2026. június 27., szombat

Belgrádi neolitikus leletek az árpádsávok előzményeivel

Bisenija Petrovics és Milos Spasics tollából jelent meg egy cikk Élet agyagban, neolitikus művészet Belgrád területén címmel, néhány Tordos-Vincsa kultúrából származó neolitikus tárgy képével (1 - 3. ábra). A leletek közül - gondolatgazdag jelhasználata miatt - kiemelkedik egy agyagból formált, az esőt hozó Él istennel azonos világfát is megjelenítő fej (1).

 



1. ábra. A belgrádi neolit fejen lévő jelek egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlatát rögzítik: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Nagyon nagy Él (is)ten. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál., az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "r" (ragyogj, ragyog, ragyogtál), "n" (nagy), "l" (Él) és ten "élet, isten" jele látható 



Az 1. ábra istenarcának orra (az eget tartó fát ábrázoló Ten hieroglifa szára), esetleg külön szár "úr" jelként is értékelhető (11/b. ábra). Ez esetben az olvasat: Ragyogj, ragyogj, ragyogj! Nagyon nagy Él szár "úr" (is)ten. Ragyogtál, ragyogtál, ragyogtál. 

Az 1. ábrán látható neolitikus szobortöredéken a székelyazonos jeleken túl három további sajátos jelhasználati megoldás is azonosítható, aminek párhuzama a hun-magyar hieroglif írásban is létezik (2).




2. ábra. Él istennő belgrádi szobra



2. ábrán látható szobron az esőt és folyókat idéző vonalkázás Él istennő szójele (3).






3. ábra. Az Él földje olvasatú belgrádi neolitikus pecsétnyomó



A 3. ábrán egy pecsétnyomó jelmontázsa látható, aminek a szerkezetét egy körbe zárt kereszt alakú Föld hieroglifa határozza meg. Ez az Éden térképe az Ararát tövéből kiinduló négy szent folyó feltüntetésével (Varga/2017/129). A negyedekben az Él hieroglifa csíkjai és pontozása mutatkozik. A két jel együttesen az Él földje olvasatot engedi meg s arra utal, hogy ez a Föld termékeny. 




Jegyzetek

(1) A vonalakba rejtett neolitikus gondolatok felismerése azoktól a kreatív kutatóktól várható, akik ismerik a korabeli hieroglifák jelentésbokrát. 

Ám Veres Péternek köszönhetően tudjuk, hogy a kutatóknak is csak 4%-a kreatív. Ezt a megállapítását A kreativitás aránya és megoszlásának jellege az etnikumban című tanulmányaiban írta le. A mű a Magyar Néprajzi Társaság által kiadott Népi kultúra – Népi társadalom című periodika XXI. kötetében jelent meg. A tehetségkutatás statisztikai és etnoszociológiai vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a kiemelkedő, eredeti gondolkodást igénylő kreativitás a népesség nagyon szűk rétegének, a kutatóknak és alkotóknak mindössze 4%-ának sajátossága.

Abban pedig közmegyegyezésre juthatunk, hogy egyikünk sem ismeri eléggé a neolitikus szójelek jelentésbokrát. 

A helyzet tragikus voltát illusztrálja, hogy a tudományos értelemben nem is létező, a kutatás módszertanát nem is ismerő kritikusaink sem emlegetnek mást, csak belemagyarázást. Holott - a módszer ismeretében - mindenki számára világosnak kellene lennie, hogy a felismerés lehetőségét sem lehet teljes mértékben kizárni. 

Az értelmezést lehetővé tevő negyven szójelünk leírása szerepel a 2017-ben megjelent Magyar hieroglif írás c. kötetben, de azt kevesen tartják a Biblia mellett az éjjeliszekrényükön. Ezért e belgrádi neolitikus figurák jelentésének megközelítéséhez példákat kell bemutatni s azokat meg kell magyarázni. Ilyeneket például a Halaf (4/b. ábra) és az Indus-völgyi kultúra (5. és 12. ábra) leletein többet is találunk. 




4/a. ábra. A belgrádi neolitikus fej Él ten, mai magyarsággal: Él (is)ten ligatúrája az Istent azonosítja az esőt adó világfával




4/b. ábra. Halaf cserépdarab az esőt hozó, "élő fát" ábrázoló ligatúrával, az ábra jobb szélén fentről lefele egy magyarszombatfai tányér szár "növényi szár, úr" jele, valamint a székely írás szabír ős és az "l" (Él, élő) jele




A 4/a. ábrán látható jelek azt az esőt adó világfát (az Istennel azonosított világoszlopot, a Tejutat) idézik, amelyiknek részletgazdagabb párhuzama egy Halaf kerámián látható (4/b. ábra). A Kr. e. VI. évezredben virágzott Halaf műveltség egyidős a Tordos-Vincsa kultúrával. Az európai neolitikus műveltségek lakossága ekkor a Halaf kultúra szabír/hurri népességéből vándorolt északra.  

Mindkét ábrán látható, hogy az eget tartó világfa ágai a kőből rakott égbolt súlya alatt meghajlanak, ahogyan azt a Berze Nagy János által ismertetett szibériai mítoszok előírják. Ugyanis ez a szabír/hurri lakosság a bronzkor hajnalán eljutott Indiába, az Altájba, Mongóliába, majd az Urálba és Skandináviába is, ahol szintén elterjesztette a mítoszait és a jeleit. 


 

5. ábra. Az Indus-völgyi és tamil ligatúrák a eget tartó világoszlopot ábrázolják, ahol az ég és az Istennel azonos világoszlop is csíkozott, mert Él




 


6. ábra. A székely írás "l" betűjének két formai változata az Él hieroglifából alakult ki az akrofónia során




7. ábra. Az árpádsávos címerünk szintén az Él hieroglifa utódai közé tartozik




Az eredeti szabír/hurri területek (pl. Göbekli Tepe), valamint mindazon tájak, ahová a szabír/hurri terjeszkedés és hatókör a neolitikus forradalom során és a bronzkor hajnalán eljutott, magyarazonos jelhasználattal rendekeznek. Közülük több helyen megtalálható az etnikumjelző szabír ős ten mondatjel valamilyen változata, vagy kivonata (4/a. ábra). Ennek jelentőségét a Bíborbanszületett Konstantin által megőrzött adat adja, miszerint a magyarok régi neve a szabír. Ezzel egybecseng, hogy a fenti tájakon gyakori a magyar államcímerben szereplő árpádsávok (7. ábra) előzménye, az Él hieroglifa (4/a. és 5. ábra). A magyar államcímer másik két hieroglifája, a hármas halom és a kettős kereszt is megtalálható a Halaf kultúra és India korabeli jelkészletében. Lényeges, hogy nem egy-két elszórt jel véletlenszerű egyezéséről, hanem 20-50 azonos jelről és elolvasható írásemlékek soráról, egyformán alkalmazott jelhasználati módokról (például istenidéző szertartási szövegkönyvek  vázlatáról) van szó. A kutatás jelenlegi állása alapján a Tordos-Vincsa kultúrát megalapozó Halaf műveltség eddig megismert minden jele magyarazonos (8. ábra). A Vincsa kultúra Winn által bemutatott 210 jeléből is 49 bizonyult magyarazonosnak.  




 8. ábra. A Halaf kultúra és a magyar jelkészlet hasonló jelei közül az árpádsávok, a hármas halom és a kettős kereszt ma is a magyar államcímerben látható



(2) A belgrádi neolitikus fejen nyilvánvalóan székelyazonos jeleket látunk, ami megerősíti a székely írás neolitikus eredeztetését. Ezen túl az alábbi három, a hun-magyar hieroglif írásban is létező sajátosság mutatható ki:

- A belgrádi neolitikus agyagfej egy istenidéző szertartás szövegkönyvének vázlata. Hasonló szövegvázlatot találunk az 531 táján a mervi oázisban a szabírhunok számára készített Szent Korona Krisztus-zománcán is (9. ábra).



9. ábra. A Szent Korona pártáján lévő Krisztus-zománcának jelei egy istenidéző szertartás szövegkönyvét rögzítik magyar hieroglifákkal, az alsó sorban láthatók a hieroglifáknak megfelelő székely jelek: balra az "r", "s", középen "f", "s". "ly", jobbra ismét az "r" és az "s" rovásbetűk láthatók


- A belgrádi neolitikus agyagfej orra az égig érő fát ábrázoló ten hieroglifa szárával, a szár szójel lineáris változatával azonos (11. ábra). Ez a jelhasználat, miszerint az orr az égig érő fa jelét, a szár hieroglifát hordozza, erős kapcsolatot mutat a magyar nyelvvel és az ősvallással, amelyekről azt gondolhatnánk, hogy csak a vérrel együtt változnak.

A kirgiziai hun aranyálarc orrára és arcára a szár "úr" szójel képszerűbb (ágakkal is rendelkező) változatát rajzolták (10/a. ábra). A szár, orr, arc és úr szavak összecsengése és a szár jel orron való alkalmazása etnikumhatározó, mert e szavak csak a magyar nyelvben hangzanak ennyire hasonlóan. Az ábrázolások egy részében az orr és a szemöldök a ten jelnek felel meg, ahol az orr az égig érő fa szárának felel meg (1/a., 10/b.).




10/a. ábra. Kirgiziai hun aranyálarc szár "növényi szár, úr" jelekkel




10/b. ábra. Lurisztáni bronzló a hieroglifikus Ragyog Lyukó (is)ten országa, Jóma mondattal, a ten jelet az állat orra, szemöldökei és homloka képezik, akár a fenti belgrádi neolit fejen



Az 10/b. ábrán látható lurisztáni bronzló is az orrán, a szemöldökén és a homlokán viseli a ten jelet. Hasonló jelhasználatot találunk egy lomovátovói jelvényen,  az alsóhetényi római kori hun orrvédőn és egy Árpád kori ereklyetartó bronzkereszten is. 

- E belgrádi neolitikus agyagfej egy lehetséges jobb magyarázatát adja a székely jelkészletből ismert Antal ligatúrának (11. ábra). Erre a neolitikus mintákat követő ligatúrára ugyanis annak ellenére sem illik igazán az Antal olvasat, hogy az újabb székely íráshasználatban erre van példa. A székely írás jelei ősvallási kötődésűek, ám hasonló kötődés az Antal magyarázat esetében nem mutatható ki. A közkeletű magyarázatok szerint ez egy ismertlen eredetű római nemzetség- és keresztnév, amelyik a keresztény korban is népszerű lett. 

Az Antal név még csak nem is régi magyar név. A székely írásban nem szokás archaikusnak tűnő ligatúrák alkotása recens személynevekre. Annál gyakoribb, hogy istenek neveit jelölik a rovásjeleink (pl. a "j" = Jó, a "b" = Bél, a "d" = Dana stb.). Lenne egy zavaró kivétel a jeleink használatában? Hacsak a jelhasználatunk nem őrzött meg egy neolitikus Él ten ligatúrát, ám annak jelentését folyamatosan aktualizálta a római és a keresztény világ értékelésének megfelelően.  

Az Antal ligatúra létének az lehet a magyarázata, hogy a hagyomány megőrizte a régi ligatúrát, de az őrzők a közel ezer éves keresztény nevelés során elfeledték a jel eredeti értelmét. Annyit mindenkor felismerhettek, hogy a ligatúra alsó eleme az "l" rovásbetű (valójában az Él hieroglifa, amit al-ként hasznosítottak), a felső része pedig az "nt" jelkapcsolat (valójában a ten "isten" szójel, amit ant-ként olvastak el). Ez eredetileg, fentről lefele olvasva a Ten Él "Él isten" kifejezést rögzítette, amit a belgrádi neolitikus agyagfejen is elolvashatunk. E helyett a későbbi évezredek keresztény magyarjai - talán egyházi hatásra - az Antal név rögzítésére kezdték alkalmazni a ten Él ligatúrát. 



11/a. ábra. A székely írás Antal ligatúrája eredetileg az Él ten nevet rögzíthette




11/b. ábra. A belgrádi neolitikus isten orrán lévő Él ten ligatúra az eget tartó fa szárát is ábrázolja, ezért a teljes olvasata lehet Él szár ten, mai magyarsággal Él úr(is)ten is



(3) A neolitikus és bronzkori jelhasználatban az esetenként az égbolt íve, vagy egy istenábrázolás/istenjelkép alatt megjelenő függőleges vonalkázás az életet adó esőt ábrázolja, Él isten nevét rögzíti. Ennek példája az alábbi Indus-völgyi turul-ábrázolás is (12. ábra).



12. ábra. Indus-völgyi tábla (középen), az Indus-völgyi hieroglifák (balra) és a hieroglifáknak megfelelő székely "rovás"jelek (jobbra), a jelmontázs alján lévő függőleges vonalkázás Él istennő nevét rögzíti




Irodalom

Berze Nagy János (1958): Égigérő fa, Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megye, Pécs

Bisenija Petrovics - Milos Spasics (2009): Élet agyagban, neolitikus művészet Belgrád területén, (kiállítási katalógus), Belgrádi Városi Múzeum

Marija Gimbutas (1989): The Language of the Goddess (Az istennő nyelve), Thames and Hudson, London 


Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest

Varga Géza (2019): Közszavak és istennevek

Varga Géza (2026): Halaf jelhasználat
Veres Péter (2003): A kreativitás aránya és megoszlásának jellege az etnikumban, Népi kultúra – Népi társadalom, XXI. kötet, Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének évkönyve, Budapest


 

Varga Géza



A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján található 
a díjmentesen meglátogatható 




dátum: Nincsenek megjegyzések:

2026. június 26., péntek

A Halaf kultúra csíkos és pettyes nőidoljai az árpádsávok előképei

Bevezetés

Stuart Campbell és Aurelie Daems kutatásai szerint a prehisztorikus figurákon látható pöttyök és vonalak tetoválásokra, ruházatra, vagy ékszerekre utalnak és a kerámiákkal közös jelrendszert képeznek. A tanulmány kiemeli, hogy e motívumok a neolitikumban párhuzamosan fejlődtek az edények díszítésével, nyilvánvaló összefüggésben a korabeli hitvilággal. 


Magyar vonatkozások

Számunkra azért érdekes e két nőidol (1. és 2. ábra), mert eddigi ismereteink szerint a kb. 30 jelből álló Halaf jelkészlet valamennyi eleme székelyazonos. Közöttük az idolokon is jelen lévő, esőt és folyókat idéző csíkok és pöttyök Él isten nevét rögzítették. Idővel e jelekből alakult ki a székely írás csíkos "l" betűje és a hun-magyar uralkodóház árpádsávos címere is (3. ábra). Fennáll a lehetősége annak, hogy e Halaf idolok az Él istenről (istennőről) alkotott korabeli elképzelést tükrözik. Egyúttal betekintést nyújtanak a székely írás "l" (Él) rovásbetű előzményeinek világába. 



1. ábra. Él hieroglifával díszített Halaf idolok Stuart Campbell és Aurelie Daems nyomán


Az árpádsávokkal kapcsolatos kutatásaim során nyilvánvalóvá vált, hogy a neolitikumban és a bronzkorban is érvényesült egy jelölési rendszer, amelyben e csíkos, vagy pontozott jelek esőt és folyót, esetleg átáztatott földet, vagyis termékenységet, életerőt jelentettek. Idővel megjelent a heraldikában is ez a jel, ahol a vonalak általában folyókat jelentenek. 


1. ábra. Él hieroglifával díszített Halaf idolok Stuart Campbell és Aurelie Daems nyomán



E nőidolokra a nők termékenységgel kapcsolatos szerepe miatt került az eső és a folyók rajza, ami az élet, élő, eleven szavakat és Él isten nevét rögzítette. Az Él szó az eltelt kb. 8000 év ellenére is megmaradt a magyarok istenének élő jelzőjében, valamint az Él, Elohim és Allah istennevekben, a leszármazottja pedig a székely írás "l" betűjében. Az azonosítást támogatja, hogy az egyezés szinte minden Halaf jelre vonatkozik (3. ábra). 



3. ábra. Halaf és magyar jelek összehasonlító táblázata



Tanulság

A fentieknek jelentősége van akkor, amikor például az Árpádkori érmek jelkészletének eredetét kutatjuk. A közelmúltban zajlott le köztem és Tóth Csaba, a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának vezetője között egy rövid beszélgetés, amiben ő tagadta az Árpádkori érmeink és az indiai érmek között kapcsolat létét. Remélhetőleg egyszer a magyar numizmatikusok figyelmét is felkelti a kérdés és a szimpla tagadásnál méltóbb válasz keresésére indulnak. Az Árpádkori érmeken gyakran előfordulnak az árpádsávok, a hármas halom és a kettős kereszt társaságában - lévén ezek a magyar államcímer elemei. Célszerűnek tűnik annak számbavétele, hogy ugyanez a három jel megtalálható a 7-8 ezer éves Halaf jelek és az Indus-völgyi jelek között is, további magyarazonos jelek társaságában. A véletlen egyezés lehetőségét pedig a Nemetz Tiborral elvégzett matematikai valószínűségszámítás eredménye kizárta.

Ezek az írástörténeti tények szembemennek az akadémikus "tudomány" finnugrista alapozású téveszméivel, ezért - ha a közönségnek és tudományosnak szánt dolgozatok valóságtartalma is fontos - akkor érdemes e jelenségeket megvitatni és végiggondolni példul az akadémikus rováskorpuszok szerzőinek is. 

Nem felel meg ugyanis a tényeknek az az ürügy, amit a 2021-ben megjelent MTA rováskorpusz két szerzője, Sándor Klára és Benkő Loránd közreadott, miszerint adathiány miatt nem lehet semmit sem mondani a székely írás eredetéről. Álláspontjukkal ellentétben van elegendő adat s ezek jó részét át is adtam nekik a Magyar hieroglif írás c. kötet hozzájuk eljuttatott példányával. Ám ezek megértéséhez szorgalom és elmeél, a tárgyalásához pedig - e magyar- és tudományellenes akadémikus közegben - egzisztenciát megvető bátorságra lenne szükség.



Irodalom

Stuart Campbell (2010): Understanding symbols: putting meaning into the painted pottery of prehistoric northern Mesopotamia (A szimbólumok megértése: tartalommal megtölteni az észak-mezopotámiai őskori festett kerámiákat), Az állam előtti közösségek fejlődése az ókori Közel-Keleten: Tanulmányok Edgar Peltenburg tiszteletére (147-155. o.), Oxbow Book

Stuart Campbell - Aurelie Daems (2017): Figurines in Prehistoric Mesopotamia, The Oxford Handbook of Prehistoric Figurines, Szerk.: Timothy Insoll, Oxford University Press, Oxford, Egyesült Királyság

Marija Gimbutas (1989): The Language of the Goddess (Az istennő nyelve), Thames and Hudson, London 

Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest

Varga Géza (2026): Halaf jelhasználat

Varga Géza (2026): Az árpádsávok eredete


Varga Géza (é. n.): Az MTA rováskorpusza


Varga Géza



A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján található 
a díjmentesen meglátogatható 


dátum: Nincsenek megjegyzések:

Halaf tál elolvasható díszítéssel

Az alábbi Halaf tál fényképét és rövid leírását a British Museum honlapja adja közre. E szerint a tárgyat Mallowan ásta ki Arpacsijeh lelőhelyen. Az ő 1933-as ásatásai az észak-iraki Tell Arpacsijeh (Tell Arpachiyah) lelőhelyen alapvető jelentőségűek voltak a mezopotámiai őstörténet, különösen a Halaf-kultúra (kb. Kr. e. 6000–5000) megismerésében. E mindössze egyetlen évadra kiterjedő feltárás hozta felszínre az első olyan rétegsort, amely pontos kronológiai támpontot adott a térség neolitikus és kalkolitikus átmenetére. Sir Max Mallowan is megjegyezte, hogy a Halaf-kultúra területe (Észak-Mezopotámia) később a hurriták (másik nevük a szabír, a magyarok régi neve - VG) szállásterülete lett. 

A Halaf-edényeken látható szimbólumok nem elszigetelt díszítések, hanem egy képszerű szójeleket használó, ősvalláshoz kötődő (azaz hieroglifikus) írás elemei. A hieroglifikus írásemlékek elolvasásának módja eltér a latin írásban megszokottól, ezért néhányan nem tekintik írásnak. Ezek a hieroglifák szervesen öröklődtek tovább a sumér kultúrába és a szkíta-hun-avar vonalon keresztül megőrződtek a székely rovásírásban és a népi jelhasználatban is.



1/a. ábra. Mallowan által kiásott Halaf tál Arpacsijeh lelőhelyről (British Múzeum), az ábra bal szélén a Lyukó szár Él mondatjel, a jobb oldalon pedig a Halaf ligatúra alkotóelemeinek megfelelő magyar jelek fentről lefele: a székely "ly" (Lyukó), "sz" (szár "növényi szár, úr"), az "l" (Él, élő) rovásjel két változata s mellettük a belőlük kialakult, a magyar államcímerben szereplő árpádsávok 




Az 1/a. ábrán lévő Halaf tálon a Lyukó szár Él  (mai magyarsággal: Lyukó úr Él, vagy Lyukó úr az Élet) mondat olvasható több példányban, sugár irányú elhelyezkedésben. A Halaf mondatjel a hegy tetején álló fa csúcsán trónoló napistent ábrázolja (1). A mondatjelek sugár irányú elhelyezése jellemző többek között az avar hieroglifikus írásemlékekre is (1/b. ábra).



1/b. ábra. A hieroglifákból összeállított zamárdi hajfonatkorong (fotógrafika, középen), a korongot alkotó avar jelek fentről lefelé: a nagy hieroglifa és a Lyukó ősúr mondatjel (balra), valamint az avar jeleknek megfelelő székely "n", "ly", "us" és "s" rovásjelek (jobbra) 



Stuart Campbell, a Manchesteri Egyetem nemzetközileg elismert professzora, az észak-mezopotámiai késő neolitikum és a Halaf-kultúra (különösen Domuztepe és Arpacsijeh) egyik legfontosabb modern kutatója. Campbell munkássága alapjaiban formálta át azt, amit a fősodorbeli régészet a Halaf-edények jeleiről és mintáiról gondolt. A professzor szerint a korábbi kutatások hibát követtek el azzal, hogy a mintákra pusztán esztétikai díszítésként tekintettek, miközben elhanyagolták a tartalmukat. Elméletét a témában írt alapműve foglalja össze: Understanding symbols: putting meaning into the painted pottery of prehistoric northern Mesopotamia (A szimbólumok megértése: tartalommal megtölteni az észak-mezopotámiai őskori festett kerámiákat). 

Stuart Campbell a Halaf-kerámiát nem egyszerű használati tárgynak, hanem egy vizuális kommunikációs kódrendszer hordozójának tekinti. Az edények felületén lévő "absztrakt, geometrikus minták" és a ritkább, naturalisztikus ábrázolások (emberek, állatok, házak) együttesen egy olyan jelrendszert alkotnak, amely üzeneteket közvetített a közösség számára. E jelek önállóan és csoportokban is állandó jelentéssel bírnak. Kutatásai alapján a jelek jelentése összefügg a tárgyak használatával. A legbonyolultabb jelrendszerrel ellátott Halaf-tálakat nagy közösségi eseményeken, rituális lakomákon használták. Az edényeken lévő jelek a lakoma résztvevői számára olvasható rituális üzenetek voltak. Ezzel a megállapításával messzemenően egyet lehet érteni (2).

Azonban Stuart Campbell szerint e jelek kizárólag a Halaf-kor helyi szociális és rituális környezetében működtek, és nem egy egyetemes ábécé vagy nyelv rögzítésére szolgáltak. Ő úgy látta, hogy a jelek nem hangokat vagy konkrét szavakat jelöltek, hanem koncepciókat, társadalmi státuszokat és rituális szerepeket. 

A székely írásjelekkel mutatkozó feltűnő azonosság és a székely jelek akrofóniájának rekonstrukciója miatt ezzel nem érthetünk egyet (5. ábra). Campbell professzor munkássága mégis a legközelebb áll azokhoz a rokonszenves értelmezésekhez, amelyek a Halaf-mintákban nem puszta dekorációt, hanem egy sajátos írást látnak, vagy az írás valamiféle előfutárát. 

Hozzátehetem: a professzor több, az akadémikus tudományban uralkodó téveszme miatt nem lépett tovább a sumér és a székely írás felé, nem találta meg a fejlettebb írásrendszerekhez vezető kapcsolódási pontokat. 

- Az írás nem a nyelv, hanem a gondolat rögzítése jelekkel. Gondolatot a Halaf edényeken lévő "díszítések" is közvetítenek. A Halaf jelek azonban nem csak gondolatot, hanem hangot is rögzítettek (a szójeleknek legalább egy hangját a székely jelek megőrizték), tehát valódi írásnak lehet őket tekinteni. Ám a Halaf írás a szójel-készlet szűkössége miatt csak a hasonlóképpen korlátozott ősvallási igényeket tudta kiszolgálni a gondolatot is ébresztő képszerű jelmontázsaival.   

- A Halaf írás arra példa, hogy az első írások nem az állam és a könyvelés, hanem az ősvallás igényének kielégítésére jelentek meg. A rövid ősvallási fohászokhoz pedig kifejezetten előnyös volt a díszes, képszerű és gondolatébresztő jelmontázsok alkalmazása.

- A világosi fegyverletétel után uralkodóvá vált finnugrista ihletésű szakirodalom elhanyagolta, vagy megtévesztő módon mutatta be a székely írást, ezért fel sem merülhetett a kb. 30 Halaf-magyar formai egyezés hasznosítása. Hasonló a helyzet a legkorábbi írás- és jelrendszerek esetében is. A sumér, a Tordos-Vincsa, a kínai, az Indus-völgyi és még egy sor további írás- és jelrendszerben is több tucat székelyazonos jelet találunk. Ám - "tudományos" igénnyel - ezekkel sem volt ajánlott foglalkozni. Ez a tudatos mellőzés vezetett oda, hogy a legismertebb akadémikus kutatók (Róna-Tas András, Benkő Elek, Sándor Klára és Ráduly János) vagy 30 éve ismeretlennek minősítik a székely írás eredetét. Pedig ma már nyilvánvaló, hogy a távoli jelkészletek székelyazonos magjának közös magyarázata van: mindegyik írás a kőkori ősvallás jórészt székelyazonos jelkészletéből fejlődött tovább és alakult ki.

- Mivel a tömeges Halaf-magyar jelhasonlóságok nem voltak közismertek, nem vált szükségessé a jelhasonlóságok magyarázatának tisztázása - mondjuk a matematikai valószínűségszámítás alkalmazásával. Ezt mi tettük meg 1993-ban Nemetz Tiborral és a számításunknak az lett az eredménye, hogy a sok hasonlóság oka az írásrendszerek genetikai kapcsolata. 

Vagyis e felsorolt jelrendszerek egy széles körben elterjedt kőkori ősvallási jelhasználat örökösei. A székely jelek segítségével megalapozottan kísérelhetjük meg a Halaf írásemlékek jelentésének és hangalakjának a megközelítését.   


Jegyzetek

(1) A jelen cikkben bemutatott tálak közül háromban sugár irányú mondatjelek olvashatók. A mondatjelek képi tartalma azonos: a hegy tetején álló fa csúcsán trónoló napistent ábrázolják:
- a Halaf tál mondatjelében (1/a. ábra), 
- a zamárdi avar korong mondatjelében (1/b. ábra) és
- a hopi tál hasonló szerkezetű mondatjelében (2. ábra) is.

E tálak mindegyikének van valami köze a szabírsághoz:
- a Halaf tálat szabírok készíthették,
- az avar tálat az avarokhoz csatlakozott szabírok készíthették,
- A hopi tál égigérő fájának közepén pedig a szabír ős mondatjel olvasható.

A mondatjelek elhelyezésének, jelhasználatának és tartalmának hasonlósága arra utal, hogy ez a hieroglif írás (a hozzá kötődő világnézettel együtt) legalább 10 ezer éven át használatban volt a világ számos pontján. Az ősvallás, amelynek szolgálatában állt, meghatározó erejű volt és nyomokban máig megmaradt minden viszontagság, idő és földrajzi távolság ellenére.




2. ábra. Hopi tál a kőből rakott égbolt (az égi hegy) ívén túlnyúló, szabír ős olvasatú, a sugaras Nap jelet a csúcsán hordó világfával (Tejúttal), az olvasata lentről felfele: Égi szabír ős a Nap, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "g" (ég), szabír ős és "ü" (Üdő "a napisten neve") rovásjelei 



(2) Az 1/a. ábrán látható szabír/hurri készítésű Halaf tál jól példázza a felismerést, hogy az edényeken lévő üzenet a lakoma résztvevőihez szólhatott. Az 1/b. ábrán lévő avar korong mondatjele talán azért is lehet hasonló, mert Baján a sztyeppén hódoltatta a sztyeppi szabírokat és velük együtt vonult be a Kárpát-medencébe, ahol aztán a szabírok adták az Árpádházi királyokat.

- Feltűnő jellegzetessége a tárgyalt Halaf tálnak, hogy a képszerkezet középpontjában Lyukó napisten neve olvasható, akár némelyik avar írásemléken is (1/a. és 1/b. ábra). Ez alkalmat adhatott az ünnepély rendezőinek arra, hogy az Isten kiemelt és központi szerepét emlegessék.
 
- Több hieroglifikus edényfeliratot mutattam már be, amelyek a többször dokumentált szokás szerint a Teremtőt, vagy a Teremtés helyszínét (az Édent) idézték fel eltérő jelekkel és grafikai megoldásokkal, ám a lényeget illetően egyező tartalommal. Az edénynek azt kellett sugallnia a vele kapcsolatba kerülő halandó számára, hogy az élet lehetőségét jelentő ételt és italt az Istennek köszönheti, valamint, hogy az étel előállításáért végzett munkája Istennek tetsző dolog. Ennek megfelel a jelen Halaf tálon elolvasható Lyukó szár Él  (mai magyarsággal: Lyukó úr Él, vagy Lyukó úr az Élet) mondat, mert az Istent azonosítja. 

A Halaf írásemlék üzenete valóban kötődik az edények használatához és a közösség építését szolgálhatta az ünnepeken - ahogyan azt Stuart Campbell megfogalmazta.



3. ábra. Magyarszombatfai népi cserépedény az Éden jelekből alkotott térképével, a jelek a székely írás "ly" (lyuk, Lyukó "bőségszaru") és "sz" (szár "növényi szár, úr") jelei





4. ábra. Szentgyörgyvölgyi tál az Istennel azonos égig érő fa (a Tejút) elolvasható jelképével, a szár "növényi szár, úr" hieroglifával






5. ábra. Halaf és magyar jelek összehasonlító táblázata





6. ábra. Bulgária területén talált edény a Kr. e. V. évezredből, a legalsó sorban a székely írás "ak" (patak, Heraklész) és "ü" (ügy "folyó") jele




A 6. ábrán látható, a Hamangia kultúrához tartozó edényen lévő Ak ügy "Heraklész folyó" hieroglifapárok az égbe vezető utat (az Istennel és az égig érő fával azonos Tejutat) négyszer jelölik az edényen. Vagyis ez esetben is egy világmodellel van dolgunk (mint fentebb a magyarszombatfai tányéron), aminek a középpontja az Éden. Csak itt a fa helyett a folyót ábrázolták égbe vezető útként, mert (lévén a Tejút azonos az égig érő fával) ezek felcserélhető jelek voltak. Vagyis ez a bulgáriai edény is a Teremtés helyszínét idézte fel. Ez adott lehetőséget az ünnepség szervezőjének a jelek értelmének elmagyarázására. Ezáltal a lakomán résztvevőket a közösségi célok teljesítésére oktathatta és nevelhette.




Irodalom

Marija Gimbutas (1989): The Language of the Goddess (Az istennő nyelve), Thames and Hudson, London 

Stuart Campbell (2010): Understanding symbols: putting meaning into the painted pottery of prehistoric northern Mesopotamia (A szimbólumok megértése: tartalommal megtölteni az észak-mezopotámiai őskori festett kerámiákat), Az állam előtti közösségek fejlődése az ókori Közel-Keleten: Tanulmányok Edgar Peltenburg tiszteletére (147-155. o.), Oxbow Book

Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti Kutatóintézet, Budapest


Varga Géza (2019): Közszavak és istennevek




Varga Géza



A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján található 
a díjmentesen meglátogatható 
dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)