Az utóbbi egy évben zajló világfa vita legutóbbi eseménye egy aláírásgyűjtés volt. A tudományos konszenzus képviselői szedték össze az elvbarátaikat Pócs Éva egyik kritikusa ellen. Megjelent a peticiok.com-on egy alább olvasható tiltakozásuk, válaszképpen a számomra legértékesebbnek tűnő hozzászólásra.
A vita legmegdöbbentőbb eredménye az, hogy - bár a múzeumok tele vannak honfoglalás kori világfa ábrázolásokkal - a tudomány képviselői ezeket nem ismerik fel, vagy nem tudják megmondani, hogy amit annak tartanak, az mitől világfa.
Tiltakozni és sértődöttet játszani azonban - mint azt az alábbi ellenvetésük mutatja - kitűnően tudnak. Az aláírók gondosan nem válaszolnak a felvetődött szakmai kérdésekre, helyette személyeskedésnek tekintik a jogos kritikát. Ez egy gyakran alkalmazott kitérő azok esetében, akik egy prekoncepciót védenek és különböző ürügyekkel ki akarnak térni a korrekt szakmai vita elől.
Úgy gondolom, hogy a tiltakozóknak a saját munkájuk végzésekor kellene nagyobb figyelmet fordítaniuk a jó hírük védelmére. Ha nem állnának elő olyan dolgozatokkal, amelyekben ennyire kártékony módon rugaszkodnak el a valóságtól, akkor nem érné annyi kritika sem a házuk táját.
Az aláírók listáját nem néztem végig, azonban már az első oldalon megjelent nevek között is három ismerősre bukkantam, akiket valamilyen szintű felelősség terhel a világfa vita csődjéért.
A lista első tagja Andrásfalvy Bertalan volt kultuszminiszter. Ő volt később annak a kuratóriumnak az elnöke, amelyik nem támogatta a Magyarság jelképei c. kötetem kiadását, amelyik aztán támogatás nélkül is négy kiadást ért meg. Ebben a kötetben arról a felismerésről tájékoztattam a nagyérdeműt, hogy a jelképeink mindegyikének köze van a rovásíráshoz, például a tulipán Isten (ős + ten) alakban elolvasható s ez a világfa jelképe. Ám ez a téma visszautasíttatott. Nem volt ebben a visszautasításban semmi különös, mert vagy 60 hasonló pályázatomat utasították el akkortájt. Ez volt és ez maradt a trend a magyar néprajzot torz szemüvegen át néző, a "mindent másoktól vettünk át" jeligével dolgozó időszakban, amelyik sehogyan sem akar végetérni. Pedig lecsaphattak volna a témára és elindíthattak volna egy kutatási folyamatot, aminek eredményeképpen ma már többet tudnának a néprajzosok az elolvasható világfáról. Ám ezt nem tették. Ezért nem tudják ma sem a néprajzosok, hogy a népi hieroglifáink azonosak a székely betűk előzményével. Ezért állítják azt a néprajzosok, hogy honfoglaláskori leleteinken nincs tulipán (azaz világfa jelkép), mert azt jóval később, a hollandoktól kaptuk. És ezért ért véget egy orbitális csőddel a jelenlegi világfa vita is. Ebben Pócs Éva felvetésére, miszerint a honfoglalóknak nem volt világfa képzetük, amit a néprajzosok annak gondolnak, arról a világfa voltja nem bizonyítható és egyébként is értelmezhetetlen és idegen népektől átvett az egész. Pedig eközben a múzeumok polcain őrzött honfoglalás kori leleteken százszámra vannak világfa ábrázolások. Csak azokat nem ismerik fel sem a néprajzosok, sem a régészek, mert nekik (mint azt Csupor Istvántól tudom) tilos a székely rovásírásról dolgozatot írni.
További példaképpen Landgraf Ildikót és Fodor Pált említhetem, akik még szintén a lista első oldalán szerepelnek.
Landgraf Ildikó a Néprajzi Múzeum épületében egy személyes beszélgetésünk során azt mondta az általam a veleméri rajzos sindükön feltárt népi hieroglifákról (1. ábra): - A néprajztudománynak nem feladata annak eldöntése, hogy ezek írásjelek-e, vagy sem. - Ha köreikben ez a feltűnő elzárkózás nem lenne szinte hivatalos álláspont, akkor Pócs Éva talán elő sem áll az ötletével, vagy arra a körön belül is kap érdemi választ.
Fodor Pál ama munkacsapat főnöke volt, amelyik az MTA 2021-ben megjelent rováskorpuszát készítette. E kötetben Vásáry István szerkesztő kijelenthette, hogy nekünk magyaroknak nincsenek olyan képjeleink, mint amilyenek a kínaiaknak vannak. Megdöbbentő állítását cáfolja az a táblázat (2. ábra), amit a Magyar hieroglif írás c. kötetben 2017-ben közreadtam. E kötetet még a rováskorpusz megjelenése előtt Fodor Pál segítségével (amiért itt is köszönetet mondok neki) elküldtem a korpusz alkotóinak. Ennek azonban nem sok hatása volt a korpuszra, ami így az akadémikus "tudomány" téveszméinek jegyzékévé vált. Az akadémikus tudomány berkeiben ugyanis nem a nyílt tudomány elvei, hanem az előző átkosokban a mindenkori megszállók és az önkényuralom szája ízének megfelelően kialakult, kettős mércét alkalmazó, prekoncepciókat szolgáló eljárások uralkodnak.
Vásáry István szerkesztő korábban egy Fehér Bencének címzett üzenetében jelét adta annak, hogy nem hajlandó a körön kívüli eredményeket észrevenni. Azt írta ugyanis Fehér Bencének, hogy a jánoshidai avar tűtartó jeleiről adott (egyébként alapvetően hibás - VG) olvasatára majd akkor kap választ, ha tudományos fórumon adja azt elő.
Ezek a "tudományos fórumok" azonban sem rovológiai, sem etikai téren nem állnak megfelelő szinten, ezért (a nyílt tudomány elveinek alkalmazása nélkül) a világfa vita az ő köreikben nem fog gyors megoldást találni. Példa az eljárásukra a Magyar Nyelv szerkesztősége, amelyik azért nem vállalkozott a karcagi csatkarika általam adott szójeles olvasatának közlésére, mert a szójeles olvasat vitát keltene. A karcagi csatkarika ezért ma is félremagyarázott a "szakma" számára, a fentebb említett rováskorpuszból pedig ki is maradt.
A világfa vita az akadémikus körön belül megoldatlan, mert a honfoglalás kori világfák azonosítására és elolvasására nem képesek. A vitában érintett szerkesztőségek indoklás nélkül elzárkóznak az új gondolatok elől, követve ezzel a Nemzeti Régészeti Intézetet. Akik eddig hozzászóltak a vitához, azok az új szempontot (a világfa elolvashatóságát) illetően némaságba burkolóznak.
Mindez azt dokumentálja, hogy a "tudományos konszenzus" a rovológiai és etikai alultápláltsága miatt képtelen egyes felmerülő feladatai ellátására. Pedig ezek megoldása szükséges a nemzeti identitás megtartásához és a legfontosabb szakmai feladatok ellátásához (például a hunok nyelvének meghatározásához). A gyakran tulipánszerű és Isten alakban elolvasható világfáról van szó, amelyiknek egyik változata ezer éve ott van az államcímerünkben.
A világfa vitát lezáró helyes válasz nemzetmegtartó erő, a hibás válasz, vagy a válasz elmaradása pedig nemzetromboló hatású. A hasonló identitásrombolásnak köszönhetjük Trianont is. Ezért a kritikával érintettek rászolgáltak a kritikára. A rokonszenvünk nem azoké, akik bitorolván a tudományos élet hatalmi pozicióit, elmulasztják a tudományos munka elvégzését, egyúttal tudatosan akadályozván a körön kívül született eredmények megtárgyalását és hasznosítását. Egyet kell értenünk a feladata elvégzésére alkalmatlan "tudományos konszenzus" bírálatával.
Varga Géza: Világfa veleméri rajzos sindün
Varga Géza: Fehér Bence jánoshidai avar Baszjad Izüt mondata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése