Góczánné Illés Csilla hívta fel a figyelmemet a Kalotaszegi Vándor fészbuk csoportban közzétett szép kályhacsempékre, köztük az 1. ábrán láthatóra, amelynek hieroglifáit mutatja be ez a cikk. A bejegyzés szerzője szerint "Kalotaszeg több településén még kályhacsempe készítő mesterek is léteztek. Virágzó fazekasközpontok működtek Bánnfyhunyadon, a felszegi Magyargyerőmonostoron, valamint az alszegi Nagypetriben és Váralmáson. Manapság már teljesen elfelejtődött ez a népművészeti ágazat. Nagyon kevés házban sikerül még találnom, eredeti kalotaszegi csempékből összerakott kályhát. Tanulmányozni a kalotaszegi fazekasság kialakulását, központjait, mestereit, valamint ágait és díszítőművészetét, Végh Olivér “A kalotaszegi fazekasság” cimű könyvében lehet."
1. ábra. Kalotaszegi népi kályhacsempe magyar hieroglifákkal írt mondatokkal (középen), a kályhacsempe Jó ős mondata a tárgy jobb alsó sarkából (balra) és e kalotaszegi hieroglifák megfelelői: a székely írás "j" betűje és ős szójele (jobbra)
A kalotaszegi kályhacsempe hieroglif mondatai
A hieroglifáinkkal teleszórt hasonló tárgyakon az eddigi tapasztalat szerint nincs összefüggő, hosszabb szöveg. Ilyenek (például szerelmes levél, adóbevallás, regény) leírását a szójelek alacsony száma nem is tenné lehetővé. A magyar hieroglif írás az eddigi ismereteim alapján csupán néhány ünnepélyes ősvallási mondat leírására volt alkalmas. Egy-két esetben érzékelhető (például a Bodrog-alsóbűi rovásírásos fúvókán), hogy az íráshasználat elindult egy szabadabb, a mindennapi élet modern követelményeinek jobban megfelelő betűző jelhasználat irányába, ahol a szótöveket szójellel, a ragozást pedig betűkkel rögzítették. Ez a kályhacsempe még nem ilyen, itt csak egymondatos szövegeket találunk, amelyek mintha nem is lennének közvetlen kapcsolatban egymással. A kályhacsempe mondatai még nincsenek sorokba rendezve sem, hanem inkább a képi ábrázolás követelményeinek engedelmeskednek. Ezen a kályhacsempén az alábbi hieroglifikus mondatok találhatók.
A Jó ős mondat
2/a. ábra. A kályhacsempe Jó ős mondatjele
2/b. ábra. Egy magyargyerőmonostori kályhacsempe, amelyiken (középen, a fa tövének két oldalán) szintén olvasható a hieroglifikus Jó ős mondat, legalul, középen megtalálhatók a "magas" és a "kő" szójelek is egy jobbra és balra vezető lépcső formájában
A Jó ös mondat ismételt előfordulása a kalotaszegi kályhacsempéken a valamikori szóhasználatra, a hieroglifikus szövegek ismétlésére utal.
A Lyukó Dana isten mondat
3. ábra. A szimmetrikus Lyukó Dana isten mondatjel
A Magas kő mondatjel két előfordulása
4/a. ábra. A Magasságos Ak köve (mai magyarsággal: Magasságos patak köve, vagy Magasságos Heraklész köve) mondat, amennyiben a középső jel nem a székely Ak, hanem az "sz" megfelelője, akkor Magasságos szár köve (mai magyarsággal: Magasságos úr köve) az olvasat
4/b. ábra. A Harappa kultúra tálja Kr. e. 1900 tájáról, amelyen a szarvas agancsa a "magas kő" ábrázolási konvenciónak felel meg, vagyis egy magasba vezető lépcső ábrázolása
Az erdélyi és indiai ősvallási képzetek rokonságáról árulkodik, hogy a 4/b. ábra szarvasának agancsa szintén a "magas kő". A "magas kő" mondat mindkét előfordulása az ábrázolási konvenció alkalmazása. A sztyeppi szarvasábrázolások (és ezek rokonságába tartozik ez a Harappa szarvas is) feltűnő jellegzetessége ugyanis, hogy a szarvuk nem egy szokásos szarvasagancs, hanem a magasba vezető út valamilyen jelképe. Ez azt jelzi, hogy a Cassiopeia, Auriga és Perzeusz csillagképek alkotta égi szarvast ábrázolták ezen a tálon, amelyik Nimród (az Orion csillagkép) meg a két fia, Hunor és Magor (az Ikrek csillagkép) elől menekül a napisten palotája, a Sarkcsillag felé. A kalotaszegi kályhacsempén az égig érő fán szerepel a "magas kő" mondatjel, azaz itt is a Tejút egyik szokásos jellemzője. Ebből világos, hogy a Harappa kultúrában is a Tejútat jelölték a "magas kő" ábrázolási konvencióval. Hasonló ősvallási képzet hasonló jelekkel való jelölése ez.
4/b. ábra. A kalotaszegi kályhacsempe másik "magas kő" ábrázolási konvenciója
Az Üdő ős magas köve mondat
5/a. ábra. Az Üdő ős magas köve mondatjel (középen)
5/b. ábra. A hettita (újabban luviai vagy anatóliai) hieroglif írás UTU "idő, üdő" sumér napistent jelölő hieroglifája (balra), valamint a székely írás nikolsburgi ábécéjéből az "mp" és az "ü" (üdő) jel (jobbra)
5/c. ábra. A nikolsburgi ábécé "us" (ős) szójele
A kályhacsempe Üdő ős magas köve mondatában a sumér Utu sar "Idő úr" és a szkíta Oitoszür "Idő úr" istennevek rokonát találjuk. Ez az istennév napjainkig megmaradt a magyar nyelv idő/üdő szavában (vagy inkább ebből a magyar/szkíta szóból lett a sumér istennév). Az egykor kiemelten fontos ősvallási Üdő jelkép belesímult a magyar népi jelhagyományba s végül fennmaradt, mint "ü" rovásbetű (5/b. ábra).
A Zsen ten mondat
A kályhacsempe az Istennel azonos égig érő fát ábrázolja. A fa csúcsán, központi helyzeben találjuk a zsen ten "a zsenge istene" ligatúrát. Ez a kiemelt elhelyezés a ligatúra mondanivalójával van összefüggésben. Azt fejezi ki, hogy az égig érő fával (Tejúttal) azonos isten a zsendülő, minden tavasszal újjászülető élet istene.
6. ábra. A kályhacsempe zsen ten "zsendülő isten" ligatúrája (balra) és egy párhuzama a 6500 éves anaui pecsétnyomóról (jobbra)
Összegzés
A kalotaszegi kályhacsempe jelei azonosíthatók egyrészt a székely írás jeleivel, másrészt az ókori magaskultúrák legősibb (a sumér írás megszületése előtti) nemzetközi jelszótárának hieroglifáival. Azonban a székely írás őse (a magyar hieroglif írás) - az elvégzett akrofónia-rekonstrukciók alapján - nem átvétel, hanem a magyar nyelv, az ősvallás legfontosabb jelmondatainak rögzítésére született meg, valamikor a kőkorban. E kályhacsempén ma is ősvallási jelmondatokat olvashatunk el, mert az ősvallás jelhasználati hagyománya töretlenül fennmaradt napjainkig. Azaz egy több ezer, vagy - a legkorábbi előzményeket is figyelembe véve - inkább több tízezer éves jelhasználat jól értelmezhető maradéka tanulmányozható ezen a szép népi írásemléken.
Irodalom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése