Az utóbbi egy évben zajló világfa vita legutóbbi eseménye egy aláírásgyűjtés volt. A tudományos konszenzus képviselői szedték össze az elvbarátaikat Pócs Éva egyik kritikusa ellen. Megjelent a peticiok.com-on egy alább olvasható tiltakozásuk, válaszképpen a számomra legértékesebbnek tűnő hozzászólásra.
A vita legmegdöbbentőbb eredménye az, hogy - bár a múzeumok tele vannak honfoglalás kori világfa ábrázolásokkal - a tudomány képviselői ezeket nem ismerik fel, vagy nem tudják megmondani, hogy amit annak tartanak, az mitől világfa.
Tiltakozni és sértődöttet játszani azonban - mint azt az alábbi ellenvetésük mutatja - kitűnően tudnak. Az aláírók gondosan nem válaszolnak a felvetődött szakmai kérdésekre, helyette személyeskedésnek tekintik a jogos kritikát. Ez egy gyakran alkalmazott kitérő azok esetében, akik egy prekoncepciót védenek és különböző ürügyekkel ki akarnak térni a korrekt szakmai vita elől.
Úgy gondolom, hogy a tiltakozóknak a saját munkájuk végzésekor kellene nagyobb figyelmet fordítaniuk a jó hírük védelmére. Ha nem állnának elő olyan dolgozatokkal, amelyekben ennyire kártékony módon rugaszkodnak el a valóságtól, akkor nem érné annyi kritika sem a házuk táját.
Az aláírók listáját nem néztem végig, azonban már az első oldalon megjelent nevek között is több ismerősre bukkantam, akiket valamilyen szintű felelősség terhel a világfa vita csődjéért.
Példaképpen Landgraf Ildikót és Fodor Pált említhetem.
Landgraf Ildikó a Néprajzi Múzeum épületében egy személyes beszélgetésünk során azt mondta az általam a veleméri rajzos sindükön feltárt népi hieroglifákról (1. ábra): - A néprajztudománynak nem feladata annak eldöntése, hogy ezek írásjelek-e, vagy sem. - Ha köreikben ez a feltűnő elzárkózás nem lenne szinte hivatalos álláspont, akkor Pócs Éva talán elő sem áll az ötletével, vagy arra a körön belül is kap érdemi választ.
Fodor Pál ama munkacsapat főnöke volt, amelyik az MTA 2021-ben megjelent rováskorpuszát készítette. E kötetben Vásáry István szerkesztő kijelenthette, hogy nekünk magyaroknak nincsenek olyan képjeleink, mint amilyenek a kínaiaknak vannak. Megdöbbentő állítását cáfolja az a táblázat (2. ábra), amit a Magyar hieroglif írás c. kötetben 2017-ben közreadtam. E kötetet még a rováskorpusz megjelenése előtt Fodor Pál segítségével (amiért itt is köszönetet mondok neki) elküldtem a korpusz alkotóinak. Ennek azonban nem sok hatása volt a korpuszra, ami így az akadémikus "tudomány" téveszméinek jegyzékévé vált. Az akadémikus tudomány berkeiben ugyanis nem a nyílt tudomány elvei, hanem az előző átkosokban a mindenkori megszállók és az önkényuralom szája ízének megfelelően kialakult, kettős mércét alkalmazó, prekoncepciókat szolgáló eljárások uralkodnak.
Vásáry István szerkesztő korábban egy Fehér Bencének címzett üzenetében jelét adta annak, hogy nem hajlandó a körön kívüli eredményeket észrevenni. Azt írta ugyanis Fehér Bencének, hogy a jánoshidai avar tűtartó jeleiről adott (egyébként alapvetően hibás - VG) olvasatára majd akkor kap választ, ha tudományos fórumon adja azt elő.
Ezek a "tudományos fórumok" azonban sem rovológiai, sem etikai téren nem állnak megfelelő szinten, ezért (a nyílt tudomány elveinek alkalmazása nélkül) a világfa vita az ő köreikben nem fog gyors megoldást találni. Példa az eljárásukra a Magyar Nyelv szerkesztősége, amelyik azért nem vállalkozott a karcagi csatkarika általam adott szójeles olvasatának közlésére, mert a szójeles olvasat vitát keltene. A karcagi csatkarika ezért ma is félremagyarázott a "szakma" számára, a fentebb említett rováskorpuszból pedig ki is maradt.
A világfa vita az akadémikus körön belül megoldatlan, mert a honfoglalás kori világfák azonosítására és elolvasására nem képesek. A vitában érintett szerkesztőségek indoklás nélkül elzárkóznak az új gondolatok elől, követve ezzel a Nemzeti Régészeti Intézetet. Akik eddig hozzászóltak a vitához, azok az új szempontot (a világfa elolvashatóságát) illetően némaságba burkolóznak.
Mindez azt dokumentálja, hogy a "tudományos konszenzus" a rovológiai és etikai alultápláltsága miatt képtelen egyes felmerülő feladatai ellátására. Pedig ezek megoldása szükséges a nemzeti identitás megtartásához és a legfontosabb szakmai feladatok ellátásához (például a hunok nyelvének meghatározásához). A gyakran tulipánszerű és Isten alakban elolvasható világfáról van szó, amelyiknek egyik változata ezer éve ott van az államcímerünkben.
A világfa vitát lezáró helyes válasz nemzetmegtartó erő, a hibás válasz, vagy a válasz elmaradása pedig nemzetromboló hatású. A hasonló identitásrombolásnak köszönhetjük Trianont is. Ezért a kritikával érintettek rászolgáltak a kritikára. A rokonszenvünk nem azoké, akik bitorolván a tudományos élet hatalmi pozicióit, elmulasztják a tudományos munka elvégzését, egyúttal tudatosan akadályozván a körön kívül született eredmények megtárgyalását és hasznosítását. Egyet kell értenünk a feladata elvégzésére alkalmatlan "tudományos konszenzus" bírálatával.
Varga Géza: Világfa veleméri rajzos sindün
Varga Géza: Fehér Bence jánoshidai avar Baszjad Izüt mondata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése