Bevezető
Richard Whiddington egy brooklyni művészeti újságíró, aki egy érdekes régészeti lelet kedvéért kirándult a rovológia területére. Közzétett egy, a spanyol Marbella területén előkerült kőkori írásemléket az Ezek a 200 000 éves sziklarajzok lehetnek a világ legrégebbijei című cikkében 2025. 09. 26-án. A lelet korára utaló adatot aligha kell komolyan vennünk, az persze a párhuzamok alapján lehetséges, hogy kőkori írásemlékről van szó.
1. ábra. A világfát idéző Zsendülő Dana ragyog(j) olvasatú, kőkori marbellai mondat jelei (balra), valamint az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "r" (ragyog), "d" (Dana) és "zs" (zsenge "zsendül, feltámad, újjászületik") jelei
2. ábra. A marbellai kőkori feliratos kő fényképe, a Dana zsen ligatúrától jobbra lévő ferde vonalak a ragyog(j), ragyog(j), ragyog(j), ragyog(j) szavakat rögzítik
A spanyolországi Costa del Sol-on lévő Marbella városában a Coto Correa régészeti lelőhelyen nemrégiben történt felfedezésnek magyar vonatkozásai is vannak, mert a világfát ábrázoló ligatúra mindkét eleme és a hozzá csatlakozó ferde vonalak is ismert (1) magyar szójelek, vagy annak pontos párhuzamai (1. ábra). Az ásatások során ember alkotta faragványokat tártak fel egy magma eredetű gabbro tömbön. A jelet kezdetben 200 000 évesnek becsülték, ami nyilvánvaló túlzás. E kormeghatározás alátámasztását a cikk nem is közli. Később arról tájékoztat, hogy Coto Correában az 1950-es években kezdődtek a régészeti munkálatok, amelynek során paleolitikumból származó kőeszközöket fedeztek fel. A leletek megerősítik telepesek jelenlétét az Ibériai-félszigeten a kora középső paleolitikumban (Kr. e. 250 000 és 30 000 között). Feltételezhető, hogy e kőkori telepesekhez köthető a mondatjel kőbe vésése. Ám ez az időintervallum túlságosan lazának tűnik az írásemlék korának meghatározásakor.
A korszak írásemlékei
A Homo sapiens sapiens kb. 50 000 évvel ezelőtt jelent meg Európában s az eddigi ismereteim szerint hozzá köthető a jelhasználat elterjesztése. Ráadásul 40 000 évvel ezelőtt a Campo Flegrei szupervulkán kitörése majdnem teljesen kiirtotta Európa akkor már kevert lakosságát. Bár nem zárható ki, hogy a Homo sapiens sapiens elődje, a neandervölgyi ember használt már jeleket, ám erről - az alábbi kivételektől eltekintve - nincsenek adatok.
- Az egyik kivétel a gibraltári vonalcsoport, amelyben egy kereszt felismerhető (3. ábra). E 39 000 éves gibraltári véset is a legutolsó neandervölgyiektől, a fent említett vulkánkitörés túlélőitől származik, akik keveredhettek a Homo sapiens sapiens-szel és tőle már eltanulhatták a jelhasználatot.
- A másik kivétel a németországi Stádel barlang oroszfejű idolján látható istenidéző szertartási szövegkönyv (6. ábra). Ez az írásemlék is kb. 40 000 éves és az alkotói már keveredhettek a Homo sapiens sapiens-szel, vagy tanulhattak tőle.
Azaz a fentebb megadott időintervallumnak a fiatalabb vége járhat közel a valósághoz. A marbellai mondatjel 40 - 15 000 éves lehet, ám persze ez is csak egy bizonytalan lábakon álló becslés a párhuzamok alapján.
3. ábra. A gibraltári Gorham barlangban felfedezett 39 000 éves neandervölgyi véset legjobban megrajzolt vonalai egy székelyazonos keresztet (Dana "isten" szójelet) alkotnak, amit megtalálunk a marbellai mondatjelben is
Három összehasonlítható írástörténeti adat alapján következtethetünk a marbellai jelek megközelítő korára.
Az egyik a Genevieve von Petzinger európai kutatásait összegző táblázat (4. ábra). E táblázatnak pirossal áthúztam azon jeleit, amelyeknek nincs pontos magyar megfelelője. Genevieve von Petzinger a marbellai jelek egyikét sem találta meg a barlangok falán. Azt azonban megállapíthatjuk ez alapján is, hogy 10 - 40 000 évvel ezelőtt már volt jelhasználat Európában, de a közölt 32 kőkori jelből 18 székely jelekkel egyeztethető. Ez is okot ad arra, hogy a marbellai mondatjel összetevőit magyarazonosnak minősítsük.
4. ábra. A Genevieve von Petzinger által európai barlangok falán megtalált 10 - 40 000 éves jelek táblázata, a piros vonallal át nem húzott jelek megtalálhatók a magyar jelkészletben is, a harmadik sor 5. jele egy Ragyogó ég olvasatú ligatúra
A másik írástörténeti adat a Mas d' Azil-i barlang talajából kiásott 20 további magyarazonos jel, amelyek korát a régészek 15 000 évre becsülték (5. ábra). Közöttük már megjelenik az a világfát idéző kereszt, amit a marbellai és a gibraltári írásemlékben is megtalálunk. A táblázat jelei feltehetően azért maradtak ki a Genevieve von Petzinger által összegyűjtött kőkori barlangi jelek közül, mert a kutatásai idején nem a barlang falán, hanem múzeumban voltak.
A harmadik írástörténeti adat a németországi Stádel barlang oroszlánfejű idolján talált jelekből álló írásemlék (6. ábra). Ez ugyan rendkívül egyszerű, mert csak egyetlen magyarazonos jel ismétlődik rajta, a szobrocskán való elhelyezkedése és a párhuzamok alapján mégis meg lehet érteni, el lehet olvasni magyarul. Ez egy istenidéző szertartás szövegkönyve, amit az említett vulkánkitörés elől barlangba húzódó és ott haldokló emberek hagytak ránk 40 000 évvel ezelőtt.
A marbellai mondatjel párhuzamai
Egy baktriai világmodellben négyszer ismétlődik meg a marbellai Dana zsen mondatjel (7. ábra). A baktriai képszerkezetből kiolvasható a Föld jel is, amivel együtt az olvasat már Zsendülő Dana Földje. A hieroglifikus írásemlékek között ismételten előfordulnak hasonló mondanivalójú szövegek, amelyek azt hirdetik, hogy a Föld, vagy az ország az istené. Ilyen a magyar államcímerben hun és avar előzmények után vagy ezer éve szereplő hármas halmon álló kettős kereszt, az Egy országa "Isten országa" mondatjel is.
A Kásler Miklós és munkatársai által végzett genetikai kutatásokból tudjuk, hogy az Árpád ház genomja nagyjából azon a tájon és abban az időben alakult ki, ahol és amikor ez a baktriai világmodell készült. E baktriai népesség aztán megjelent a mongóliai hunok között és végül eljutott a Kárpát-medencébe is. Az említett útvonalon feltárt régészeti leletek jelkészlete alapján a székely írással azonosítható jelcsoportot (amelynek része a két marbellai jel is), az Árpád ház genomjával jellemezhető embercsoport mindvégig használta.
Az 531 táján a mervi oázisban a (Tarih-i Üngürüsz szerint az Árpád dinasztiát adó) szabírhunok számára készített magyar Szent Korona több hieroglifikus mondatot rögzít. Ezek egyike a Dana égi földje mondat.
8. ábra. Árpád kori gyűrű Somogyvárról az Égben ragyogó zsen ten "égben ragyogó zsendülő/feltámadó isten" ligatúrával, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsenge), "r" (ragyogó), "nt/tn" (ten) és "g" (ég) rovásjelei (a gyűrű képe Bakay Kornél nyomán)
9. ábra. A somogyvári Zsendülő Dana "újjászülető isten" olvasatú fenékbélyeg a hieroglifák értő, elterjedt használatára utal, jobbra fentről lefele a székely írás "zs" (zsendül) és "d" (Dana) rovásbetűje (a fenékbélyeg képe Bakay Kornél nyomán)
A marbellai szöveg három alkotóeleme
A marbellai szöveg egy ligatúrából és ferde vonalak sorából áll. Ezekben összesen három szójel szerepel. Mindegyik ismert a magyar jelkészletből. A székely írásban egyetlen hangot jelölő betűként, az előzményét jelentő magyar hieroglif írásban pedig szójelként alkalmazták őket.
A marbellai ligatúra egy kereszt és egy háromágú villa alakú szójelből áll. Ezek szerepelnek a Világfát ábrázoló egyedi hieroglifák felsorolásában, amiből lehet tudni, hogy ez a ligatúra a világfa jelképe.
- A kereszt képi tartalmának értelmezése kettős lehetett. Egyrészt jelenthette az Éden kereszt alakú szárazföldjét, ahol a világfával azonos Isten megtalálható. Másrészt utalhatott a Dél keresztje csillagképre is, amelyik a Tejút (a világfa) lábánál van. Ez a jel a székely "d" betű (eredetileg Dana isten jele).
- A háromágú villa alakú jel egy fiatal növényt ábrázol, ami az évente feltámadó és újjászülető Isten jelképe. Ez a székely írás "zs" (zsenge, zsendül) jelének megfelelője. Megtalálható egy Bakay Kornél által közölt Árpád kori somogyvári gyűrűn is (8. ábra).
10. ábra. Budai középkori korsó feliratának szerkezete nagyon hasonló a marbellai szöveg szerkezetéhez: balra az Isten világfát ábrázoló hieroglifája, jobbra pedig a ragyogj szójelek sora
A 10. ábrán lévő kancsón a hieroglifikus Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Szár! (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... Uram!) mondatot rögzítették. A kancsó bekeretezett mondata balra, valamint a székely írás "sz (szár "növényi szár, úr") és "r" (ragyog, ragyogj, ragyogó) rovásjelei jobbra láthatók. A kancsó egy kútból került elő és a Budapesti Történeti Múzeum leltárában szerepel, Tóth Anikó, a Középkori Rajztár gyűjteményvezetője, ásató régész, főmuzeológus ismertette.
Összegzés
A marbellai ligatúra felbukkanása arra utal, hogy a magyaros szójelekből alkotott, Istennel azonos, elolvasható világfa divatja már a kőkorban megjelent Európa nyugati részén is. A párhuzamaival egyetemben arra utal, hogy a legkorábbi időktől kezdve folyamatosan és széles körben születtek ilyen világfát ábrázoló mondatjelek. A szokás meglehetősen állandónak mutatkozik, ami megakadályozza Pócs Éva gondolatmenetének elfogadását. Ő ugyanis az írástörténeti tényekkel szembemenve azt próbálja meg elhitetni az e téren tájékozatlan és valójában nem is létező "szakmával", meg a nagyközönséggel, miszerint e világfa képzetet csak a honfoglalás után, idegen népektől tanultuk volna el. A jól értelmezhető írástörténeti adatokból (magyarul elolvasható világfa ábrázolásokból) azonban ennek éppen az ellenkezője következik. Ha ezek a több évezreden át folyamatosan és igen nagy területeken alkalmazott elolvasható világfa ábrázolások tényei számítanak bármit is, akkor a világ népeit egy magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélő nép tanította meg a világfára, meg a véle szoros kapcsolatban lévő ősvallásra és írásra. (2)
Megjegyzések
(1) A székely betűk akrofóniájának rekonstrukcióját a 90-es években végeztük el. Az így azonosított egykori szavakat (kb. 40 jelnevet) a Magyar hieroglif írás c. kötetben közöltem a leggyakoribb ábrázolási konvenciók leírásával egyetemben.
(2) Azonban illik figyelmeztetnem az olvasót arra, hogy elképzelhető egy árnyaltabb magyarázat is. Ugyanis a szójelek nem jelölik a szó pontos alakját, ezért elvileg különböző nyelveken is ki lehet őket olvasni, amiképpen ezt a közlekedési táblák esetében is tapasztaljuk. Ha a kőkorban több nép használta ugyanazt a jelrendszert, akkor előállhatott egy olyan helyzet, mint amilyet a kínai írás esetében is tapasztalunk, hogy ugyanazt az írást különböző nyelveken lehet elolvasni. Ez esetben két kérdés is felmerül:
- Egyrészt arra kell válaszolni, hogy melyik lehetett az írás eredeti nyelve, melyik nép találta fel a később közössé vált írást?
Eközben nem feledkezhetünk meg arról, hogy a jó válasz megfogalmazásához a kreatív következtetések mellett elengedhetetlen kellék a bizonyítás. Eddig azonban csak a magyar kapcsolatra van bizonyíték.
A százszámra előkerülő ősi hieroglifikus írásemlékek mindegyike magyar jelekből áll és mindegyikre van magyar nyelvű olvasat. A más nyelven való elolvasás lehetősége ehhez képest egyelőre csak egy bizonyítatlan feltevés, kipróbálatlan lehetőség. Jó lenne, ha ellenőrzésképpen, mondjuk a kínai írást, vagy az amerikai indiánok népi jelkészletét felhasználva elvégeznék valakik az ellenőrzést. Ehhez íráskutató intézetek sorára lenne szükség. Meg kellene próbálni elolvasni ugyanezeket a hieroglifikus írásemlékeket a magyartól eltérő írás segítségével és a magyartól eltérő nyelven is. Azért ezt a két írást említem, mert ezekben van meg lényegében ugyanaz a jelkészlet és a folyamatos jelhasználatnak köszönhetően esetükben talán meg lehet kísérelni az eredeti hangalak és jelentés rekonstruálását.
- A másik felmerülő kérdés az lehet, hogy miért éppen a magyarságnál maradt fent a leghívebben e kőkori írás? Amire az lehet a legkézenfekvőbb válasz, hogy azért, mert a történelme során a magyarság kötődött a leginkább e világnézethez, amelyiknek jellemzője volt ez az írás és ez a világfa. A magyarság találhatta fel és alkalmazza folyamatosan a kőkortól napjainkig.
Irodalom
Bakay Kornél: Somogyvár Szent Egyed-monostor A somogyvári bencés apátság és védműveinek régészeti feltárása 1972 - 2009., Műemlékek Nemzeti Gondnoksága, Budapest, 2011.
Joaquín Rodríguez-Vidal et al (2014): Neandervölgyiek által Gibraltáron készített sziklametszet, PNAS , vol. 111. sz. 37; doi: 10.1073/pnas.1411529111
Nagy L. Péter – Neparáczki Endre – Kásler Miklós (2021): Az Árpád-ház filogenetikai eredetének meghatározása III. Béla apai ágának elemzése alapján, MKI évkönyv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése