Bevezető
A szabír/hurri lakosságú Halaf kultúra Mezopotámia északi részén és Szíriában virágzott a Kr. e. VI. évezredben. E műveltség a jeleinek székelyazonos volta és Simo Parpola sumér nyelvre vonatkozó megállapításai miatt érdemes a kiemelt figyelmünkre.
Bevezető ábra. A Halaf kultúra és a magyar jelkészlet hasonló jelei közül az árpádsávok, a hármas halom és a kettős kereszt ma is a magyar államcímerben látható
A finn nyelvész ugyanis a suméreket az uráli nyelvek, tehát a magyar rokonságába sorolta. Egyúttal azt is feltételezve, hogy a sumérek a Halaf és az Ubaid műveltség szabír/hurri lakosságának utódai. Ez alátámasztja Bíborbanszületett Konstantin híradását, aki szerint a magyarok korábbi neve a szabír (nála szavartü aszfalü). Ami által régi vita dőlt el. A sumért rokontalan szigetnyelvnek minősítő finnugrista "tudomány" és a körön kívüliek között dúlt vita arról, hogy a hun és avar kori szabírokon túl az ókori, vagy neolitikus és bronzkori szabírokhoz is közünk van-e. A Halaf kultúra jelhasználata eldönti a kérdést, mert a székely írás előzményét, a szójeleket használó magyar hieroglif írást találjuk a korabeli pecsétnyomókon, amuletteken és cserépdarabokon (1-32. ábra).
A Nemetz Tiborral 1993-ban elvégzett matematikai valószínűségszámítás eredménye az volt, hogy a jelek hasonlósága a jelrendszerek genetikai kapcsolatának köszönhető. A Halaf jelek székelyazonos volta és azoknak a neolitikus forradalommal történő, szabírok általi elterjesztése a történeti kapcsolatokat teszi a matematika által kimutatott összefüggések mellé.
A szabírokat az általuk bejárt tájakon felbukkanó szabír ős mondatjel azonosítja a Termékeny félhold területén (például Göbekli Tepén) és ahová innen eljutottak az utóbbi 12 000 évben Egyiptomtól az Indus-völgyig, Szibériáig és a Kárpát-medencéig. Ez utóbbi helyen többek között a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobron túl zalavári avar szíjvégen, továbbá recens veleméri rajzos sindün, dobronaki hímes tojáson és kercaszomori kovácsoltvas ajtósarkon is megtaláljuk.
Mindezek alapján kézenfekvő arra gondolni, hogy a Halaf kultúra lakossága magyarul, vagy magyarral rokon nyelven beszélt. Erre a magyar nyelvre utal, hogy a táj néhány régi városának (Aleppó "élő fa", Ur "úr", Jaffa "jó fa", Assur "ősúr") magyarul érthető neve van s ugyanígy magyar közszavakkal állíthatók párhuzamba az istennevek is (Él, Elohim, Allah "él, élő", Anat "anya, Enéh", Jó, Jahwe "jó, javas", Baál "bél - pil - fiú").
A magyarra kell gondolnunk és nem az urálira, mert a többi, urálinak elkeresztelt nép csak később alakult ki. A bronzkori Szejma-Turbino kultúra (egy szabír lovas fémkutatók és -kereskedők által használt útvonal) telephelyein születtek meg a további uráli nyelvek. Akkor és ott tanulták el a szabír/magyar nyelv elemeit a paleoszibériai népek s a születő keverék nyelvekből íróasztalon alkották meg az uráli nyelvcsaládot.
A Halaf jelhasználat a kor nyelvi-írástörténeti állapotát dokumentálja. Ugyanazokat a jeleket és ábrázolási konvenciókat használja, mint amit későbbi korok régészeti leletein és a néprajz tárgyain is látunk. Ez a nyelv, az ősvallás és az állameszme azonosságára, rokonságára utal.
A legkorábbi sumér jelek között húsznál is több jel hasonlít a székely jelekre s e székely-azonosságot fedezhetjük fel a Halaf jelhasználatban is. Azaz a sumérek nem voltak az írás feltalálói, mert úgy tűnik, hogy a legkorábbi sumér jeleket már vagy 2 000 évvel korábban használták a Halaf kultúra lakói. Ráadásul velük egyidejűleg született meg a Kárpát-medencében is a szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyarul megérthető felirata. Ezért találunk a Tordos-Vincsa kultúra jelei között is 49 magyarazonos jelet s tudjuk elolvasni Alba Longa etruszk urnájának jeleit is. A szabír háttér lehet az egyik magyarázata annak, hogy Attila elpusztította Aquileát.
A Kárpát-medence bevándorlói pedig Anatóliából érkeztek, amit a Stockholmi Egyetem genetikusai is kimutattak (Ayça/2016). Az anatóliai földművesek a Kr. e. VII. évezredtől kezdődően vándoroltak Európába s a genetikai lenyomatuk máig kimutatható az európai népességekben. A Stockholmi Egyetem szakemberei ősi DNS minták, például az anatóliai Kumtepe lelőhelyről származó leletek vizsgálatával igazolták, hogy a korai európai földművesek közvetlen genetikai kapcsolatban álltak az anatóliai népességgel. Ők hagyták ránk a 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor magyar jelekkel írt feliratát.
A 2017-ben bemutatott magyar hieroglif írás 40 szójelével nem csak a szentgyörgyvölgyi tehénszobor, hanem az alábbi rövid Halaf szövegek is elolvashatók, vagy megérthetők.
A Halaf-kultúra tárgyain megjelenő jelmontázsok egyszerre voltak díszítések és egy kőkori eredetű hieroglifikus írás rövid szövegei. A jelentésük feltárásához persze tudni kell, hogy eszik-e, vagy isszák a magyar hieroglif írást. Ennek megtanulása elhatározást igényel, de aki kíváncsi az eurázsiai és amerikai kultúra alapjaira, annak érdemes időt áldoznia a tanulmányozására. A magyar írástörténet máshol meg nem szerezhető ismeretekkel szolgál.
A magyar ős- és nyelvtörténet kutatásának továbblépéséhez, meg a 2024-ben eredménytelenül lezajlott világfa-vita miatt is fontos, hogy a Halaf tárgyak jelei között gyakran feltűnnek elolvasható motívumok, amelyek a későbbi sztyeppei népek (közte a magyarok) világfa-elképzeléseivel és a székely jelekkel egyeztethetők.
Halaf írásemlékek

1. ábra. Halaf kori állat alakú pecsétnyomó a Szár föld (mai magyarsággal Úr földje) mondattal, az ábra bal szélén fentről lefele a Halaf szár "növényi szár, úr" és Föld hieroglifa, a jobb szélen egy magyarszombatfai tányér szár jele, valamint a székely írás "sz" betűje, alatta az "f" rovásbetű
2. ábra. Halaf pecsétnyomó a Szár "növényi szár, úr" hieroglifa előfordulásaival Gustav Oberlander gyűjteményéből
3. ábra. Halaf pecsétnyomó a későbbi sumér dingir "isten" és székely Dana hieroglifa előképével a ma-shops kereskedelmi honlapról, a sarkokban egy-egy lekopott sar "sarok, úr" hieroglifa is lehet (lásd a 8. ábrát is!)
4. ábra. Halaf - Ubaid pecsétnyomó a székely írás ős szójelének megfelelőjével (ez utóbbi az ábra jobb szélén) egy német magángyűjteményből
5. ábra. Halaf, vagy későbbi mezopotámiai pecsétnyomó jelekből összeállított antropomorf alakkal, az olvasata fentről lefele: Lyukó Óg/ég szár ragyog (mai magyarsággal: Lyukó, az ég ura ragyog), a trocaderopontcom honlapjáról, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "ly" (Lyukó), "o/ó" (Óg), "sz" (szár "növényi szár, úr"), "r" (Rá "ragyogj, ragyog, ragyogtál")
Az 5. ábrán lévő Óg hieroglifa a székely "o/ó" rovásbetű előképe (bal szélen, felülről a második jel) ég-nek is olvasható, összefüggésben azzal, hogy a hettita (luviai) hieroglif írásban ugyanez a jelforma jelölte az égboltot, miközben az "o/ó" és az "e/é" hangokat nem különböztették meg. Az alatta lévő szár "növényi szár, úr" hieroglifa alakja talán azért vastag, mert ezzel kívánták hangsúlyozni, hogy ez az "úr" azonos a világoszloppal. A világoszlop hettita neve a Tarkumuva-pecsét és egy Huszka József által közölt hettita hengerpecsét alapján tar volt, amiből szóeleji t-sz-h-elhalkulás hangváltozással a szár, harcos és úr szavaink kialakulhattak.

A 7. ábrán látható pecsétnyomó két oldalán lévő függőleges vonal a későbbi hettita (luvi) hieroglif írásban a rá szótagjele, a székely írásban ehhez hasonló (többnyire ferde) az "r" betű, a magyar hieroglif írásban a ragyogj, ragyog, ragyogtál szójele. Ezek az "r" tartalmú jelek összefüggenek Rá napisten egyiptomi jelével. Ez a kőkori eredetű Rá szójel az egyiptomi hieroglif írásban maradt fent, ahová a magyar hieroglif írást használó szabírok vihették el. E jelcsoportból való a szkíták és az ótürk jelsorok "r" betűje is.
Meg kell említenem, hogy a függőleges egyenes a székely írásban az "sz" (szár "növényi szár, úr") jele, aminek azonban a régiségben (a Halaf leleteken is: 1. és 2. ábra) inkább a szár jel ágakkal ellátott képszerűbb változatát használták. Ám időnként a jelformán túl a további körülményekre is figyelni kell, amikor a szár, vagy ragyogó értelmezés között választani kell. Esetünkben például döntő szempont volt, hogy az X alakú Bél szójel mellett mindkét oldalon megjelenik a függőleges vonal. Ez istenidéző szertartási szövegkönyvre utal, ahol a ragyogj és ragyogtál magyarázat a helyénvaló.
8. ábra. Halaf, vagy későbbi mezopotámiai pecsétnyomó a Bél sar "Bél úr" mondattal, a
trocaderopontcom honlapjáról
9. ábra. A Halaf kultúra ligatúrája egy British Muzeumban őrzött cserépdarabról (fent), alatta a székely írás "n" (nagy) jele, az olvasat: Nagy Él
A 9. ábra felső részén látható 7-8 ezer éves Halaf hieroglifa (vallásos kötődésű szójel) az égbolt ívét a magyar hieroglif írás nagy szójelével jeleníti meg (1). Az aláhulló eső jelzésével együtt - a későbbi párhuzamok alapján - már Él, élet, élő lehetett a képjel jelentése. Az ábra alján a székely írás "n" (nagy) jele, amelynek íve a rovástechnológia miatt fordult függőlegesre (egy bicskával egy fapálcába nem lehet vízszintes jelet róni).
10. ábra. A British Muzeumban őrzött Halaf amulett és (az ábra jobb szélén fentről lefele) a székely írás "l" (Él, élő, élet) jele, valamint a népi jelhasználat ügy "folyó" jele
A 10. ábrán látható Halaf amulett alakja, peremének kialakítása az égbolt ívéből hulló esőt idézi. Felületébe a székely írás "l" (élő) jelének négy változatát vésték egy hullámvonal két oldalára. Az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "l" (Él, élet, élő) jele és egy hullám alakú korondi népi "folyó" jel látható.
11. ábra. Halaf pecsétnyomó Arpacsije lelőhelyről a Ragyogó magas kő mondattal, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "r" (ragyogó), "m" (magas), "k" (kő) jelei
12. ábra. Halaf amulett a Ragyogó szár Föld, mai magyarsággal Ragyogó úr földje mondattal (British Múzeum), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "r" (ragyog, ragyogj, ragyogó, ragyogtál) jele, egy magyarszombatfai tál képszerű szár "növényi szár, úr" jele, valamint a székely írás "sz" (szár "növényi szár, úr") és "f" (föld) jelei
13. ábra. Halaf amulett (British Múzeum) a Ragyogó Bél mondattal, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "r" (ragyogj, ragyogó, ragyog, ragyogtál) és "b" (Bél) jelei
14. ábra. Halaf cserépdarab az eget tartó fa ábrázolási konvencióval (kiemelve az ábra bal szélén), az ábra jobb oldalán fentről lefele a székely írás "m" (magas) és "harmadik k" (kő) jele, alattuk a képszerű szár "növényi szár, úr" hieroglifa egy magyarszombatfai tányérról és ennek lineáris változata (az "sz" rovásbetű) a székely írásból, a kiemelt részlet olvasata: Magas kő szár (mai magyarsággal: Magas kő ura)
15. ábra. Halaf cserépdarab, a bal oldalon kiemelt Khuár élő ős ligatúra lehetséges felbontása az ábra jobb szélén, fentről lefele a székely írás "ek" (Khuár "istennév"), "l" (Él, élő) és ős jele, amelyek előzményéből a Halaf ligatúrát összeállíthatták
16. ábra. Halaf cserépdarab az esőt hozó, "élő fát" ábrázoló ligatúrával, az ábra jobb szélén fentről lefele egy magyarszombatfai tányér szár "növényi szár, úr" jele, valamint a székely írás szabír ős és az "l" (Él, élő) jele
A 16. ábrán lehet látni az az élő fát, amiről Aleppót elnevezték és ami miatt máig emlegetjük az életfát. Az égig érő, eget tartó fáról, az Istennel azonos Tejútról van szó, amelynek ágai alól az életet lehetőségét jelentő eső érkezik a Földre.
17. ábra. A Halaf pecsétnyomó felső jelsorának olvasata jobbról balra: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... szár (mai magyarsággal: Ragyogj, ragyogj, ragyogj ... uram!), az ábra jobb felső sarkában a ragyogj és a szár hieroglifák
18. ábra. Halaf cserépdarab ismétlődő Dana ős mondatjelekkel (világmodellekkel), az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "d" (Dana) és ős jelei, az esőt ábrázoló pontozott terület az Él, élő hieroglifa, az olvasat: Dana ős Él
19. ábra. Halaf cserépdarab (British Múzeum) a Zsen ős Él (mai magyarsággal: Zsendülő "újjászülető" ős Él) mondatjellel, a Halaf fazekas az Él istennevet az esőcseppek jelölésével rögzítette, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "zs" (zsen "zsendül, feltámad, újjászületik"), ős és "l" (Él, élő) jelei
20. ábra. Halaf cserépedény a BritishMúzeumban, a hasán ismétlődő mondatok olvasata: Khuár dana magas köve, mai magyarsággal: Úr(is)ten magas köve
21. ábra. Halaf cserépdarab a székely "v" (vas) rovásjel megfelelőjével
A Halaf kultúra idején már ismert a meteorvas és a termésréz (ez utóbbiból ékszereket kalapáltak), ezért lehetséges, hogy a cserépdarabon lévő M alakú jel valamilyen fémet jelent. A jelforma a lenyúzott marhabőr alakjából van kivonatolva. Mivel e korai időszakban fémöntésről nincs tudomásunk, nem öntötték a marhabőr alakjába a fémeket, ezért lehetséges, hogy a jel csak a marhabőrt ábrázolja és a vagyon jele.
22. ábra. A Halaf cserépdarabon az Él ushu (mai magyarsággal Él őskő, Él ősi köve) mondat ismétlődik, az ábra jobb szélén lentről felfele a székely írás "l" (Él, élő) és "u" (ushu "őskő, fém, meteorvas, réz") jele látható
23. ábra. Arpacsije lelőhelyen előkerült cserépdarab az Óg rá Ak (mai magyarsággal: Égben ragyogó Ak "Heraklész") mondattal
24. ábra. Halap pecsétnyomó hármas halommal (British Múzeum) és ország jelentésű párhuzama II. Béla ÉH-132 számú érméről
25. ábra. Csagar Bazár lelőhelyről előkerült Halaf pecsétnyomó (British Múzeum), az olvasata: Urunk földje a magas kő, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "sz" (szár "növényi szár, úr"), "f" (Föld), "m" (magas) és "harmadik k" (kő) jelei
26. ábra. Halaf tál töredéke Arpacsije lelőhelyről (British Múzeum) ég hieroglifák sorával, a székely írás "g" (ég) jelének előképével, az ábra bal alsó sarkában a Halaf ég hieroglifa és a székely "g" betű
27. ábra. Halaf tányér a British Múzeum tárgyai közül a Ragyogó nagy (is)ten mondattal, az ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "r" (Rá "ragyogj, ragyogó, ragyog, ragyogtál"), "n" (nagy) és ten (Isten, élet) jeleivel
28. ábra. Tartus lelőhelyről előkerült Halaf pecsétnyomó mindkét végén a Bél szár "Bél úr" mondat olvasható, az ábra jobb alsó sarkában jobbról balra a székely írás "b" (Bél) és "sz" (szár "növényi szár, úr") jele
A 28. ábrán látható Bél szár "Bél úr" mondat felbukkan a hunok és a honfoglaló magyarok leletein is (2).
29. ábra. Halaf cseréptál darabja Tell Aswad lelőhelyről ős hieroglifákkal, az ábra jobb szélén a székely írás ős szójele
30. ábra. Halaf váza töredéke Arpacsije lelőhelyről (British Múzeum), az olvasat: Él magas szár kő (mai magyarsággal: Él magasságos úr köve), az ábra jobb felső sarkában a Halaf jelek rekonstrukciója, alattuk a székely írás "l" (Él), "m" (magas), "sz" (szár "növényi szár, úr") és "harmadik k" (kő) jele
A 30. ábrán látható Halaf szövegben két részletéhez is kívánkozik megjegyzés.
- Az Él hieroglifa itt vízszintes vonalakkal jelzi az életet adó vizet. Hasonló vízszintes vonalak jelennek meg a székely írás egyik "l" betűjében (ez látható az ábra jobb térfelén) és az árpádsávokban is.
- A magas szár kő "magasságos úr köve" szövegrészlet igen régi és elterjedt. Többek között megtalálható az amerikai indiánoknál is, de megjelenik a magyar koronázási palást gerincre simuló függőleges tengelyében is (3).
31. ábra. Halaf tál töredéke a British Múzeumban az Él országa mondattal
A fenti két példa illusztrálja az elolvasás nehézségeit. A 30. és a 31. ábrán az első pillantásra nagyon hasonló motívumot látunk két edényen. Mégis eltérő olvasatot adtam nekik, mert nem volt lehetőség ugyanolyan magyarázatra. A két olvasatban egyezik az Él hieroglifa. Az ország, vagy a magas és a kő hieroglifa azonosítását esetenként a kép állása dönti el. Az ország hieroglifa mindig vízszintesen áll, a másik kettő meg ferde, vagy függőleges. A 30. ábrán látható kis cserépdarab tetszés szerint forgatható. Azonban a hegylánc rajzának a szár hieroglifa két oldalán való elhelyezése párhuzamokkal rendelkezik, amelyek segítették a magas szár kő olvasat melletti döntést.
32. ábra. Halap pecsétnyomó a Ragyogó Egy mondattal Csagar Bazár lelőhelyről (Britih Múzeum)
A kettős kereszt felbukkanása a Halaf jelek között várható volt, amint az ország jelentésű hármas halom és az Él hieroglifa (az árpádsávok előzményének) megléte is természetes. Ezek ugyanis a későbbi korokban magyar uralmi jelek, amelyek ma is szerepelnek az államcímerünkben. 7-8 ezer év után ezek együttes megjelenése etnikumjelző.
A Halaf jelek rokonsága
A Nemetz Tibor segítségével 1993-ban elvégzett matematikai valószínűségszámítás kimutatta, hogy a hasonlóság az írásjelek világában is a rokonság jele. A székely jelpárhuzamokat illető formai azonosság olyan nagyfokú a világ írásrendszerei között, hogy a genetikai kapcsolatukhoz nem fér kétség. Az írásrendszerek közös eleme a kőkori eredetű székelyazonos jelcsoport. A magyarázata az, hogy a kőkori ősvallás világszerte elterjedt és egységesnek tűnő jelképeiből alakultak ki az első írásrendszerek.
Ez ellenőrizhető a legkorábbi magyar írás- és nyelvemlékek elolvasásával. S mivel a kőkori ősvallás jelkészlete szinte azonos a székely írás jelkészletével, ezért az első jel- és írásrendszerek is székelyrokonok.
A Halaf kultúra jeleit táblázatban hasonlítom össze a magyar jelkészlet párhuzamos elemeivel (33. ábra). A Halaf korszak írásjelei és jelhasználati eljárásai szinte azonosak a magyar hieroglif írás jeleivel, a székely írás szójeleket használó előzményével.
Ugyanezt a képet erősítik az első sumér jelekkel, valamint a Vincsa és az Indus-völgyi kultúra jeleivel mutatkozó egyezések. Hasonló tanulság vonható le az ábécé jelsorrendjének kialakulásával, meg a székely "u" és "v", valamint a "g" és "c" rovásjelek eredetével kapcsolatos megfontolások segítségével. A szabír/hurri jelhasználat, amelynek példája a Halaf műveltség székelyazonos jelhasználata, a paleolitikum végétől meghatározta az írás kezdeteit. A neolitikus forradalommal, majd a fémkorszakok hasonlóképpen nagyívű és -jelentőségű népmozgásaival a székelyazonos jelek eljutottak szinte a világ minden tájára és ott alapul szolgáltak, részeivé váltak a később kialakuló helyi írásrendszereknek.
33. ábra. A Halaf kultúra és a magyar jelkészlet hasonló jelei közül az árpádsávok, a hármas halom és a kettős kereszt ma is a magyar államcímerben szerepel
Jegyzetek
(1) Az Ószövetségben szereplő Óg király Básán uralkodója volt a sémi népek honfoglalása előtt. Valójában a Heraklésszel (her Ak am. Óg úr, az ogur népek névadója) azonosítható égisten lehetett, akinek az alakját a görögök a szabíroktól vehették át s akik szerint Heraklész a szkíták ősapja, a sztyepp benépesítője. Ak és Óg azonosítását megengedi a kácsi Lyukaskő sziklafelirata, ahol egymás felett olvasható az Óg, az Ak és az ég hieroglifa (14. ábra). Ezek összevetését támogatja, hogy a rokon hettita (luviai) írásban nem különböztették meg az "o/ó" és az "e/é" hangot, a szintén rokon etruszkban pedig nem volt külön "g" és "k" betű.

34. ábra. A kácsi Lyukaskő sziklájába alulról felfelé az Óg, az Ak és az ég hieroglifákat vésték eleink, mert ezek hangalakja és jelentése valamiképpen összefügg (Balogh Sándor fényképe és rajza)
35. ábra. A máltai Gozó-sziget kőkori (közel 6000 éves) Ggantija templomának főoltára előtti kőlépcsőbe vésett Óg hieroglifa (saját fénykép alapján)
(2) A Bél szár "Bél úr" jelpár megtalálható hun és honfoglaló magyar leleteken is. Ez a Bél isten azonos az ugariti szabír/hurri őslakosságtól a sémi népekhez Baál néven átkerült fiúistenével. A példa újfent az ősvallás és járulékai (pl. az állameszme), valamint a nyelv azonosságát, vagy rokonságát támasztja alá a Halaf kori szabír/hurri lakosság és a magyarság között.

36. ábra. A Nyergesújfalu Sánc-hegyen előkerült hun nagyszíjvég (középen), a hun nagy és szár/sar hieroglifák (balra, fentről lefele), valamint a székely írás e hieroglifákból keletkezett "n", "sz" és "s" rovásbetűi (jobbra), az aranyozott Bél szójelek nincsenek kiemelve, az olvasat: Bél nagyon nagy sar (mai magyarsággal: Bél nagyon nagy úr)
(3) A magyar koronázó palást képszerkezetének tengelye szintén elolvasható magasságos szár kő alakban, mai magyarsággal Magasságos úr köve (38. ábra).

38. ábra. A magyar koronázási palást képtengelyének részlete
Irodalom
Ayça Omrak - Thijssen Günther - Raili Allmäe - Jan Storå - Anders Götherström - Mattias Jakobsson (2016): Genomic Evidence Establishes Anatolia as the Source of the European Neolithic Gene Pool, Current Biology, 26. kötet, 2. szám, 270–275., DOI: 10.1016/j.cub.2015.12.019
Huszka József (1885): Magyar diszitő styl, Deutsch M.-féle Művészeti Intézet, Budapest
Simo Parpola (2016): Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, Pp. xliv + 426; xxviii + 436.
Simo Parpola (2010): Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210
Varga Géza (2017): Magyar hieroglif írás, Írástörténeti kutatóintézet, Budapest
Varga Géza
A veleméri Cserépmadár szállás és Csinyálóház portáján található
a díjmentesen meglátogatható
Simo Parpola (2016): Etymological Dictionary of the Sumerian Language, Winona Lake, Indiana: The Neo-Assyrian Text Corpus Project, Pp. xliv + 426; xxviii + 436.
VálaszTörlésSimo Parpola (2010): Sumerian: A Uralic Language (I), in L. Kogan et al. (eds.), Language in the Ancient Near East. Proceedings of the 53 e Rencontre Assyriologique Internationale, Vol. I, Pt. 2 (Babel und Bibel 4/2, Winona Lake, Indiana): 181–210
Benko Andrea Veronika - Nagyszeru gyujtemeny, koszonet erte mind a mai, mind a jovo nemzedek neveben!
TörlésKedves Veronika! Köszönöm a figyelmét! Reméljük, hogy egyszer hatással lesz az akadémikus "tudomány" álláspontjára és tevékenységére is.
Törlés