A Hayravank monostort a IX. és XII. század között építették. A szerzetesi élet Hayravankban a XIX. században megszűnt. Az 1980-as években az épületet felújították és megnyitották a nagyközönség számára. A monostor ajtajának fényképét Mirna Sarkisian tette közzé a világhálón s azzal ott 2025. 07. 01-én találkoztam.
Az ajtó kifinomult jelhasználatról tanúskodó díszítése képszerű szójelekből áll. A jelmontázs a magyar hieroglif (ősvallási kötődésű szójeleket alkalmazó) írás segítségével elolvasható (1. ábra).
A központi motívum egy eget tartó világfát ábrázoló, Lyukó sar/szár ős ten (mai magyarsággal: Lyukó úristen) alakban elolvasható mondatjel (2/a. ábra). Arról tanúskodik, hogy a magyar és az örmény nép etnokulturális kapcsolatai régiek és gazdagok. Mindkét nép a magyar hieroglif írást világfa megjelenítésére használó szabír/hurri ősnép leszármazottja. Később Örményországot évszázadokig hun dinasztia vezette (amiről magyar nyelven Götz László tájékoztat). 531 táján a mervi oázisban készített Szent Koronával megajándékozott Zabergán "szabír kán" (az egyik Csaba királyfi) az iráni Nusirván segítségével megpróbálta visszaszerezni Bizánctól az örmény trónt. E kísérlet kudarca után a szabírhunok csatlakoztak Baján avarjaihoz és bevonultak a Kárpát medencébe. Itt a hayravanki monostorhoz hasonló centrális templomokat építettek (2/c. ábra) és napjainkig megőrízték az egykor közösen használt hieroglifákból kialakult székely írást. Ez teszi lehetővé az örményországi ajtó képjeleinek elolvasását.
1. ábra. A Hayravank monostor ajtaján lévő világfa olvasata lentről felfele: Sar/szár isten (mai magyarsággal: Úristen)
Az 1. ábra örmény mondatjelében előfordul a sar és szár hieroglifa ligatúrája (vagy a két hieroglifa eredetét magyarázó, a jelhasadás előtti ősi képjel). Az örmény-magyar jelhasználat közös gyökereire utal, hogy e ligatúra lineárisabb változatát megtaláljuk a karosi honfoglalás kori tarsolylemez keretében is (a karosi jel az 1. ábra közepén látható).
A ligatúra alkotóelemei megtalálhatók a magyar jelhasználatban is. Az 1. ábra jobb felső részén a székely írás ős és ten szójele látható, amelyből a tulipán alakú Isten ligatúra kialakult. Az ábra jobb szélén középen a szár hieroglifa képszerűbb változata látható egy magyarszombatfai tányérról, mellette a székely írás ebből kialakult "sz" betűje. Alattuk a székely írás "s" (sar "sarok, úr") jele van.
2/a. ábra. A Hayravank monostor IX-XII. századi ajtaja
2/b. ábra. A Hayravank monostor épülete
2/c. ábra. Rábaszentmiklós temploma
3. ábra. A hayravanki ajtó világfáján üldögélő madarak a Lyukó szár (mai magyarsággal: Lyukó úr) mondatot rögzítik
A 3. ábra jobb szélén fentről lefele a székely írás "ly" (Lyukó) betűje és egy magyarszombatfai tányér szár "növényi szár, úr" szójele látható. Ez utóbbi jel lineáris változata a székely írás függőleges egyenes alakú "sz" betűje. Ugyanez a függőleges egyenes a sumér írásban és a hettita (luviai, anatóliai) hieroglif írásban is "fa" jelentésű.
4. ábra. A világfa feletti ív az ég boltozatát jelképezi, az olvasata: Ak ügy nagy sar (mai magyarsággal: Ak folyó nagyúr), az ábra alsó sorában a székely írás "n", Ak, "s" és "ü" jele
A 4. ábrán az égbolt íve a nagy hieroglifa (ebből alakult ki a székely írás "n" betűje). Az ív alatt lévő Ak ügy jelpár az istennel azonos égi folyóra, a Tejútra utal. E jelek megfelelője a székely írás Ak "patak, Heraklész" szótagjele és "ü" (ügy "folyó") rovásbetűje. A háromszög alakú sar "sarok, úr" hieroglifa az égboltot középen alátámasztó isten jelképe.
6/a. ábra. Az Isten (ős + ten) olvasatú hayravanki tulipán középső szirmában (a Tejút hasadékában) a szár "növényi szár, úr" hieroglifa jelenik meg, amihez hasonlót látni magyar párhuzamokon is
6/b. ábra. A cserépből készített debreceni csigacsináló borda (középen), a cserépborda ős és ten szójelei (balra, fentről lefele), valamint a cseréphieroglifáknak megfelelő székely ős és ten szójelek (jobbra), a szár jel sajátos alkalmazása miatt a hayravanki tulipán párhuzama
6/c. ábra. A Csupor István által közölt XVIII. századi erdélyi tányér mondatjelének olvasata: Ragyogó szár ten földje, mai magyarsággal: Ragyogó úr(is)ten földje, a szár jelnek a tulipán középső szirmában való alkalmazása miatt a hayravanki világfa párhuzama
6/d. ábra. A nyárszói székelykapu tulipánjában is a szár "növényi szár, úr" hieroglifa jelképezi a Tejút hasadékában karácsonykor újjászülető napistent, ráadásul itt is megjelenik az Ak ügy "Heraklész folyó" jelpár, miként a hayravanki világfa esetében is
6/e. ábra. A zalavári X-XI. századi Szár ős ten (mai magyarsággal Úristen) mondatjel (középen), a jelvény szár, ős és ten hieroglifái (balra, lentről felfele), valamint a nekik megfelelő mai magyar jelek (jobbra, lentről felfelé): magyarszombatfai tányér szár jele, a székely írás "sz" betűje, valamint ős és ten szójele
7. ábra. A hayravanki - magyar jelpárhuzamok (a nagy hieroglifa esetében egy apahidai hun korong jelét tettem a magyar rovatba)
Irodalom
Götz László: Az elő-ázsiai ősnyelv felé – Az európai nyelvtudomány és történelemszemlélet kritikája; szerzői kiadás, Altötting, 1981
Götz László (1994): Keleten kél a Nap – Kultúránk a történelmi ősidőkből I–II.; Püski, Budapest
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése