2026. február 15., vasárnap

A Tepe Yahya-i, protoelámi, harappai és a magyar hieroglif írásrendszerek rokonsága D. T. Potts táblázata alapján

D. T. Potts 2022-es dolgozatában szerepel néhány érdekes jeltáblázat, amelyek az Indus-völgyi (harappai) kultúra írásának nyugati, például a Tepe Yahya-i jelekkel való kapcsolatát illusztrálják. E táblázatok számunkra azért érdekesek, mert tele vannak székelyazonos jelekkel. A Tepe Yahya-i és a székely jelek párhuzamait már korábban is felmutattam. E most közzétett indoiráni jelcsoport rokon jellege nem is meglepő, mert régről ismertek hasonló sokaságú székely jelpárhuzamok más területekről is. A Mas d' Azil-i és Tordos-Vincsa jelkészlettől a sumér, a hettita (luviai, anatóliai), a kínai írásig, valamint az amerikai indiánok népi jelkészletéig mindenütt vannak hasonló párhuzamok. A Nemetz Tibor segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámításból azt is tudjuk, hogy ezek az egyezések nem a véletlennek, hanem a jelrendszerek genetikus kapcsolatának köszönhetők. Ez ad alapot arra, hogy a magyar jelekből következtessünk a D. T. Potts által felmutatott indoiráni jelek jelentésére. Azt persze megszoktuk már, hogy a székely jelekkel való sorozatos egyezéseket sem a hazai, sem a nemzetközi "tudós" világ nem tartja nyilván (1). 



1. ábra. A Tepe Yahya-i, protoelámi és harappai írásrendszerek hasonló jelei három sorban D. T. Potts nyomán, egy negyedik sorban alatta a megfelelő magyar jelek a székely írásból, a magyar népi jelhasználatból, régészeti leletekről és a heraldikából



D. T. Potts egyik összehasonlító táblázata az egyező Tepe Yahya-i, protoelámi és harappai írásjeleket mutatja be (1. ábra). Az általa felsorolt jelek majd mindegyike megtalálható a napjainkig használt székely írásban és annak előzményében, a kőkori eredetű magyar hieroglif írásban. Mivel a székely jeleket és a kőkori előzményüket is ismerjük valamelyest, ez egyúttal azt is jelenti, hogy a táblázatban szereplő néhány Tepe Yahya-i, protoelámi és harappai jel jelentését és leírását meg tudjuk adni. A párhuzamos magyar jelek egy negyedik sort alkotnak a táblázat alatt. A táblázat elemi jeleinek jelentését és leírását alább adom meg (2 - 28. ábra).


2. ábra. Az első Tepe Yahya-i, protoelámi, harappai és magyar számjelek pontosan megegyeznek


A 2. ábrán lévő függőleges vonalak többnyire számjegyek. Közülük az első jel egyúttal a szár (az Istennel azonos égigérő fa) szójele is a magyar hieroglif írásban. Ez a kettős jelentés azzal függhet össze, hogy a fával azonos Isten egyúttal az első élő is volt a Teremtéskor. A függőleges egyenes a sumér és a hettita hieroglif írásban a "fa" szójele. A székely írásban ilyen az "sz" betű. A magyar hieroglif írásban a néha függőleges egyenes - a képi környezettől függően - a ragyog, ragyogj, ragyogtál szavak jele is lehet. A hettita hieroglif írásban ilyen a függőleges rá szótagjel, amely az egyiptomi Rá napisten nevét (pontosabban az egyiptomi napisten nevének kőkori, széles körben elterjedt előzményét) rögzíti. A székely írásban ez utóbbinak megfelelő "kis r" általában egy ferde, vagy vízszintes vonal.



3. ábra. A négy, vagy több függőleges vonal lehet számjegy, vagy a ragyogj, ragyogtál szójelek ismétlődése is (a képi környezettől függően, egy istenábrázolás, vagy -jelkép két oldalán)



4. ábra. A kő, hegy, ország jelentésű három pont a hegy, ország jelentésű sumér és magyar hármas halom változata


A 4. ábrán látható három pont a kínai lolo írásban "kő" jelentésű. Ez a kő szó a magyar nyelvben hegyet is jelent, ami a hármas halom alakú sumér khur "hegy, ország" szójel egyik jelentésére tereli a figyelmet. A három pont hun eredetű meroving, valamint avar hieroglifikus mondatokban is szerepel, ahol az ország szójele. A hármas halom ma is a magyar államcímerben található. A rajta álló kettős kereszttel egyetemben az Egy országa "Isten országa" mondatot rögzíti. A magyarban e sumér szó két jelentésének az ország és orom szavak, a sumér hangalaknak a szavak töve felel meg. Ezek az összefüggések a sumér-magyar nyelv és írás rokonságszerű kapcsolatának köszönhetőek. 



5. ábra. A Tejút hasadékában karácsonykor kelő Napot, napistent jelképező hieroglifa a magyar jelkészletben az ős, vagy az isten (ős + ten) jele


Az 5. ábrában látható jel a hettita hieroglif írás "isten" jelének rokonai, miközben a napistent Estan-nak hívták, azaz nem csak a jel, hanem az Isten neve is közös a magyarral. Egy hasonló kínai jel a "főút" jele, mert a Tejút a kozmosz tengelyeként viselkedik, ugyanis körülötte fordul el a világegyetem.
 


6. ábra. A kereszt az Éden szárazföldjének és a világfa tövében látható Dél csillaga csillagképnek az alakját rögzíti, kőkori eredetű istenjelkép, magyar hangalakja Dana, a sumér dingir "isten" szó és szójel rokona



7. ábra. Az alsó jel a magyar hieroglif írásban az atya szójele és az Orion csilagképet ábrázolja



8. ábra. A jel képi tartalma és szójel-előzménye tisztázatlan, a jelforma változását a rovástechnológia kényszerítette ki, mert fapálcába bicskával nem lehet vízszintes vonalakat róni



9. ábra. A jel egy égbe vezető létrát ábrázol, szójel-előzménye nem ismert, rövidebb (három keresztszárral rendelkező) formája a székely írás "p" betűjének ritka változata





10. ábra. A jel egy szembőlnézeti világmodell, az égboltot középen alátámasztó fa rajza, a felső két jelet valamilyen ok miatt elforgatták, a magyar hieroglif írásban az ég szójele, a székely írásban a "g" betű 




11. ábra. A jel az égből eredő vízfolyások rajza, az élő (Allah, Heliosz, Elohim, Él) szójele, a felső három jel valamilyen ok miatt el van forgatva az eredeti helyzethez képest, a székely írásban az "l" betű





12. ábra. A kínai írásban a sen "fiatal növény, hajtás" szójel, a magyar hieroglif írásban a zsenge, zsendül, zsendülj, zsendültél szójele (a feltámadás, újjászületés jelképe), a székely írásban a "zs" betű





13. ábra. Amennyiben a zsen és a kő/ország ligatúrájáról van szó, akkor a jelentése: zsendülő kő "újjászülető ország", ami a Tejúttal azonos isteni ország, kőből rakott világoszlop karácsonyi újjászületésére vonatkozik






14. ábra. A szár "növényi szár, úr" szójel két ágpárral rendelkező, képszerű változata, ebből egyszerűsödött le a függőleges egyenes alakú szár hieroglifa és a székely írás "sz" betűje





15. ábra. A szár "növényi szár, úr" szójel három ágpárral rendelkező, képszerű változata





16. ábra. A szár "növényi szár, úr" szójel sok ágpárral rendelkező, képszerű változata




17. ábra. Létra rajza, a legalsó jel a székely írás "p" betűjének egyik alakváltozata




18. ábra. A sarok hegyének rajza, a magyar hieroglif írásban a sar "sarok, úr" szójele, a székely írásban "s" betű




19. ábra. A a felső három jel az újjászületést, feltámadást jelképező zsenge, zsendül, zsendülj, zsendültél szójel egyik alakváltozata lehet





20. ábra. A magyar hieroglif írásban a ten "élet, isten" szójele, a második jel jó ten "jóságos isten, folyóisten" értelmű ligatúra, a legalsó sorban a székely írás ten és "j" (jó "jóságos, folyó") jelei, amelyekből a fenti ligatúra áll




21. ábra. A legalsó sorban a székely írás egyik "s" betűje látható, ami egy hegyen álló fát ábrzolt még a honfoglalás korában is 




22. ábra. A hosszú hullámvonal folyót, patakot, vagy vizet ábrázol, ebből rövidült le a székely írás Ak "patak, Heraklész" és "ü" (ügy "folyó") jele, amelyek a legalsó sorban láthatók




23. ábra. Állatbőr alakjába öntött fém félkészöntvény rajza, amelyek eredetileg a meteorvasat jelölő magyar őskő szót, vagy annak változatát rögzíthették, ebből lett a hurrita ushu "réz" szó, a jel a székely írásban az "u" betű 





24. ábra. Mindhárom jel a sumér dingir "isten" szójel rokona és megfelelője, amely széles körben elterjedt, a legalsó jel egy gyulai, honfoglalás kori magyar leletről származik




25. ábra. Az élő hieroglifa változata, a legalsó jel egy Árpád kori éremről származó Árpádsávos címer




26/a. ábra. Szarvasokat ábrázoló Tepe Yahya-i és protoelámi jelek



A magyar hieroglif írásban és a székely írásban nincs szarvast ábrázoló elemi jel. Ám, ha a jelekkel ellátott szarvasábrázolásokat is figyelembe vesszük, akkor mégis csak azt kell megállapítanunk. hogy rendelkezünk szarvast ábrázoló jelmontázzsal. E szarvasok sorozata azt a folyamatot jelzi, amely a szarvasok magyarazonos jelekkel való ellátásának szokását a Termékeny félhold területéről a Kárpát-medencébe hozta.




26/b. ábra. Harappa tál jelekkel ellátott szarvasa és jeleinek magyar megfelelői



26/c. ábra. Hatti szarvas magyarazonos jelekkel



26/d. ábra. Filippovkai szarmata szarvas magyarazonos jelekkel, a szarmaták a magyarság részeivé váltak




26/e. ábra. A tápiószentmártoni szkíta szarvason a jó hieroglifát találjuk




206/f. ábra. A törteli honfoglalás kori szíjvégen a szarvas környezete magyar jelekből áll




27. ábra. A székely írás Khuár "úr" hieroglifájának eredetije Simon Péter kutatásai szerint egy fejet és nyakat ábrázolt, amiből végül kialakult a latin írás "q" és a székely írás "k" betűje 





28. ábra. Legalul a magyar hieroglif írás Lyukó jele látható, amelyből a székely írásban "ly" betű lett, a fenti két jel Lyukó szár "Lyukó úr" olvasatú ligatúra




Jegyzetek

(1) A magyarországi akadémikus "tudomány" tudatos tartózkodását a magyar nemzeti írás kutatásától több adat is dokumentálja.

- Sándor Klára 1996-ban a székely írás kutatásáról közreadta az Erdélyi Múzeumban, hogy "az sem tűnik mindig világosnak, hogy minek kell vele egyáltalán foglalkozni". 

- A Magyar Nyelv c. folyóirat azzal az indoklással utasította vissza a karcag-orgondaszentmiklósi csatkarikán lévő, jól elolvasható hieroglifikus szöveg olvasatának közlését, hogy az vitát keltene, amit nem vállalnak. 

- Azt MTA rováskorpuszában ez a karcag-orgondaszentmiklósi hieroglifikus szöveg meg sem lett említve, mert ellenkezett a "tudományos konszenzus" prekoncepcióival. Azaz nem köthető székelyekhez és nem alfabetikus, ellenben túl díszesek és szimmetrikusak a jelei. Ugyanis - az írástan  és az ősvallás alapfogalmait sem ismervén - a kutatóknak nem kellőképpen tájékozottak a magyar ősvallás által alkalmazott magyar hieroglif írás céljairól és sajátos jellemzőiről.

- A Magyar Nemzeti Múzeumban az általam letétbe helyezett régészeti korú tárgy (a múzeum előbb hun cikáda fibulának, majd késő középkorinak határozta meg) rovásjeleket hordozó felületét barbár módon lereszelték. A maradék jeleket előbb latin AK monogramnak, majd rontott latin M-nek határozták meg, bár az átvételi elismervényen még rovásbetűket emlegettek. 

- Fehér Bence a Magyarságkutató Intézet hivatalos kiadványában azt is letagadta, hogy a fenti jelvénynek lett volna rovásírásos olvasata, bár cikkének irodalomjegyzékében említi azt a kötetemet, amelyben ez a rovásírásos olvasat szerepel. Így ez a nyelvemlékünk is kimaradt az MTA rováskorpuszából és ezáltal a tudomány látóköréből.

- A hivatalos NAT tankönyvekben ma is arra a téveszmére tanítják a diákokat, hogy a honfoglalás és a Kr. e. 1000 közötti ősmagyar kor írás- és nyelvemlék nélküli volt. Tanítják ezt annak ellenére, hogy a magyar múzeumok polcain százszámra vannak e korból származó, a magyar hieroglif írás segítségével elolvasható rövid szövegek. Ám az e tárgyban írt leveleimre a kultuszminisztertől és az illetékes főosztályvezetőtől nem kaptam érdemi választ.

- "Tudományos" intézményeink félsikerű kiállítások sorát rendezik, amelyeken magyarul elolvasható hieroglifikus szövegeket hordozó ősmagyar kori leleteket állítanak ki, ám meg sem említik azok elolvasható voltát és persze vitát sem nyitnak az elolvashatóságukról. 

E magyar- és tudományellenes hozzáállásnak természetesen nincs nyilvános magyarázata. Hiszen egy ilyen nagy jelentőségű kulturális kincsre, mint amilyen a székely írás és előzménye, a magyar hieroglif írás, minden nemzet méltán lenne büszke, miközben a fősodratú történelemhamisítás vállalhatatlan dolog. 

Ez a magyarországi "tudományos konszenzus" a világosi fegyverletétel óta lényegében szabotálta a rovológiai kutatást, vagy - ha megszólalt - akkor nem mondott igazat a székely írás eredetéről. Az ő álláspontjuk jutott el külföldre is, meghatározva ezzel a nemzetközi tudomány ismerethiányát és az írásunkról alkotott téves ítéletét. Ez az oka annak, hogy a hasonló táblázatokból - bár szemmel láthatóan ott lenne a helye - hiányzanak a székely írás és előzményének, a magyar hieroglif írásnak a jelei.


Irodalom

D. T. Potts (2022): The Graffiti from Tepe Yahya and the Role of the Indo-Iranian Borderlands in the Formation of the Harappan Writing System, magyarul: A Tepe Yahya-i graffitik és az indoiráni határvidék szerepe a harappai írásrendszer kialakulásában (academia.edu)

Sándor Klára (1996): A székely írás megíratlan története(i?), Erdélyi Múzeum - 58. kötet, 1-2. füzet
dátum: Nincsenek megjegyzések:

2026. február 14., szombat

A magyarvalkói református templom festett padelőlapjának világmodellje

A magyarvalkói padelőlap világfát és világmodellt ábrázoló fényképét Kalotaszegi Vándor és Kőnig Adrienn közvetítésének köszönhetően ismerhettem meg a közösségi portálon. Ez a világfa - az ősvallásból örökölt ábrázolási szabály szerint - szójelekből van összerakva, azaz nem csak szép, hanem elolvasható is. Az alkotás a magyar hieroglif írás felismerhető jelei és archaikus jelhasználata miatt is megérdemli a figyelmünket (1. ábra). E cikkben az írásemlék olvasatát ismertetem.




1. ábra. A magyarvalkói református templom mennyezetkazettája az Istennel azonos égig érő fát ábrázolja


A magyarvalkói világfa olvasata: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Jó Üdő szár ős ten magas kő zsendül. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. Mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Jóságos Üdő úristen magas köve zsendül "feltámad". Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál.



A padelőlap hieroglifái

A padelőlap az égig érő fa (világfa, életfa) hagyományt követő ábrázolása. A hieroglifákból (ősvallási kötődésű szójelekből) összerakott kép több évezredes ábrázolási konvenciókat követ. Minden jele egyeztethető a székely írás valamelyik jelével, mert a székely írás az ősvallás jelrendszeréből alakult ki és maradt ránk. A magyar hieroglif írás 40 szójelének és a székely betűk akrofónia-rekonstrukciójának leírását, néhány párhumazamát, meg az ábrázolási konvenciók ismertetését a Magyar hieroglif írás c. kötetben adtam közre 2017-ben. 


2. ábra. A magyarvalkói padelőlap hieroglifáinak és a székely írásjeleknek az összehasonlítása



A több ágpárt hordozó fatörzs a szár "növényi szár, úr" szójelével azonosítható. Ez a hieroglifa jelképezi az Istennel azonos Tejutat, amelyik körül, mint tengely körül, megfordul a világegyetem. Ez jelzi a világmodell isteni középpontját.

A fa tetején lévő középső ág csúcsán hármas elágazást látunk. Ez a székely írás "zs" rovásbetűjével, a magyar hieroglif írás zsenge, zsendül "újjászületik, feltámad" hieroglifájával rokon. 

A fa csúcsán látható margarétaszerű virágok a székely írás "ü" betűjének, a magyar hieroglif írás Üdő szójelének megfelelői (1). 

A mellette lévő tulipánok - az énlakai bilingvis alapján  - Isten (ős ten) alakban olvasandók.  

A fa törzse mellett jobbról és balról is megjelenő ferde vonalak (a ragyogj, ragyog, ragyogtál hieroglifák, a székely írás "r" betűjének megfelelői) az istenidéző szertartások szövegvázlatát hordozzák. 

A kép sarkaiban a kacskaringó alakú jó "folyó" hieroglifa fedezhető fel. Ennek olvasatát erősíti a kereten körbefutó és a sarkoknál szétágazó hullámvonal. Ez a hullámvonal a Teremtés előtt is létezett vizet, folyót jelöli. E hullámvonalból alakult ki a székely írás Ak "patak, Heraklész" és "ü" (ügy "folyó") jele. A kereten azért ágazik négy irányba, hogy ezáltal az Éden négy szent folyóját idézze fel. 


Jelpárhuzamok

E fejezetben a magyarvalkói világfa jelei közül a sarkokon lévő jó és a fa csúcsán lévő zsenge hieroglifa párhuzamát mutatom be. Azt igazolja az alábbi néhány példa, hogy elterjedt és rendszerszerű jelhasználatról, ősvallási eredetű mondanivaló képi ábrázolásáról van szó (3-7. ábra).



3/a. ábra. A veleméri világmodell sarkaiban szintén megjelenik a kacskaringó alakú jó "folyó" hieroglifa


A 3. ábrán lévő veleméri kacskaringók a felettük látható, az égboltot ábrázoló ívvel együtt Nagy jó "Nagy folyó" olvasatúak és az Istennel azonos Tejútra utalnak. A középső kacskaringó a központi forrásnak (másutt világfának, világoszlopnak) tekintett jóisten jele. Az ő lábától indulnak az Éden (a világot életerővel ellátó) szent folyói. Ezt az ábrázolási hagyományt sok világmodellen tetten lehet érni (3. és 4. ábra).




3/b. ábra. A veleméri Varga Sándor fazekas hagyatékából Ausztriába került festett láda díszítésében szerepel a fenti veleméri világmodell




4. ábra. La Tolita világmodell 


A 4. ábrán látható La Tolita világmodell azt bizonyítja, hogy a világmodellek sarkain lévő kacskaringók hagyománya még a kőkorszakban alakult ki, az indiánok őseinek Szibériából az Újvilágba való vándorlása előtt. 




5. ábra. A világfát ábrázoló békés-povádzugi honfoglalás kori hieroglifikus mondatjel olvasata: Ragyogó zsenge




6. ábra. A Györgyi Erzsébet által közölt magyar hímes tojás (középen), a Jóma ligatúra a tojásról (balra fent), a Zsen ten "Zsendülő/feltámadó isten" ligatúra a tojásról (balra lent), valamint a székely "j" (jó "folyó") és "m" (magas) jelek (jobbra fent), továbbá a "zs" (zsenge) és ten "isten" jelek (jobbra lent) 




7. ábra. Árpád kori gyűrű Somogyvárról az Ég ragyogó Zsen ten "Égben ragyogó zsendülő/feltámadó isten" ligatúrával (a kép Bakay Kornél nyomán), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsenge) és "nt/tn" (ten) rovásjelei 




Következtetés

A Pócs Éva dolgozata nyomán kibontakozott és 2024-ben a húsznál is nagyobb számú tudós hozzászóló ellenére eredménytelenül zárult világfa vita végére tesz pontot a most tárgyalt és a hozzá hasonló világfa ábrázolások sora. A rovológiai téren nem is létező "szakma" élethű világfát keres, pedig a világfa jelszerű. A jeleinkhez azonban nem értenek, mert a világosi fegyverletétel óta egyre fokozódó undorral határolódnak el a székely írástól és általában az ősmagyar kori jelhasználattól. Szinte csak akkor írtak a székely "rovás"írásról, amikor valamilyen valótlanságot akartak lenyomni róla a közönség torkán.

A tudatos elhatárolódás odáig fajult, hogy a nyelvtörténészek korszakmeghatározása szerint a honfoglalás és a Kr. e. 1000 közötti ősmagyar korszakból nics írás- és nyelvemlékünk, ez a korszak - szerintük - írás- és nyelvemlék nélküli. E történelemhamisítással felérő pusztító téveszmét tanítják a tankönyveink is, annak ellenére, hogy e korból származó hieroglifikus írásemlékek százai (leggyakrabban elolvasható világfák) hevernek a múzeumok polcain. A "szakma" a tényekkel mit sem törődve megengedi magának a magyar íráskultúra figyelmen kívül hagyását és letagadását. Jelenleg is van a kultuszminiszter és illetékes főosztályvezetőjének asztalán vagy két levelem, amelyben e kérdés tárgyalását és a tankönyvek javítását kérem. "Természetesen" semmi érdemi nem történik, ahogyan az - sajnos - előre borítékolható volt. 

Ebben a légkörben bátran vethette fel Pócs Éva (2023), hogy a honfoglalóknak nem volt világfa képzete, vagy amit annak tartanak, arról a világfa volta nem bizonyítható és az nem értelmezhető. A néprajzosok által kimutatott világfát - szerinte - csak később vettük át a szomszéd népektől (2). Miközben a magyar jelekből alkotott elolvasható világfa jól értelmezhető.

Pócs Éva téveszméjét a jelen cikkben bemutatott magyarvalkói világfa két jeléhez felhozott néhány párhuzam is cáfolja. 

- A fa csúcsán lévő háromágú villa (a zsenge szójel) esetében akad honfoglalás kori példa (5. ábra). 

- A sarkokon elhelyezett jó "folyó" hieroglifáknak is van amerikai és magyar néprajzi párhuzama. Ez a genetikus kapcsolat (amit a Nemetz Tiborral elvégzett valószínűségszámítás igazol) a szibériai és sztyeppi párhuzamok sorával, folyamatos ősvallási jelhasználattal értelmezhető.

E megfelelések a történelem előtti korokból származó és a magyar néprajzig vezető folyamatos és rendszerszerű használatról, magas szinten kidolgozott ősvallási elméletről tanúskodnak. Elképzelhetetlen (a fentebb említett, Nemetz Tibor matematikus segítségével elvégzett matematikai valószínűségszámítás alapján is kizárt) a Pócs Éva által felvázolt, minden alapot nélkülöző elképzelés, hogy a magyarság a honfoglalás után idegenektől tanulta volna el a világfa képzetet. A jel- és nyelvhasználat alapján könnyebb azt feltételezni, hogy a magyar szójelekből alkotott világfa magyarul, vagy magyarral rokon nyelvet beszélő nép alkotása, amelyik már a kőkorban el volt terjedve a Pireneusoktól Amerikáig. 

Pócs Évának fogalma sincs arról, amiről olyan nagy súllyal beszélt. Semmilyen tudományos igényű oka nem volt az eddig a világfával kapcsolatban kialakított néprajzi-őstörténeti kép rongálására. Ennél is nagyobb szégyen, hogy - a "szakmában" általános rovológiai ismerethiány és etikai-módszertani korlátok miatt - a huszonvalahány "tudós" hozzászóló  egyike sem volt képes érdemben (írástani indoklással) megválaszolni a nemzeti identitásunk oszlopa ellen intézett támadást. Az sem szépíti az általános képet, hogy a vitát közvetítő szerkesztőségek: a Mandiner, az Ethnographia és a Valóság egyike sem volt hajlandó a tudományos igényű megoldás közreadására, vagy megtárgyalására.


Jegyzetek

(1) A magyar hieroglif írás Üdő szójele a sumér Utu sar "Idő úr" napistennek a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írásban meglévő jelével rokon. Hasonló jele van a szkíta Oitoszür "Idő úr" napistennek is az okunyevi szkíta sztéléken. Ezeket a magyar nyelvben Üdő/Idő úr alakban ejthetjük. A magyar, a hatti eredetű hettita, a sumér, a szkíta és a székely írásjelek és szavak azért hasonlítanak egymásra, mert e jelrendszerek (kultúrák és írásalkotó népek) rokonságban vannak egymással. 

(2) Ezt a megalapozatlan álláspontját talán azért tukmálta rá Pócs Éva a "tudós" társadalomra, mert a nemzetközi szakirodalomban felrémlett egy számukra nem kívánatos kulturális magyarázat lehetősége. Simo Parpola ugyanis az asszír életfa vizsgálata alapján 1993-ban felvetette, hogy az asszír világfa határozhatta meg az európai és a zsidó kultúrát. Mivel a magyaroknak volt világfájuk, a sémi népeknek meg - egy talán hibás, mert a menórát figyelmen kívül hagyó álláspont szerint - nem volt, némi joggal rémlett fel egy, a nyest.hu szerzője, Takács Boglárka (2013) szerint abszurd lehetőség, hogy a magyar életfa határozta meg a nyugati (közte a zsidó) gondokodásmódot. Mint azt látjuk, a hurri és asszír életfák némelyike magyarul elolvasható, azaz a korabeli rovológiai adatok megengedik a Simo Parpola által javasoltak elfogadását.

Asszíria a hurriták (másik nevükön: szabírok) lakta területeken alakult ki. Számunkra az említett identitásváltozás azért különösen érdekes, mert Bíborbanszületett Konstantin szerint a magyarok régi neve a szabír (nála szavartü aszfalü). Amennyiben néhány asszír írásemlék esetében a jeleink is közösek, meg a jelhasználat és a mondanivaló is, akkor hiba lenne továbbra is elolvasatlanul hagyni az elolvashatókat.

Asszíria neve Assur isten nevéből származik, amit mai magyarsággal Ősúr alakban mondhatunk. Ez az istennév beleillik azon istennevek sorába, amelyek magyar közszavaknak felelnek meg. Az elolvasható asszír világfa ábrázolásokon ez az istennév magyar szójelekkel Ős szár "ősúr" alakban van rögzítve. 

Az eddig előkerült hieroglifikus szövegek alapján a Termékeny félhold területén (amelyet a szabírok ősök kultúrája határozhatott meg) elterjedten használták a magyar hieroglif írást és a magyar nyelv szavait. Ezért olvashatjuk el az asszí világfák némelyikét is. Példa erre az elterjedt és igen korai használatra a három, közel 12 000 éves hieroglifikus szöveg, amely Göbekli tepe területén került elő. Lásd erről az Elolvasható kőkori írásemlékeink c. cikk 2/a. és 2/b. ábráját!

Nem zárható ki, hogy a világfa vita előkészítői azért szervezték meg ezt a vitát és azért akadályozták meg az érdemi hozzászólásokat, hogy Pócs Éva a lényeget illető ellenvetés nélkül adhassa elő a magyar- és tudományellenes prekoncepciókat szolgáló téveszméit. Az inkorrekt eljárást követően a "szakirodalomban" az rögzült, hogy a honfoglaló magyaroknak nem volt világfa képzete, vagy annak léte nem bizonyítható, a feltételezett előfordulásai nem értelmezhetők.



Irodalom

Simo Parpola (1993): The Assyrian Tree of Life: Tracing the Origins of Jewish Mysticism and Greek Philosophy. In: Journal of Near Eastern Studies, 52(3): 161–208.

Takács Boglárka (2013): Simo Parpola egyedi nézetei, Az asszírok találták fel a nyugati kultúrát? Nyelv és tudomány, július 4.

Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest

Varga Géza (2018): Az Éden szó rokona-e az edény szavunknak?


Varga Géza (2024): A Bakay Kornél által közölt somogyvári gyűrű 6500 éves hieroglifikus mondatjelének olvasata

Varga Géza (2025): A békés-povádzugi honfoglalás kori íjcsontvég hieroglifikus Ragyogj zsenge mondatjele




dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Megjegyzések (Atom)