalakját a székely írás "m" betűje és a kínai "magasba vezető út" szójel alapján állapítottam meg. A kő szójel hangalakját pedig az ótürk írások "ök, ük, kö, kü" szótagcsoport jelének hangalakjából. Itt ugyanis fennmaradt a magyarul beszélő hunok kő és kű szavának hangalakja (a törökök tas-nak mondják a követ). Ez a két szójel ábrázolja és jelképezi a magas kőnek nevezett világoszlopot és a mintájára épített lépcsős toronytemplomokat. A szkíta mondatjel közepén lévő Jóma ligatúra azt az istent nevezi meg, akit ezzel a világoszloppal azonosítottak, vagy akit ezen a lépcsős toronytemplomon tiszteltek.
6/f. ábra. Magyar birtokjel a Magyar Néprajzi Lexikonból
Összegzés
Az akrofónia-rekonstrukciók egy kivétellel régi magyar szavakhoz vezettek, amelyek szinte kizárólag egy szótagból állnak. Ebből elsősorban arra lehet következtetni, hogy ezt a kőkori hieroglif írást a magyar nyelv vallásos műszavainak lejegyzésére, a magyar ősvallás igényeinek kiszolgálására hozták létre. (1)
Ezt a meghökkentő álláspontot cáfolni, pontosítani, kiegészíteni, vagy alátámasztani akkor lehetne, ha egy másik írás- vagy jelrendszerből szintén (ha kell, elvégeznék az akrofónia rekonstrukcióját és) összeállítanák e nemzetközi jelkészlet más nézőpontból készített, szójelekből álló listáját (mellékelve a szójelek hangalakját és jelentését is). Ezt az izgalmas feladatot elsősorban a kínai és az indián népi jeleket ismerő tudósok végezhetnék el, mert ők rendelkeznek e jelek többségével és ők ismerhetik valamelyest e régi jelek eredeti jelentését és hangalakját.
Jegyzet
(1) Minden vallás három részből: elméletből, szertartásból és jelképekből áll. A magyar ősvallás jelképrendszerét máig megőriztük. Hogy ez az ősvallás a történelem előtt és a történelem hajnalán nagy jelentőségű volt, azt jeleinek elterjedtsége alapján is felmérhetjük. A jelek és a további adatok alaján valamelyest rekonstruálni lehet az ősvallást. Vagyis az ellenkezője igaz annak, amit a magyar ősvallás finnugrista ihletésű tagadói tanítottak, vagy talán máig tanítanak az egyetemeken, miszerint magyar ősvallásról beszélni eleve tudománytalan, mert magasan fejlett ősvallás a magyarság esetében nem létezett, legfeljebb népi hiedelmekről (értsd: ostoba babonákról) beszélhetünk. Ez a magyar- és tudományellenes finnugrista nézet csak arra jó, hogy a hatalom számára megmutassa kit és mit kell eltakarítani a közpénzen fenntartott tudományos intézményekből.
Irodalom
Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése