Varga Géza írástörténész: Világfa az ősmagyar korból

2024. november 27., szerda

Világfa az ősmagyar korból

A ma hatályos NAT tankönyvek szerint a honfoglalás és a Kr. e. 1000 közötti ősmagyar kor írás- és nyelvemlék nélküli volt. Ennek "természetesen" az ellenkezője igaz. Mint azt alább látni fogjuk, e korból a magyar hieroglif írás szójeleivel írt, világfát ábrázoló képekbe rendezett mondatjelek sora maradt ránk. Csupán ezek felismerése, elolvasása, megtárgyalása és hasznosítása haladja meg egyelőre a rovológiai téren nem is létező "tudományos konszenzus" lehetőségeit és szándékait.

Alább különféle írásemlékeket mutatok be, amelyek közös jellemzője, hogy az ősmagyar kor világfa ábrázolásai láthatók és olvashatók el rajtuk. A világfa azonosítására lehetőséget adó jellemzőket a Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák és A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai c. írásaimban soroltam fel. Ezen ismérvek alapján az alábbi világfa ábrázolások megérthetőek és azonosíthatók.

Olyan - időben és földrajzilag is távoli - előfordulásokat mutatok fel, amelyek vitát kelthetnek. A széles körű kitekintésre azért van szükség, mert ez felel meg a magyar hieroglif írás használatának. A legkorábbi nyelvemlékeink alapján ez a hieroglifikus (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) írásrendszer már a paleolitikumban el volt terjedve a Pireneusoktól Amerikáig és Ausztráliáig. Erről a 2017-ben kiadott Magyar hieroglif írás c. kötetben írtam bővebben. A használati kör nagysága és az ősvallás lényegének azonossága miatt a világ távoli tájain is magyar szójelekkel (a székely írás jeleinek előképével) írt magyar szövegekkel találkozunk. A magyar- és tudományellenes prekoncepciókat követő, a székely írás eredetének és az ősvallásnak a kutatását tudatosan szabotáló fősodratú "tudomány" eddig e tájak és korok némelyikét még nem sorolta a magyar történelem helyszínei közé. Ám amikor egy jelentős új forráscsoportot van lehetőségem bemutatni, akkor a kutatási terület bővítése indokolt. E dolgozatban csak az írástörténeti jelenség felmutatásával van módom foglalkozni, a világtörténelem kezdeteinek átírását végezzék el arra hivatottabbak.

A honfoglalás kori világfákat külön cikkben mutatom be.

1. ábra. Krími szkíta aranykorona a világfát ábrázoló hieroglifikus Isten ligatúrával, az ábra jobb alsó sarkában a székely írás ős és ten szójele látható

. ábra. Az Arzhan 2 (5. sír) hieroglifikus Ak sar ten magas kő (mai magyarsággal Ak úristen magas köve) mondata, az ábra jobb szélén, lentről felfele a székely írás "s" (sar "sarok, úr"), Ak "patak, Heraklész", "m" (magas), "harmadik k" (kő) és ten "isten, élet" jelei láthatók

2. ábra. Szarmata vagy hun(?) hatást tükröző római katonai csat részlete az I-II. századból (középen), a csat Nagy Óg és Szár ten "Úr ten" olvasatú ligatúrái (balra), valamint a megfelelő székely jelek (jobbra, fentról lefelé): "o/ó" (Óg "ég?"), "n" (nagy), "sz" (szár "növényi szár, úr"), valamint a "nt/tn" (Ten)

A római csat íve az égboltot jelképezi, két jelének olvasata Nagy Óg. Az itt felidézett Óg királyt említi az Ószövetség is (Básán királya volt a sémi népek honfoglalása előtt). Hieroglifája megjelenik a Gozo szigetén lévő Ggantija templom főoltára előtti lépcsőbe vésve. Az Óg úrtól leszármazó szkíta-hun népek alkotják az ogur népcsoportot, ez szerepel a magyarság onogur népnevében is. A görög források a szkíták ősapjának Heraklészt tartják, akinek a neve (her Ak) az Óg úr elnevezés fordítása lehet. A római csat nyelve - sztyeppi ábrázolási szokásnak megfelelően - az istennel (Ten szár am. "ten úr") azonos világfát ábrázolja.

3. ábra. A Világosnál fellelt, hun-szarmata hatásról árulkodó dák (daha szkíta) edény Nagy ügy ten (mai magyarsággal: Nagyságos folyó isten) olvasatú világfa ábrázolása (Istvánovits Eszter és Kulcsár Valéria Egy elfelejtett nép, a szarmaták c. kötetéből)

3. ábra. A római kori Savaria Iseumának területéről előkerült, szabírhun lakosságról árulkodó világmodell olvasata: Lyukó ten országa (mai magyarsággal: Lyukó isten országa), a ten jel a világfa ábrázolása

4. ábra. A mongóliai hun szőnyeg szójelekből alkotott felülnézeti világmodelljének szélén körben ismétlődik a Lyukó jó "Lyukó folyó" és a zsendülő világfát ábrázoló zsen (zsenge "feltámadó, újjászülető") hieroglifa, amelyek együttes olvasata mai magyarsággal: Lyukó folyó újjászületik, a világmodell közepén Óg jele alatt "eget tartó" szerepben jelenik meg a Bél szár "Bél úr" ligatúra, e belső mondat olvasata mai magyarsággal: Óg a belső úr "Óg úr a világ közepe"

5. ábra. Kirgiziai hun aranyálarc a világfát ábrázoló szár hieroglifával

6. ábra. Az Egy "szent, Isten" olvasatú, világfát ábrázoló hun kettős kereszten madarak ülnek (Kubán vidék)

7. ábra. A kercsi hun diadém (középen), a diadém hieroglifái (fent) és az ezeknek megfelelő székely "n" (nagy), "ek" (Khuár "istennév, úr"), ős, "s" (sar "sarok, úr"), ten "élet, isten", "ly" (lyuk, Lyukó) rovásjelek (lent), a diadém legfeltűnőbb hieroglifája a világfát ábrázoló ten szójel, az olvasat: Ten nagy Khuár ős sar Lyukó sar (mai magyarsággal: Ten a nagyságos Khuar ősúr, a lyuk ura)

8. ábra. A romániai Sarata Monteoru lelőhelyen előkerült hun fibula (középen) a szójelekkel írt Ragyogj, ragyogj, ragyogj ős ten nagyúr! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj Isten nagyúr!) mondattal, balra a hun nagy, szár "úr", ten, ős szójelek, jobbra a megfelelő székely "n", "sz", ten és ős rovásjelek, a tulipán alakú,klasszikus szerkezetű világfa "eget tartó" pozícióban jelenik meg

9. ábra. Apahidai hun csat nyelve az égig érő fát ábrázolja és Ak szár ügy (mai magyarsággal Ak úr folyó) alakban elolvasható, az istennel azonos Tejút jelképe

10. ábra. Az apahidai hun csat nyelve eget tartó fa pozícióban van, látható felén a Nagy ügy szár (mai magyarsággal: Nagyságos folyó úr) mondat olvasható, kiemelve és a székely "n" (nagy), "ü" (ügy "folyó") és "sz" (szár "növényi szár, úr") jelpárhuzamokkal ellátva az ábra bal felső sarkában

11. ábra. Hun csat, a nyelve eget tartó fa helyzetben szerepel, a rajta lévő X alakú hieroglifa Bél fiúisten jele, a csatnyelv felső része pedig pedig a szár "úr" hieroglifa vonalas változata (a székely "sz" betű pontos formai megfelelője, a világfa legegyszerűbb megjelenítési formája), az égbolt ívét jelölő nagy hieroglifával egyetemben mai magyarsággal a Nagyságos Bél úr olvasatot adja

12. ábra. Egy magyarországi hun ékszer Dana isten magas köve olvasatú mondatjele is tartalmazza a világfát ábrázoló, tulipán alakú isten szót

13. ábra. A hun kötődésű, ám - a kezdetét tekintve - Attilánál korábbi lomovátovói kultúra csatján szintén megtaláljuk a világfát ábrázoló szár "úr" hieroglifát, míg a csat ívén a nagy szójelét olvashatjuk, ami azt jelenti, hogy a csatnyelvre rakott szár "úr" jel alkalmazásának szokását a sztyeppéről hozták az azonos jel- és nyelvhasználattal rendelkező hun és avar eleink, a csat szövege Nagy szár (mai magyarsággal Nagyúr) alakban olvasható

14. ábra. Az aquincumi (hun/szarmata készítésű, germán tulajdonba került) fibula Óg ten földje "Óg isten földje" mondata az eget tartó világfát ábrázolja (részlet, fotógrafika), az ábra jobb szélén az aquincumi hieroglifáknak megfelelő székely "o/ó" (Óg "ég"), ten "isten, élet" és "f" (Föld) rovásjelek

15. ábra. Itáliai longobárd korong a magyar hieroglifákkal írt Lyukó a szabírok őse mondat jeleivel (balra) és a nekik megfelelő székely "ly" (lyuk/Lyukó), "tprus" (tapar us "szabír ős"), valamint "us" (ős) jelek (jobbra)

16. ábra. Az Istennel azonos világfát ábrázoló "Lyukó isten országa" hieroglifikus mondat egy meroving bogláron, arra utal, hogy nem a merovingok gyakoroltak hatást az avarokra (mint azt hangoztatják egyes régészek, akiknek talán nem szabad felismerniük a székely jeleket), hanem a magyar hieroglif írást használó hunok és avarok világnézeti (ősvallási, államszervező és jelhasználati) hatása volt elemi erejű a meroving kori Európában

17. ábra. A Zamárdi avar csat nyelvére a Bél szár (mai magyarsággal Bél úr) mondat van írva, azaz eleink Bél fiúistent azonosították a Tejúttal (az égig érő fával), a csat ívén és szárán lévő jelek együttesen a Magasságos Bél úr köve olvasatot engedik meg mai magyarsággal

18. ábra. Az avar nagyszentmiklósi kincs Isten olvasatú, világfát ábrázoló fejdísze (László Gyula rajza

19. ábra. A Gizella-kincs avarok által készített turulos fibuláján a világfa tartalmazza a későbbi magyar államcímer világfájának elemeit: a hármas halmot és a kettős keresztet

20. ábra. A bojnai avar idol eget tartó világfával azonos istent idéző jeleinek olvasata: Dana ten ragyogó sar (mai magyarsággal: Dana isten a ragyogó úr), az ábra jobb szélén a bojnai hieroglifák székely megfelelői: a "d" (Dana), "nt/tn" (ten "élet, isten"), "r" (ragyogó) és "s" (sar "úr") rovásjelek (lentről felfele)

21. ábra. Istennel azonosított világfa a Paks-gyapai avar avar amuletten (Rácz Zsófia nyomán), olvasata lentről felfelé: Nagy ten a Nap (mai magyarsággal: Nagy isten a Nap), jobbra fentről lefelé népi napjelkép Szentgyörgyvölgyről, a székely írás ten "isten, élet" szójele és "n" (nagy) jele

ábra. Az eszéki VI. századi fibulán két példányban is megjelenő Sar ten, vagy Sar isten, mai magyarsággal: Úr(is)ten olvasatú mondatjel a sztyeppi népeknél széles körben elterjedt "eget tartó fa" ábrázolási konvenció példája

/a. ábra. Balról jobbra: kínai tükör, valamint hun kori tamga Mongóliából E. S. Bogdanov nyomán, vukovári avar fémtükör magyar hieroglifikus szöveggel (Gradski muzej Vinkovci), magyar tamga a Néprajzi Lexikonból, a "jelből növő" ábrázolási konvenciónak megfelelő világfát idéző közös forma olvasata: Lyukó ten (mai magyarsággal kb. "az életet adó forrás istene")

ábra. A Vinkovci Múzeum leltárába tartozó, feltehetően avar készítésű, Vukovár környékén fellelt fémtükör és a székely írás párhuzamos jelei (a képszerű magyar szár jel egy magyarszombatfai tányér népi jelváltozata), közülük a szár "növényi szár, úr" és a ten "élet, isten" hieroglifa is a világfát, a Lyukó a Tejút hasadékát ábrázolja, az ég és a cél/celőke pedig az eget tartó fa ábrázolási konvenció példája

22. ábra. Szaltovói csat a Tejút (az Istennel azonosnak gondolt, "eget tartó fa" ábrázolási konvencióban szereplő világfa) hieroglifikus ábrázolásával (a csat képe Türk/2023/408 nyomán), az olvasat: Dana sar ős ten (mai magyarsággal: Dana úristen), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "s" (sar "sarok, úr"), "d" (Dana "istennév"), ten "élet, isten" és ős jelei

23. ábra. A Káma-Vjatka vidékén előkerült aranytál a Türk Attila vezette kutatócsoport által bemutatott, múzeumi tárgyak közül, amelyiken a világfa (a Tejút) elolvasható hieroglifikus ábrázolása látható, az olvasat: Jó, nagy Egy ős ten (mai magyarsággal: Jóságos, nagyságos Egy Isten), az ábra jobb szélén lentről felfele a székely "j", "n", "gy", "ten" és "ős" jelek láthatók (az Isten összetétel hamar önállósult, ezért "lóg ki" a sorrendből)

Összegzés

Az ősmagyar korból ránk maradt világfa ábrázolások ugyanazokat a magyar hieroglifákat (ős, ten, szár, Ak, ügy stb.), ábrázolási konvenciókat (tulipán, eget tartó fa, magas kő stb.) és hasonló szövegfordulatokat (pl. ten földje - Egy országa) alkalmazzák, mint amelyeket a honfoglaló magyarok világfáin, az Árpád kori világfákon és a népi világfa ábrázolásokon is megtalálunk. Az ősmagyar kori világfákat egy magas fokon kidolgozott, évezredeken át lényegében változatlanul továbbélő, fejlett vallási és jelhasználati rendszer hozta létre, terjesztette el a fél világon és hagyta örökül ránk. A hun (6. ábra) és avar (18. ábra) kettős kereszt a világnézeti jelentősége miatt maradt meg napjainkig az államcímerünkben.

Irodalom

Istvánovits Eszter - Kulcsár Valéria: Egy elfelejtett nép, a szarmaták, A Jósa András Múzeum Kiadványai, Nyíregyháza – Szeged 2018.

Türk Attila: Az Uráltól a Kárpátokig, Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 30., Magyar Őstörténeti Kutatócsoport Kiadványok 8., Studia ad Archaeologiam Pazmaniensia 30., Budapest–Szeged, 2023.

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.