A világfa ábrázolások jelhasználata

A jelen fejezetcím alá tartozó alfejezetekben azt mutatom be, hogy az Eurázsia-szerte elterjedt világfa ábrázolások mindenütt a magyar hieroglif írást használják és a segítségükkel magyar szavakat, vagy mondatokat rögzítenek. Ez egy megsemmisítő körülmény Pócs Évának a világfa vitában kifejtett álláspontjára nézve. Ő ugyanis a honfoglalás kori magyar világfa képzet létének bizonyíthatatlansága és a későbbi előfordulások idegen eredete mellett kardoskodik, persze minden alap nélkül. Az alábbi cikkekben megismerhető írástörténeti tények ugyanis ezt az álláspontját cáfolják. 

- Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák (tprus, ten, szár, ős)

- A világfát bemutató ábrázolási konvenciók típusai (eget tartó, hegyen folyó, hegyen fa, világ sarka stb.)

- Világfát ábrázoló mondatjelek az ősmagyar (szkíta, szarmata, hun és avar) korból

- Honfoglalás kori elolvasható világfák

- Elolvasható világfák az Árpád korból és azt követően 

1. ábra. Veleméri rajzos sindü a székely írás tprus "szabír ős, isten, élet" szójelének megfelelőjébel, ez azon jeleink közé tartozik, amelyek a világfát ábrázolják, amelynek - a Berze Nagy János által közölt szibériai mítoszok szerint - az ágai az égbolt terhe alatt hajlanak meg

Ha a földrajzi és időbeli távolságtól függetlenül, lényegében szinte mindenütt magyarul olvasható a világfa, akkor a dolog éppen fordítva áll. Nem mi vettük át mások világfa-képzetét, hanem a magyar ősvallás világfa képzete és a magyar hieroglif írás terjedt el világszerte, még valamikor a kőkorban. Mindaddig nincs okom ezen az álláspontomon változtatni, amíg ezeket a világfákat valamilyen más nyelven és másik írással is el nem olvassa valaki. S erre aligha számíthatunk. Nincs olyan írás és nyelv, amelyikkel ugyanezeket a világfákat el lehetne olvasni. Ugyanakkor vannak olyan további adatok, amelyek ugyanezt (a magyar kultúra ősforrás voltát) támogatják. 

Mátéffy Attila (Valóság/2024/5/65) írja: "a mintegy 10000 szövegen alapuló Magyar Népmese Katalógus ... az égig érő fa mesetípusnak 120 változatát ismeri, míg a román változatok száma 35, a német változatoké 10, a szlovák, cseh, lengyel, orosz, ukrán, délszláv, finn és török változatok száma egyenként 1–2 vagy valamivel több. Ez azt jelenti, hogy a magyar változatok száma több mint a kétszerese a többi kilenc népcsoport és a délszláv népek összes ismert változatának együttvéve! ... Ha az adatokat térképre vetítenénk ..., akkor egy kiugróan nagyszámú változattal képviselt magyar epicentrumot látnánk, amellyel részben szomszédos, részben azzal földrajzilag vegyül a magyar változatoknak mintegy harmadát felmutató román nyelvű izoglossza, ezt követi a magyarnak mintegy tizedét alkotó német, és erősen csökkenő tendenciával a többi egy-két változatos nyelvterület."  

Hozzátehetem: ezt a magyar mesetípus-gazdagságot aligha magyarázhatjuk idegen tollak átvételével. Az égigérő fa a több ezer éves szkíta-szarmata-hun-avar-honfoglaló magyar ősvallás terméke, amit a környezetünkben élő népek jobban, a távolabb élők pedig csökkenő mértékben tanultak el tőlünk. S ugyanezt támasztják alá a magyar hieroglif írással írt és magyar mondatokat rögzítő világfa ábrázolások is. Ez bizony magyar termék akkor is, ha ez ellenkezik egy kontraszelektált kör tudományon kívüli törekvéseivel.

Irodalom

Mátéffy Attila: A honfoglaló magyarok világfája Pócs Éva illúzióinak fényében Prekoncepció, koncepció, miszkoncepció – avagy a képmutatás módszertana, Valóság, 2024/5.

Berze Nagy János: Az égigérő fa, Pécs

Varga Géza: Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest, 2017.

Varga Géza: A világfa vita

Varga Géza

pek összes ismert változatának együttvéve!